Boszorkányujjak

Az Ifjúság mesemaratonra készült, erre az alkalomra készültek a boszorkányujjak, amelyek az USA-ban népszerű halloweeni sütemények. Számos receptváltozata ismert, én ezt vettem alapul, de a próbasütés után változtattam rajta. Elhagytam a sütőport belőle, így viszonylag megtartotta a formáját sütés után is. A liszt mennyiségét is megemeltem és részben réteslisztre cseréltem. A színe pedig csak azért nem lett zöld, mert sehol nem kaptam zöld ételfestéket...

A próbasütést/próbafőzést egyébként ajánlani tudom mindenkinek, amikor nem "csak úgy", hanem valamilyen alkalomra készítünk valamit. Sok kellemetlen meglepetéstől kímélhetjük meg magunkat.

Hozzávalók 50 darabhoz

• 20 dkg rétesliszt
• 30 dkg finomliszt
• 25 vaj vagy margarin
• 20 dkg porcukor
• 1 tojás
• 1 kiskanál vaníliakivonat (elhagyható)
• 5 dkg hámozott egész mandula
• zöld és/vagy piros cukormáz

A mandula és a cukormáz kivételével a hozzávalókból omlós tésztát gyúrtam és egy éjszakát pihentettem a hűtőben. Másnap egy-egy diónyi tésztából ujjnyi hengereket sodortam és kialakítottam belőlük az ujjakat, a körmök helyére tettem a mandulákat. 

Előmelegített sütőben 180 fokon 20-25 perc alatt megsültek az ujjak. Kihűlésük után a cukormázzal díszítettem őket. Ehhez célszerűbb egy kicsit hígabb cukormázat használni, a dekortoll nem igazán alkalmas erre, mint ahogy a végeredmény is mutatja.

Sütőtökleves

Nem vagyok nagy barátja a krémleveseknek, de egy ilyen tökleves azért a kedvemre való.

Hozzávalók

• 1 kisebb kanadai sütőtök
• 1 evőkanál vaj
• 1 fej vöröshagyma
• 1,5 liter csirkehúsleves
• só
• 1 narancs
• 1 evőkanál narancsvirágvíz (elhagyható)

A tököt héjastól feldarabolom, kiszedem a magját (ebből remek pirított tökmag készíthető) és forró sütőben puhára sütöm. A vajon üvegesre pirítom a felaprított hagymát, rádobom a megsült tök húsát és felöntöm a húslevessel. A narancs reszelt héjával és levével, valamint a narancsvirágvízzel ízesítem. Ha szükséges még, akkor pürésítem. Melegen tálalom a levest Maci török rózsapogácsájával, aminek a tölteléke ez esetben nem feta, hanem füstölt sajt és chili.

Vegetáriánusok csirkehúsleves helyett zöldséglevessel is elkészíthetik.

Magalevi

Ideje ismét hazai vizekre evezni, így következzen most egy palóc klasszikus. A palóc konyhán ismeretlen fogalom volt a pazarlás. Mindent hasznosítottak, még a tészta főzőlevét (vagy akár a sztrapacskáét, krumpliét) is. Így, a spórolás jegyében született meg a magalevi is. Volt, hogy csak a zsíron pirított paprikás hagymát öntötték fel vele, de volt, hogy kevés krumpli vagy főtt tészta is került bele. A szükség szülte leves mégis finom végeredményt ad.

Hozzávalók 4 főre

• 1 evőkanál zsír 
• 1 vöröshagyma
• 1-2 gerezd reszelt fokhagyma - elhagyható
• 1 teáskanál pirospaprika
• só
• 1-2 krumpli
• néhány szál petrezselyem- vagy zellerzöld
• 1,2 liternyi a tészta főzőlevéből
• egy kevés a főtt tésztából

A zsíron  megfuttatom az apróra vágott hagymát, megszórom a pirospaprikával és felöntöm a tészta leszűrt főzőlevével. Hozzáadom a meghámozott, felkockázott krumplit, a petrezselyemlevelet és sózom, ha szükséges. Amikor megfő a krumpli, készen van. Levesbetétnek egy kevés főtt tészta kerül bele. A többi főtt tésztából készül a második fogás.

Ropogós lepénykenyér

Ez a lepénykenyér nem tartalmaz élesztőt, csak lisztet, sót, vizet, meg némi fűszert, de ez utóbbi akár el is maradhat. Eredetileg a khubz ruqaq görögszénamaggal (más néven lepkeszeg - Trigonella foenum graecum) készül, ezzel az Indiában is népszerű fűszer- és gyógynövénnyel. Egyiptomban már az ókorban is igen elterjedt növény volt a görögszéna. Nem csak balzsamozáshoz és füstöléshez használták, de fogyasztották is, ahogy ma is. Zsenge levele mellett elsősorban a magját kedvelik, amiből teát főznek vagy kenyérbe sütik.

Hozzávalók

• 45 dkg búza finomliszt
• 1 kávéskanál só
• 1 kávéskanál görögszénamag (elhagyható)
• víz - amennyit a liszt felvesz
• a tetejére feketekömény (nigella)-  vagy szezámmag (elhagyható)

A liszthez adom a sót és a görögszénamagot (ha éppen használok) és annyi vízzel keverem össze, hogy rugalmas tésztát kapjak. 30 percig pihentetem, két cipóra osztom, majd vékonyra nyújtom. Körcikkekre vágom a lapokat, és ha a tésztába nem tettem görögszénamagot, akkor a tetejüket megkenem kevés vízzel, megszórom a feketeköménnyel és/vagy a szezámmal. 220 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt ropogósra sülnek. Csak frissen jó!

Baladi saláta

Ismerős lehet ez e kevert saláta, ami nem meglepő, hiszen sok nemzet konyhájában található meg hasonló, eltérő névvel.

Hozzávalók

• 4 db paradicsom
• 1 uborka
• 1 zöldpaprika
• 1 fej hagyma

az öntethez:

• 1 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál borecet
• 2 evőkanál olívaolaj
• kevés finomra vágott petrezselyemzöld
• só
• bors

A zöldségeket felszeletelem és meglocsolom az öntettel.

Tehetünk a tetejére még gibna beida-t - ez egy fetaszerű egyiptomi sajt - vagy bármilyen fetasajtot, de tálalhatjuk kofta (egyiptomi fasírt) mellé is.

Hibiszkusz tea

A mályvafélék családjába tartozó cserje, a szudáni hibiszkusz (Hibiscus sabdariffa) minden része ehető. A szárított virágaiból készült tea nálunk is kapható, sok teakeverékben megtalálható.

fotó innen

A szirmokból készült karmazsinvörös ital nagyon finom, kissé savanykás. Tradicionálisan forrón fogyasztják, de hidegen üdítő hatású a nagy melegben. Finom íze mellett jótékony hatásai is figyelemre méltóak. Magas a bioflavonid és C-vitamin tartalma, antioxidáns képességekkel is rendelkezik. Vízhajtó hatású, csökkenti a felső légúti hurutokat. Vizsgálatok szerint rendszeres fogyasztása során csökkenti a magas vérnyomást, ezért e szempontból napjainkban a legígéretesebb gyógynövénynek tartják.

A szárított szirmokban lévő hatóanyagok forrázás hatására lebomlanak, így ha nem csak a finom íz a fontos, akkor inkább áztatással készítsünk belőle teát. Ízlés szerint édesítve fogyaszthatjuk.

Kairó 3.

Kislánykoromban olvastam Christiane Desroches-Noblecourt  - nálunk 1966-ban megjelent - Tutanhamon című könyvét. Azóta vágytam rá, hogy a saját szememmel lássam a legendás fáraó hagyatékát. Persze, elmentem a Vam Design kiállítására is, és bár természetesen tudtam, hogy másolatokat fogok látni, mégis hatalmas csalódás volt. Akkor fogadtam meg, hogy addig nem halok meg, amíg nem látom az eredeti kincseket. Úgy látszik, már meghalhatok. Láttam.

A kairói Egyiptomi Múzeum lenyűgöző kincseket halmozott fel az ókori Egyiptomból, de ezeknek csak egy töredéke, mintegy 120.000 darab látható. Ezért tervezik egy új múzeum megnyitását a gízai piramisok melletti 50 hektáros területen, ahol a ma még ládákban tárolt több százezer régiséget is meg lehet majd tekinteni.

A múzeum legfőbb látnivalói a Tutanhamon kincsek. Borzongató élmény az aranymaszk szemébe nézni, mintha egyenesen az élő fáraó tekintene ránk. Használati tárgyai ma is megállnák a helyüket (most nem az aranykoporsókra gondolok).

Feltétlenül érdemes megnézni a bejárat közelében elhelyezett rosette-i kő másolatát (az eredetit a mai napig nem adták vissza az angolok). A Rossette kikötővárosban megtalált gránitkő segítségével fejtette meg Jean-Francois Champollion francia egyiptológus a hieroglif írást 1822-ben.

Az emeleti múmiateremben őrzik a királyi múmiákat, több, mint 20 tetemet. (A múzeum más részein állatmúmiákat is láthatunk.)

Egy rövid látogatás is szédítő élmény a múzeumban, de hetekig lehetne e lenyűgöző gyűjtemény között bolyongani, annak ellenére, hogy viszonylag kis alapterületű az épület.

Lóbabpüré

A lóbabpüré eredetileg egy mártogató, amit pitával fogyasztanak, de kicsit hígabb formában levesként is megállja a helyét. 

A már említett lóbabból készül.

Hozzávalók

• 20 dkg száraz lóbab
• 4 gerezd reszelt fokhagyma
• 2 citrom
• 1 friss vagy szárított piros chilipaprika (ízlés szerint)
• római kömény
• só
• olívaolaj

A beáztatott lóbab vastag héja kesztyűként lehúzható, célszerű eltávolítani. Persze normális körülmények között nem indul csírázásnak, de én 2 napig a vízben felejtettem.

A lóbabot bő vízben megfőztem, majd pürésítettem. Fűszereztem, hozzáadtam az egyik citrom levét is. A másik felvágott citromot és pitát adtam mellé.

A recept az Egyptian Cooking című könyvből származik.

Pita

A pita népszerű kenyérféleség a balkáni és közel-keleti konyhákban. Praktikus, mert lehet vele mártogatni a különféle szószokat, de akár tölthető is a "zsebe", ami sütés közben a gőz hatására alakul ki. Az egyiptomi konyha is elképzelhetetlen a frissen sült pita nélkül.

Leggyakrabban fehér búzalisztből készül, 

de teljeskiőrlésű lisztből is sütik.

Hozzávalók 6 darabhoz

• 3 bögre liszt 
• 1 teáskanál cukor
• 1 teáskanál só
• 1 teáskanál szárított élesztő
• 1/4 bögre olaj
• 1 bögre víz

A hozzávalókat összegyúrom, majd legalább 2 órán át meleg helyen kelesztem. 6 egyenlő részre osztom, a gombócokat vékonyra nyújtom. Forró, 240 fokra előmelegített sütőben 6-8 percig sütöm a pitákat. A keletkezett gőz hatására felfúvódnak, üreg keletkezik bennük, ami kihűlésük után is megmarad, így tölthetővé válnak.

Recept: Claudia Roden

Egyiptomi falafel

Már időszerű egy recept is, következzen hát a taamia, azaz az egyiptomi falafel elkészítése. A recept az Egyptian cooking című könyvből származik, amire most tettem szert Egyiptomban.

Egyiptomban a falafel nem a hagyományos módon készül, hanem lóbabból (másik nevén disznóbabból).

A lóbab az egyik legősibb kultúrnövény, őshazája Észak-Afrika. Magyarországon elsősorban takarmánynövényként termesztik, amire magyar elnevezései is utalnak. Nagyon magas fehérjetartalmú magvait zölden vagy szárított formában is felhasználhatjuk.

Hozzávalók

• 25 dkg lóbab
• 1 vöröshagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1-2 gerezd fokhagyma
• (római) kömény
• só 
• néhány evőkanál liszt (szükség szerint)
• csipetnyi sütőpor
• szezámmag (elhagyható)

Az egy éjszakára beáztatott babot a felszeletelt hagymával és a fűszerekkel együtt daráljuk le robotgépben, adjunk hozzá szükség szerint egy kevés lisztet, valamint a sütőport. Formázzunk a masszából diónyi golyókat és pihentessük 20 percig őket. Forró olajban süssük valamennyit aranyszínűre. Alaposan csepegtessük le az olajtól és forrón tálaljuk. Adjunk mellé a zöldsalátán és a pitán kívül hummuszt, de kiegészíthetjük még tahinaszósszal, sült hagymával, koriander- vagy csípős mártással is.

Elsősorban előétel, de tökéletesen megteszi főételként is.

Egyiptomi konyha 2.

A szállodák nem alkalmasak az egyiptomi konyha megismerésére, bár kairói szállodánk e téren is elkényeztetett bennünket. Hurghadai szállásunkon azonban igyekeztek a biztosra menni, így a nemzetközi konyha unalmas, ízetlen fogásait kaptuk. Minden nap rizs, krumplipép, főtt spagetti, némi marharagu képezte a felhozatalt, szigorúan só és fűszerek nélkül. Csak a natúr párolt és nyers zöldségek hoztak némi változatosságot, meg néha egy kis párolt hal. Bár reggelire volt főtt bab is, de ez reggelente nem hozott lázba. Ahogy elnéztem, csak mi hiányoltuk az ízeket, mindenki más lelkesen lapátolta magába a hatalmas mennyiségeket. Ilyenkor egy megoldás van, más, autentikus forrást kell keresni.

Ez nem is olyan egyszerű,  Sekkalában ugyan valamennyi gyorséttermi lánc képviselteti magát és mindenféle nemzet étterme megtalálható, kivéve az egyiptomit. Így irány Dahar. Az utcai étkezések terén elég bevállalós vagyok, ám hamar rá kellett döbbennem, hogy az itteni lehetőségek nem az én edzetlen európai gyomromnak valók.

Szerencsére azonban ráakadtunk a Pita Sphinx Restaurantra, ahová többször betértünk és mindig finomakat ettünk. Kedvencünk a falafel volt, ami lóbabból (hívják disznóbabnak is) készült. Pita járt mellé

és különféle szószok.

Red Sea Aquarium

Egy utazás során számos - utólag - vicces helyzet adódik. Nekünk például sikerült kifognunk Hurghada összes csak arabul beszélő taxisofőrjét. A viteldíj kialkudásával nem volt probléma, néhány arab szó és bankólobogtatás tökéletesen elég az alku megkötéséhez. A végcél rögzítése már nehezebb dió. Galabiás (hosszú hálóingszerű ing, ami alatt általában nem viselnek semmit) emberünk buzgón bólogatott, hogy érti miről beszélek, bár arcán némi tanácstalanság tükröződött. Azért elindultunk. A sofőr frappánsan oldotta meg a problémát, menet közben hirtelen padlófék egy srác mellett - szerencsére nem ütöttük el és mi sem repültünk ki a szélvédőn - így alkalmi tolmácsunk segítségével, aki beszélt angolul, pontosítottuk, hová is szeretnénk menni. Hát így érkeztünk meg a Red Sea Aquariumhoz. (Másik alkalommal a taxis simán elhúzott az úticélunk mellett miközben teljesen átadta magát a rádióból áradó zenének, és igen meglepődött hogy már ki akarunk szállni. De ez már egy másik történet.)

A Vörös-tenger állatvilágát bemutató Red Sea Aquariumba nem csak a hozzám hasonlóan a tengert csak a partról szeretőknek érdemes ellátogatnia. Itt kényelmesen szemlélhetjük meg az üvegen keresztül a közeli korallzátonyok élővilágát.

kékfoltos rája

kőhal

óriás muréna

tűzhal

debnevérhal

fehérfoltos szirticápa

tengeri teknős

tengeri rózsák

Dahar

Hurghada még 20 évvel ezelőtt is csak egy kis álmos halászfalu volt, ma pedig 40 km hosszan nyújtózkodik a Vörös-tenger partján. Itt nyomát sem látjuk az ókori műemlékeknek, itt minden a Vörös-tengerről és a buliról szól. Azonban érdemes néha elhagyni a szálloda és a modern városrész (Sekkala) kényelmét és bepillantani a való világba. Dahar az óvárosi rész, ahol a helyiek élnek. Ám mielőtt orrunkat befogva ítélkeznénk, nem árt néhány dolgot szem előtt tartani:

Egyiptomban ismeretlen fogalom a szociális háló. Nincs nyugdíj, gyes, táppénz, semmiféle segély. Aki dolgozik, annak van pénze - aki nem, annak nincs. A munkanélküliség elég nagymértékű. A nők, különösen vidéken, általában otthon vannak, ellátják a háztartást, nevelik a gyerekeket (akikből sok van, hogy mindig legyen valaki, aki eltartja majd a szülőket). Többnejűség van, így egy-egy átlagbérre - ami jó ha eléri a 150 dollárt - nagyon sok éhes száj jut. Ezért szörnyülködés helyett inkább adjunk hálát jósorsunknak, és alkalomadtán ne sajnáljunk néhány gini baksist!

Egyiptomi konyha 1.

Az egyiptomi ételek jelentős része török, libanoni vagy perzsa eredetű. Mint minden arab országban, itt is meghatározza a muszlim vallás, hogy mi kerülhet a tányérra. A legfőbb nemzeti étel a több ezer éves múlttal bíró fúl medamesz, azaz a főtt bab.

Reggelire fogyasztják, de pitába töltve ebédre is eszik. Népszerű még a  falafel, amit Kairóban taamijának hívnak, csicseriborsó helyett lóbabból készül.

Minden étkezéshez fogyasztanak kenyeret (az ais arab szó másik jelentése élet), számtalan formája van, de leggyakoribb a pita, amely készülhet fehér vagy teljeskiőrlésű lisztből is.

A hús mindig is drága volt, így sokan most is csak ünnepekkor fogyasztják (ahogy régen a palócok is), legkedveltebb a bárány  és a galamb (töltve). Ezért különösen népszerűek a zöldségből készült fogások. Hozzávaló van bőven, pazar a választék, ahogy a gyümölcsökből is.

A bátrabbak megkóstolhatják a hírhedt molokhiát, a mályvalevélből főzött nyúlós állagú levest is. Bár az alapvető gabona a búza, mégis leginkább rizst használnak. Gyakran cérnametélthez hasonló sült tésztával keverik és köretként fogyasztják.

A fogorvosok legnagyobb örömére émelyítően édesek a süteményeik, de érdemes néhányat megkóstolni.

Az iszlám országokban nem fogyasztanak alkoholt, de teát (sái) és kávét (ahva) annál nagyobb lelkesedéssel. A kávét törökösen, esetleg kardamommal fogyasztják. Nem osztom Mark Twain véleményét, a kákán is csomót kereső amerikai szerint: "Minden pogány ital közül, mely valaha az ajkaim közt áthaladt, a török kávénak volt a legszörnyűbb íze." Szerintem  remek az egyiptomi kávé, össze sem lehet hasonlítani a szállodákban felszolgált híg löttyel.

Nagyon finom a a hibiszkusz (Hibiscus sabdariffa - szudáni hibiszkusz) szárított szirmaiból készült tea. A karmazsinvörös, kicsit savanykás italt nagy hőségben hidegen fogyasztják, de hűvösebb időben forrón.

És kár lenne kihagyni a gyümölcsleveket, például guávából, mangóból.