Edith indította el útjára körkérdéses felhívását: "Írjatok olyan ételekről, amiket gyerekkorotokban szoktatok enni, amiket esetleg már elfelejtettetek (mostanig), amiket még most is készíti valaki számotokra, amiket megtanultatok ti is elkészíteni, de akár olyan ételekről is, amiket bár elkészítesz, mégsem ugyanolyanok, mint annak idején!"
Kislánykoromban soha nem készült rólam olyan kép, amin főztem - se játékból, se a valóságban. Ez nem csoda, hiszen egyáltalában nem érdekelt az étel és az evés (bezzeg most!), így a főzés se.
Kimondottan rosszevő gyerek voltam. Azonban a mai napig elkísér néhány olyan íz, amit nem felejtek, de nem is tudok reprodukálni (azokról az ételekről, amiket a mai napig készítek, olvashattatok a
Gyerekkori ízek sorozatomban). Talán pont azért is olyan kedvesek ezek az ízek, mert már elérhetetlenek, csak az emlékük maradt.
Elsőnek arlói Dédim molnárkalácsát említeném, mindig ezzel várt minket, amikor nyaranta meglátogattuk. A mai napig előttem van, ahogy a sütővasat bedugja a sparhelt tüzébe. A tűz ellenére hűvös volt a kis konyha, szinte most is érzem a sülő kalács illatát, ami keveredik a döngölt sárpadló szagával. A sütővas csodás mintákat nyomott a tésztába, azóta sem ettem ehhez foghatót.
A görhe szintén a nyári rokonlátogatáshoz kötődik, de ez már Hódoscsépányon sült. Kukoricalisztből (vagy talán darából?!), tojással készült könnyű, édes sütemény a görhe, nagyon szerettem.
A következő kedvencem a krumplis derelye, aminek nem a tésztája, hanem a tölteléke volt krumplis. Különösen újramelegítve, kicsit megpirítva szerettem. Ezt már többször próbáltam elkészíteni, de valahogy soha nem lett olyan, mint amikor péntekenként otthon készült a núdlival, krumplilángossal, házilag gyúrt tésztával együtt.
Ahol kislánykoromban laktam, a szomszédasszonyunknak volt egy sváb bejárónője (ez a 60-as években több volt, mint érdekes), aki pazar diós mézescsókot készített és mindig kaptam belőle. Sajnos, a receptet nem volt hajlandó elárulni, féltékenyen őrizte, magával vitte a sírba. Talán ezért is van, hogy én minden receptemet megosztom másokkal.
Eszembe jutott még egy felejthetetlen íz - és ez is édesség - egy cukrász mignonjai. Az általános iskolai farsangra a szülői munkaközösség mindig Tőle vásárolta a mignonokat. Nagy kedvencem ez a fajta sütemény, de azóta sem ettem olyan finomat, mint akkoriban.
