A régi időkben gyakori
reggeli volt a parasztkonyhán a héjában sült krumpli. Persze,
akkoriban nem vajjal és póréhagymával fogyasztották, hanem
leginkább csak magában, módosabb helyeken némi zsírral, esetleg
túróval.
Kemencében vagy a
sparheltban sült a téli hónapokban. Gyakran adták a gyerekeknek
kézmelegítőnek iskolába menet a fagyos reggeleken (akkoriban nem
volt kesztyű), amit persze meg is ettek a végén.
Én már a sütőben
sütöm, addig, hogy a külseje megpiruljon, a belseje pedig puhára
süljön (ehhez nagyjából egy óra kell 200 fokon). Én szeretem
héjastól enni, de aki így nem szereti, le is húzhatja róla. Só,
vaj, némi hagyma (tetszés szerinti) – csak ennyi kell és már
ehetjük is.