A következő címkéjű bejegyzések mutatása: természet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: természet. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. 04. 19.
2017. 04. 17.
Virágtartó, avagy a páratlan cipő másodvirágzása
A Nagy Tavaszi Selejtezést a páratlanná vált cipővel kezdtem, és bár a gardróbból kiköltözött, még sajnáltam kidobni. Néhány pozsgás növény lelt benne/rajta új otthonra.
Címkék:
A Nagy Tavaszi Selejtezés,
dekoráció,
DIY,
kert,
minsgame,
természet,
újrahasznosítás
2017. 04. 16.
Húsvét
"A feltámadás nemcsak a hívők ünnepe, hanem minden emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anastasis jelent: "újra lábra állni". Benned van az erő, az Élet ereje, hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged legyőzni. Játszd tovább a zenédet! Szépen, vidáman." (Müller Péter)
Címkék:
csak beszélek és beszélek,
Húsvét,
természet
2017. 04. 13.
Cseresznyevirágzás és a Fűvészkert
Kislánykoromban rajongtam a teraszunk mellett őrt álló, a tetőnél is magasabb díszfákért. Az egyik bordó levelű, rózsaszín virágú cseresznyeszilva volt, a másik pedig egy díszcseresznye.
Talán ezért is készültem minden évben a Fűvészkertben megrendezésre kerülő Sakurára. Idén végre eljutottam.
Némi csalódást okozott, bár tulajdonképpen vicces volt, hogy egy nagyobbacska fa mellett még 3 kisebb fát nézegethettünk, holott a néhány utcával távolabbi apró parkban jóval több virágzó japán díszcseresznyefa állt. Hiába, a PR hatalma...
Azonban cseresznyevirágzástól függetlenül is érdemes ellátogatni az ELTE Botanikus Kertjébe, ami A Pál utcai fiúk nyomán nyerte el a Fűvészkert nevet és 1847 óta található a Józsefvárosban.
2017. 02. 24.
Tavaszi pillanatok
Végérvényesen megérkezett a tavasz az első kecskegidával, akinek jöttét kíváncsi tekintetek vigyázták.
2017. 02. 01.
2017. 01. 17.
2017. 01. 12.
28 fok
Elszoktam már az igazi téltől, gyerekkoromban (ami nem mostanában volt) találkoztam vele utoljára. Akkoriban megesett, hogy addig nem tudtam iskolába menni, amíg a felnőttek nem lapátoltak egy utat a nagy hóba a buszmegállóig, ami másfél kilométerre volt onnan, ahol laktunk (Budán éltem akkoriban). Még most is emlékszem arra a furcsa érzésre, hogy a hófalak felett nem láttam ki, a hó illatára és a fényekre, ahogy a ragyogó napsütés megcsillant a hókristályokon.
A mostani száraz, dermesztő - 28 fokos hideg juttatta mindezt eszembe, a Facebook pedig azt, hogy pont ma egy éve + 28 fokban élveztem Lisszabon szépségét.
Címkék:
Lisszabon,
Portugália,
tél,
természet
2016. 10. 07.
Egy átlagos hétfő
Nem szoktam mesélni a munkámról itt a blogon, de most kivételt teszek. A történet tanulságos.
Néhány évtizeddel ezelőtt egy kis településen valaki úgy gondolta jó ötlet a frissen lefektetett vízhálózat nyomóvezetéke fölé facsemetéket ültetni (naná, kellően laza volt a talaj). A kis fák szépen cseperedtek, mára hatalmas fákká nőttek. És itt kezdődtek a problémák.
Nagy fához nagy gyökérzet is dukál, ami nem annyira kompatibilis a törékeny csövekkel. Egy csőtörés javítása önmagában hatalmas munka és költség, különösen, ha még a tűzoltókat is be kell vonni.
Így esett, hogy az amúgy teljesen egészséges és életerős fát ki kellett vágni ahhoz, hogy a gyökér által elroppantott csövet ki tudjuk cserélni.
Sajnos, nem ez az első fa, amit ki kellett így vágni, és attól tartok, nem az utolsó.
Címkék:
csak beszélek és beszélek,
természet
2016. 09. 27.
2016. 09. 25.
A titokzatos Dobogókő
Dobogókőre már csak a páratlan szépségű kilátás miatt is érdemes ellátogatni, de az erre fogékonyak megtapasztalhatják azt az erőt is, ami miatt régen itt állt a pálosok kolostora, ma pedig a shaolin egészségmegőrző központ. Itt, ahol az Ég és a Föld összeér, a Rám-hegy egyik sziklájánál található a Föld mágneses teréhez köthető energiavonalak csomópontja, ami energiával tölti fel a szervezetet. Sőt, állítólag hallható a Föld szívének dobbanása is (dobogó kő).
A kilátókból belátható a Dunakanyar.
A bevállalósak nem autóval a szerpentinen közelítik meg Dobogókőt, hanem Dömösről indulva a Rám-szakadékon keresztül. A 8 km távolságot optimális esetben 4 óra alatt lehet megtenni a kapaszkodókorlátok és létrák segítségével. Közben megcsodálhatjuk a 15 milliónyi évvel ezelőtti vulkanikus tevékenység nyomait.
Címkék:
természet,
természet patikája,
utazás
2016. 09. 21.
2016. 09. 20.
2015. 02. 08.
2015. 02. 06.
A kaktusz virága
Nos, nem a filmről lesz szó, hanem az öreg kaktuszról, pontosabban a virágzási szokásairól.
A tavasztól őszig a kertben ejtőző kaktusz
télen lakott már a verandán, fűtetlen szobában,
vagy éppen a hálószobában is,
de a kazánházban is. Virágzási idejét nagyban befolyásolja a teleltetési helye (hőmérséklet, fényviszonyok). Ettől függően van, amikor karácsonykor és húsvétkor is nyílik, van, hogy folyamatosan, most éppen februárban kezdett virágokat hozni.
2015. 02. 01.
2015. 01. 15.
2014. 12. 30.
2014. 12. 07.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

























