Gránátalmás kuszkusz

Észak-Afrika egyik tradicionális ételének alapanyaga leggyakrabban a durumbúza darája. A berber eredetű kuszkusz neve készítésének módjára utal: "jól megsodort". Sok helyen még ma is gyakran kézzel készül, a benedvesített és liszttel megszórt durumdarát szitán sodorják át, majd a napon kiszárítják.

Egyre elterjedtebb azonban a gyári változat, sőt az előfőzött is. Hagyományosan a couscoussierben párolják, de e nélkül is elkészíthető.

Fotó: innen

Egy tálban a hideg vízzel leöntött kuszkuszt néhány percig hagyjuk állni, majd szűrjük le róla a vizet. Pihentessük legalább 20 percig, közben mozgassuk át, fellazítva a szemeket. A sűrű szövésű vagy konyharuhával bélelt szitába öntött kuszkuszt azután a ragu vagy forrásban lévő sós víz felett fedetlenül gőzöljük puhára. Amikor készen van keverjünk hozzá kevés vajat vagy olajat, majd tálalás előtt ismételten gőzöljük át. A kétszeres gőzöléssel pergős, lágy kuszkuszt kapunk.

Elkészíthetjük a csomagoláson leírtak szerint is vagy mikróban. Én leggyakrabban pontosan ugyanúgy készítem, mint a rizst. A kuszkusz sós és édes ételek alapja lehet, készülhet belőle egytálétel, köret, de akár desszert is.

A gránátalmás kuszkusz esetében egyszerűen gránátalmamagokat kevertem a kész kuszkuszhoz. Szeretem a gránátalmát. Nekem mindig a karácsonyt juttatja eszembe a sok drágakőként ragyogó vörös magja. Amikor nem levet szeretnénk nyerni a gránátalmából, akkor célszerű nem késsel kettévágni a gyümölcsöt. Ilyenkor csak a kés hegyével kis rést vágok a héján, éppen csak akkorát, hogy a hüvelykujjam körme beleférjen és szétfeszítem. A hártyákat eltávolítom, és ha jó érett a gránátalma, könnyen kipotyognak a magjai, nincs hozzá szükség fakanalas püfölésre.