Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 09. 17.

Kik is azok a palócok?

A palócok eredete máig vitatott kérdés, bár sokan foglalkoztak a témával (erről itt találhatunk egy összefoglalót). Paládi-Kovács Attila etnográfus összegzi az eddigi kutatásokat: "Perdöntő forrásadatok hiányában a palóc eredet kérdése véglegesen ma sem válaszolható meg. Továbbra is számon kell tartanunk a lehetséges (s az eddigi szakirodalomban olvasható) válaszok három típusát:
  • A palócok a kabarok utódai, s a honfoglalókkal egyidejűleg érkeztek, s települtek meg a Mátra—Bükk vidékén.
  • A palóc népcsoport magja polovec-kun eredetű, s a 12. században, a tatárjárás előtt érkezett e hazába.
  • Avar, hun, szkíta töredékek ivadékai, s a magyar honfoglalást megelőzően települtek meg e vidéken. "
"Pintér Sándor és Vámbéry Ármin kutatásai szerint a palóczok (mely név síkon, gyepen lakó népet jelent) a törökökkel azonos törzsből származnak és részben a honfoglalás után telepedtek le hazánk területén, erős védőgyűrűt alkotva a meghódolt szláv őslakók és a honfoglaló magyarok között. Idővel teljesen beleolvadtak a magyarságba, habár faji sajátságukat és népszokásaikat mindmáig megőrizték. Szete községtől keletre az Ipoly folyó mindkét partján, Nógrád határáig telepedtek le."(Magyarország vármegyéi és városai - Borovszy Samu szerkesztésében 1896-ban jelent meg)

A palóc megnevezésnek sokáig gúnyos, pejoratív jellege volt.

A palócoknak soha nem volt különállást élvező joguk, így első írásos említésük csak 1656-ból való, amikor is a nagykőrösi nótárius a számadáskönyvébe a következőket jegyezte fel: "Tíz pár gyöngyházas késeket vettem palóczoktul". Majd Kecskemét 1663-ból fennmaradt irataiban "Felföldi Palócz" állatkereskedőkről esik szó: "Ha valamely lakos Gazda vagy szolga valakinek eléd jószágot, kiváltképen Felföldi Palócznak levelet adjon mellette." A Debreceni Diárium írója 1683-ban jegyezte fel, hogy "a vásárra jött palóczokat kísérő tokaji katonákból kettőt elfogtak... az palóczok közzül is egy embert két lovával".

A palócok két ágát különböztethetjük meg lakhelyük és szokásaik alapján: a nyugati és a keleti (barkó) palócokat, bár mindkét ág népszokásaiban keveredik az ősi belső-ázsiai hitvilág maradványa a kereszténységgel. Nyelvjárásuk alapján tovább csoportosíthatóak.

A palócok lakhelye a sokszor emlegetett Palócföldre terjed ki, amely régen Hont és Gömör vármegyékhez tartozott, ma pedig részben szlovákiai és részben magyar területeket (Pest, Nógrád, Heves, Borsod megye) érint: Cserhát-, Mátra-, Bükk-hegység és ezektől északra fekvő medence valamint az Ipoly-völgy - közel 150 település.

Nincsenek megjegyzések: