Krumpli fű alatt, avagy a Ruth Stout project

Amióta először hallottam Ruth Stout (1884-1980) renitens kertészeti módszeréről, azóta terveztem a kipróbálását, hiszen nem csak a konyhában, de az élet minden területén igyekszem az energiatakarékos üzemmódra, így hitvallása nálam nyitott fülekre talált:

"Nem ások, nem művelem a talajt, nem gyomlálok, nem kapálok, nem használok műtrágyát, nem permetezek, nem csinálok komposztot, nem öntözök, csak vetek és aratok."

Több könyvet is írt a témában.

Bár voltak fenntartásaim, de amikor csírázásnak indult a konyhámban néhány krumpli, máris kezdetét vette a Rurh Stout projekt.

Szalmám nem volt, így fűnyesedéket használtam a mulcsozáshoz, ami akár jól is működhetett volna, ha nem lettek volna özönvízszerű felhőszakadások. Így helyenként penészes lett a takarás. Ennek ellenére a krumplik egy része növekedésnek indult,

 majd virágot bontott.

A terméshozam azonban eléggé szűkös lett, mind mennyiségben, mind méretben,

különösen a hagyományos módszerhez képest (a fajta ugyanaz).

Azt hiszem, még csiszolnom kell rajta egy kicsit...
Addig is, itt egy videó: