Lándzsás útifű szirup

Megvan az az érzés, hogy izomláz van a rekeszizmodban? Aki érezte már, tudja, elég motiváló ahhoz, hogy kivánszorogjon az ember az udvarra egy maréknyi kígyófűért és szó szerint lázas kotyvasztásba kezdjen.

Hozzávalók a köhögés elleni sziruphoz

• 1 bögre víz
• 1 nagy maréknyi útifűlevél megmosva, felaprítva
• 20 dkg akácméz

Gyöngyözésig forraljuk a vizet, öntsük az útifűre, takarjuk le és hagyjuk lehűlni. Szűrjük le, jól nyomkodjuk ki a leveleket, és a leszűrt folyadékot főzzük be a felére. Kicsit hagyjuk hűlni, majd keverjük hozzá a mézet. Töltsük tiszta üvegbe.

• Szárított útifűből is készülhet.
• Sötét, száraz helyen tároljuk.

Recept innen.

A titokzatos Dobogókő

Dobogókőre már csak a páratlan szépségű kilátás miatt is érdemes ellátogatni, de az erre fogékonyak megtapasztalhatják azt az erőt is, ami miatt régen itt állt a pálosok kolostora, ma pedig a shaolin egészségmegőrző központ. Itt, ahol az Ég és a Föld összeér, a Rám-hegy egyik sziklájánál található a Föld mágneses teréhez köthető energiavonalak csomópontja, ami energiával tölti fel a szervezetet. Sőt, állítólag hallható a Föld szívének dobbanása is (dobogó kő).

A kilátókból belátható a Dunakanyar.

A bevállalósak nem autóval a szerpentinen közelítik meg Dobogókőt, hanem Dömösről indulva a Rám-szakadékon keresztül. A 8 km távolságot optimális esetben 4 óra alatt lehet megtenni a kapaszkodókorlátok és létrák segítségével. Közben megcsodálhatjuk a 15 milliónyi évvel ezelőtti vulkanikus tevékenység nyomait.

Körömvirágos olaj

Még most is virágzik a körömvirág, érdemes belőle körömvirágos olajat készíteni. A körömvirág (Calendula officinalis) fészkesvirágzatának szirmai sokoldalúan felhasználhatók: belsőleg (ételekben, teákban, szinezékben), vagy éppen külsőleg (krémekben, olajokban). Fertőtlenítő, gyulladásgátló, sebgyógyulást elősegítő (hámosító), hidratáló, ránctalanító hatása miatt kedvelt összetevője a krémeknek.

A szirmok olajos kivonatához általában napraforgóolajat használnak, de én inkább hideg sajtolással nyert sárgabarackmag olajjal készítettem, ami önmagában is bőrtápláló hatású.

Hozzávalók

• szárított körömvirágszirmok
• hidegen sajtolt sárgabarackmag olaj

Első lépésként szárítsuk meg a körömvirágot vagy vásároljunk eleve szárított szirmokat. Azért kell hozzá szárított virág, mivel hosszú ideig (minimum 3 hétig) állnak a szirmok az olajban és friss virág esetén megpenészesedhetnének. Csak a szirmokat használjuk fel, szórjuk kisebb üvegbe, majd öntsük fel annyi olajjal, amennyi bőven ellepi. Legalább 3, maximum 6 hétig hagyjuk állni, időnként felrázva. Van aki napra teszi, de a hidegen sajtolt olajoknak nem tesz jót a tűző napfény, inkább sötétebb helyen tároljuk. Végül szűrjük le és „máris” használhatjuk a szép, sárga olajat.

Jázminpakóca

A fészkesvirágzatú jázminpakóca (Stevia rebaudiana Bertoni), vagy közismertebb nevén sztívia, Paraguay-ban és Brazíliában őshonos, de nálunk is termeszthető (bár inkább csak egynyáriként, mivel fagyérzékeny). Ezt az édes leveleiről híres fűszer- és gyógynövényt először Moises Santiago Bertoni svájci botanikus írta le 1899-ben, de természetesen a dél- amerikai indiánok már évszázadok óta használták édesítésre és sebek gyógyítására, bőrbetegségek kezelésére.

Európában a II. világháború alatti cukorhiány miatt kezdett elterjedni, a növény levele ugyanis 30-szor édesebb a répacukornál, de kivont édesítő hatású összetevői (stevisiode és rebaudioside) akár 300-400-szor édesebbek lehetnek. Magas a hő- és pH stabilitása, így sütésre, főzésre és italok édesítésére is alkalmas.

A vércukorszintre nincs hatása, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. Szabályozza az inzulinszintet. Gyulladásgátló hatású, segítség lehet megfázáskor, szájüregi problémák, de allergia esetén is.

A sztívia magról igen nehezen szaporítható, a magok 93 %-a terméketlen, csak a fekete magok kelnek ki, azok is csak fényben csírázók (a talajfelszínre kell vetni) Ezért érdemesebb palántát beszerezni, amit később dugványozással mi magunk is tudunk szaporítani. Folyamatosan takaríthatjuk be a leveleket, de a virágzást semmiképpen ne várjuk meg, mert keserűvé válik. Frissen is használhatjuk a leveleket, de szárítva intenzívebb az édesítő hatása és megőrölve könnyebben használható sütésnél. Készíthetünk belőle vizes és alkoholos kivonatokat is az egyszerűbb felhasználáshoz. Ezek garantáltan természetes édesítők, iparilag feldolgozott formájuk már határeset...

A tömjén

A tömjénnek, a tömjénfa megkeményedett gyantájának, évezredek óta kiemelt helye van mind a keleti, mind a nyugati vallásokban, ezért az ókorban a ritka fehér gyanta az aranynál is értékesebb volt.

kép

A vallási szertartások mellett használták temetkezési rítusokhoz, balzsamozáshoz, a gonosz erők és a démonok távoltartásához. A lepra, tüdővész, reuma és bőrbajok ellenszerének tartották, de alkalmazták illatosításra, tartósításra vagy a maláriaszúnyogok elriasztására is.

kép

Mindannyian ismerjük a bibliai történetet, a Napkeleti Bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek az újszülött Jézusnak ajándékba. A Biblia így ír erről: „Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadott fényességhez. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebiából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.” (Ésaiás próféta könyve: 60/2,3,6)

A Zsoltárok könyvében (72/10.) már lényegre törőbben fogalmaz: „Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé.” A tömjénúton történő karavánkereskedelem biztosításához szükség volt Júdea (és új királya) támogatására, ami természetesen nem ingyen történt (már Sába királynője is ezért látogatta meg gazdag ajándékaival Salamont).

Az ókorban a mai Jemen területén lévő ősi királyság, Hadhramauth, az ománi Dhofar és a szomáliai Sokatra sziget területén volt őshonos a legértékesebb tömjént adó Boswelia sacra, aminek gyantáját titokban gyűjtötték.

kép

Mára már szinte teljesen kipusztult, helyette - a főként Indiában és Észak-Afrikában elő - más Boswellia fajok (B. papyrifera, B. carterii, B. thurifera, B. frereana B. serrata) biztosítják a szükségletet.

Fekete olívaszappan

A törökök magyarországi 150 éves „vendégeskedésének” voltak pozitívumai is, például a fürdőkultúra elterjedése. Az iszlám szerint a szellemi tisztaság nem valósulhat meg a test tisztasága nélkül. A rituális tisztálkodás helyszíne a hammam (törökfürdő). A török hódoltság időszakában már 8 fürdő működött Budán. Mivel hitük szerint testi tisztálkodásra csak a folyóvíz alkalmas, ezért ezek a fürdők mindig forrás fölé épültek.

 kép

A muszlimok az isteni tökéletesség földi kifejeződéseként tekintenek a szépségre és egészségre, aminek megőrzése minden hívő kötelessége. Arról, hogy ez hogyan valósult meg a gyakorlatban, Kéri Katalin írásából megtudhatjuk.

Lehet, hogy a közelünkben nincs törökfürdő, de az ott használatos csak természetes összetevőket tartalmazó fekete olívaszappan jótékony hatásait otthon is élvezhetjük.

A fekete szappan kinézetre inkább kocsikenőcsnek tűnik, na meg a szaga is (ez utóbbi hamar elillan). Vízzel keverve lágy, fehér habot képez, ami alaposan megtisztítja a bőrt és fellazítja az elhalt hámsejteket, ami egy dörzskesztyűvel így már könnyen eltávolítható. Az eredmény pedig bársonyos finomságú bőr. Használhatjuk az arcra is, csak arra vigyázzunk, hogy szembe ne kerüljön!

Egészen kis mennyiség kell belőle, így sokáig elég egy tégely belőle. 

Boza

Nem, most nem a törökök híres erjesztett italáról lesz szó, hanem a palóc bozáról vagy viricsről. Ez pedig nem más, mint a nyírvíz. A tavaszi nedvkeringés megindulásakor a nyírfák (néha a cser, szil, juhar  vagy bükk) kérgét megcsapoták és felfogták a kicsurgó édeskés levet, ami sok értékes ásványi anyagot tartalmaz.

A nyírvíz kinyeréséről -  a viricselésről itt látható egy kisfilm. Természetesen, régen nem műanyagpalackot használtak, hanem pl. kiszárított tökhéjat.

Hibiszkusz tea

A mályvafélék családjába tartozó cserje, a szudáni hibiszkusz (Hibiscus sabdariffa) minden része ehető. A szárított virágaiból készült tea nálunk is kapható, sok teakeverékben megtalálható.

fotó innen

A szirmokból készült karmazsinvörös ital nagyon finom, kissé savanykás. Tradicionálisan forrón fogyasztják, de hidegen üdítő hatású a nagy melegben. Finom íze mellett jótékony hatásai is figyelemre méltóak. Magas a bioflavonid és C-vitamin tartalma, antioxidáns képességekkel is rendelkezik. Vízhajtó hatású, csökkenti a felső légúti hurutokat. Vizsgálatok szerint rendszeres fogyasztása során csökkenti a magas vérnyomást, ezért e szempontból napjainkban a legígéretesebb gyógynövénynek tartják.

A szárított szirmokban lévő hatóanyagok forrázás hatására lebomlanak, így ha nem csak a finom íz a fontos, akkor inkább áztatással készítsünk belőle teát. Ízlés szerint édesítve fogyaszthatjuk.

Az argánolaj

A Marokkó délnyugati részén, az Atlaszban honos argánfa (Argania spinosa) magjából előállított olaj számos jó tulajdonságal rendelkezik, ezért nem ok nélkül olyan népszerű már Európában is.

Gyulladásgátló, fájdalomcsillapító hatású (reumás és izületi fájdalmak esetén), csökkenti a magas koleszterinszintet. Külsőleg magas A-, E-vitamin és esszenciális zsírsavtartalmánál fogva remek bőrregeneráló hatással rendelkezik. Számos bőrbetegség esetén (pikkelysömör, akné, ekcéma, pelenkakiütés) is javulás lép fel használatával.  Hajápolásra - pakolásként is alkalmazható. Maximum fele-fele arányban hígíthatjuk mandulaolajjal.

Fényvédő hatásáról ellentmondó információkat találhatunk, egyrészt, hogy fényérzékennyé teszi a bőrt, másrészt, hogy védelmet nyújt az UV sugárzás ellen (5-ös faktorú). Inkább az utóbbit valószínűsíti, hogy a berber asszonyok évszázadok óta argánolajjal védik arcukat a sivatagi naptól és széltől. Személy szerint én sem vettem észre, hogy érzékenyebb lenne a bőröm a napra, sőt. Nem mellékesen sokkal simábbá, puhábbá is vált, az itt-ott már feltűnő foltok halványulni kezdtek.

Dió aromájú olaját a konyhában is felhasználhatjuk, de mivel nem hőálló, ezért nem melegíthető. Inkább salátákra, kuszkuszra vagy kenyérre szokás csepegtetni.

Az olaj előállítása még ma is sokszor a hagyományos módon történik. Az igencsak tüskés argánfáról nehéz betakarítani a termését, de a kecskék szívesörömest segédkeznek ebben.

fotó

Egy akrobata ügyességével ugranak fel és egyensúlyoznak az ágakon, közben elfogyasztják az argánfa olajbogyóra emlékeztető kesernyés termését. Magát a kemény csonthéjú magot nem képesek megemészteni, az sértetlenül bukkan elő ... szóval akkor. A berber asszonyok begyűjtik a fa alól a magokat, feltörik, majd kipréselik - mindezt kézi erővel. 

100 kg termésből 10 óra munkával (a kecskékét nem számítva) így végül 1 liter olaj lesz. Nem véletlenül az egyik legdrágább olaj a világon.

Tipp: Ha jó sorsunk Tunéziába vet, érdemes ott vásárolnunk argánolajat - az itthoni ár töredékéért.

A rózsa

A Perzsiából származó rózsának több, mint 5.000 fajtája van. Közülük a két legillatosabb a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena) és

Fotó: innen

a százszirmú rózsa (Rosa centifolia),

Fotó: innen

ezért elsősorban e kettőből állítanak elő illóolajat. Különösen a damaszkuszi rózsa illóolaja jó minőségű. 30 ml rózsaolaj előállításához 60.000 rózsaszirom szükséges, ez magyarázza horribilis árát.

Azonban nem csak illóolaj készülhet belőlük, hanem különböző csemegék is, például lekvár, rózsavíz, rózsaszörp, kandírozott rózsaszirmok, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. Természetesen ez utóbbiakat más illatos rózsafajtákból is megpróbálhatjuk elkészíteni, de néhány dologra azért figyeljünk oda. Először is, csak permetezőszereket soha nem látott virágokat használjunk fel ilyen célra, másrészt mindig kóstoljuk meg még nyersen a szirmokat. Mert bár a legtöbb illatos rózsa jóízű is egyben, azért vannak kivételek.

Fekete bodza

Mostanában - amióta nyílik a bodzavirág - mindenki bodzalázban ég, ami teljesen érthető. Azonban nem csak remek konyhai alapanyag, de a fekete bodza (Sambucus nigra) az egyik legsokoldalúbb növényünk.

Ez a bodzafélék (Capriofoliaceae) családjába tartozó cserje az egész országban mindenhol megtalálható, hiszen remekül alkalmazkodik a legkülönbözőbb körülményekhez is. Kedvező helyen akár 10 méter magas fává is megnőhet. Régen a szegényember patikája cím büszke tulajdonosa volt, mivel faluhelyen minden udvaron ott díszelgett és gyógyászati szerepe volt az elsődleges.

Virágaiból főzött teáját hűléses betegségekben alkalmazták, hiszen izzasztó, köhögéscsillapító hatású. Érett bogyókból készült lekvár, bogyóinak kipréselt leve vagy a száraz termésből készült teája enyhe hashajtó és vizelethajtó hatású. A levelekből is főzhető tea, ezt elsősorban reumás bántalmak ellen és lázcsillapításra, valamint koszorúér betegségnél a légszomj csillapítására itták.

A szintetikus festékek feltalálása előtt fontos festőnövény is volt: a bogyóból különböző adalékanyagokkal barna, kék, ibolya, bíbor és fakókék, a levelekből pedig zöld festékanyagot készítettek.Több éves hajtásaiból ásó- és lapátnyeleket, fúvós hangszereket, de még kovácsműhelyben használatos fújtatót is készítettek.

A néphitben is fontos szerepe volt, sok helyen rontáselhárító növényként tisztelték, máshol azonban úgy tartották, a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája, ezért nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. Sokfelé úgy vélték, a bodzabokor alatt nem jó elaludni, mert elvarázsolja az embert. Hát, ki lehet próbálni...

Citromfűszörp

Étteremalakítás...

Mostanában egyre-másra készülnek a különböző virágvizek, én is kedvet kaptam, bár inkább szörpben gondolkodtam. A bodzának még nem érkezett el az ideje, de citromfű már van bőven a kertben, így semmi akadálya, hogy szörp váljon az illatos levelekből.

A citromfű (Melissa officinalis) az árvacsalánfélék családjába tartozik, azonban többi családtagjával nem téveszthető össze citromillatú leveleinek köszönhetően. Latin nevének - Melissa (görög eredetű) - jelentése "mézelő méh". És valóban, magas nektártartalmánál fogva a méhek igencsak kedvelik. Virágaiból citromfűolajat állítanak elő, ami sok illatszer alapanyaga. Friss levelei számtalan étel és ital alkotórészei.

A citromfű a Közel-Keletről származik, Dél-Európában a görögök honosították meg. Nyugat-Európába a Benedek-rendi szerzetesek közvetítésével került, kolostorkertjeikben termesztették (Nagy Károly még rendeletet is hozott az ügy érdekében)
Régen alkoholos párlatként fogyasztották, ez volt a nagysikerű karmelitavíz, amit a karmelita nővérek készítettek, de elsőként Paracelsus állította elő.

Sokoldalú gyógynövény, teája ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést, gyomorrontás, puffadás, hányinger és gyomorsavtúltengés esetén is hatásos. Fejfájás, álmatlanság esetén is jól alkalmazható, de csökkenti a depressziós tüneteket is.

Következzen hát a szörp, amit hasonlóképpen készítek, mint a bodzaszörpöt.

Hozzávalók

• 1 kg cukor
• 1 liter víz
• 2 citrom (vagy ízlés szerint több)
  
• jó sok citromfű
  

A cukrot és a vizet együtt felforralom, szirupot készítek. Kicsit hűlni hagyom, belereszelem a 2 citrom héját és annyi citromfüvet adok hozzá, amennyit bele tudok tuszkolni. 1 éjszakát állni hagyom, majd másnap hozzáadom a citromok levét (ízlés szerint lehet többet is) és az egészet átszűröm. Vízzel hígítva fogyasztható.

Ehető vadnövényeink

Szilvi és az e-mailben érdeklődők kedvéért inkább itt foglalnám össze a vadnövényekkel foglalkozó könyveket és linkeket.

Előljáróként annyit, hogy csak olyan növényeket szedjünk le és fogyasszunk el, amit biztosan felismerünk. Bár eddig csak olyan növényeket ajánlottam és a későbbiekben is csak ilyeneket fogok, ami könnyen felismerhető, azért nem árt az óvatosság. Talán mondanom sem kell, nem csak ehető vadnövényeink vannak! Semmit nem jelent, hogy az állatok ezeket megeszik, ránk akár mérgezőek is lehetnek. Ezt soha ne tévesszük szem elől! Csak biztosra menjünk!

Ezek után jöhet az ajánló...
Elsőként Rápóti Jenő és Romváry Vilmos Gyógyító növények című könyvét ajánlanám. Bár nem kifejezetten ehető vadnövényekkel foglalkozik, de kitér ezekre a lehetőségekre is. Szerintem alapmű, 1977-es megjelenése óta sem tudta helyettesíteni más (anno még én is ebből vizsgáztam).

A Terebess Online-on remek összefoglalót találhatunk az ehető vadnövényekről. A növények leírása, képe mellett receptötleteket is ad.

Tolnai Kálmán Ételek vadontermő gombákból és erdei gyümölcsökből című kötete, mint ahogy a címe is jelzi, elsősorban gombákkal és gyömölcsökkel foglalkozik, de szót ejt néhány egyéb vadnövényről is.

Nem szorosan kapcsolódik a témához, de néhány link az ehető virágokról:
Itt - szintén a Terebessen - az ehető virágok összefoglalóját találjuk.
Halmos Monika oldala szintén az ehető virágokkal foglalkozik. Könyve is jelent meg a témában.
Szintén az ehető virágokkal foglalkozik Kisvirág is.

Tavaszi saláta vadontermőkből

Egy tavaszi séta jó alkalom arra, hogy begyűjtsük ennek a salátának a hozzávalóit. Érdemes megismerkednünk ezekkel a friss, új ízekkel, különösen ha már unjuk a fejessalátát.


A salátaboglárkából, gyermekláncfűből és tyúkhúrból álló zöldsalátát ehető virágokkal vidámíthatjuk, például ibolyával és a salátaboglárka virágaival. A salátához kipróbálhatjuk az ibolyaecetet.

A gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale) szerintem mindenki ismeri, ha máshonnan nem is, gyerekkorából, amikor bóbitás terméseit fújkálta. Ezt a ma már megbecsült gyógynövényt több névvel is illetik, például kákics, kutyatej, pongyola pitypang és még vagy tucatnyi másikkal. Virágzás előtti fiatal leveleiből saláta vagy főzelék készíthető, gyökere megpörkölve kávépótlónak is használható. Levele enyhén vízhajtó hatású, ezért teája kedvelt salaktalanító. A gyökeréből készült főzetet máj-, cukor-, vese- és hólyagproblémák esetén alkalmazzák.

Hozzávalók a salátához - tetszés szerinti arányban

• salátaboglárka levele
• tyúkhúr hajtása
  
• gyermekláncfű levele
• ibolyavirág
• salátaboglárka virága

Hozzávalók az öntethez

• 3 evőkanál olivaolaj
• 1 evőkanál ibolyaecet
• csipetnyi só
• 1-2 tekerésnyi bors
  

Az öntethez valókat keverjük össze (legegyszerűbb egy villával felverni, de használhatunk egy kicsi csavaros üveget is) A saláta alkotórészeit rendezzük el egy tányéron és csorgassuk rá az öntetet.

A természet patikája: Nagycsalán

Csalántörténetekkel etettem már a Nagyérdeműt, a receptekre azonban még mindig várni kell egy kicsit. Az időjárás felénk mostanában nem túl kegyes a csalán növekedéséhez (és máséhoz sem). Addig is ejtek néhány szót a csalán gyógyhatásairól. A nagycsalán (Urtica dioica) az ország egész területén elterjedt évelő növény.

Latin elnevezése (uro, melynek jelentése éget) utal a csípését követő égő, viszkető érzésre, ha nem voltunk eléggé figyelmesek és hozzáértünk csalánszőreihez, amelyek acetilkolint, hisztamint és hangyasavat tartalmaznak. Már az ókorban is használták reuma és köszvény ellen - az amúgy is érzékeny beteg testrészt alaposan megveregették a csalánhajtásokkal. Ez a módszer állítólag csodákra képes...
A csalánfőzettel való gőzölés a léghuzattól származó fülbaj esetén hatásos.
Külsőleg használják még korpás fejbőr kezelésére is, sok gyógysampon alkotórészeként is megtalálható.

A növény forrázatából készült tea, köszönhetően magas vitamin- és ásványianyag tartalmának, erősíti az immunrendszert. Vértisztító és gyulladáscsökkentő hatással bír, valamint fokozza az anyagcserét. Vízhajtó tulajdonságánál fogva eltávolítja a szövetek között felgyülemlett vizenyőt.
Ezért az egyik leghatásosabb tea narancsbőr ellen is! Hörghurut ellen is alkalmazható.

A cukrászipar levelének kivonatát cukorkák és sütemények zöld színűre festéséhez használja.
Régen a szárában lévő rostokból szövetet készítettek, ami ma ismét reneszánszát éli, nemrég piacra kerültek a csalánszövetből készült farmerek.
Az ablaktisztítószerek megjelenése előtt az ablak pucolásához is felhasználták az ecetes vízbe mártott hajtásait.

Aki biogazdálkodást folytat kertjében, annak szintén nem ismeretlen a csalán, pontosabban a csalánlé termesztett növényeinkre gyakorolt jótékony hatása.

Még hosszan sorolhatnám, de ennyiből is látható, hogy az árokpartok lenézett gyomnövénye nagyon is sokoldalú haszonnövény.