Sült tök

A sült tök a téli vacsorák gyakori étele volt, de sok helyen a karácsonyi vacsora mágikus fogásaként is helyet kapott az asztalon. Sok magja miatt pénzt és szerencsét hozó ételnek számított, így szilveszterkor és újévkor a lencséhez hasonlóan szívesen fogyasztották.

A sütőtököt már a 18. századtól országszerte termelték (a spárgatök viszont csak a 20. században városi hatásra terjedt el a falvakban).

Sütéséhez daraboljuk fel a tököt, magozzuk ki, meghámozni nem kell. Sorakoztassuk egy tepsibe a tökdarabokat és 200 fokos sütőben süssük puhára.

Nem baj, ha itt-ott kicsit megfeketedik.

A magjából feltétlenül csináljunk pirított tökmagot!

Pirított káposzta

Régen a palócok (is) gyakran készítettek pirított káposztát. Tették tésztára, rétesbe, de palacsinta vagy lángos tésztájába is. A párolt káposztával ellentétben ebbe nem kerül hagyma. A zsiradék hagyományosan disznózsír volt, de olajjal készítve kevésbé gyomorpróbáló.

Hozzávalók

• 1 közepes fej káposzta
• 1 csapott evőkanál só
• 3-4 evőkanál zsiradék (zsír vagy olaj)
• bors

A durvára reszelt káposztával keverjük össze a sót, hagyjuk állni fél óráig, majd alaposan nyomkodjuk ki a keletkező folyadékból. 

Tegyük a kinyomkodott káposztát a zsiradékra és időnként megkeverve (a vége felé gyakrabban) pirítsuk meg. Ez legalább 25-30 percet vesz igénybe.

Ízlés szerint borsozzuk. 

Keserűgomba liptói túróval töltve

A keserűgomba igen megosztó még a gombakedvelők körében is, mivel még hőhatás után is őrzi keserűsége egy részét. Ezt azonban remekül lehet kompenzálni intenzív ízesítőkkel.

Hozzávalók

• keserűgomba
• liptói túró
• füstölt szalonna
• reszelt fokhagyma
• só

A keserűgombának távolítsuk el a tönkjét (ezt egyébként sem lehet felhasználni), a kalapokat fejjel lefelé sorakoztassuk egy kizsírozott/olajozott tepsibe vagy tűzálló tálba. Tegyünk egy-egy adag liptói túrót a gombakalapokba, szórjuk meg a fokhagymával és fedjük le szalonnaszeletekkel.

200 fokon süssük pirulásig. Régen a sparhelt (masina) tetején készült, ma grillen is süthetjük.

Salátaleves

Sok-sok éve már, hogy készítettem ezt a levest, Apám kedvence volt. Anyám legalább 8 literes fazékkal főzte mindig, pedig Apámon kívül más nemigen ette, nem szerettük, de Ő szinte ezen élt salátaszezonban (akkoriban még nem lehetett egész évben salátát venni). Kép most nem lesz a levesről (kizárt dolog, hogy megcsináljam), de a receptet leírom.

Hozzávalók

• 3-4 nagy fej saláta
• 2+2 evőkanál zsír
• 4-5 gerezd reszelt fokhagyma (ízlés szerint több is lehet)
• 2 evőkanál liszt
• 1 liter tej
• só
• a tálaláshoz ecet
  
  
  
  
  
  kép

Az alaposan megmosott salátákat negyedeljük el, majd vágjuk vastagabb csíkokra. 2 evőkanál zsírt melegítsünk meg egy fazékban, dobjuk rá a salátát és kevergetve fonnyasszuk meg. Sózzuk meg, keverjük hozzá a fokhagymát és öntsünk rá egy bögre vizet. Fedő alatt főzzük puhára. A másik 2 evőkanál zsírral és a liszttel készítsünk világos rántást, rántsuk be vele a párolt salátát, öntsük fel a hideg tejjel. Forraljuk ki, ízesítsük még, ha szükséges. Hidegen tálaljuk, ízlés szerint ecetezve.

Egy régi reggeli, avagy a héjában sült krumpli

A régi időkben gyakori reggeli volt a parasztkonyhán a héjában sült krumpli. Persze, akkoriban nem vajjal és póréhagymával fogyasztották, hanem leginkább csak magában, módosabb helyeken némi zsírral, esetleg túróval.

Kemencében vagy a sparheltban sült a téli hónapokban. Gyakran adták a gyerekeknek kézmelegítőnek iskolába menet a fagyos reggeleken (akkoriban nem volt kesztyű), amit persze meg is ettek a végén.

Én már a sütőben sütöm, addig, hogy a külseje megpiruljon, a belseje pedig puhára süljön (ehhez nagyjából egy óra kell 200 fokon). Én szeretem héjastól enni, de aki így nem szereti, le is húzhatja róla. Só, vaj, némi hagyma (tetszés szerinti) – csak ennyi kell és már ehetjük is.

Barkó bableves

A barkók a palócok egyik ágának tekinthetők, a zárt völgyekben sokáig fennmaradt archaikus kultúrájuk, így főzési szokásaik is megőrződtek. A savanykás ízvilág, a habarással történő sűrítés (sokszor rántással együtt alkalmazva) jellegzetessége leveseiknek, főzelékeiknek.

Származom szerint barkó vagyok, bár most a nyugati palócok közt élek. Apai nagyanyámat már sajnos nem ismerhettem, de anyai nagyanyám és dédanyám főztjét még kóstolhattam.

Ez a bableves szűkösebb időkben füstölt hús nélkül készült (legfeljebb egy kis szalonnabőrrel). Mostanában aktuális kedvencemmel, füstölt csirkecombbal főzöm. Egyébként nem rajongok a csirkecombért, de a füstölt csirkecomb nagy találmány. A tradicionálisabb változatban használjunk tetszés szerinti füstölt disznóalkatrészt...

Hozzávalók

• 30 dkg szárazbab egy éjszakára bő vízbe áztatva
• egy darab tetszés szerinti füstölt hús vagy füstölt csont – ha túlságosan sós és/vagy száraz, akkor beáztatva
• 1 vöröshagyma
• 2 babérlevél
• 2-3 kockára vágott krumpli
• 1 evőkanál zsír
• 1+1 evőkanál liszt
• 2 gerezd reszelt fokhagyma
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 bögre tej
• só

a tálaláshoz:

• borecet
• csípőspaprika
• tejföl
• friss kenyér

A beáztatott és leszűrt babot, a füstölt húst a babérlevelekkel és az egész hagymával együtt főzzük majdnem teljesen puhára annyi vízben, ami bőven ellepi. Ekkor sózzuk, adjuk hozzá a felkockázott krumplit, és főzzük addig, amíg minden puhára fő.

A zsírral, a fokhagymával, 1 evőkanál liszttel és a pirospaprikával csináljunk rántást, engedjük fel egy kis hideg vízzel, keverjük csomómentesre, adjuk a leveshez. A tejet és a másik kanálnyi lisztet habarjuk össze, majd a habarékot szintén adjuk a leveshez. A habarást hajdan egy célszerű faeszközzel, a habaróval (habarófa) végezték.

habarófa - a képen legelől

Néhány percig forraljuk a levest a kétféle sűrítőanyaggal.

Az ecetet mindenki a saját ízlése szerint teheti a levesébe már a tányérjában (régen a fazékban ecetezték), ahogy a csípőspaprikát is.

Pampuska

Nagyanyám soha nem volt hajlandó olajban sült vagy olajjal készült ételt enni, ragaszkodott a zsírhoz. Így gyerekkoromban mindig zsírban sült a pampuska, azaz a szalagos fánk (sütésekor az oldalán világos csík- szalag – keletkezik, innen ered a neve). A tésztájába még én is zsírt teszek, de már olajban sütöm (sajnálnám a drága zsírt erre pocsékolni).

Hozzávalók 12 darabhoz

• 35 dkg finomliszt + egy kevés a formázásához
• csipetnyi só
• 2 evőkanál cukor
• 3 dl langyos tej
• 2 dkg élesztő
• 1 tojás
• 1 tojássárgája
• 1 evőkanál zsír megolvasztva

a sütéshez:

• zsír vagy olaj

a tetejére:

• lekvár és/vagy porcukor

Fél bögre langyos tejbe morzsoljuk az élesztőt, adjunk hozzá 1-1 teáskanálnyi cukrot és lisztet, és hagyjuk kicsit kelni. A felfuttatott élesztővel és a többi hozzávalóból dagasszunk kelt tésztát, meleg helyen kelesszük a duplájára.

Lisztezett deszkán nyújtsuk ujjnyi vastagra, fánkszaggatóval vagy egy pohárral szaggassuk ki, és hagyjuk ismét megkelni. A tésztamaradékot ujjnyi csíkokra sodorva formázhatjuk tetszés szerint (nálunk amolyan „keresztezett szalag” formában sült ki).

Forrósítsuk meg az olajat. A fánk egyik oldalába nyomjuk bele a hüvelykujjunkat, majd ezzel az oldalával lefelé tegyük az olajba. Egyszerre csak néhány darabot, hogy sülés közben is lazán elférjenek az olajban. Fedő alatt süssük rövid ideig (figyeljünk, nehogy megégjen), majd fedő nélkül süssük a másik oldalát. Alaposan csepegtessük le.

A fánk mélyedéseibe lekvárt tehetünk, de porcukorral is megszórhatjuk.

A palóc karácsonyi asztal

Régen karácsonyböjtjén (december 24.) egész napos böjt volt. Az Ipoly menti falvakban azzal hitegették az éhes gyerekeket, hogy ha egész nap nem esznek, megláthatják a zöld tyúkot (volt, ahol az arany tyúkot) az asztal alatt. Így a nap várva várt legfőbb eseménye a vacsora volt, amely szertartásosan zajlott.

Az asztalt a vacsora előtt ünnepélyesen előkészítették. Karácsonyi abrosszal terítették le. Csak a legnagyobb ünnepeken használtak abroszt, a karácsonyi abroszt, melynek színe és díszítése is általában fehér volt, csak karácsonykor használták (úgy tartották, hogy mosással az abrosz varázsereje elvész). A megterített asztalra készítették a szegetlen (a család együtt maradását szimbolizáló) karácsonyi cipót vagy kalácsot és az összes ételt, italt. Az asztalra vagy az alá kerültek a termények, a gazdasági eszközök és a karácsonyi szalma.

kép

A karácsonyi asztalra tett ételeknek, italoknak varázserőt, szakrális telítettséget, a tárgyaknak is mágikus erőt tulajdonítottak. A bőség volt hivatott biztosítani a következő évre az áldást a házra és valamennyi lakójára, valamint, hogy termékeny legyen a következő év és a család bőségben éljen.

kép

Az első falatot az asztal szélére tették a halottaknak, ez a hagyomány jóval a kereszténység előtti időkre vezethető vissza. Vacsora közben is mindenből tettek félre egy keveset, ez volt a karácsonyi morzsa.

A karácsonyi asztal általában a karácsonyi ünnep harmadik napjáig maradt felterítve.

Aludttej

A Tejesember hetente kétszer hozza a friss tejet. Amikor megáll a ház előtt, dudál, csak ki kell mennem érte. Jó dolgom van. Szerencsére, vajat nem árul, ez meg is látszik a tej minőségen, így igazi, békebeli fölözetlen tej kerül az üvegembe, amiből akár aludttejet is lehet csinálni.

Gyerekkorom emlékezetes tejterméke az aludttej volt. Mondjuk a 60-as években nem nagyon volt választék (pontosabban egyáltalán nem) joghurtból és kefirből, amiknek az ízével később igen nehezen barátkoztam meg. Viszont nem volt olyan hét, hogy ne készült volna aludttej otthon. Nyáron különösen gyakran került az asztalra, a nagy melegben könnyen megsavanyodott a tej, amiből így aludttej készült, semmi nem ment veszendőbe.

Az aludttejkészítésnek csak egy titka van, tehenet látott, nyers tej kell hozzá, a bolti tej erre nem alkalmas. A többit elvégzik a tejsavbaktériumok. A joghurtkészítéssel ellentétben az aludttej nyers tejből készül, tehát pasztörizálatlan, forralatlan tejből. Így csak megbízható helyről vegyünk tejet hozzá!

Öntsük ki egy tálba a tejet (nem baj, ha már kicsit savanyú) és hagyjuk szobahőmérsékleten állni egy-két napig. Amikor megalvadt, tegyük a hűtőbe. A tetejére kiülő vastag tejzsír nem más, mint a tejföl.

Az aluddtej kiinduló alapanyaga a hagyományosan készülő túrónak is. Az aludttejet addig kell melegíteni, amíg a túró kezd kiválni belőle. Lehűlése után leszűrve máris készen van a túró, megmaradó zöldes árnyalatú folyadék pedig a savó, amit akár kenyérsütéshez is felhasználhatunk.

Krumplitörő

A régi időkben nem voltak multifunkcionális tárgyak, minden eszköz csak egy feladatot látott el, azt viszont tökéletesen. Ennek egyetlen hátránya volt csupán, a  tárolásuk helyigénye.

A képen egy régi palóc krumplitörő látható. Természetesen, mérete nem egyezik a mai krumplinyomókkal, de ezen nem kell csodálkozni - a palócok nagycsaládban éltek (20-30 vagy jóval több fő), így a napi főzés anyagszükséglete és feldolgozása is ehhez igazodott.

Egyből hármat - avagy a körömpörkölt

Vannak ételek, amelyeket hosszú ideig kell főzni (bár néha Papin találmánya lerövidítheti az elkészítés idejét), ezeket érdemes nagy mennyiségben csinálni. Ilyenkor két lehetőség van: vagy egy héten keresztül ezt etetjük a családdal, vagy átalakítjuk őket, hogy senki rá se ismerjen.

Bár szeretem a kocsonyát, véges belőle a kapacitásom, meg eléggé romlékony is, így amikor készítem, a kocsonya mellett lesz még belőle csülök pékné módra és körömpörkölt is.

A kiindulás

• 3 disznóköröm 
• 1 nagyobb csülök 
• 3 petrezselyemgyökér
• 6 gerezd fokhagyma 
• só
• egész bors 

Ezekből kocsonyát készítek. A főtt csülök kisebb részét  és a lé nagy részét kiporciózom kis tálakba, ez lesz a tulajdonképpeni kocsonya.

A csülök nagyobb részéből csülök pékné módra sül. A főtt csülkön kívül kell még hozzá 

• 1 kg krumpli
• 3-4 vöröshagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál zsír
• só
• bors
• chilipehely 
• 1 bögre víz   

A körömpörkölthöz a kocsonyában főtt feldarabolt körmökön és a maradék kocsonyalén (ezek a fagyasztóban is várakozhatnak) kívül kell még

• 1 evőkanál zsír (vagy olaj)
• 3 fej vöröshagyma felkockázva 
• 2-3 gerezd reszelt fokhagyma
• 1 evőkanál pirospaprika
• bors
• só

A zsiradékon pároljuk meg a hagymát, keverjük el benne a pirospaprikát, fokhagymát, adjuk hozzá a feldarabolt körmöket, borsozzuk, sózzuk ízlés szerintés. Öntsük fel némi kocsonyalével és rotyogtassuk addig, amíg sűrű szafja lesz.

Tetszés szerinti körettel (főtt krumpi, nokedli, friss kenyér, stb) és savanyúsággal tálaljuk.

Isten éltesse Borcsa néni!

A szomszéd Borcsa néninek tegnap volt a születésnapja - a kilencvenedik. Ez már önmagában szép teljesítmény, de ehhez még jó egészség és tökéletes szellemi frissesség társul.  Mi a titka?

Talán nincs is titok. Persze, nem árt néhány szerencsés gén - legtöbb felmenője majd' 100 évet élt meg. Szerető családja körében él, szoros a kapcsolata gyerekeivel, unokáival, dédunokáival. Mindig nagy szeretettel beszél róluk. 

Egész életében dolgozott. Még manapság is  nap mint nap látom, ahogy kapál, megy a boltba vagy éppen virágot visz a falu fölött lévő temetőbe. Nem azért, mert nem lenne, aki megcsinálja helyette, egyszerűen elképzelni sem tudja, hogy tétlenkedjen.

Nemcsak közvetlen környezete történéseit kíséri figyelemmel, de a világ dolgaiban is naprakész, tájékozott.

Étkezése mindig mértékletes volt, soha nem követett semmilyen szélsőséges étrendet. Nem fogyasztott túlzottan feldolgozott vagy éppen mesterséges élelmiszereket. 

Mélyen vallásos és gyakorolja is hitét.  Rendszeresen találkozik a vallásos közösség többi tagjával.

Isten éltesse Borcsa néni! 

Resztelt máj

Ez a resztelt máj szarvasmájból készült, de bármilyen májat használhatunk hozzá (leggyakrabban sertés-, borjú-, de lehet akár vaddisznó mája is). Fontos, hogy ne süssük túl a májat, mert megkeményedik, és csak a tányéron sózzuk.

Hozzávalók

• 2 evőkanál zsír  (esetleg olaj)
• 3 nagy fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma - elhagyható
• 80 dkg máj
• pirospaprika
• bors
• só

A májat hártyázzuk le, távolítsuk el a nagy ereket belőle, és vágjuk kisujjnyi csíkokra.

A felkockázott hagymát pirítsuk meg a zsíron, adjuk hozzá a májat és nagy lángon addig süssük, amíg a színét elveszíti (kb. 2-3 perc). Keverjünk hozzá egy kevés pirospaprikát és borsot. Csak a tányéron sózzuk!

Friss kenyérrel és valamilyen savanyúsággal tálaljuk, de vajban párolt almával is remek.

Tipp: Bátran változtassunk a fűszerezésén! Jól illik hozzá például a római kömény, kömény, koriander kombináció, vagy a baharati kebap fűszerkeverék is, de ízlésünk szerint kísérletezhetünk mással is.

Tökfőzelék

Egy kedves barátunk bőségesen ellát minket saját termesztésű tökjeivel és cukkinijeivel, így gyakran kerül az asztalunkra rántott cukkini, cukkinis lepénykék, tökpörkölt vagy éppen tökfőzelék. Igen, a megosztó tökfőzelék, mi szeretjük. A hagyományos palóc tökfőzelék alapján készítem - habarással, picit savanyúan, sok kaporral, de olykor tejföl helyet tejszínnel és liszt helyet kukoricakeményítővel habarom be, a hagymát pedig elhagyom belőle. A palócok (különösen a barkók) előszeretettel habarnak rántás helyett, sőt olykor rántás mellett is.

Hozzávalók

• 2 közepes spárgatök meghámozva, kimagozva, legyalulva
• 2 evőkanál olaj (eredetileg zsír)
• 1 nagy csokor kapor apróra vágva
• 2 dl tejszín vagy tejföl
• 2 evőkanál kukoricakeményítő (így gluténmentes) vagy liszt
• só vagy ételízesítő
• a tálaláshoz borecet - elhagyható

Az olajon (zsíron) átforgatom a legyalult tököt, sózom és szükség szerint (ha már kicsit öregebb a tök) egy pici vizet öntök alá. Fedő alatt puhára párolom. A tejszínnel (tejföllel) elkeverem a kukoricakeményítőt (lisztet), a tökhöz adom és kiforralom.

Tetszés szerinti feltéttel tálalom, de csak így magában is finom. A borecettel mindenki a saját szájízére savanyíthatja a tányérjában.  Ilyen melegben én hidegen szeretem...

Boza

Nem, most nem a törökök híres erjesztett italáról lesz szó, hanem a palóc bozáról vagy viricsről. Ez pedig nem más, mint a nyírvíz. A tavaszi nedvkeringés megindulásakor a nyírfák (néha a cser, szil, juhar  vagy bükk) kérgét megcsapoták és felfogták a kicsurgó édeskés levet, ami sok értékes ásványi anyagot tartalmaz.

A nyírvíz kinyeréséről -  a viricselésről itt látható egy kisfilm. Természetesen, régen nem műanyagpalackot használtak, hanem pl. kiszárított tökhéjat.

Mákos fentő

Az önteni való kelt tészta (guba) díszes formája a fentő (frentő, ferentő). Elmaradhatatlan volt a palóc lakodalmak és a böjtös ünnepek étrendjéből.

Az öntött tészták a különféle sült tésztákból folyadékkal megpuhítva készült tésztaételek. Régen a kemencében vagy a tűzhely platniján sült egyszerű gyúrt tésztákból (laska, laksa) csinálták, ezért volt szükség a vízzel való leöntésre - ettől puhult meg. Később már inkább kenyértésztából készültek a kenyérsütés során (guba, gubó, tekercsík, gúnárnyak) és az öntéshez már tejet is használtak. A legújabb változatnak kalácstészta az alapja és forró, cukros tejjel öntik le.

Hozzávalók

a tésztához:

• 50 dk liszt
• 2 dkg élesztő
• csipetnyi só
• 2 evőkanál cukor
• 1 tojás
• 3 dl tej
• 1 tojásnyi zsír (esetleg vaj) + egy kevés a kenéshez

az öntéshez:

• forró, cukros tej

a tetejére:

• darált mák
• méz

A tészta hozzávalóiból a szokásos módon kel tésztát készítünk, majd megkelesztjük. Ujjnyi vastagra nyújtjuk és 8 db jó arasznyi tésztacsíkra vágjuk. A tésztacsíkok egyik hosszanti oldalát sűrűn bevagdossuk (mint a kakastaréj).

A tetejét megkenjük olvasztott zsírral vagy vajjal (ez a lépés akár el is maradhat) és feltekerjük.

A sima felével kizsírozott tepsibe sorakoztatjuk a "virágokat", és 200 fokra melegített sütőben pirosra sütjük őket.

Még melegen forró, cukros tejjel meglocsoljuk, darált mákkal megszórjuk és mézet csorgatunk rá.

Változat: készülhet dióval is.

Sült oldalas

A munka legnagyobb részét a sütő végzi el, nekünk csak az omlósra sült húst kell élvezni. Persze, ne feledkezzünk el a  fűszeres pecsenyezsírról sem, ami jóféle kenyérre kenve szintén remek fogás.

Hozzávalók

• 1,5 kg oldalas
• 3 evőkanál zsír
• 8-10 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• köménymag
• 1 bögre víz

A feldarabolt oldalast a zsírral és a fűszerekkel együtt tűzálló tálba teszem, felöntöm a vízzel. 180 fokos sütőben lefedve 2 órán át sütöm, a végén - ha még szükséges - fedetlenül sütöm egy kicsit, hogy megpiruljon.

Alacsonyabb hőfokon is készíthetjük, akkor természetesen tovább kell sütni.

Minden napra egy leves: Tejfölös krumplileves

A palóc konyha jellegzetességeit vonultatja fel ez a leves. A savanykás ízvilágot és a habarással történő sűrítést. Ez utóbbi, bár az egész Palócföldön megjelenik, de különösen a barkóknál általános. Ezért is szokták tréfásan mondani, hogy a barkók jelképe a habarófa. (A palócok egyik ágához tartozó barkók Ózd környékén, a Rima folyó, Hangony- és Hódos-patak mentén fekvő települések lakói.)

Hozzávalók

• 60 dkg krumpli
• 2 babérlevél
• 2 dl tejföl
• 1 evőkanál liszt
• 2-3 evőkanál fehérborecet (vagy ízlés szerint)
• só
• bors
• 1 szál mangalicakolbász

A meghámozott és felkockázott krumplit öntsük fel annyi sós vízzel, amennyi bőven ellepi. A babérlevéllel együtt főzzük puhára, majd habarjuk be. Ehhez a tejfölt és a lisztet keverjük el csomómentesre, adjunk hozzá egy kevés levest (természetesen a krumpli nélkül), ezzel is keverjük el, majd a többi levessel is. Forraljuk fel. A felkarikázott kolbászt süssük meg egy kicsit egy serpenyőben, keverjük zsírjával együtt a leveshez, ahogy az ecetet is.

Töltött káposzta 2.

A töltött káposzta tipikusan olyan étel, amit évente csak egyszer készítek - rajtam kívül más nem nagyon kedveli a káposztaféléket. Töltött káposztát azonban nem érdemes kis adagban főzni, így ilyenkor napokig szó szerint reggelire is ezt eszem, ezért aztán egy évig elég is belőle, bármennyire finom.

A szokásoshoz képest (receptje itt) csak annyiban tértem el, hogy köröm helyett egy szál jóféle mangalica kolbász került bele és a fazekat is füstölt mangalica szalonna bőrével béleltem ki.

Szemes főtt kukorica

Talán sokan nem is ismerik a szemes főtt kukoricát (a horgászokat leszámítva, akik halcsalinak használják), de gyerekkoromban népszerű téli csemege volt. Órákig főttek a fazékban a csutkáról lemorzsolt, majd egy éjszakára vízbe áztatott kukoricaszemek. A főzés végére kipattantak, mint a pattogatott kukoricánál is. A nyári csöves főtt kukoricánál testesebb íze van. Hagyományosan mákkal fogyasztották (sok helyen a böjti étrend része volt) de én csak úgy magában, sósan szeretem.

fotó: Bartus Tamás

Hozzávalók

• lemorzsolt, száraz kukoricaszemek (étkezési)
• só
• cukor

A kukoricát áztassuk be egy éjszakára bő vízbe. Másnap friss vízben, amibe kevés sót és több cukrot tettünk, főzzük puhára (legegyszerűbb kuktában). Ízlés szerint őrölt mákkal és mézzel ízesíthetjük, vagy sósan is fogyaszthatjuk.