Még nyílnak a völgyben a kerti virágok ...

Nyakunkon az október, azonban a növények nem nagyon akarják ezt tudomásul venni.

A levendula egyre több virágot hoz, szárítom is rendületlenül.


A pollengyűjtők szívesen keresik fel nyíló virágait.


Már számos helyen illatozik a lakásban, de került belőle a konyhába is, egy része pedig "angyaltöltelék" lesz.

A rózsák is egymás után hozzák bimbóikat, remélem, a fagyokig így lesz.


Különösen a damaszkuszi rózsa a nagy kedvenc idén. Tavaly ősszel tettem rá szert és tavasz óta folyamatosan nyílik.


Az illatos szirmok cukorban végzik.


A kínai lonc tavaszi ültetés. Azóta másodszor borult virágba.


A kezdetben fehér virágok először krémszínbe mennek át, végül egészen sárgák lesznek.


Szívesen elnézegetem őket.

Cukorba zárt illatok - rózsaszirmos cukor

Annak ellenére, hogy már kopogtat az október, a kertben a rózsák még teljes pompájukban virítanak. Szívemnek különösen kedves a damaszkuszi rózsa, aminek bódító illatát cukorba zártam.



Hozzávalók

• finomszemű kristálycukor
• illatos rózsaszirmok (lehetőség szerint damaszkuszi vagy százszirmú rózsa)

Az ehető virágokkal kapcsolatban mindig megemlítem, de itt is tényleg nagyon fontos, hogy NE használjunk vegyszerezett virágokat. És itt nem csak a permetezésre gondolok, hanem a virágbolti tartósítókra is.

Az illatos szirmokat cukorral rétegezve egy zárható üvegbe teszem és hagyom, hogy a cukor átvegye a rózsa illatát.

Túrókrém

Gyakran sütök-főzök "rendelésre". A túrókrém lányom óhaja volt.



Hozzávalók

• 25 dkg túró
• 2 tojássárgája
• 3-4 evőkanál porcukor (ízlés szerint)
• 1 citrom reszelt héja
• 1 kiskanál vaníliakivonat
• esetleg némi mazsola
  

A tojássárgáját fehéredésig keverem a porcukorral, majd kikeverem a túróval is. Legegyszerűbb botmixerrel, a lényeg, hogy teljesen sima krémet kapjunk. Elkeverem a citrom héjával és a vaníliakivonattal is. Aki szereti, tehet bele mazsolát is.

Ez a mennyiség pillanatok alatt elfogy, azonban, ha tárolni szeretnénk vagy tartunk a nyers tojássárgája felhasználásától, akkor a tojássárgákat a cukorral vízgőz felett is kikeverhetjük, ahogy a főzött fagylaltalapnál is. Azonban itt is fontos, hogy nem rántottát készítünk! Nem szabad forralni a tojásos-cukros keveréket!

VKF! XXXVIII. - Mazsolás őszibarackchutney

Néha olyan a házunk, mint a Bermuda-háromszög. Titokzatos módon tűnnek el dolgok, hogy azután a legváratlanabb időben és legváratlanabb helyeken tűnjenek fel ismét. Mint ez a chutney-recept, amit évek óta keresek hiába. Éppen azt latolgattam, mit készítsek a XXVIII. VKF!-re, amikor megtaláltam (természetesen ott leltem rá, ahol már vagy százszor megnéztem), így égi jelnek tekintettem - ez lett a befutó recept.

Bár Trinity tájjellegű, szőlővel vagy borral készülő szüreti ételeket vár ebben a fordulóban, tudtam, hogy ilyet nem tudok prezentálni. Az ok roppant egyszerű, mifelénk - de általában a régi palóc konyhán - nem volt jellemző a szőlő vagy bor ételekben való felhasználása, különösen nem szüretkor. A szüretelőknek nem főztek ebédet, mindenki otthonról vitt magának ételt (kenyeret, szalonnát). A szüret befejezésének estéjén pedig gulyás készült - volt, ahol juhhúsból. Természetesen, a bor sem maradt el, de a pohárba került!

A szüret kezdetének napja hagyományosan Szent Mihály napja (szeptember 29.) volt és vidékenként eltérően, de legkésőbb Simon-Júda napján (október 28.) befejezték. A szüret Dionüszosz (vagy nevezhetjük Bacchusnak is) óta a termés betakarításának ünnepe is, így a palócok is a szüret befejezését szüreti felvonulással ünnepelték, ahol megválasztották a bírót és a bírónét. A mulatságra ezután került sor, este bált rendeztek.

Fotó: Bartus Zoltánné

Nálunk már nincs szüret, aki még készít bort, az is vásárolja hozzá a szőlőt. A szüreti felvonulás hagyománya azonban megmaradt a mai napig.

Fotó: Bartus Tamás

Fotók: ifj. Bezeczky Árpád

A régi hagyományok közé újak is beépültek, ma már több a traktor, mint a ló és szokássá vált a szalmabábok beöltöztetése is.

Fotó: ifj. Bezeczky Árpád

Eléggé elkalandoztam a chutney-receptemtől, ideje visszakanyarodnom. De mi is az a chutney? "Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáé tette és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával." (Terebess)

No, hát ez a recept is tartalmaz mazsolát, így részben meg tudok felelni a kiírásnak, hiszen a mazsola is szőlő - volt, egyszer. Az aszalt szőlő előállításához alkalmas mazsolaszőlőt már 4.000 évvel ezelőtt is termesztették Perzsiában.

Hozzávalók

• 1 kg kimagozott, feldarabolt őszibarack
• 1 fej hagyma felszeletelve
  
• 2 gerezd reszelt fokhagyma
• 50 dkg cukor
• 10 dkg mazsola
  
• 2 dl borecet (vagy almaecet)
• 1 evőkanál mustármag
  
• 1 kiskanál só
• 3 kiskanál currypor
• 1 kiskanál őrölt gyömbér
  
• 50 dkg cukor

A hozzávalókat 1-1,5 óráig főzzük, néha megkeverve. Amikor eléri a dzsemsűrűséget, kisebb üvegekbe porciózzuk. Felhasználása előtt legalább 1 hónapig hagyjuk az ízeket összeérni!

Palócpecsenye

Ma Éva kedvéért készült az ebéd: palócpecsenye.


Hozzávalók

• 50 dkg sertéshús (karaj vagy comb)
  
• 1 fej vöröshagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 3-4 evőkanál olaj vagy zsír
• 1 kávéskanál pirospaprika
• 1-2-3 kávéskanál mustár
• só
• bors
• 2 dl víz
• 1 dl tejszín (esetleg tejföl)

Én karajból szoktam készíteni, de természetesen lehet combból vagy egyéb részekből is. A mustár mennyisége ízlés dolga és függ a mustár minőségétől is, ezért feltétlenül apránként adagoljuk és közben kóstolgassuk: cél egy kellemesen pikáns íz, de ne domináljon a mustár!

A felszeletelt, kikloffolt hús mindkét oldalát átsütöm az olajon. Eredetileg lisztbe kellene forgatni, de úgy később könnyebben lekap, ezért én ezt mindig kihagyom. A megpirított húst kiveszem és félre teszem. A megmaradt olajon megfuttatom a finomra vágott hagymát és a reszelt fokhagymát. Megszórom a pirospaprikával és felöntöm egy bögre vízzel meg a tejszínnel. Ekkor kerül bele a mustár, majd sózom, borsozom. Visszateszem a hússzeleteket és fedő alatt puhára párolom. A végére a lé nagy része is elpárolog.

Általában valamilyen burgonyakörettel (pirított vagy petrezselymes) és az elmaradhatatlan zöldbabbal szokás tálalni, de mi leggyakrabban nokedlivel esszük.

Zebralinzer

Mostanában több linzerreceptet sikerült begyűjtenem, részben olvasóim küldték, részben én akadtam rájuk. Előbb-utóbb mindegyikre sor kerül, mert bár tökéletesen meg vagyok elégedve a leggyakrabban sütött linzeremmel, de kíváncsi vagyok a többire is. Ezek sorában az első ez a zebraruhás vaníliás linzer, amire a Dr. Oetker Karácsonyi sütemények című könyvben akadtam. Nagy pozitívuma, hogy 4 hétig eláll (feltéve, ha addig senki nem akad rá).


Hozzávalók

• 25 dkg búza finomliszt
• 12,5 dkg vaj vagy margarin
• 7,5 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 csipetnyi só
• 1 teáskanál vaníliakivonat vagy 1 zacskóvanillincukor
• a tetejére 3-4 dkg étcsokoládé

A csoki kivételével a hozzávalókból gyorsan (hogy ne olvadjon meg a zsiradék benne) összeállítottam a tésztát - legegyszerűbb robotgéppel. Betettem egy fél órára a hűtőbe, majd vékonyra (2-3 mm) kinyújtottam és pogácsaszaggatóval (4 cm-es) kiszaggattam. Előmelegített sütőben 180 fokon 10 perc alatt megsültek. A kihűlt kekszeket zacskóba töltött olvasztott étcsokival díszítettem. Célszerű egészen apró lyukat vágni a zacskón és úgy nem folyik ki a csoki egyszerre...

Mascarpone-láz

Mostanában házi mascarpone készítési-láz söpör végig a blogokon. Azt hihetnénk, hogy ez valami újdonság, de már Magyar Elek - az Ínyesmester - is részletesen leírta a tejfölből készült tejszínkrémsajt készítésének mikéntjét. Mondanom sem kell, nem ő találmánya volt, de most nem akarok Polüphémoszig visszamenni, aki Homérosz Odüsszeiájában fűzfakosárban csepegtette a sajtnak valót...

Ahogy a tiramisù egyre nagyobb népszerűségnek örvend, úgy a mascarpone (olasz krémsajt) is egyre kedveltebb. Eredetileg az olaszországi Lombardiában (Abbiategrasso, Lodi, Cremona, Mantova) készítették a télen fejt teljes tejből (ez jobb minőségű, mint a nyári) nyert tejszínből, amit borkősav, citromsav vagy ecetsav hozzáadásával megsavanyítottak. A savanyított tejszín nem más, mint a tejföl. A tejföl még gyerekkoromban is úgy készült házilag, hogy a fölözetlen tejet (tehát amiről nem szedték le a tejszínt) megaltatták - meleg helyen hagyták megsavanyodni - így aludttej lett belőle, amiről leszedték a fölét, a tejfölt. Már a neve is mutatja, hogy mi is ez tulajdonképpen. Nagyüzemileg erre nincs lehetőség, ezért a tejszínt nálunk is mesterségesen savanyítják baktériumkultúrával (már ha valódi tejfölről beszélünk). Tehát a mascarpone alapanyaga és a tejföl szinte egy és ugyanaz, csak a savanyítás módjában van némi eltérés. Igaz, Nyugat-Európában ilyen formában nem árusítják (erről a külföldön élő honfitársaink mesélhetnének), de tőlünk keletebbre teljesen szokványos, gondoljunk csak az orosz szmetanara. A különbség csak a zsírtartalomban van. Amíg nálunk 12 % zsírtartalommal is tejfölnek nevezik, a szmetana legalább 40 % zsírtartalmú és persze a házi tejföl sem sovány (szerencsére).

Nem akarok belebonyolódni, hogy mi a különbség az egyszerű krémsajt, illetve kettős vagy hármas krémsajt között, legyen elég annyi, hogy a krémsajtok előállítása nagyjából ugyanaz olaszhonban, franciahonban és nálunk is: préselés nélkül a savót lecsöpögtetik. Ma már ipari módon, de ugyanezzel a módszerrel és egész évben készítik. Házilag pedig pont ugyanúgy készül, mint joghurtból, de persze ez sokkal lágyabb ízű lesz magasabb zsírtartalmánál fogva. Bár az Ínyesmester nem tért ki rá (hiszen az ő idejében még természetes volt a jó minőségű tej és tejföl), mi azért figyeljünk a zsírtartalomra, ez esetben a light nem válik be. Ne sajnáljuk az időt rá, egy nap alatt tökéletesen kicsöpög és máris használhatjuk a házi mascarponénkat vagy házi krémsajtunkat - ahogy jobban tetszik.

Mivel nem tartalmaz tejoltót, így vegetáriánusok is fogyaszthatják. Természetesen nem csak tiramisùhoz használhatjuk, hanem számtalan módon ízesíthetjük, legyen az sós vagy édes. Ha még egy kis ideig csepegtetjük, még sűrűbb lesz, ekkor paprikába töltve és lehűtve szépen szeletelhető.

Kik is azok a palócok?

A palócok eredete máig vitatott kérdés, bár sokan foglalkoztak a témával (erről itt találhatunk egy összefoglalót). Paládi-Kovács Attila etnográfus összegzi az eddigi kutatásokat: "Perdöntő forrásadatok hiányában a palóc eredet kérdése véglegesen ma sem válaszolható meg. Továbbra is számon kell tartanunk a lehetséges (s az eddigi szakirodalomban olvasható) válaszok három típusát:

• A palócok a kabarok utódai, s a honfoglalókkal egyidejűleg érkeztek, s települtek meg a Mátra—Bükk vidékén.

• A palóc népcsoport magja polovec-kun eredetű, s a 12. században, a tatárjárás előtt érkezett e hazába.

• Avar, hun, szkíta töredékek ivadékai, s a magyar honfoglalást megelőzően települtek meg e vidéken. "

"Pintér Sándor és Vámbéry Ármin kutatásai szerint a palóczok (mely név síkon, gyepen lakó népet jelent) a törökökkel azonos törzsből származnak és részben a honfoglalás után telepedtek le hazánk területén, erős védőgyűrűt alkotva a meghódolt szláv őslakók és a honfoglaló magyarok között. Idővel teljesen beleolvadtak a magyarságba, habár faji sajátságukat és népszokásaikat mindmáig megőrizték. Szete községtől keletre az Ipoly folyó mindkét partján, Nógrád határáig telepedtek le."(Magyarország vármegyéi és városai - Borovszy Samu szerkesztésében 1896-ban jelent meg)

A palóc megnevezésnek sokáig gúnyos, pejoratív jellege volt.

A palócoknak soha nem volt különállást élvező joguk, így első írásos említésük csak 1656-ból való, amikor is a nagykőrösi nótárius a számadáskönyvébe a következőket jegyezte fel: "Tíz pár gyöngyházas késeket vettem palóczoktul". Majd Kecskemét 1663-ból fennmaradt irataiban "Felföldi Palócz" állatkereskedőkről esik szó: "Ha valamely lakos Gazda vagy szolga valakinek eléd jószágot, kiváltképen Felföldi Palócznak levelet adjon mellette." A Debreceni Diárium írója 1683-ban jegyezte fel, hogy "a vásárra jött palóczokat kísérő tokaji katonákból kettőt elfogtak... az palóczok közzül is egy embert két lovával".

A palócok két ágát különböztethetjük meg lakhelyük és szokásaik alapján: a nyugati és a keleti (barkó) palócokat, bár mindkét ág népszokásaiban keveredik az ősi belső-ázsiai hitvilág maradványa a kereszténységgel. Nyelvjárásuk alapján tovább csoportosíthatóak.

A palócok lakhelye a sokszor emlegetett Palócföldre terjed ki, amely régen Hont és Gömör vármegyékhez tartozott, ma pedig részben szlovákiai és részben magyar területeket (Pest, Nógrád, Heves, Borsod megye) érint: Cserhát-, Mátra-, Bükk-hegység és ezektől északra fekvő medence valamint az Ipoly-völgy - közel 150 település.

Müzliszelet üvegből

Deepak Chopra reggeli szeletét alakítottam át a terveimnek megfelelően.

Hozzávalók

• 2 bögre zabpehely
• 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre kókuszreszelék
• 1 bögre szeletelt mandula (esetleg dió vagy napraforgó)
  
• 3/4 bögre mazsola (vagy egyéb aszalt gyümölcs)
  
• 1/2 bögre cukor
  
• 1 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál só
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál gyömbérpor
• 1 teáskanál reszelt szerecsendió
  
• 2 evőkanál szezámmag
• 3 púpozott evőkanál tejpor (figyeljünk a szavatosságára!)
  
• 1 kis üveg (380 ml) almás töltelék
• 2 bögre víz

Először a száraz hozzávalókat kevertem össze, majd hozzáadtam a párolt almát és a vizet. Elkevertem és tepsibe simítottam. 180 fokon 40-45 percig sütöttem. Kihűlése után tetszés szerint darabolható. Az alma miatt napokig friss marad. Akár sietős reggelekre, de tízóraira vagy uzsonnára is remek, pláne, ha egy bögre tej is kerül mellé.




És mitől üvegből?! Az alma és a víz kivételével a száraz hozzávalókat egy szép üvegbe tölthetjük és mellékelve hozzá egy kis üveg pitetölteléket máris kapunk egy gasztroajándékot. Amihez már csak egy bögre víz szükséges, így a sütésben járatlan konyhafóbiások is sikerre vihetik elkészítését.

Sorsolás

Köszönöm szépen mindenkinek, aki akár kommentben, akár e-mailben ötletekkel segítette problémám megoldását. Ígéretemhez híven kisorsolásra került Halmos Monika Varázslatos virágízek című kötete. Igyekeztem nem szőrösszívű lenni, ezért nem csak az e-mailt küldők kerültek a "kalapba", hanem a kommentelők is.

A szerencsés nyertes Dobosy Éva kedves pécsi olvasóm.

Gratulálok!

Lebbencsleves

A lebbencs neve utal készítésére. Régen, amikor jól tojtak a tyúkok, az asszonyok nekifogtak tésztát gyúrni. Vékonyra kinyújtották és a nagy leveleket rudakra felakasztották a szellős kamrában, mint egy lepedőt. A huzat lebegtette a száradó tésztát és közben szabálytalan alakú darabok törtek le belőle az alája terített abroszra. Ez a száraztészta sokáig eltartható, könnyen szállítható és alkalmas laktató ételek készítésére, így nem csoda, hogy nagyon népszerű volt a pásztorok körében. A lebbencs-, slambuc- és csuszatészta ugyanazt a tésztát jelöli.

Hozzávalók

• 5 dkg füstölt szalonna
• 1 szál füstölt kolbász
  
• 1 nagy fej hagyma
• 15 dkg lebbencs
• 1 csapott evőkanál pirospaprika
• 1,5 l víz
  
• 2-3 krumpli
• 1 paradicsom
• 1 zöldpaprika
• 1-2 gerezd fokhagyma
  
• só
• bors
• petrezselyemzöld
• csípős paprika
  

A szalonnát kis kockákra vágom és kiolvasztom a zsírját, megpirítom benne a karikára vágott kolbászt, majd kiszedem a szalonnapörcökkel együtt és félreteszem. A visszamaradt zsíron megfuttatom a finomra vágott hagymát, beleteszem a lebbencstésztát és kicsit megpirítom. Rászórom a pirospaprikát, felöntöm a vízzel. Beleteszem a meghámozott, kockára vágott krumplit, a feldarabolt paradicsomot és paprikát (télen 2-3 evőkanál lecsókonzervet), a reszelt fokhagymát. Sózom, borsozom és puhára főzöm. Visszateszem bele a félretett szalonnapörcöt és kolbászkarikát, megszórom a felaprított petrezselyemzölddel és csípős paprikával.


Gyorsan elkészül, finom és laktató.

Kisfalusi szilvafőzés

Kisfaluban ismét fortyogtak a katlanok - lekvárt főztek, mégpedig szilvából.

Végre személyesen is megismerhettem Messzenéző Minyont, akivel szinte szomszédok vagyunk, de még nem futottunk össze. Találkozásunkról itt nem írok, hiszem Minyon erről már részletesen beszámolt.



A "rabszolgák" közben szorgalmasan kavarták a lekvárt egész nap.

Egy biztos, nem éheztek, ahogy senki sem a Szilvanapon. Sok finomság készült: szilvás gombóc,

nudli



és persze poharas is



a nénik szorgos keze által.


Akinek mindez nem volt elég, gulyást is ehetett.


A pálinkaverseny végeredményét nem tudtam megvárni, így nem tudom, ki kapta a csinos pálinkás hordót.

Gyros üvegben

Tudom, tudom. Készítsük frissen ételeinket. Azért a házi konzerv egy kicsit más, meg a szükség nagy úr...

A megszokott módon elkészítettem a gyrost, majd üvegekbe porcióztam. Célszerű annyit tenni egy üvegbe, amennyi egyszerre elfogy és ehhez méretezni az üvegeket is (nem úgy, mint ahogy én most). Vízfürdőben kigőzöltem az üvegeket (a 750 ml-es üveget 1 órát). Ajánlatos a dunsztoláshoz kuktát használni, mivel a nyomás alatt 100 fok feletti hőmérsékletet is el lehet érni. Ez azért fontos, mivel a penészgombák 70-90 fokon, a baktériumok 100 fokon már elpusztulnak, de csíráik, spóráik 115-120 fokig hőtűrőek (Dobray Endréné dr: A befőzéstől a fagyasztásig). Egyedül arra kell figyelni a kuktás gőzölésnél, hogy NEM szabad a biztonsági szelep felemelésével hirtelen lecsökkenteni a nyomást a gőzölési idő letelte után, mert szétrobbannak az üvegek! Persze, akinek van hőmérséklet-érzékelős sterilezőkészüléke, az még ennél is jobb.

Házi konzervünk nem áll el évekig, mint a gyári, de hosszú hónapokig igen. Tökéletes megoldás sietős napokra vagy konyhaiszonyos kollégistáknak. Ízre pedig olyan, mintha frissen készült volna...

Nagybörzsönyi Magyar-Szlovák Vadásznap

Szombaton több, részben gasztrovonatkozású program is volt a környékünkön, ezek közül kettőre sikerült elmennem: a nagybörzsönyi Vadásznapra és a kisfalusi szilvalekvárfőzésre (ez utóbbiról majd később számolok be).

Nagybörzsönyben idén 6. alkalommal rendezték meg a Magyar-Szlovák Vadásznapot, ahol igen gazdag program várta az érdeklődőket. Ezért nem csoda, hogy sok kétlábú,


négylábú


és szárnyas jelent meg az eseményen.


Ahogy ez már ilyen rendezvényeken lenni szokott, számtalan árusnál költhette pénzét a nagyérdemű. Közülük kettő keltette fel érdeklődésemet: egy gyöngyékszerkészítő



és hogy visszakanyarodjunk a gasztronómia irányába, a Lek-Vár-Lak.

De amiért igazán mentem, az az volt, hogy megnézzem a Főzőversenyen szorgoskodókat. Nem sikerült kiderítenem, hogy hány csapat indult a megszámolhatatlanul sok főző közül,

de mindenki lelkesen forgatta a fakanalat.


Volt, aki katlanban,


bográcsban,


vasfazékban,


vagy tárcsán készítette el ételét.


A zsűri elé szépen tálalva került minden.


Természetesen én sem távoztam éhesen,


de szerintem más sem, hiszen mindenhol minden elfogyott.

Két legyet egy csapásra, avagy pitetöltelék almából télire

Az almás pitéhez való viszonyomról már ejtettem szót. Sokszor csak a lustaságom tart vissza az elkészítésétől, nem rajongok az almahámozás, -magozás, -reszelés, -párolás procedúrájáért. Ez kikerülhető, ha egyszerre - amikor éppen kellő lelkierőt érzünk hozzá - nagyobb adagot készítünk a töltelékből és lustább időkre tartalékoljuk. A másik ok amiatt érdemes így eltenni az almát, hogy ilyenkor almaérés idején sok a hullott, kicsit hibás gyümölcs, ami téli tárolásra nem alkalmas, de azért kár lenne elkótyavetyélni. Így két legyet üthetünk egy csapásra...



Ugyanúgy készítem, mint a pitéhez. Meghámozom, kimagozom, citromsavas (citromleves) vízbe teszem. Ez utóbbi most különösen fontos, hiszen nem kis idő egy jelentősebb mennyiség előkészítése és így nem barnul meg. A robotgép zöldségreszelőjével reszelem le, mazochisták kézi reszelővel is dolgozhatnak. Egy kellő méretű fazékban kicsit elfőzöm a levét, majd hozzáadom a cukrot. Ennek mennyisége ízlés dolga és függ az alma édességétől is (kb. 15 dkg kilónként). Ebbe is lehet tenni vaníliakivonatot (vanilincukrot) vagy őrölt fahéjat, de ez el is maradhat, hiszen ez pótolható a felhasználáskor is. Addig főzöm, amíg a cukor teljesen felolvad benne, majd a tökéletesen tiszta üvegekbe porciózom és fémtetővel lezárom. Az üvegek méretétől függő ideig hagyományos, vizes módszerrel kigőzölöm őket. Ha tökéletesen zár az üvegen a tető, akkor a gőzölés végére kicsit behorpad a közepe.

Természetesen nem csak hullott almából készülhet. Tehetjük az almás pitébe, de ez a töltelék kerülhet a tiroli almásrétesbe vagy a rácsos almatortába is.