"A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. Ennek eredete: még a hűtőszekrény feltalálása előtti időben, amikor a pincében tárolták a hűtést igénylő ételeket, vendégek tértek be Miskolc főutcáján a Három Rózsa vendéglőbe (maga az épület ma is látható, homlokzatán a három rózsa domborművével). A vendégek kocsonyát rendeltek, a vendéglősné meg lement érte a pincébe, a sötétben nem vette észre, hogy a hűlő kocsonyába beleugrott és a zselésedő anyagba benne ragadt egy béka és így tette le az ételt az asztalra a vendégek elé. A humoros történet hamar elterjedt, és vele a szólás is." (Wikipédia)
Szerencsére ilyesmi még nem esett meg velem, bár én sem hűtőben dermesztem a kocsonyát. Nem túl gyakran készítem, talán kétszer egy télen és akkor is a hagyományos, disznóból készült változatot.
Szerencsére ilyesmi még nem esett meg velem, bár én sem hűtőben dermesztem a kocsonyát. Nem túl gyakran készítem, talán kétszer egy télen és akkor is a hagyományos, disznóból készült változatot.
Egyébként a miskolci békás kocsonya emlékére 2000 óta minden év februárjában Miskolc Kocsonyafesztivált rendez. Idén erre február 20 és 22 között kerül sor.
Hozzávalók
- 2-3 sertésköröm
- fél disznófej (elhagyható)
- 1 csülök
- 3-4 fehérrépa
- 5-6 gerezd fokhagyma (vagy akár több)
- só
- egész bors
A tökéletesen pedikűrözött körmöket a csülökkel együtt (ebből később csülök lesz pékné módra) egy fazékba teszem és felöntöm annyi vízzel, ami jó két-három ujjnyira ellepi. Hozzáadom a megtisztított fehérrépákat, az egész fokhagymagerezdeket és a borsot. Mérsékelten sózom, de nem a közhiedelem miatt, mi szerint nem alszik meg a sós kocsonyalé, hanem azért mert túlságosan sós lehet a végén az elpárolgott víz miatt (ezt nem szabad pótolni!). Fedő nélkül 6-8 órán át főzöm (nem tévedés!) takaréklángon. Amikor elkészült a kicsontozott húst tányérokba porciózom és rászűröm a levet. Hideg helyen, de nem a hűtőben várja kis a sorát. Tálalás előtt pirospaprikával szórom meg.
Hasonlóan készítem én is a kocsonyát, bár teszek bele némi "igazi" húst is. Én általában inkább nyáron készítem, mert ilyenkor anyós az, aki megosztja velünk a saját készítését, és nyáron többnyire különlegességnek számít, a férjem is inkább eszi, mint most.
VálaszTörlésKöszönöm a felajánlást a körkérdés indításához, meg is teszem hamarosan, bár én úgy képzeltem, hyog Te leszel az, aki elindítod. De mindegy, úgysem fogsz kimaradni belőle!:)
Edith
:)
VálaszTörlésNem is ismertem a történet eredetét, jó hogy feltetted! :)
Annyi finomságot csináltál a hétvégén, hogy csak na! :)
Sedith, szerintem mindegy ki indítja. :)
VálaszTörlésDuende, azt nem tudom, hogy anekdota vagy valós történet, de szerintem aranyos.
VálaszTörlésA hétvégi finomságok még nem kerültek fel, mert még nem jutottam odáig. Amikor időm engedi, több bejegyzést szoktam írni és úgy állítom be a közzététel időpontját, hogy naponta "adagolja". :))
Kocsonyaaaaaaaaaaa!Túróslepénnyel!!!!!
VálaszTörlés:D Így még nem próbáltam!
VálaszTörlésPedig hű de finom,felénk így eszik a kocsonyát!!
VálaszTörlésNincs mese, legközelebb ki kell próbálnom! :)
VálaszTörlésKovács Tamás (bbsk@t-email.hu)
VálaszTörlésJavasolnám a fogyasztást hagymás krumplisalátával is. Mi felénk Nógrád megye, Felvidéken úgy is ették, esszük, most Karácsonykor is így történt. Halászlé, rántotthal, sülthal, kocsonya, töltött káposzta és a finomabbnál finomabb sütemények, borosckák. Tudunk mi palócok élni, az biztos!
Csakis ecettel-na és sok kenyérrel! Sokszor készítem (elengedhetetlen 'kelléke' a télnek :); ilyenkor napokig képes vagyok ezt enni.
VálaszTörléshttp://csontnelkul.blogspot.hu/2012/10/kocsonya-szezon-elsoje.html