Gránátalmás csirkesaláta

Egy nehéz hét lezárására tökéletes egy lazulós, főzős délután. Az alábbi recept nem igényel hosszas pepecselést, a hozzávalók pedig könnyen beszerezhetők. A fűszeres, de mégsem tolakodó ízek a hidegnek is hadat üzennek.

Hozzávalók

• 50 dkg lebőrözött, falatnyi darabokra vágott csirkemell
• 2 evőkanál kókuszolaj (vagy egyéb olaj)
• 1 gránátalma
• 3 megtisztított, lereszelt sárgarépa
• 1 citrom leve
• 1 maréknyi korianderlevél
• 1 maréknyi mentalevél

A fűszerpasztához

• 2 evőkanál kókuszolaj (vagy egyéb olaj)
• 1 teáskanál garam masala
• 1/2 teáskanál őrölt kurkuma
• 1 teáskanál só
• ízlés szerint csilipaprika vagy csilipehely
• 2 gerezd fokhagyma

A fűszerpaszta hozzávalóiból készítsünk krémes állagú pasztát, forgassuk bele a csirkedarabokat. Tegyük félre 30 percre vagy akár egy éjszakára a hűtőbe. Amíg a hús pácolódik, bontsuk ki a gránátalmából a magokat, a fehér hártyát távolítsuk el.

A maradék 2 evőkanál olajon süssük a csirkét aranybarnára. A reszelt sárgarépát, a gránátalmamagokat, és a zöldfűszereket forgassuk össze a citromlével, tegyük tálra. Tegyük rá a sült csirkét, locsoljuk rá a szaftot is. Langyosan az igazi.

Kulfí

A költözés miatt már a múlté a kapunkkal szemben lévő kisbolt, ahová még télen is sokszor csak papucsban szaladtam át valamiért, olykor naponta többször is. Az itteni kínálat a fizetőképes kereslet (pontosabban annak hiánya miatt) igencsak szűkös. Sok évvel ezelőtt volt hentes és zöldséges is a faluban, de mára már nyomuk sem maradt. Így az a fura helyzet állt elő, hogy a tartós élelmiszerek, de még az egzotikusabb hozzávalók is egy-két kattintással elérhetők az interneten, de a napi, egyszerű (elsősorban a friss) alapanyagok beszerzése feladja a leckét. Ezért legtöbbször a határ túloldalára visz az utam – szélesebb választék, jobb minőség és kedvezőbb árak (pedig nem a nyugati határszélen élek). Ott csak a csomagolt dolgokkal vagyok bajban, mivel általában minden egy nyelven (amit én nem beszélek) van feltüntetve a sokszor átlátszatlan csomagoláson. Bár az eladók és a vásárlótársak is segítőkészek, azért akad vicces szituáció bőven, néha meg csak otthon derül ki, hogy nem teljesen azt vettem, amit akartam. Így történt, hogy natúr sűrített tej helyett a cukrozott változat került a kosaramba. Ezért kulfí, indiai fagylalt készült belőle…

Az Észak-Indiából származó kulfínak nagyon sok változata ismert, az én kedvencem a kardamomos ízesítésű. Hagyományosan a tej több órás besűrítésével készül, de ezt a lépést megspórolhatjuk magunknak sűrített tej használatával. A cukrozott változat esetében még külön cukrot sem kell adni hozzá, így tényleg pikk-pakk mehet a fagyasztóba.

Hozzávalók 4 adaghoz

• 1 doboz (397 g) cukrozott sűrített tej
• 2 dl tejszín
• 6-8 tok zöld kardamom

a tetejére:

• natúr pisztácia - elhagyható

A kardamommagokat szedjük ki a tokból és törjük össze. Tegyük a tejszínbe és melegítsük együtt néhány percig. Hagyjuk állni egy kicsit, hogy átvegye a tejszín a kardamom aromáját, majd szűrjük le. A leszűrt tejszínhez keverjük hozzá a sűrített tejet.

Adagoljuk kis formákba – a tradicionális csavaros tetejű, alumínium kulfíformák helyett bármi megtesz - én a tejszín műanyag dobozait szoktam használni. Merev formák esetében azért célszerű folpackkal kibélelni a formát, így a fagyasztás után sokkal könnyebben kijön belőle a kulfí. Fagyasszuk néhány órát a mélyhűtőben, majd borítsuk tányérokra. A tetejét megszórhatjuk apróra vágott natúr pisztáciával.

Fűszeres csirke

Velem ellentétben családom nem mindegyik tagja rajong az indiai ízekért, de ez a nem túl tolakodó mughal fűszerezésű csirke mindenki kedvére való volt.

Hozzávalók

• 60 dkg lebőrözött, kicsontozott csirkehús (mell vagy felsőcomb)
• 2 evőkanál ghí vagy olaj

a páchoz:

• 3 teáskanál koriandermag
• 2 teáskanál római köménymag
• 4 cm-es fahéjrúd
• 1 teáskanál kardamommag (a tokból kivéve)
• ½ teáskanál szegfűszeg
• 1 vöröshagyma egészen finomra vágva
• 6-8 gerezd reszelt fokhagyma
• 3 cm-es gyömbérdarab összezúzva vagy finomra vágva
• 1 teáskanál chilipaprika-krém (vagy ízlés szerint)
• 3 evőkanál olaj
• 1 teáskanál só
• 2 evőkanál citromlé

Egy száraz serpenyőben (zsiradék nélkül) pirítsuk a koriandermagokat addig, amíg illatozni kezdenek. Vegyük ki, tegyük félre, majd pirítsuk meg ugyanígy a római köményt, végül a fahéjat is. Egy mozsárban (vagy kávédarálóban) törjük finomra a koriandert, a római köményt, a fahéjat, a kardamomot és a szegfűszeget. Adjuk hozzá a pác többi hozzávalóját, keverjük jól össze. A felcsíkozott húst forgassuk a pácba, majd letakarva hagyjuk állni egy éjszakát a hűtőben.

Másnap a felforrósított ghíhez adjuk a bepácolt húst (a fűszerkrémmel együtt), és addig pirítjuk, amíg a hús átsül. Köretnek pulaót adhatunk mellé.

Tipp: nyáron faszenes grillen is megsüthetjük a húst (természetesen ghí nélkül).

Gyors samosa

A samosa legismertebb változata az indiai, zöldséggel töltött verziója. Az alábbi recept ennek gyorsított elkészítésére mutat példát, és fűszerezése is jóval enyhébb, mint az eredetié.

Hozzávalók 24 darabhoz

• 8 réteslap
• 2 krumpli meghámozva, apró kockákra vágva
• 2 sárgarépa  meghámozva, apró kockákra vágva
• 1 bögre zöldborsó (fagyasztott is lehet)
• 1 bögre felaprított zöldbab  (fagyasztott is lehet)
• 2 közepes fej hagyma apróra vágva
• 2 evőkanál olaj
• 1 teáskanál egész mustármag
• só
• 1 evőkanál currypor
• 1 chilipaprika - vagy ízlés szerint
• a sütéshez bő olaj

Az olajon pattogtassuk ki a mustármagot, majd forgassuk bele a felaprított zöldségeket, keverjük hozzá a curryport is, sózzuk. Néhány percig pirítás után öntsünk alá 1 dl vizet és fedő alatt pároljuk puhára. A végén a fedőt levéve párologtassuk el a maradék folyadékot, hűtsük ki a keveréket. Ízlés szerint chilipaprikával is gazdagíthatjuk. Eddig akár előre is elkészíthetjük

A réteslapokat vágjuk 3 csíkra. A csíkok egyik sarkára tegyünk 1 evőkanálnyi tölteléket, majd hajtogassunk háromszögeket. Bő, forró olajban süssük aranyszínűre - olajfóbiások sütőben is süthetik.

Forrón tálaljuk! Általában valamilyen chutney-t szokás mellé adni, de mi nem túl autentikus módon tökfőzelékkel ettük.

Mango lassi

A lassi (lasszi), ez az eredetileg Punjab államból származó joghurtital lehet sós vagy akár édes is, és mindig jéghidegen fogyasztják. Titka a jó minőségű joghurtban és fűszerezésében rejlik.

Az édes lassi egyik változata a gyümölcsös lassi, ami leggyakrabban mangóval készül, és talán ez a legismertebb lassi Indián kívül. Leginkább a mi gyümölcsturmixunkra, divatosabb nevén smoothie-ra hasonlít.

Hozzávalók

• 1 csésze joghurt
• 1 csésze  tej
• 2 csésze mangópüré (friss vagy konzerv)
• tört jég - elhagyható

Igazán érett mangóhoz nálunk nehéz jutni, de helyettesíthetjük konzerv mangópürével is. Bármelyiket is választjuk, figyeljünk rá, hogy ne maradjanak benne rostok, szükség szerint passzírozzuk át.

A hozzávalókat botmixerrel vagy turmix segítségével keverjük jól össze (persze kézi habverővel is lehet).

Malai curry

A bengáli konyha e klasszikusa friss garnélából  a legjobb, de megpróbálkozhatunk fagyasztottból is elkészíteni.

Hozzávalók

• 50 dkg garnéla (friss vagy fagyasztott)
• 2-3 evőkanál olaj
• 3 fej vöröshagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 2 zöld chili (vagy ízlés szerint)
• 1 teáskanál reszelt gyömbér
• 1 teáskanál kurkuma
• 1 teáskanál római kömény
• 3 tok zöld kardamom
• 2 kasszialevél
• 2 dl kókusztej
• 1/2 teáskanál cukor
• só

Ha valami csoda folytán sikerülne vennünk friss garnélát, itt olvashatunk az előkészítéséről, tisztításáról.

Az olajban pároljuk meg az összevágott hagymát. Adjuk hozzá a reszelt fokhagymát, gyömbért, chilit, fűszereket és pirítsuk 1 percig, majd a garnélával is. Öntsük fel a kókusztejjel, tegyük bele a cukrot is és főzzük 6-8 percig (friss garnéla esetén rövidebb ideig).

Hagyományosan párolt basmati rizzsel tálalják vagy ünnepek, esküvők alkalmával pulaóval.

Pulaó

"Megszűnt a tér és az idő, s én újra kisgyermek voltam, aki az asztalnál ülve mohón várja, hogy ujjait a levélre rakott szerecsendió- és szerecsendióvirág-illatú rizspiláfba (vagy pulaóba, ahogy mi hívjuk bengáli nyelven) mártsa. A piláf köré számos más ínycsiklandó ételt tálaltak....A levélre erős illatú mártásban úszó ponty-, bhekti- vagy más halszeletet tálaltak, amelyeket gyorsan össze kellett keverni a piláffal, hogy a mártás a levélről ne folyjon le az asztalra... A gyermeknek, aki akkor voltam, egy hosszú nap csúcspontja volt a lakoma, amelyet felkavaró érzelmek, kifinomult zene, hangos és zűrzavaros tevékenység, de legfőképpen színek és szagok töltöttek meg."
                                                                                                                                        /Chitrita Banerji/

Az alábbi pulaó nem tartalmaz szerecsendiót és szerecsendióvirágot, de a pulaónak a fűszerezését tekintve megszámlálhatatlan változata van. A mogul múlt e fűszeres remeke nem csak hússal készülhet, de köretként is szolgálhat mártásos húsételek mellé. Egy biztos pont van, valamennyi a híres és mesés basmati rizsből készül.

Hozzávalók

• 2 bögre basmati rizs
• 3 bögre víz + az áztatáshoz
• 2 evőkanál olaj
• 2 evőkanál ghí
• 2 fej hagyma
• 1 bögre kifejtett zöldborsó (friss vagy fagyasztott)
• maroknyi mazsola
• maroknyi mandula vagy kesu 
• 1 evőkanál reszelt gyömbér
• 3 gerezd reszelt fokhagyma
• 1 fahéjrúd
• 3-4 tok kardamom magjai
• 4-5 szegfűszeg
• 2 indiai babérlevél (kasszia)
• 1 teáskanál kurkuma
• 1 csapott evőkanál cukor
• só
• bors

Addig mossuk a rizst, amíg teljesen tiszta víz folyik le róla, majd áztassuk 1 órát annyi vízben, amennyi bőven ellepi, végül szűrjük és csepegtessük le.

Az olajban pirítsuk meg a hagymát (vigyázzunk, ne égjen meg), vegyük ki a serpenyőből. A maradék olajhoz adjuk a ghít és süssük benne 1-2 percig a fűszereket, majd keverjük bele a rizst is, azt is pirítsuk egy kicsit. Öntsük fel a vízzel, sózzuk ízlés szerint. Forraljuk fel és lefedve pároljuk alacsony hőfokon 8-10 percig. Adjuk hozzá a borsót, a mazsolát, és a magvakat. Főzzük, amíg a rizs megpuhul. Tálalásnál keverjük el benne a sült hagyma egy részét, a többit szórjuk a tetejére.

Új év, új tervek

Az évkezdet valahogy mindig magával hozza a tervek szövögetését is, én sem vagyok kivétel ez alól. A szokásos többet fogok mozogni, újra kezdem a nyelvtanulást, kevesebb könyvet veszek, stb. mellett egy kósza pillanatig én is eljátszottam a gondolattal - ahogy sokan ilyenkor - le kéne adni x kilót (mondjuk nálam van némi valóságalapja, amióta gasztroblogot írok felkéredzkedett rám néhány kéretlen kiló). De ahogy jött a gondolat, úgy illant el. Hedonista énem ismét felülkerekedett és élvezetesebb kihívást keresett. És lőn: végigeszem Indiát.

Miért pont Indiát? Az indiai konyhát - ahogy az országot is - a sokszínűség jellemzi, ízek, színek, textúrák végtelensége. Minden szegletében más ízeket kínál, ahány állam, ahány vallás, annyiféle étkezési szokás, ételkészítési mód és megszámlálhatatlan különleges étel. Az országon átutazó kereskedők, gyarmatosítók és bevándorlók tovább színesítették a szinte kontinensnyi ország konyháját.

A választásom másik oka prózaibb: az alapanyagok jelentős részét nálunk is viszonylag könnyű beszerezni. Így hát, végigeszem Indiát.

Persze nem úgy, mint Chitrita Banerji, de könyve nyomán én is elindulok egy képzeletbeli útra. Tudom, ez kissé elcsépeltnek tűnhet a Julie&Julia project óta, de egyrészt az általam választott könyv nem tartalmaz konkrét recepteket, másrészt Chitritának is 3 évébe telt, hogy India ezerízű ételeit részben végigegye, így igen nagy fába vágom a fejszémet (főleg, hogy én nem fogok minden nap indiai ételt enni). Bár azt hiszem, a legnagyobb kihívás mégis a fellelt receptek pontos betartása lesz...
Akinek kedve van, tartson velem az oldalsávban is megjelenő Végigeszem Indiát oldalon!

Kohinoor

Ritkán visz utam Budapestre, de akkor hazafelé a vonatomra várva szinte mindig betérek a  törökökhöz néhány falatra. Most azonban felfedeztem a Kohinoort (nem, nem a gyémántot), a pakisztáni-indiai gyorséttermet.

Életem legfinomabb mangolassiját ittam itt, de a samosa is finom volt, bár nekem kicsit túlságosan dominált benne a római kömény íze. A formája viszont teljesen elvarázsolt, még nem találkoztam ilyen alakú samosával. 

Legközelebb biztosan megkóstolom majd a tikka csirke tekercset, vagy a fokhagymás naant, vagy valamilyen pakorát, vagy a ...

Megnyílt! Govinda Vega Sarok

Az új Govinda étterem megnyitójára invitált kedves barátnőm. Az 1996-ban megnyílt Vigyázó Ferenc utcai Govinda Vegetáriánus Étterem és Salátabár után Budapest belvárosában, a Papnövelde utcában megnyitotta kapuit a Govinda Vega Sarok is.

Ételeik (részben lakto-vegetáriánus, részben vegán) egészséges, friss, biogazdálkodásból származó alapanyagokból készülnek, így képviselve az Öko-völgy célkitűzéseit is. Kínálatukban nem csak az indiai konyha gyöngyszemei szerepelnek, de a nemzetközi konyha képviselői is. Ahogy azt Sivaráma Szvámi, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének lelki vezetője köszöntőjében elmondta, valamennyi ételük karma-mentes.




Mindkét étterem csatlakozott Paul McCartney által meghirdetett Húsmentes Hétfő nemzetközi kampányhoz, ami arra biztatja az embereket, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében legyenek hetente egy napra vegetáriánusok. Ezért hétfőnként mindkét étterem 50 %-os árengedményt ad nagymenüjük árából.

A megnyitó szertartást ételkóstoló követte, amit nem is volt egyszerű lebonyolítani, hiszen nagyon sok érdeklődő volt, sokan már az utcára szorultak ki.



A természetes alapanyagú tányérokba sok finomság került, a poharakba pedig gyömbértea.


Minden vendég édességcsomagot is kapott ajándékba.

Kisütött vaj

A vaj csak rövid ideig tartható el, mivel könnyen avasodik. Tartósításának egyik módja a sózás, a másik pedig egyfajta derítési eljárás, amikor is nagyon kis lángon történő hevítéssel, majd szűréssel az összes vizes írót és maradék tejfehérjét eltávolítják. A végeredmény 100 % zsiradék, a vajzsír. Ilyen formában még a tejallergiások is fogyaszthatják. Hónapokig eltartható még hűtőszekrény nélkül is és jóval magasabb hőmérsékletre hevíthető a leégés veszélye nélkül, mint a vaj.

Azt gondolhatnánk, hogy ez a fajta vajtartósítási eljárás csak Indiában (ghee) vagy Észak-Afrikában (szmen, szemne) dívik, azonban régebben a magyar parasztkonyhán - így a palócoknál is - elterjedt volt. Elsősorban a böjti időszakban főztek vele, amikor egyéb állati zsiradékokat nem lehetett használni (az olajüttetés nagyon drága volt).

A vajat egy (lehetőleg vastag fenekű) lábasba tegyük és takaréklángon addig hevítsük, amíg hab keletkezik a tetején. A keletkező habot folyamatosan el kell távolítani (később felhasználhatjuk).

Nem kell kevergetni, de arra figyeljünk, hogy le ne égjen! A vaj egyre aranyszínűbbé válik, finoman illatozni kezd és egyre több szilárd részecske süllyed le az aljára. Amikor már pattogó hangokat hallat és nem keletkezik több hab, hamarosan elkészül. Picit hagyjuk állni és még melegen szűrjük át egy csavaros tetejű üvegbe (csak a teljes kihűlése után zárjuk le). Vigyázzunk, hogy az alja ne kerüljön bele. Egyébként ezt a vajalját régen főtt tészták, gancák ízesítésére használták, érdemes kipróbálni. Hűtés nélkül is hosszú ideig eláll, de persze tarthatjuk a hűtőben is.

Tapasztalni fogjuk, hogy jóval kevesebb lesz a végeredmény a kiindulási mennyiséghez képest. A vaj minőségétől és írótartalmától függ, hogy mennyi az annyi. Ennél a mostani sütésemnél a 30 dkg vajból csak 18 dkg kisütött vaj lett, tehát 40 % (!) volt a veszteség. Szerencsére, ez nem általános, de 20-30 % mínuszra számíthatunk.

Krisna-völgyi Búcsú

Évek óta terveztem, hogy egyszer elmegyek a Krisna-völgyi Búcsúba és idén végre sor került rá. Ennek jórészt Hémangi az oka, szerettem volna Vele személyesen is megismerkedni. Olyan jót beszélgettünk, mintha ki tudja mióta ismernénk egymást. Persze a Búcsú forgatagát sem hagytam ki és végig jártam (pontosabban jártuk, hiszen családostól voltam) azokat a helyeket, amiket már néhány évvel ezelőtt is. Így megnéztük az iskolát, ami az idei évtől államilag akreditált intézménnyé vált, a tehenek szálláshelyét, hiszen nem nevezhető simán csak istállónak. A tehénvédelem kiemelt fontossággal bír a védikus kultúrában, így Krisna-völgyben is. Már az itteni tehenészet is büszkélkedhet egy zebu bikával.


Megcsodáltuk a templom színpompás festményeit és közben meghallgattuk idegenvezetőnk magával ragadó előadását. (A vaisnava hitnek Magyarországon is van főiskolája)


A valóságshow keretében kipróbáltuk, milyen viselni a szárit, a homlokunkra festették Krisna lábnyomát és a tulaszít. Sütöttünk purit és részt vettünk az ételfelajánlásban is.



Nagyon érdekes és látványos volt a védikus esküvő tűzceremóniával (valódi esküvő!) Az Indiában 16 napig tartó szertartást itt 16 ceremónia váltja ki.


Természetesen indai ételeket is kóstoltunk és megnéztük a látványkonyhát működése közben.

Igazán szép nap volt, csak azt sajnáltam, hogy nem több napra mentünk! Hiszen annyi érdekes látnivaló van, például a biofarm, az arborétum, és érdemes részletesebben megismerni az Öko-völgy Programot.

Karfiolpakora

Pécsről hazafelé tartva a Balaton felé kanyarodtunk - utazás közben nem szeretek kétszer azonos úton menni. Nem messze haladtunk el a Krisna-völgytől, de sajnos időhiány miatt most nem tudtunk bemenni. Pedig néhány évvel ezelőtt, amikor itt jártunk, nagyon jól éreztük magunkat. Nagy élmény volt körülnézni és természetesen megkóstoltuk ételeiket is. Aki teheti, látogasson el ide, nem bánja meg!

És ha már az indiai ételekről nosztalgiáztam, eszembe jutott, milyen régen készítettem karfiolpakorát. A pakora - a fűszeres bundában sült zöldségek- indiai és pakisztáni étel, hasonló az európai rántott zöldségekhez. Tulajdonképpen bármilyen zöldségből elkészíthető, sőt, gyümölcsből is (bár ennek kicsit más a tésztája). A módszer, ahogyan készítem Egyedi Péter A vegetáriánus főzés örömei (1982) című könyvéből származik. Más fűszerezésű (autentikusabb) Vegavarázs pakorája.

Hozzávalók

• 25 dkg csicseriborsóliszt vagy esetleg sárgaborsóliszt
• feketebors
• pirospaprika
• szerecsendió
• római kömény
• majoranna
• só
• víz
• 1 fej karfiol
  
• a sütéshez olaj vagy ghí

A liszthez keverem a sót és a fűszereket (1-1 mokkáskanálnyit) és annyi vizet adok hozzá, hogy sűrű palacsintatészta-állagú masszát kapjak. Kicsit pihentetem, addig a megtisztított karfiolt rózsáira bontom. A karfiolrózsákat megmártom a tésztában és a felforrósított olajban aranyszínűre sütöm. Forrón tálalom. Magában is finom vagy egy kis mártogatóval, de saláták mellé vagy főzelékek feltéteként sem utolsó.