Elérkezett a pillanat,
hogy búcsút vegyek Tőletek, kedves Olvasóim, akik 7 éven át
követtétek a Palócprovence mindennapjait. Ha mindenkinek csak egy-egy
írás, recept, kép vagy akár egy gondolat is felkeltette az
érdeklődését ez idő alatt, már nem volt hiábavaló ez a blog.
Nietzche szerint, ami nem öl
meg, az erősebbé tesz. Talán tényleg így van. Az elmúlt évben
szinte mindent elvesztettem, ami fontos volt nekem. Már csak ez a
blog maradt, amit önként engedek el. Köszönöm megtisztelő
figyelmeteket!
Sajnálom, igaz ritkán szóltam hozzá, de olvastalak. Készülünk Nógrádba a tavasszal éppen múltkor néztem át a blogodat, az éttermekről írtakat. Minden jót neked, s kívánom talán egy új blogon, talán a való világban találd meg azt, ami fontos neked. Szeretettel Holdgyöngy
VálaszTörlésNagyon sajnálom ... szerettem hozzád járni. Szívből kívánom, hogy most már csak jó dolgok történjenek veled! Sok sikert kívánok az élet minden területén! Viszlát!
VálaszTörlésNagyon sajnálom.
VálaszTörlésMinden jót!
Borzasztóan rossz érzéssel olvasom a soraidat; az elsők között voltál, akiket olvasni kezdtem és akinek szinte azonnal bele is szerettem az írásaiba, fotóiba, receptjeibe!
VálaszTörlésIsmeretlenül meg sem merem kérdezni, hogy mi az a nagy szomorúság, ami a soraidból szinte kiabál!?
Ne hagyj itt "bennünket"!!!
Köszönöm, hogy voltál nekünk(nekem) Nehéz évek voltak (vannak)sokunknál. Ha csak egy blog köt össze vékonyka szállal ismeretlenekkel, talán az sem hiábavaló, ha megszorongat az élet.
VálaszTörlésKívánom, hogy sikerüljön az újrakezdés, és előbb-utóbb hírt kapjunk felőled!
Jajj!! Nagyon sajnálom :( és nagyon köszönök Neked mindent....Remélem azért nem visszafordíthatatlan dolog van a búcsúd mögött ? Minden jót kívánok Neked és azért remélem még "látjuk " egymást <3 Sok szeretettel : Judit
VálaszTörlésIgazán sajnálom ezt. Onnan származva de messzire szakadva mindig is otthonos, meleg pillanatokat jelentette olvasni a blogod. Kívánok neked békés boldog életet. D.
VálaszTörlésNagyon sajnálom!Kívánom,hogy alakuljon úgy a sorsod ahogy szeretnéd!
VálaszTörlésSajnálom ,évek óta hetente benéztem ,igaz névtelenül ,sok sikert kívánok továbbra is.
VálaszTörlésMónika
Nagyon sajnálom. :( Szerettem Palócprovancot! d.
VálaszTörlésSajnálom a veszteségeidet, akármik is legyenek azok, tudod ahogy öregszünk folyamatosan veszteségeink vannak, ezzel én is így vagyok, de remélem, hogy idővel talán másképp látod majd a világot, a te világodat.
VálaszTörlésAz idő hoz majd megnyugvást, talán.
Jó lenne, ha így lenne, legalább a blog maradjon, néha tegyél rá föl valamit, akármit, én biztosan figyelni fogom továbbra is.
Sok-sok erőt kívánok a veszteségek elviseléséhez, feldolgozásához, de ne vágj el minden szálat.
Hidd el nem érdemes.
Szívemből kívánok neked minden jót:-)))
Őszintén szívből sajnálom, remélem jóra fordulnak majd a dolgok.Azért ne töröld ki, hátha meggondolod magad.Én örülnék neki.
VálaszTörlésKöszönöm az eddigieket.
VálaszTörlésMARADJ MÉG!!
Ilona
De miért???? Kérlek ne tedd!!!
VálaszTörlésNagyon sajnáljuk, hogy így alakult az életed. Köszönjük, hogy eddig kísérhettünk.
VálaszTörlésKedves Palócprovence! Nagyon sajnálom és remélem nem végleges a döntésed. :(( Nagyon szerettem a receptjeid és a rövid de szivet melengető irásaid! Kata
VálaszTörlésNagyon sajnalom, hogy vege. Szivesen jartam ide. Sokat tanultam, es koszonom.
VálaszTörlésNagyon sajnálom, h abba hagyod! Én is csak vegetálok, de azért néha-néha benézek mindenhova.
VálaszTörlésAzért a blogod még meghagyod a nagyközönségnek?
Köszönök mindent, amit eddig megosztottál velünk! Minden jót kívánok neked!
VálaszTörlés:-(
VálaszTörlésPalócprovence, olyan hangulata van a blogodnak, hogy ünnepek előtt ide jártam hangolódni, töltődni, tanulni, és persze receptekért is. Nagyon fognak hiányozni az újabb bejegyzések... de a régiek azért maradnak? Ugye?
És ha mégis meggondolnád magad, nagyon várunk vissza!
Nagyon sajnálom, hogy így döntöttél, remélem nem végleges és időnként jelentkezel. Én is szívesen néztem be Hozzád, mert mindig valami értékessel és egyedivel találkoztam.
VálaszTörlésLinked szerepel is a saját blogomon, hátha más is idetéved általa.
Jó volt olvasni a fenti sorokat. Érdekes, hogy ezek a blogok milyen észrevétlenül életünk részei lettek és bár nem ismerjük egymást a valóságban, de mégis valami kis közösség születik általuk.
Kívánok Neked sok erőt és kitartást a dolgok elviseléséhez és jó egészséget az elkövetkezőkhöz.
S én is csak azzal tudom zárni: várunk vissza!
valóságban, de
Köszönöm az eddigieket,
VálaszTörléskívánom a legjobbakat, legyen erőd, hited, békéd
♥
Te is.... éppen nem régen másik kedves blogíróm is ezt tette....
VálaszTörlésMiért? Szín voltál, voltatok az életünkben....
Kedves Palócprovence!Kérlek csak legalább annyit írj ide,hogy azért jól vagy,vagy megvagy,vagy bármi!Puszil,egy régi olvasód aki sokat tanult tőled!!!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésNagyon helyes!!!!!Nem is fogsz!Hidd el,a felhők fölött mindig kék az ég!És,ha ott a lányod,akkor nem vesztettél el mindent!
VálaszTörlésKedves Palócprovence! Remélem még találkozom veled itt a virtulis világban. Édesapámnak és családjának a világát hoztad el nekem, mindig szívesen jártam hozzád olvasni. Van ideje az örömnek és van a fájdalomnak. Kívánom neked, hogy a nagypéntek után lásd a húsvétot is!
VálaszTörlésKati
Thank you for a wonderful, educational blog. With the help of my hungarian neighbour and Google Translate, I've been able to share your excellent recipes and the beauty of yoyr beautiful country. Warm greetings from Africa, Penny.
VálaszTörlésMost sírva fakadtam....
VálaszTörlésNagyon sajnálom, de bízom abban , hogy valami másban töröd a buksidat! Hiányzol majd!!!!
VálaszTörlésFájt olvasni a soraidat:( Szomorú vagyok, mert nem tudunk segíteni... Csak azzal, hogy Veled vagyunk mindannyian! Gondolunk Rád! Adjon ez erőt a nehézségek elviseléséhez.
VálaszTörlésValóban nem vágjad el a szálakat, hogy visszataláljál hozzánk... Várunk!
Ölellek szeretettel!!
Lassan egy éve semmi hír rólad, csak annyit írj, hogy jól vagy. Éva
VálaszTörlésSzia, amig voltal, en sosem szoltam hozzad, de nagy sokat jelentettek a soraid.
VálaszTörlésRemelem, mar jobban vagy, letelt kozben majdnem a lelki gyasz ev is.
Irj meg, azt kerem. Nagon hianyzik a vilagbol az a csodalatos hangod.
Én is ide-idenézek, és reménykedem... hiányzol :-(
VálaszTörlésOlyan volt/van a blogod, mint az a kis kert, amelyről Rónay György írt.
VálaszTörlésA KERT
A b.-i vonalon, két állomás közt, körülbelül egyforma távolságra mind a kettőtől, van egy kis kert. Mindössze néhány négyzetméter, és a leglassúbb vonat ablakából is mindössze néhány másodpercre látszik. Se tanya, se kunyhó, se őrház nincs a közelében. Semmi, csak ez a kert, tavasztól őszig virágban.
Valaki eljön valahonnét, talán kilométerekről, és fölássa a földet. Magokat szór, palántákat duggat. A kert a legnagyobb aszályban is virít: valaki eljön valahonnét, és megöntözi a növényeket. Kút nincs a közelben; talán kilométerekről hozza a vizet, kora hajnalban vagy késő este; mert a kertben soha nem látni senkit. Semmi mást, mint a virágokat.
Kié lehet ez a kert ott a sínek mentén: ez a maroknyi virág a le-lecsapódó mozdonyfüstben? Kinek lehet fontos, hogy aki a világnak azon a pontján kinéz a vonat ablakán, tavasztól őszig virágot lásson?
Mindenesetre van egy ember, akinek fontos. Akinek az a fontos, hogy a virágait lássák, és nem az, hogy tudjanak róla. Egy Névtelen, aki a világnak azon a parányi pontján évről évre új lapot ír a virágaival egy Kódexba, amelyet még a leglassúbb személyvonat ablakából sem olvashatni tovább egy-két másodpercnél.
De aki olvasta, sosem felejti el. Az tudja, hogy van legalább egy pontja a világnak, ahol évről-évre kivirul ugyanaz a kert, ugyanannak a névtelen szorgalomnak a szeretetében.
Még most is visszajárok hátha...
VálaszTörlés