A karácsonyi étkezés hagyományőrző jellegét az egyházi előírások hosszú időn át konzerválták. Régen - nem csak Palócföldön - december 24-én (karácsony vigiliáján) egész napos böjtöt tartottak, legfeljebb csak vizet ittak. Aznap az esti étkezés volt az első. A böjt az éjféli misével ért végett.
Vacsorához az asztalt fehér abrosszal terítették le. Sarkára egy szakajtóban minden terményből tettek egy keveset így biztosítva a jó termést a következő évre. Ide került a karácsonyi kalács vagy cipó is. Az asztal alá szalmát helyeztek el, amit később az állatokkal etettek meg. A gazdasszony minden ételt az asztalra készített, hogy vacsora közben ne kelljen felállnia. Ezzel biztosította a jó baromfiszaporulatot és azt, hogy a tyúkok jól üljenek (mármint a tojáskeltetéskor).
A gazda mézes pálinkát töltött mindenkinek és köszöntötte a családot. A vacsora böjtös fogásokból állt: gombás káposztaleves, bableves vagy rántott leves. Utána mákos gubát, túrós vagy krumplis lepényt ettek. Csemegék is kerültek az asztalra - alma, dió, aszalt gyümölcs, molnár kalács és természetesen az elmaradhatatlan fokhagyma, ami a néphit szerint megelőzte a torokfájást. A diót és az almát is egészségvarázslás céljából ették. Az almának egy másik fontos szerepe is volt. A családfő annyi felé vágta, ahány tagú volt a család, hogy ha valaki eltéved, jusson eszébe kivel ette az almát és akkor hazatalál.
Az abroszon összegyűlt morzsát - a karácsonyi morzsát - több célra is felhasználták: adtak belőle az állatoknak, az istálló padlásra felakasztva rontás ellen használták, szórtak a gyümölcsfák alá belőle és gyógyításra is alkalmazták.
Mára már csak nyomokban lelhető fel a 24-én a böjti étkezés és ott is csak az ebédnél. Új szokások terjedtek el új ételekkel.
Forrás:
Cs. Schwalm Edit: A palócok táplálkozása ünnepeken és hétköznapokon
Vacsorához az asztalt fehér abrosszal terítették le. Sarkára egy szakajtóban minden terményből tettek egy keveset így biztosítva a jó termést a következő évre. Ide került a karácsonyi kalács vagy cipó is. Az asztal alá szalmát helyeztek el, amit később az állatokkal etettek meg. A gazdasszony minden ételt az asztalra készített, hogy vacsora közben ne kelljen felállnia. Ezzel biztosította a jó baromfiszaporulatot és azt, hogy a tyúkok jól üljenek (mármint a tojáskeltetéskor).
A gazda mézes pálinkát töltött mindenkinek és köszöntötte a családot. A vacsora böjtös fogásokból állt: gombás káposztaleves, bableves vagy rántott leves. Utána mákos gubát, túrós vagy krumplis lepényt ettek. Csemegék is kerültek az asztalra - alma, dió, aszalt gyümölcs, molnár kalács és természetesen az elmaradhatatlan fokhagyma, ami a néphit szerint megelőzte a torokfájást. A diót és az almát is egészségvarázslás céljából ették. Az almának egy másik fontos szerepe is volt. A családfő annyi felé vágta, ahány tagú volt a család, hogy ha valaki eltéved, jusson eszébe kivel ette az almát és akkor hazatalál.
Az abroszon összegyűlt morzsát - a karácsonyi morzsát - több célra is felhasználták: adtak belőle az állatoknak, az istálló padlásra felakasztva rontás ellen használták, szórtak a gyümölcsfák alá belőle és gyógyításra is alkalmazták.
Mára már csak nyomokban lelhető fel a 24-én a böjti étkezés és ott is csak az ebédnél. Új szokások terjedtek el új ételekkel.
Forrás:
Cs. Schwalm Edit: A palócok táplálkozása ünnepeken és hétköznapokon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése