Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 01. 11.

Madármenza

A tartósabb hidegek óta ipari mennyiségű madáreleség fogy nálunk. Az első nap csak néhány cinege járt rendszeresen,


akiket az ablakból mindig láttam.


Később csatlakozott egy csuszka is,


ő is visszatérő vendég.


Kék cinegék is gyakran feltűnnek,


bár a széncinegék mindig megpróbálják őket elzavarni.



Aztán leadták a drótot a haveroknak, hol van ingyenkaja és azóta csak jönnek


és csak jönnek.


Amikor viszem az utánpótlásokat (több helyen van a kertben etetőhely és mind teltházas) csak kicsit odább libbennek megvárva a tálalást, majd rögtön lecsapnak rá.

5 megjegyzés:

Anazar írta...

:-)))))) Jó a cím is ;-)

Monika írta...

De jó,hogy te is etetsz!!!!!!Csuszka....Irigykedek.:)

Névtelen írta...

Szerintem is fontos a madarak etetése! És ráadásul még gyönyörködni is lehet bennük! (Egy oviban voltam szemtanúja annak, hogy az óvónő elzavarta az etetőből a verebeket, mert azok nem olyan szép színesek, mint a cinkék, és ráadásul a gyerekeket is erre buzdította:((()
Erzsi

Palócprovence írta...

Mammka, még kék cinegék is vannak! :)
Majd róluk is teszek fel képet.

Palócprovence írta...

Almameter, pedig pont az óvónőnek kellene példát mutatni, ráadásul a mezei veréb is védett (na nem mintha a házi verebet akkor el kellene zavarni).