A mai cukorfóbiás
világban nem számíthat sikerre egy a nádcukor pozitívumairól
szóló írás, de hát nem először megyek szembe a trendekkel. Lehet, hogy most sokan
meglepődnek, de a cukrot nem a gyárakban állítják elő, itt
csak a ballasztanyagoktól tisztítják meg. A növények leveleiben
található kloroplasztiszok a tulajdonképpeni cukorgyártók:
széndioxidból és vízből a napfény energiájával cukrot és
oxigént állítanak elő - ez a
fotoszintézis. A keletkezett cukor
leggyakrabban keményítővé átalakulva raktározódik, de néha
cukorként tárolódik a növény bizonyos részeiben: gyökér
(cukorrépa), szár (cukornád), gyümölcs (ezért lehet például
cukor hozzáadása nélkül édes lekvárt főzni a szilvából).
Bár már az ókorban is
ismerték a cukornádat és az ebből készült nádszirupot, de még az újkorban is drága
luxusterméknek számított a nádcukor.
A cukornád nagy
mennyiségű cukrot képes raktározni rostos szárában, aki kóstolt
már frissen préselt cukornádlevet, az tudja miről beszélek.
A finomított termékekkel
szemben magasabb ásványi-, nyomelem – és vitamintartalommal
rendelkezik, íze is teltebb, kicsit melaszos.
A hagyományos édesítés mellett borogatásként, fertőzések kezelésére is használják, mert elősegíti a
sebgyógyulást, de megfázás elleni forró ital is készül belőle,
a kolumbiai aguapanela.
Hidegen a fizikai
állóképesség növelése miatt is szívesen isszák, vagy
egyszerűen üdítőként.
A nyers nádcukor további
finomításával nyerik végül a fehér kristálycukrot. A trópusi
területeken termő cukornád adja a világ cukorgyártásának 65
%-át (35 %-ot pedig a mérsékelt övi cukorrépa). A folyamat során
keletkező melléktermékek sem mennek veszendőbe: a megmaradt
rostokat megszárítva fűtőanyagként, papír- és építőanyag
alapanyagként használják, a melasz a rumgyártás alapanyaga vagy
takarmány, esetleg sütési adalék lesz, a végső maradék pedig
trágya.
Manapság sokan szeretik
a cukrot mesterséges vegyületként feltüntetni, de láthatjuk
semmivel sem mesterségesebb, mint a kukoricaszárból vagy a
nyírfakéregből bonyolult folyamatokkal kivont ma divatos
cukorpótlók. Egyszerűen falánkságunknak kell határt szabni.
A 60-as évek óta
megháromszorozódott a világ cukorfogyasztása. Ezen belül is nagy
eltérések vannak az egyes országok között: 8 kg és 66 kg
közötti az egy főre eső évenkénti cukorfogyasztás. Míg 1840-ben még az 1
kg-ot sem érte el a cukorfogyasztás Magyarországon, 1990-ben 38,6 kg volt, napjainkban
csökkenő tendenciát mutat (30 kg alatti).