Szeretem a halat, mégsem gyakran kerül az asztalunkra, ugyanis a fagyasztott halat nem kedvelem. Frisset kizárólag karácsony előtt lehet nálunk venni, akkor is csak pontyot. Ritka alkalom, hogy férjem pecázása eredményes, így a zsákmány a tányérunkra került.
Ebben az is a jó, hogy tökéletesen friss a hal. A pucolást előzékenyen átengedtem a páromnak, rám már csak az irdalás és a sütés maradt. Nem voltak nagyok a halacskák, így nem kellett őket szétvágni, egészben is jól átsültek. Sózás után egyszerűen csak lisztben forgattam meg őket. A lisztbe nem szoktam semmit tenni, mi így szeretjük. Forró, bő olajban sütöttem meg valamennyit, hiszen a halak szeretnek az olajban is úszni...
Imádom! :)
VálaszTörlésHmmmmm.... Nyammm!:))))
VálaszTörlésPlágium! Mi is ezt ettük, most tenném fel! (Ha lenne időm)
VálaszTörlésÉs mi ez a fejetlenség?
VálaszTörlésNagy halevő vagyok, de nem értek hozzá, és az amúron, csukán, busán, pontyon, hekken kívül nem ismerem fel ízről a halakat. Szóval, a keszeg az a nagyon szálkás?
VálaszTörlésImádom a sült keszeget!! Tudod, mióta nem ettem??...
VálaszTörlésAzt szeretem, ha apró, jó ropogósra van sütve. Mi paprikás lisztben szoktuk készíteni (csak nem eléggé sűrűn...)
"saját levében", lehet, hogy így horrorisztikus a látvány, de nem szeretjük a fejét. :)
VálaszTörlésNadine, a nagyon szálkás az a paduc (bár van, aki azt is megeszi).
VálaszTörlésNapmátka, én is így vagyok vele! A tenyérnyi a jó méret. A snecit is ezért szeretem és azt még irdalni sem kell.
VálaszTörlés