Egy szelet Budapest Svédországból

A Budapestbakelse (Budapest-sütemény) a fáma szerint egy svéd cukrász találmánya, aki a 60-as években egy budapesti cukrászversenyre készülve alkotta meg receptjét, ami olyan sikeres volt, hogy a mai napig is kapható a svéd cukrászdákban.

A receptet a Svédasztaltól kölcsönöztem és csak picit változtattam rajta.

Hozzávalók

a tésztához:

• 6 tojásfehérje
• 4 dl cukor
• 15 dkg darált mogyoró (esetleg dió)
• 0,5 dl keményítő
• 1 teáskanál vaníliakivonat

a töltelékhez:

• 3 dl tejszín
• 1 evőkanál porcukor
• 10 dkg barackkonzerv

a tetejére:

• kevés olvasztott étcsoki
• durvára vágott pörkölt mogyoró

A tojásfehérjéket felvertem, hozzáadtam a cukrot és azzal kemény habbá vertem. Belekevertem a vaníliakivonatot és a keményítővel elkevert darált diót (én dióval csináltam). Zacskóba töltve csíkokat nyomtam a papírral bélelt sütőlapra.

175 fokon kb. 20 percig sütöttem. Megvártam, hogy kihűljön, addig felvertem a tejszínt a porcukorral, óvatosan beleforgattam a lecsepegtetett és felkockázott befőttet, majd rákentem a tésztára. A papír segítségével feltekertem a hosszabbik oldalán (természetesen a papírt közben lehúztam). Elvileg a megsült tészta hátoldalára kerülne a töltelék, de én nem bonyolítottam a dolgokat.

A tetejét meglocsoltam az olvasztott csokival. A mogyoró most elmaradt róla.

• 
  

Luca macskái

1582 előtt az északi féltekén a téli napforduló ideje december 12. volt. A téli napforduló idején van az év legsötétebb napja, hiszen ekkor a legrövidebb a nappal hossza (ennek oka, hogy a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól). Így ekkor még december 13-ától, Santa Lucia napjától - azaz a Luca naptól - hosszabbodtak a nappalok. A Lucia név a latin lux, azaz fényesség szóból származik, ezzel is utalva a növekvő fényre. Santa Luciáról és a Luca napi palóc népszokásokról már írtam tavaly, akit érdekel, elolvashatja itt és itt.

Ma már a Gergely-féle naptárreform miatt a téli napforduló december 21-re esik, azonban az ősi hagyományok nem csak nálunk maradtak fenn. A hagyományos svéd Luca napi sáfrányos kalácsnál, a Lussekatternál a sütemény alakja utalás Lucifer szarvára és az alvó macska formájára, mivel úgy tartották, hogy az ördög macska képében riogatja a gyerekeket. A sáfrány adta erős sárga szín pedig az ördög távol tartására hivatott.




Az eredeti recept itt olvasható, azonban én felére lecsökkentettem a mennyiséget.

Hozzávalók 24 darabhoz

• 55 dkg liszt
• 3 g szárított élesztő
• csipetnyi só
• 4 evőkanál cukor
• 0,2 g sáfrány
  
• 2,5 dl tej
• 7,5 dkg vaj
• 12,5 dkg natúr krémtúró vagy túró
  
• a tetejére 1 tojás
  
• a díszítéshez mazsola
  

A sáfrányt egy kevés cukorral kellene mozsárban porrá törni, én inkább néhány kanál forró tejben oldottam ki a színét. A maradék tejet a vajjal megmelegítettem és az összes hozzávalóval kelt tésztát készítettem, jól kidagasztottam és megkelesztettem. A megkelt tésztát átgyúrtam, 24 részre osztottam, mindegyik részt arasznyi kígyóvá sodorgattam és fordított S betűt formáltam belőlük.




A sütőlapon kelni hagytam a macskákat, addig a sütőt előmelegítettem 200 fokra. A felvert tojással megkentem a sütik tetejét és mazsolával díszítettem. 8-10 perc alatt sülnek meg.