Maimoni nem mást talált ki, mint hogy "készítsünk lehetetlennek hangzó, tűnő, látszó ételeket, amelyek nemcsak hogy ehetőek, de még finomak is". Legelőször a cukorral fogyasztott káposztás tészta ugrott be, mint lehetetlennek tűnő étel, de ezt gyorsan elvetettem, mivel tényleg bizarr és semmiképpen nem nevezném finomnak (kéretik nem győzködni engem ennek ellenkezőjéről!). Felmerült bennem az is, hogy lekoppintom Heston Blumenthal egyik kreációját, például a viktoriánus ehető kertjét, de ebben az időben felénk nem túl bőséges a szöcskefelhozatal, így ez is kiesett. Maradt egy visszafogott kínai klasszikus, a márványtojás. Ebbe az álruhás tojásba nyugodtan beleharaphatunk, nem törik bele a fogunk.
Hozzávalók
- 4- 6 tojás
- 1 liter víz
- 3 evőkanál szálas fekete tea
- 3 evőkanál szójaszósz
- 1 kis darab fahéj
- 1 kis darab friss gyömbér
- 1 csillagánizs
- 1 evőkanál cukor
A tojásokat 10 perc alatt keményre főztem, hideg vízben kicsit lehűtöttem. A héjukat megütögettem, hogy megrepedezzenek, de nem szedtem le. Az 1 liter vizet a többi hozzávalóval felfőztem, majd beletettem a tojásokat és bő 1 órán át (eredetileg 24 órán keresztül szokták) főztem. Leszűrtem, leszedtem a tojáshéjakat és ekkor előtűnt a mintázat.
Melegen és hidegen is fogyasztható.
A fűszerezésnek ez a változata az Egy falat Kína című könyvből való.