Diós madeleine

Piszke eszembe juttatta, hogy milyen régen sütöttem madeleine-t.
A fáma szerint ezt a piskótaszerű francia süteményt Madeleine Paulmierről nevezték el és a névadó nem volt más, mint XV. Lajos. Halhatatlanná Marcel Proust tette Az elmúlt idő nyomában című regényével.
A XVIII. század óta számtalan változata keletkezett, ilyen az általam most sütött narancsos-diós madeleine is.


Hozzávalók 24 darabhoz

• 6 dkg liszt
• 2 tojás
• 12 dkg olvasztott vaj
• 5 dkg darált dió
• 9 dkg cukor
• 1/2 narancs leve és reszelt héja
• 1/2 teáskanál vaníliakivonat
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1/2 mokkáskanál szódabikarbóna
• csipetnyi só

Előmelegítem a sütőt 180 fokon (légkeveréses). Közben a száraz hozzávalókat összekeverem. A tojásokat a cukorral fehéredésig verem, hozzáadom a vaníliakivonatot, a narancslevet és -héjat. Jöhet hozzá a lisztes keverék, majd az olvasztott vaj. Összekeverem és szétosztom a tésztát kivajazott medeleine-formákba (csak háromnegyed részig érjen a tészta a formában). Aranysárgára sütöm (kicsit sötétebb lesz a dió miatt, mint a klasszikus madeleine) és rövid ideig pihentetem a formában mielőtt rácson kihűteném. Állítólag 7 napig friss marad, de nálunk még aznap elfogyott.



Forrás: 1001 aprósütemény.