Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2016. 10. 23.

Az én napsütötte Toszkánám 4.


Folytatódik Guzsik Bernadett népszerű sorozata, amiben még mindig az olasz ételek világában kalandozhatunk.

Evésre fel! - 2. rész


Lepények minden mennyiségben:
Nagy barátságban vagyok a pizzával és hetekig elélek tisztességes főtétel nélkül, így a pizzetteriakat nekem találták ki. Kipróbáltam mindet. Simát, töltöttet 
és a kedvenc fűszeremmel (rozmaring) megszórt verziót egyaránt. 
A helyiek után szabadon citromos teával, aminek a doboza leginkább pudingra emlékeztet.
S bár furcsán hangzik, a forró paradicsomtól és olvadt sajttól tocsogó tésztadarab az istenek eledelének tűnik, főleg, ha vasárnap este nyolckor egy egyetemvárosban semmi sincsen nyitva.

Desszert:
Aki Perugiaban jár, nem hagyhatja ki a Baciot. A kis bonbon egyik legfinomabb másolatát a több, mint százötven éves Sandriban készítik. Míg Umbriában a csoki, Firenzében a fagyi kivételes. Olyannyira komolyan veszik, hogy a húsz centis tölcsérben kínált édesség egy komplett ebédet kitesz.

Természetesen számtalan más apró süteményt és friss gyümölcsöt találunk, érdemes kísérletezgetni.


Bor egy személyre:
A kávé után a bor a második olasz gasztro-asszociációm. Közismerten jó boraik és a toszkán Chianti méltán szerzett hírnevet a világ számos pontján. Az azonban őszintén meglepett, hogy iható minőségű bort lehet dobozban vagy helyes, kis üvegekben kapni.



*A képek életlensége a pillanatnyi éhségszintemmel egyenes arányosságot mutat.  

Folytatása következik!!!


Nincsenek megjegyzések: