Betlehemezés

A betlehemezés a karácsonyi ünnepkör legjellegzetesebb szokása volt, Luca napjától karácsony böjtjéig jártak a betlehemesek. A  karácsonyi misztériumjáték (vallásos színjáték) nevét Jézus szülővárosáról, Betlehemről kapta, eredete a kereszténység első századaira vezethető vissza. Első magyar írásos emléke a XVII. századból maradt fent, és egy palóc faluból, a Nógrád megyei Ecsegből származik. A betlehemes játék négy típusa (erdélyi, alföldi-felső-tiszai, dunántúli, felföldi) közül most a palócokéról (felföldi típus) ejtek néhány szót.

A bibliás betlehemesnek is nevezett játékban angyalok, pásztorok (köztük a süket öreg pásztor és a tréfás Kubo bojtár) és a szamár szerepeltek, de volt, ahol feltűnt Mária és József alakja is.

kép

A másik változat, a pásztorjáték, a pásztorokra helyezte a hangsúlyt. 

kép

A betlehemesek járták a falut, beköszöntek a házakhoz, vitték magukkal a betlehemet (a szimbolikus istállót). A játékot a gazda étellel, itallal vagy pénzzel köszönte meg.