Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2010. 07. 31.

Vigadtunk! - Lakodalom volt a mi utcánkban...




"Múlt szombaton kimondta a boldogító igent Sára és Zoltán, a 7próba nyertes párja. Az esküvő fantasztikusan sikerült, még az esti vihar is kivárta a menyecsketánc végét.
A nagy sürgés-forgás már délután elkezdődött. A rokonok szállingóztak, a szervezők díszítettek, mindenkinek akadt tennivalója. A menyasszonyt a Közösségi Házban gyönyörű hercegnővé varázsolták a sminkesek és a fodrászok, majd az utolsó simítások után a jegyespárt fotózásra vitték. A képek helyszínéül a Szokoly Kastély szolgált. A standard beállított képeken kívül sok mókás fotó is tanúsítja a pár életvidámságát, jókedvét.


Délután öt órákkor a menyasszony kikérésével megkezdődött az esküvői ceremónia. A vőlegény gyalog vonult a Közösségi Házhoz násznépe kíséretében. A násznép tagjai között fel-felbukkantak gólyalábas barátaink is. Miután a vőfély kikérte a ház legszebb eladósorban lévő lányát, egy kislányt kapott, megpróbálta hát még egyszer. Másodszorra idősebbet kívánt, meg is kapta. 


Ám végül csak kiimádkozta az ifjú arát. A pár zenészek kíséretében elvonult az iskolaudvarig. A gyerekek virágot szórtak és buborékot fújtak, a mutatványosok pedig a tömeget szórakoztatták.
Az iskolaudvarban került sor a polgári esküvőre, melyre egy pohár pezsgővel koccintottak a közvetlen családtagok. Innen a násznép a tornateremhez vonult, meg-megszakítva útjukat. Először egy teli vödör vizet kellett az ifjú arának felrúgnia, 


majd a vőlegénynek két széttörött tányért felsepernie. Végül pedig a küszöbön fekvő két legényt kellett átlépniük az ifjú házasoknak. A rokonság konyakkal koccintott a pár egészségére, legvégül pedig az esküvői csokor is új gazdára talált.
Ezután vacsora következett, mely során 7 erős férfit hívott maga mellé a vőfély. A bátor jelentkezőknek először táncolni kellett, majd kötényben és kendőben szolgálták fel a második fogást.


A vacsora ideje alatt az érdeklődőket táncház mulatatta az udvaron. A vigalomba végül az ifjú pár rokonai, barátai is bekapcsolódtak. 


Közös vonatozástól kezdve limbózásig szinte minden előfordult. 


Éjjel 11-kor sor került a négyszintes esküvői torta felvágására.


Miután mindenki jóllakott a 15 torta valamelyikével gyertyás tánc következett.


Nem sokkal ezután az óra mutatói már éjfél ütöttek, így megkezdődhetett a menyecsketánc.


Az újasszonyt többször megpróbálták elrabolni, de az akciók sikertelennek bizonyultak, hiszen szemmel tartotta őt férjura. A menyecsketáncot újabb vacsora követte, majd azután reggelig vigadott a násznép."

Szöveg: Guzsik Bernadett
Fotók: Bartus Tamás

A lakodalomról Reni is beszámolt.






2010. 07. 30.

Vigadtunk! - A föld, ahol születtünk



A Heted7Vigasságra jelent meg A föld,  ahol születtünk című kötet. Emlékképek Bernecebarátiból. Füredi Vilmos így ír a kötet bevezetőjében:

"Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik eredendően nem virtuális terek között nőtt fel gyermekként.
- Mire gondolok? Nos, anyám még petróleumlámpa fényénél olvasott nekem meséket esténként, mert nem volt villany az egész faluban, nem volt villany közel-távol. Éjszaka gyertyát tettünk a kézi lámpásba, ha útra kellett kelni.
Nem volt rádió, nem volt TV, számítógép, internet. Nem volt ez irányban hiányérzetünk, mert el sem tudtuk képzelni. Természetesen éltünk. Voltak a hagyományok, voltak az ünnepek saját fúvós zenekarral, cigányzenekarokkal.
S voltak a napi küzdelmek a megélhetésért.
Voltak berneceiek, barátiak, az alvégiek, a fölvégiek.
És volt a templom. Ott fenn ezek a megkülönböztetések eltűntek.
Megvolt a két falu közös hierarchiája. Az előljárók ültek az oltár jobb oldalán, külön csoportban álltak az eladó lányok a padsorok előtt, külön a legények, s megvolt a helyük az időseknek is.
Viszont mind a berneceiek, mind a barátiak ugyanarról a szószékről hallgatták ugyanazt az igét minden vasárnap.
Volt mindenki számára elfogadható erkölcsi mérték, s mindennek megvolt az évszázados hagyománya. S ez a mérték és hagyomány közösséget teremtett. Egy élhető, összetartó közösséget.
- Hogy miért fontos mindez? Könyvünk alapgondolata az értékmentés. Hiszem és vallom, hogy gyermekkorom faluközössége értéket hordozott, s ez az érték egyfajta megtartó erő volt a szélesebb értelemben vett társadalom, a haza számára is.
Ezért szeretnénk tisztelegni, emléket állítani minden bernecei, minden baráti szülöttnek, minden elszármazottnak.
Fel akarunk mutatni egy vállalható multat, felidézni a még élők, emlékezők segítségével, akik még a petróleumlámpa fényénél tanultak meg olvasni, de két lábbal álltak a földön bármilyenek voltak is a körülmények."

2010. 07. 29.

Vigadtunk! - Hétpróba

A Heted7Vigasság lakodalmas játékára 18 jegyespár jelentkezett, melynek fődíja egy hetedhét országra szóló lagzi volt. Az internetes szavazatok alapján 10 pár jutott túl az első fordulón, így a nyitónapon ők bizonyíthatták a házasságra való rátermettségüket a  7próbán. Egy képes összefoglaló a versenyről, szöveg Guzsik Bernadett, fotók  Bartus Tamás:


"A Bernecebarátiban, Kemencén és Perőcsényben megrendezésre kerülő Heted7vigasság lakodalmat hirdetett, melyhez keresték a legmotiváltabb jelentkezőket. A második fordulóba 10 pár jutott be, akik szerelmüket, kitartásukat és bátorságukat a szombat délelőtt lezajlott 7 próbán mutathatták meg.

A próba reggel kilenckor Bernecebarátiban kezdődött és egy pár kivételével mindenki megjelent. A verseny során hét különböző helyszínen hét akadályt kellett leküzdeni a játékosoknak. Az első feladat, melynek színtere a sportpálya volt, az elkövetkezendő évekre utalt, mikor is a jó asszony férjét a kocsmából részegen hazaviszi. A küzdelem során a versenyzők férfi tagjai a hátukon cipelve kedvesüket,  szlalomozva tették meg a kijelölt pálya felét, majd megálltak egy pohár frissítő borocskára, s  azután  tovább futottak. Visszafelé már a hölgyeken volt a sor, talicskában tolták haza "részeges" férjeiket.  Ezzel véget is ért az első versenyszám, a csapatok útnak indultak a következő helyszínek felé.


A kertek alatt vadregényes ösvényen haladtunk a második próba színteréhez, mely nem volt más, mint a közeli patak. A rekkenő hőség már délelőtt is tikkasztóan hatott még a közönségre is, nem beszélve az ifjú párokról, így ez a versenyszám egy kis felfrissülést hozott nekik.  A feladat igen egyszerű volt. A patakba korábban 1000 db 5 Ft-ost szórtak, s nem kellett mást tenni, mint a kilenc vőlegénynek kihalászni őket úgy, hogy életük párja nem léphetett bele a patak vizébe. A nyertes párnak 134 db-ot sikerült összegyűjteni a menyasszony kötényébe. A feladatra maximum két perc állt a rendelkezésükre, de a versenyzők 1 perc 10 másodperc alatt teljesítették, így már nem maradt semmi a helyi gyerekeknek.


A harmadik helyszínnek a közeli Közösségi Ház lett kijelölve, ahol számot kellett adni az ifjú pároknak szakácstudományukról és arról, mennyire képesek jól és hatékonyan együttműködni. A következő három perc során a verseny hölgy tagjai pogácsát készítettek vőlegényeik segítségével, hiszen csak azokat az eszközöket használhatták, melyeket leendő uruk hozott a számukra egy közeli asztalról. A bírák pontozták, hogy időn belül készültek-e el a harapnivalók, hogy minden tésztát felhasználtak-e a versenyzők, na és persze a szépséget, küllemet is.


A következő versenyszám a Baráti Panzió kertjében került megrendezésre. A játékosok férfi tagjai egy nagy és letakart edényben kutattak öt darab tojás után, úgy, hogy nem láthatták annak tartalmát. Az a pár győzött, akik legelőször találták meg s emelték ki sértetlenül az összes tojást. Utólag mind a közönség, mind  a versenyzők megtudhatták, hogy a tojások tollal összekevert kecskeürülékben voltak elrejtve. A kézmosást követően indultunk is tovább, mert a hőség kezdett elviselhetetlen lenni.



Az ötödik versenyszámnak a Pajta-Kalamajka adott otthont. Talán ez volt az a pont, amikor is mindenkiben tudatosult, hogy itt egy hét múlva akár esküvő is lehet. Az idegek szinte már pattanásig feszültek. Ennek a feladatnak a végrehajtása is a férfiakra várt, hiszen a derekukra erősített kukoricacsövekkel kellett kedvesük lábai közé begurigatni egy lopótököt, úgy, hogy nem érhettek hozzá, csupán csak a kukoricákkal. A kijelölt táv megtételére maximum öt perc állt a játékosok rendelkezésére.


Az utolsó előtti feladat a Takarék melletti utcában zajlott. Végre eljött az idő, hogy a leendő asszonyok is összemérjék ügyességüket. A férjjelölteket sorba ültették egy székre és bekenték mind az arcukat, mind a nyakukat borotvahabbal. Párjuknak a megadott idő alatt, bekötött szemmel és egy fa spatulával kellett a lehető legszebbre megborotválniuk őket. A versenyszám végén, míg a zsűri az árnyékban pontozott, a játékosok „megfürödtek” a patakban.


A déli harangszó jelezte, hogy a játék lassan a végéhez közeledik. Az utolsó helyszín újra a sportpálya volt. A versenyzőknek egy két fős fa sílécen kellett végighaladni a kijelölt pályán, majd az adott szakasz végén a kezükben lévő pohár vizet egy edénybe önteni. A cél az edény teljes megtöltése volt, a leggyorsabb versenyzők győztek, ám ez nem  olyan egyszerű feladat, estek-keltek a játékosok a versenyszám folyamán. Ez volt a hetedik és egyben az utolsó megmérettetés, így a verseny ezennel véget ért.


A játék folyamán, ahogy telt az idő, úgy fokozódott a hangulat. Egyre gyűlt a násznép és egyre idegesebbek lettek a leendő anyósok, apósok. A jó hangulatról a játék vezetője, Badár Sándor gondoskodott. A 7 próba győzteseit a fesztivál hivatalos megnyitóján hirdették ki. Szertel Sára és Makai Zoltán örömkönnyek között vették tudomásul, hogy egy hét múlva, mint férj és feleség léphetnek a nyilvánosság elé. Ezúton is gratulálunk és sok boldogságot kívánunk Nekik!"


2010. 07. 28.

Vigadtunk! - Sebestyén Márta koncertje

A következő Vigasságig mesélhetnék a koncertekről, így most csak a szívemnek egyik legkedvesebbről ejtek néhány szót. Sebestyén Mártát, Oscar és Grammy Díjas kultúrális nagykövetünket senkinek sem kell bemutatni, megtette ezt már közel 100 lemezfelvétele. Az egész világ megismerte  hangját az Angol beteg című filmből 



vagy a Deep Forest által.


Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás kíséretében Perőcsényben (London és az Állatkert között - ahogy ez már szállóigévé vált a Vigasságon) lépett fel. A templom zsúfolásig megtelt, sokan már csak az udvarról hallgathatták.

2010. 07. 27.

Vigadtunk! - Heted7 falatok

Ennyi vigasság előtt - után - közben enni is kellett, amire bőven volt lehetőség a vásártereken.








A vegetáriánusok is változatos harapnivalót találtak a  kemencés langallo, kürtőskalács mellett.


A kolbászok, húsok fatüzelésű tűzhelyeken sültek.




A pisztrángok innen


 ide,


majd ide kerültek.


A szokásos "fesztiválételek" mellett palóc specialitásokat is kóstolhattunk, de akár a spanyol churrost is megízlelhettük.



2010. 07. 26.

Vigadtunk!

Gyorsan elrepült ez a 9 nap. A jövő évi Heted7Vigasságig marad a fényképnézegetés, emlékidézés.

Vigadtunk mezítláb,



tűsarkakon


vagy éppen gólyalábakon.


Olykor megpihentünk egy történetet hallgatva,


majd ismét roptuk a táncot.


Közlekedtünk busszal,



vonattal,


lóháton,


talicskában,


na és persze gyalogosan.


Néha elmerültünk az áhitatban,


hogy aztán újra tomboljunk.


Nappal a nyelvünk lógott a melegtől,


este meg a szúnyogokat etettük,


de vigadtunk, vigadtunk, vigadtunk...


1,6,9,12-14. fotó: Bartus Tamás

2010. 07. 23.

Nyárson sült füstölt tofu

A legjobb a szabadban grillezve elkészíteni, de szükségből serpenyőben is sülhet.


Hozzávalók

  • füstölt tofu
  • cukkini
  • paradicsom
  • hagyma
  • fűszerek ízlés szerint
  • néhány kanálnyi olaj
  • nyársak
A közel azonos méretűre darabolt hozzávalókat felváltva bambusznyársakra húztam. (A nyársakat beáztathatjuk előtte vízbe, így garantáltan nem fog meggyulladni.) Az olajba kevertem a fűszereket és megkentem vele a felnyársalt sütnivalót. Minden oldalát átsütöttem és a nyárssal együtt tálaltam.


2010. 07. 19.

Tökpörkölt

Nagy nyári kedvencem a tökpörkölt, talán még jobban kedvelem, mint a húsból készültet. Az egészen zsenge tökből az igazi, abból, aminek a héja is és a magja is körömmel még megkarcolható. Jó sok hagymát pirítok egy kevés olajon, megszórom pirospaprikával, beleteszem a lehámozott, felaprított tökhéjat meg a tök puha, magvas belét, löttyintek rá egy kevés (tényleg kevés) vizet. Sózom, borsozom, fokhagymázom, fűszerezem kedvem szerint, és fedő alatt megpárolom. Amikor puha, akkor kerül bele a felkockázott "tökhús". Ezzel már csak addig főzöm, amíg megpuhul az is. Addigra a felesleges folyadék is elpárolog, de ha mégsem, a fedőt levéve zsírjára sütöm.


Tetszés szerinti körettel tálalható. A kovászos uborka sincs kárára.