Régi olvasóim talán még emlékeznek Micire, a kecskére.
Amióta társa, Dilo eltávozott az örök legelőkre (mindenki megnyugtatására, természetes halált halt), nagyon egyedül érezte magát.
Unaloműzésként Houdinit megszégyenítő módon állandó szökésben volt, sokak bosszúságára mindent megrágott, rendszeresen verte a kutyát, vagy éppen mekegésével szórakoztatta a szomszédokat.
Így elérkezett az idő, hogy egy nyájhoz csatlakozzon. Már az autós utazástól csillogott a szeme, úgy nézelődött, mint aki rendszeresen így közlekedik. Felesleges volt azon aggódni, hogy kiközösítik a többiek, szinte azonnal átvette a hatalmat. Nem sok idő kellett hozzá, hogy az amúgy jól nevelt nyájat kezelhetetlenné tegye.
Akár az emberek közt.
VálaszTörlésNagyon édes jószág! :) Örülök, hogy megtalálta a helyét. :)
VálaszTörlésÉdes nagyon :-)
VálaszTörlésMicsoda fordulatok! Szívbe markoló, mennyire ragaszkodhat két állat egymáshoz, mennyire megváltozik a viselkedésük más környezetben, más közegben.
VálaszTörlésEgyéniség egy kecske is. Minden jót neki!
Brigi
Mici nevében is köszönöm! :)
VálaszTörlés