Palócprovence: palóc népszokások

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: palóc népszokások. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. 02. 01.

Alsó-Ipoly mente 1. Ipolyságtól Tésáig

A Hazajáró ebben a részben Palócprovence-ban kalandozott:

2016. 10. 08.

2014. 10. 16.

Szüreti felvonulás 2014

Néhány pillanatkép az idei szüreti felvonulásról Szabó Dániel tolmácsolásában.

Fotók: Szabó Dániel

2014. 01. 09.

A gyalogszán, az emberi erővel vontatott szán, széles körben volt elterjedt Észak-Magyarországon. Ezeket nemcsak havas terepen, de füvön, sőt meredek erdei utakon is használták szállításra. A Nyugat-Börzsönyben (itt román szánkónak hívták) használt típusának jellegzetessége a szánkó talpából félkörívben visszahajló két káva és az azt rögzítő járomszerkezet.

kép

Közelítésre (erdei munka, a fát kivágási helyétől elszállítására alkalmas helyéig viszik) használták, és a meredek terepen nagyon nagy ügyességet kívánt az irányítása (sokszor a közelítő élete múlhatott rajta).

kép

2013. 12. 23.

Betlehemesek

Idén is jöttek a gyerekek betlehemezni. Nagyon ügyesek és aranyosak voltak.

2013. 12. 18.

Karácsonyi szalma

A karácsonyi szalma (bárányka, kice) a karácsonyi asztal jellegzetessége volt.

kép

Karácsony este az asztal terítésekor köszöntővel vitték be a szobába és tették az asztal alá, vagy néhol a szoba egész padlóját befedték vele.

„Adjon az Isten bort, búzát, békességet,

országunkban megmaradást,

holtunk után léleküdvösséget!

Valamennyi széna, szalma van a kendtek házoknál,

annyi barmocskájok szaporodjon kendteknek is!”

„Adjon Isten minden jót,

Ami tavaly szűken volt,

Gazdának bort, búzát,

Gazdasszonynak tyúkot, ludat,

Lányoknak legényeknek szép mátkát,

Országunknak csendes békességet

és megmaradást!”

A karácsonyi szalma a házat meglátogató természetfeletti lények és a halottak fekhelyeként szolgált, de Jézus születésére is utalt. Helyenként az egész család is a szalmán aludt.

Karácsony után termékenységvarázslásra használták. Az állatok alá tették, hogy szaporák és egészségesek legyenek, a tyúkok jól tojjanak. A gyümölcsfákra kötözve pedig a jó termést kívánták vele elérni. A Zoborvidéken viszont elégették - „ég a karácsonyi bárányka” mondogatták a tűz mellett. Végül a gyerekek a hamura feküdtek.

Forrás:

Manga János - Ünnepek, szokások az Ipoly mentén

Bakó Ferenc (szer.) - Palócok IV.

2013. 12. 04.

Borbála-napi jóslások

Ma Borbála napja van, de a keresztény hitéért lefejezett Szent Borbála emléke helyett inkább a népszokások jutnak e napon eszünkbe. A borbálaág, a karácsonyig kivirágzó, vízbe tett cseresznyefaág (néhol 9-féle gyümölcs- vagy egyéb termőág egyszerre), ősi szimbólum: a zöldellő ág az élet jelképe, a virág pedig az újjászületésre utal.

Persze, a lányok régen inkább jóslásra használták, arra voltak kíváncsiak, hogy a rá következő évben férjhez mennek-e. Egyes helyeken a következő év termését jósolták meg vele, ha karácsonyig kihajtott, akkor jó termést remélhettek.

2013. 11. 21.

Sült tök

A sült tök a téli vacsorák gyakori étele volt, de sok helyen a karácsonyi vacsora mágikus fogásaként is helyet kapott az asztalon. Sok magja miatt pénzt és szerencsét hozó ételnek számított, így szilveszterkor és újévkor a lencséhez hasonlóan szívesen fogyasztották.

A sütőtököt már a 18. századtól országszerte termelték (a spárgatök viszont csak a 20. században városi hatásra terjedt el a falvakban).

Sütéséhez daraboljuk fel a tököt, magozzuk ki, meghámozni nem kell. Sorakoztassuk egy tepsibe a tökdarabokat és 200 fokos sütőben süssük puhára.

Nem baj, ha itt-ott kicsit megfeketedik.

A magjából feltétlenül csináljunk pirított tökmagot!

2013. 11. 02.

Temetők

„Aszerint, hogy egy-egy nép hagyományos hiedelemrendszerében a víz, a föld, a levegő, vagy a tűz foglal el kiemelt helyet, annak megfelelően gondoskodnak az elhunyt földi maradványairól.” (Kunt Ernő)

Néha szeretek régi temetőkben bóklászni. A mi falunkban öt is van. Na, nem azért, mintha itt úgy hullanának az emberek mint a legyek, de 855 év hosszú idő (és ez a terület már a neolitikum óta folyamatosan lakott, különböző kultúrák - lengyeli, badeni, hatvani, halomsíros, urnamezős - urnáit, sírjait tárták már fel itt). A középkor utáni legrégebbi az erődtemplom falain belüli – I. (Szent) László törvénye szerint a középkorban a templom mellé kellett temetkezni.

Mária Terézia 1777. évi pátense a temetők távolabbi elhelyezését írta elő, így a következő három a Templom-hegyen áll. Magaslaton állva és keletre tájolva (ahogyan régen mindig is, csakúgy mint a templomok), hogy a halott arcát a felkelő Nap felé lehessen fordítani.

Az idő múlását a sírjelek, a sírfeliratok, sírversek változása is mutatja.