Ma 139 éve született Szokoly Alajos, Palócföld világhíres szülötte, kinek neve talán sokaknak ismeretlenül cseng. Ki is volt hát ez a polihisztor, aki Magyarországnak az első olimpiai érmet szerezte?
Kisgaramban született Szokoly József főmérnök és Holub Emília első gyermekeként. 3 éves korától keresztapja - Schőn Alajos (1848-as honvédfőhadnagy) - ipolysági házában, majd 1887-től Bernecén épített kastélyában nevelkedett és az itteni réteken készült a versenyekre, közben orvosnak tanult Budapesten. Sportfelkészülése a körülmények ellenére oly sikeres volt, hogy az első újkori olimpián, 1896-ban Athénban, őt szólították elsőként egyes rajtszámmal a rajthoz és a 100 méteres síkfutásban bronzérmet szerzett, hármasugrásban pedig 4. helyezést ért el (a 110 méteres gátfutásban - bár esélyes volt a győzelemre - érthetetlen módon nem engedték a döntőben a rajthoz)
Az ő kezdeményezésére alakult meg 1897-ben a Magyar Atlétikai Szövetség, valamint 1920-ban a Magyar Olimpiai Társaság.
Ő alapította az Ipolysági Sport Klubot is, ahol galamblövész- és lóversenyeket, valamint országos tenisz-bajnokságokat szervezett. Az Ipolysági Állatvédő Egyesület és a Vöröskereszt Hont megyei fiókjának igazgatójaként is tevékenykedett. Országos kanászhangversenyt szervezett, ahol Bartók Béla vette fonográfra a legszebb dudanótákat.
Az ipolysági kórháznál töltött gyakorlóévei alatt ismerkedett meg Berchtold Saroltával, a nagyoroszi gróf lányával, akit tífusz ellen kezelt. A hosszú betegápolásnak szerelem lett a vége, titokban jegyezték el egymást, mivel a leendő após ellenezte a rangon aluli házasságot. A fáma szerint az apa megbízta Sisa Pistát, az utolsó börzsönyi betyárt, hogy egy aranyóráért cserébe tegye el láb alól Szokolyt - vadászbalesetnek álcázva a dolgot. Az öreg betyár azonban nem hajlott a dologra, így a fiatalok egybekeltek.
Hont vármegye főispánja 1907-ben kinevezte őt a vármegye levéltárosává.
A világháború kitörésekor az ipolysági hadikórház vezetésére kapott megbízatást. Itt is, ahogy Bernecén is, sokszor saját anyagi forrásait használta a sebesültek, betegek ellátása során (ez sem mélyítette el kapcsolatát apósával). 1922-ben nyugalomba vonult, bernecei birtokát (mintakertészetét, méhészetét és gyümölcsösét) messze földön ismerték. Termékeivel számtalan kiállításon nyert oklevelet. Műtörténeti tanulmányokba fogott, numizmatikával kezdett foglalkozni és kiváló csipkeszakértő vált belőle.
1931. szeptember 9-én hunyt el és a bernecebaráti temetőben helyezték örök nyugalomba.
Csáky Károly: Jeles elődeink
Danis Ferenc: Szokoly Lajos emlékezete
Végh József: Szokolyi Alajos
