Pázmán-féle kecskesajt

Étteremalakítás...
Sokáig voltam abban a hitben, hogy nem szeretem a kecskesajtot. Balszerencsémre, kezdeti próbálkozásaimkor mindig sikerült bakkecskeszagú és -ízű sajtokat kóstolnom. Szörnyű volt! Azóta persze tudom, hogy a megfelelően tartott kecskék megfelelően feldolgozott tejénél nincs ilyen probléma, de azért nagyon óvatos vagyok. Kóstolás nélkül soha nem vásárolok kecskesajtot! Mindig nagy öröm, ha finom sajtot ehetek, mint amilyenek Pázmán Zoltán sajtjai is.

Natúr mellett különböző ízesítéssel is kaphatók: snidlinges, fokhagymás, kakukkfüves, zsályás, bazsalikomos, provence-i, borsikafüves, oregánós, stb.


Nagy kedvencem a provence-i (a képen a felső), de a zsályás különösen finom (alul). Különböző érettségűek közül választhatunk, de sajt mellett vásárolhatunk természetesen kecsketejet és kefírt is. Ez utóbbi állaga a kaukázusi kefírre hasonlít, íze viszont sokkal finomabb. Rendelésre túró is készül.


A Bernecebarátiban élő sajtkészítővel nem csak piacokon, rendezvényeken találkozhatunk, de otthonában is árusít, mi több, csomagküldést is vállal (természetesen csak sajtot).
Akinek felkeltette az érdeklődését, vegye fel a kapcsolatot vele az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Pázmán Zoltán
2639 Bernecebaráti, Széchenyi u. 147.
telefon: 06-20-217-9978
e-mail: pazmansajt@freemail.hu

Majdnem ratatouille avagy a görögsaláta metamorfózisa

Még a hétvégén készült ez a majdnem francia lecsószerűség, amikor is bőven maradt a görögsaláta alapból, amit sajnáltam kidobni. A görögsaláta csak frissen jó, másnapra elveszíti az üdeségét, senki nem kívánja már. Ratatouille-nak viszont még alkalmas volt, igaz, így a padlizsán kimaradt belőle (bár egyébként sem szoktam beletenni, mert nem nagyon kedvelem) és a cukkinit is az uborka pótolta. Az íze valahol a francia és a magyar lecsó között volt.

A ratatouille egy hagyományos francia egytálétel, nevezik mediterrán vagy francia lecsónak is. Provence-ból származik és különösen Nizzaban népszerű.

Néhány evőkanál olivaolajon megpároltam 2 fej felaprított hagymát, ebbe került a görögsaláta (paradicsom, paprika, uborka, zöldhagyma). Együtt pirítottam kicsit, fűszereztem (só, bors, provence-i fűszerkeverék, fokhagyma, pirospaprika) és egy pici vízzel is felöntöttem. Amire megpuhult, a felesleges víz is elfőtt róla.

Hűvös pincék, forró kemencék

Idén immár harmadik alkalommal került megrendezésre Nagybörzsönyben a "Hűvös pincék, forró kemencék" elnevezésű rendezvény. Szombaton arrafelé vitt az utam és természetesen körülnéztem egy kicsit. Nagybörzsöny, ahogy nevéből is sejthetjük, a Börzsönyben található. Évszázadokon át Hont vármegyéhez tartozott. A településre II. Géza, majd Zsigmond király idején is, német bányászok érkeztek, így hamarosan bányatelepüléssé vált, hiszen gazdag arany-, ezüst-, vasérc-, ólom- és kénkészlettel rendelkezett. Az 1990-es években végzett kutatások szerint még mindig kb 4 tonna aranyat rejt a föld, de környezetvédelmi szempontok miatt ez így is marad. Nagybörzsöny közeléből származott az az ércdarab, amelyben Kitaibel Pál 1789-ben elkülönítette a tellúr nevű kémiai elemet.

Nagybörzsöny legismertebb nevezetessége - 4 temploma közül - a XIII. században épült, román stílusú Szent István templom, ami gyakori szereplője filmforgatásoknak is.


Érdemes megtekinteni a Vizimalmot és a Tájházat is.

A "Hűvös pincék, forró kemencék" napok alatt a pincéknél borkóstolásra volt lehetőség (ezt kihagytam, mivel autóval voltam) és helyben sült a lepény (sajnos, erről is lemaradtam). Helyi és környékbeli termékeket lehetett vásárolni, többek között bernecei kecskesajtot. Ez utóbbit nem lehet néhány szóval elintézni, ezért erről külön bejegyzés készül!

Többféle lekvár, íz, szörp volt a kínálatban, némelyik igen tetszetős csomagolásban.


Lehetett kóstolni biotejet, káposztás pogácsát, különböző mézeket és az ilyen helyeken elmaradhatatlan kürtőskalácsot.

Forrás: Wikipedia