Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: természet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: természet. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. 04. 19.

2017. 04. 17.

Virágtartó, avagy a páratlan cipő másodvirágzása


A Nagy Tavaszi Selejtezést a páratlanná vált cipővel kezdtem, és bár a gardróbból kiköltözött, még sajnáltam kidobni. Néhány pozsgás növény lelt benne/rajta új otthonra.


2017. 04. 16.

Húsvét


"A feltámadás nemcsak a hívők ünnepe, hanem minden emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anastasis jelent: "újra lábra állni". Benned van az erő, az Élet ereje, hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged legyőzni. Játszd tovább a zenédet! Szépen, vidáman." (Müller Péter)

2017. 04. 13.

Cseresznyevirágzás és a Fűvészkert


Kislánykoromban rajongtam a teraszunk mellett őrt álló, a tetőnél is magasabb díszfákért. Az egyik bordó levelű, rózsaszín virágú cseresznyeszilva volt, a másik pedig egy díszcseresznye.


Talán ezért is készültem minden évben a Fűvészkertben megrendezésre kerülő Sakurára. Idén végre eljutottam.


Némi csalódást okozott, bár tulajdonképpen vicces volt, hogy egy nagyobbacska fa mellett még 3 kisebb fát nézegethettünk, holott a néhány utcával távolabbi apró parkban jóval több virágzó japán díszcseresznyefa állt. Hiába, a PR hatalma...


Azonban cseresznyevirágzástól függetlenül is érdemes ellátogatni az ELTE Botanikus Kertjébe, ami A Pál utcai fiúk nyomán nyerte el a Fűvészkert nevet és 1847 óta található a Józsefvárosban.





2017. 02. 24.

Tavaszi pillanatok


Végérvényesen megérkezett a tavasz az első kecskegidával, akinek jöttét kíváncsi tekintetek vigyázták.



2017. 02. 01.

2017. 01. 17.

Vágyakozás



Fotó: Zolnainé Balogh Erika

2017. 01. 12.

28 fok


Elszoktam már az igazi téltől, gyerekkoromban (ami nem mostanában volt) találkoztam vele utoljára. Akkoriban megesett, hogy addig nem tudtam iskolába menni, amíg a felnőttek nem lapátoltak egy utat a nagy hóba a buszmegállóig, ami másfél kilométerre volt onnan, ahol laktunk (Budán éltem akkoriban). Még most is emlékszem arra a furcsa érzésre, hogy a hófalak felett nem láttam ki, a hó illatára és a fényekre, ahogy a ragyogó napsütés megcsillant a hókristályokon.

A mostani száraz, dermesztő - 28 fokos hideg juttatta mindezt eszembe, a Facebook pedig azt, hogy pont ma egy éve + 28 fokban élveztem Lisszabon szépségét. 






2016. 10. 07.

Egy átlagos hétfő


Nem szoktam mesélni a munkámról itt a blogon, de most kivételt teszek. A történet tanulságos.

Néhány évtizeddel ezelőtt egy kis településen valaki úgy gondolta jó ötlet a frissen lefektetett vízhálózat nyomóvezetéke fölé facsemetéket ültetni (naná, kellően laza volt a talaj). A kis fák szépen cseperedtek, mára hatalmas fákká nőttek. És itt kezdődtek a problémák.

Nagy fához nagy gyökérzet is dukál, ami nem annyira kompatibilis a törékeny csövekkel. Egy csőtörés javítása önmagában hatalmas munka és költség, különösen, ha még a tűzoltókat is be kell vonni.


Így esett, hogy az amúgy teljesen egészséges és életerős fát ki kellett vágni ahhoz, hogy a gyökér által elroppantott csövet ki tudjuk cserélni.



Sajnos, nem ez az első fa, amit ki kellett így vágni, és attól tartok, nem az utolsó.


2016. 09. 27.

2016. 09. 25.

A titokzatos Dobogókő



Dobogókőre már csak a páratlan szépségű kilátás miatt is érdemes ellátogatni, de az erre fogékonyak megtapasztalhatják azt az erőt is, ami miatt régen itt állt a pálosok kolostora, ma pedig a shaolin egészségmegőrző központ. Itt, ahol az Ég és a Föld összeér, a Rám-hegy egyik sziklájánál található a Föld mágneses teréhez köthető energiavonalak csomópontja, ami energiával tölti fel a szervezetet. Sőt, állítólag hallható a Föld szívének dobbanása is (dobogó kő).


A kilátókból belátható a Dunakanyar.


A bevállalósak nem autóval a szerpentinen közelítik meg Dobogókőt, hanem Dömösről indulva a Rám-szakadékon keresztül. A 8 km távolságot optimális esetben 4 óra alatt lehet megtenni a kapaszkodókorlátok és létrák segítségével. Közben megcsodálhatjuk a 15 milliónyi évvel ezelőtti vulkanikus tevékenység nyomait.


2016. 09. 21.

Semmi sem lehetetlen


Semmi sem lehetetlen - gondolta a vakondok.


2016. 09. 20.

2015. 02. 08.

Tél


kép: Gáspár Sándor

2015. 02. 06.

A kaktusz virága

Nos, nem a filmről lesz szó, hanem az öreg kaktuszról, pontosabban a virágzási szokásairól.


A tavasztól őszig a kertben ejtőző kaktusz


télen lakott már a verandán, fűtetlen szobában,


vagy éppen a hálószobában is,


de a kazánházban is. Virágzási idejét nagyban befolyásolja a teleltetési helye (hőmérséklet, fényviszonyok). Ettől függően van, amikor karácsonykor és húsvétkor is nyílik, van, hogy folyamatosan, most éppen februárban kezdett virágokat hozni.




2015. 02. 01.

Február

Fotók: Guzsik Benadett

2015. 01. 15.

2014. 12. 30.

Téli séta

Fotó: Szabó Dániel