Egyiptomi konyha 1.

Az egyiptomi ételek jelentős része török, libanoni vagy perzsa eredetű. Mint minden arab országban, itt is meghatározza a muszlim vallás, hogy mi kerülhet a tányérra. A legfőbb nemzeti étel a több ezer éves múlttal bíró fúl medamesz, azaz a főtt bab.

Reggelire fogyasztják, de pitába töltve ebédre is eszik. Népszerű még a  falafel, amit Kairóban taamijának hívnak, csicseriborsó helyett lóbabból készül.

Minden étkezéshez fogyasztanak kenyeret (az ais arab szó másik jelentése élet), számtalan formája van, de leggyakoribb a pita, amely készülhet fehér vagy teljeskiőrlésű lisztből is.

A hús mindig is drága volt, így sokan most is csak ünnepekkor fogyasztják (ahogy régen a palócok is), legkedveltebb a bárány  és a galamb (töltve). Ezért különösen népszerűek a zöldségből készült fogások. Hozzávaló van bőven, pazar a választék, ahogy a gyümölcsökből is.

A bátrabbak megkóstolhatják a hírhedt molokhiát, a mályvalevélből főzött nyúlós állagú levest is. Bár az alapvető gabona a búza, mégis leginkább rizst használnak. Gyakran cérnametélthez hasonló sült tésztával keverik és köretként fogyasztják.

A fogorvosok legnagyobb örömére émelyítően édesek a süteményeik, de érdemes néhányat megkóstolni.

Az iszlám országokban nem fogyasztanak alkoholt, de teát (sái) és kávét (ahva) annál nagyobb lelkesedéssel. A kávét törökösen, esetleg kardamommal fogyasztják. Nem osztom Mark Twain véleményét, a kákán is csomót kereső amerikai szerint: "Minden pogány ital közül, mely valaha az ajkaim közt áthaladt, a török kávénak volt a legszörnyűbb íze." Szerintem  remek az egyiptomi kávé, össze sem lehet hasonlítani a szállodákban felszolgált híg löttyel.

Nagyon finom a a hibiszkusz (Hibiscus sabdariffa - szudáni hibiszkusz) szárított szirmaiból készült tea. A karmazsinvörös, kicsit savanykás italt nagy hőségben hidegen fogyasztják, de hűvösebb időben forrón.

És kár lenne kihagyni a gyümölcsleveket, például guávából, mangóból.