Édes, ékes apanyelvünk

Ma van a magyar költészet napja (és egyúttal József Attila születésnapja). A magyar nyelvet nem könnyű megtanulni, még annak sem, akinek ez az anyanyelve. Jól mutatja ezt Bencze Imre - eredetileg paródiának íródott - verse is:

Kezdjük tán a “jó” szóval, tárgy esetben “jót”,
ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.
Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,
nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.
Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,
amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.

Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették… mindnyájukat leültették.

Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje – vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg ‘s ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.

Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem…
én a pénzem megértem.

Hibamentes mentő vagyok.
Szőke Tisza pertján mentem:
díszmagyarom vízbe esett,
díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.

Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.

Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Földmérő küzd öllel, árral;
árhivatal szökő árral,
ármentő a szökőárral,
suszter inas bökőárral.

Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?

Egyesben a vakondokok “vakond” avagy “vakondok”.
Hasonlóképp helyes lesz a “kanon” meg a “kanonok”?

Nemileg vagy némileg? – gyakori a gikszer.
“Kedves ege-segedre” – köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv – azt hiszem, meggyőztelek Barátom –
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!

Betlehemesek

Idén is jöttek a gyerekek betlehemezni. Nagyon ügyesek és aranyosak voltak. 

Marina

Azt hiszem, kevesen tudnák megmondani, hogy mi van a képen. Ez az én marinásom a tél elvonultával. Bár azt hiszem, ezzel szintén nem vagytok előrébb. A marina a vadmálna neve ezen a vidéken, a marinás pedig a vadmálnával benőtt terület.

A Börzsönyt málnatermesztő vidékként tartják számon, azonban az 1930-as évekig termesztett fajtája nem fordult elő, csak az erdei marina, aminek gyűjtéséről már 1870-ből vannak feljegyzések. A környező városokba, de még Budapestre is hordták eladni a termését (akkoriban még megvolt az ipolysági vasúti szárnyvonal, aminek mára nyoma sem maradt – még a síneket is felszedték). Trianon után az Ipoly-völgy központi helyzete megszűnt, a perifériára szorult, piacai megszűntek. Az élettér beszűkülése, az elzártság komoly gazdasági következményekkel is járt, ami nagyarányú elvándorlást okozott (ahogyan az utóbbi évek is). Az itt maradók kiútkeresésének következménye a málnatermesztés, ami az 50-es évekre már meghatározóvá vált. A kordonos művelésű intenzív fajták a 70-es évekre már szép bevételt hoztak, számtalan ház épült ebből a pénzből az elvándorló gyerekeknek a városokban. Mára azonban a haszon a kereskedőknél csapódik le (különösen az egyéb bogyós gyümölcsök esetében).

Ennyi kitérő után kanyarodjunk vissza az én marinásomhoz. Nem tudni, hogyan került a kertbe. Talán egy ügyetlen madár vagy a víz ajándéka. Valószínűbb az utóbbi, az árvíz hordalékaival együtt érkezhetett egy tő, ami gyors szaporodásnak indult és a folytontermő málnát vad marinássá változtatta. Még egy medve sem tudott volna belemenni. Így tavasszal nekikezdtünk a rendbetételének (bár életem párja szerint egyszerűbb lett volna felégetni). Sok-sok munka, néhány akáckaró és szárítókötél után kezdett formát ölteni, bár sosem lesz olyan rendezett, mint egy telepített málnás.

A gondoskodást máris virágzással hálálta meg.

Kik is azok a palócok?

A palócok eredete máig vitatott kérdés, bár sokan foglalkoztak a témával (erről itt találhatunk egy összefoglalót). Paládi-Kovács Attila etnográfus összegzi az eddigi kutatásokat: "Perdöntő forrásadatok hiányában a palóc eredet kérdése véglegesen ma sem válaszolható meg. Továbbra is számon kell tartanunk a lehetséges (s az eddigi szakirodalomban olvasható) válaszok három típusát:

• A palócok a kabarok utódai, s a honfoglalókkal egyidejűleg érkeztek, s települtek meg a Mátra—Bükk vidékén.

• A palóc népcsoport magja polovec-kun eredetű, s a 12. században, a tatárjárás előtt érkezett e hazába.

• Avar, hun, szkíta töredékek ivadékai, s a magyar honfoglalást megelőzően települtek meg e vidéken. "

"Pintér Sándor és Vámbéry Ármin kutatásai szerint a palóczok (mely név síkon, gyepen lakó népet jelent) a törökökkel azonos törzsből származnak és részben a honfoglalás után telepedtek le hazánk területén, erős védőgyűrűt alkotva a meghódolt szláv őslakók és a honfoglaló magyarok között. Idővel teljesen beleolvadtak a magyarságba, habár faji sajátságukat és népszokásaikat mindmáig megőrizték. Szete községtől keletre az Ipoly folyó mindkét partján, Nógrád határáig telepedtek le."(Magyarország vármegyéi és városai - Borovszy Samu szerkesztésében 1896-ban jelent meg)

A palóc megnevezésnek sokáig gúnyos, pejoratív jellege volt.

A palócoknak soha nem volt különállást élvező joguk, így első írásos említésük csak 1656-ból való, amikor is a nagykőrösi nótárius a számadáskönyvébe a következőket jegyezte fel: "Tíz pár gyöngyházas késeket vettem palóczoktul". Majd Kecskemét 1663-ból fennmaradt irataiban "Felföldi Palócz" állatkereskedőkről esik szó: "Ha valamely lakos Gazda vagy szolga valakinek eléd jószágot, kiváltképen Felföldi Palócznak levelet adjon mellette." A Debreceni Diárium írója 1683-ban jegyezte fel, hogy "a vásárra jött palóczokat kísérő tokaji katonákból kettőt elfogtak... az palóczok közzül is egy embert két lovával".

A palócok két ágát különböztethetjük meg lakhelyük és szokásaik alapján: a nyugati és a keleti (barkó) palócokat, bár mindkét ág népszokásaiban keveredik az ősi belső-ázsiai hitvilág maradványa a kereszténységgel. Nyelvjárásuk alapján tovább csoportosíthatóak.

A palócok lakhelye a sokszor emlegetett Palócföldre terjed ki, amely régen Hont és Gömör vármegyékhez tartozott, ma pedig részben szlovákiai és részben magyar területeket (Pest, Nógrád, Heves, Borsod megye) érint: Cserhát-, Mátra-, Bükk-hegység és ezektől északra fekvő medence valamint az Ipoly-völgy - közel 150 település.

Leteszi a garast

Sokszor használunk régi kifejezéseket, szólásokat. De vajon helyesen használjuk-e őket, tudjuk-e az eredeti jelentésüket? Gyakran hallani, hogy valaki leteszi a garast valami mellett - mintegy választ a lehetőségek közül.

Filmekben gyakran láthatjuk, hogy a pap a templomban az esküvőn felszólítja a megjelenteket, hogy "akinek az itt jelenlévők közül e házassággal szemben ellenvetése van, az szóljon most vagy hallgasson örökre!" Hasonló a palóc esküvőkön is volt a régi időkben, a pap azonban csak a férfiakhoz szólt: "akinek bármi köze volt ehhez a nőhöz, az tegye le a garast!" És szépen sorban kimentek az érintettek letenni a garast. Innentől kezdve tiszta lappal indult a menyasszony, senki sem hánytorgathatta fel a múltat következmények nélkül (szóbeli vagy inkább bicskázás). Különösen azok nem, akik nem tették le a garast, mert rögtön megkapták: "te nem tetted le a garast, nincs jogod bármit is mondani!"

A letett garasok számán persze elgondolkodhatott a vőlegény. Akkor is, ha túl kevés volt, akkor is, ha túl sok...

fotó: innen

A csóvány

Az első napsugarakkal megjelentek a csalánhajtások is. Erről a virulens és sokoldalúan felhasználható gyomnövényről mindig eszembe jut két történet.

A szüleim Palócföld keleti csücskéből származtak, de házasságkötésük után Budapestre költöztek, én már ott születtem. A palócokról nem sok mindent tudtam, leszámítva néhány ételt, a nyári rokonlátogatásokat és az iskolai irodalomórákat. A huszas éveim végén költöztem a Börzsönybe, egy pici palóc faluba. Ekkor esett meg az alábbi történet:

Láttam, hogy a szomszéd kertben nagyon dolgozik valamit Ilon nene.
- Mit tetszik csinálni?
- Kikobzom a csóványt a kapirccsal a pandalból.
- ?????

Pesti lányként mondanom sem kell, a névelőkön kívül egy szót sem értettem abból, amit beszélt. Mintha legalábbis kínaiul hangzott volna el. Jót szórakozott értetlenségemet látva, majd mint egy óvodásnak, türelmesen elmagyarázta a szavak jelentését. Következzen hát a hevenyészett palócszótár:

• kikobzom - kiszedem, kitépem
• csóvány - csalán
• kapircs - háromágú, fanyelű szerszám, régen a fakitermelésben volt használatos, az elszáradt ágakat húzták le vele
• pandal - partoldal, gyepü

Így találkoztam a csóvánnyal, amivel időközben jó barátságot kötöttem. Gyakran használom a konyhámban és nem csak tea készítésére (receptek hamarosan). A lányom azonban nem tudott megbékélni vele, még él benne első találkozása a csalánnal. Történt ugyanis, hogy amikor éppen csak totyogós volt, azzal szórakozott, hogy sorban lepakolta a könyvespolcokat és közben "kiolvasta" a könyveket. Kérleltük szépen, csúnyán, semmi nem használt. A megoldást a csalán hozta: csalánhajtásokat tettük a polcokra a könyvek elé. Egyetlen egyszer nyúlt hozzájuk, aztán soha többé. A könyvek megmenekültek.

Mit olvastam 2008-ban?

Renátától kaptam a kérdést: miket olvastam 2008-ban?


A játékszabályok:

1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.( pl. ezzel: http://href.hu/x/7slz )



Nem titok, hogy szeretem a könyveket. Régebben, amikor napi 3,5 órát utaztam a munkahelyemre, a vonaton olvastam. Mostanában esténként - a tv műsorok miatt ez nem meglepő.
Számos nagyon jó, érdekes és felejthető könyvvel kötöttem ismeretséget a tavalyi évben, most mégis csak a decemberben olvasottakból válogatok.

Mary Hooper: Elisa Rose
Mary Hoopert elsősorban ifjúsági írónak tartják (nekem is a lányom ajánlotta), de felnőtt fejjel is élvezhetők könyvei - Édességek kicsiny boltja, Szirmok a hamuban (mindkettőben receptek is vannak). Mindhárom kötet az 1660-as évek Londonjában játszódik, a nagy pestisjárvány és a tűzvész idején.

Máté Ferenc: Toszkána hegyei
Az otthonkeresésekről írt vallomásoknak nagy keletjük van, különösen sok írás született Provence-ban vagy Toszkánában letelepülők tollából. Ezek sorát gyarapítja ez a könyv is. Nem rossz, nem rossz, de maradok Frances Mayesnél és Peter Maylenél.

Gilles Neret: Klimt
Már akkor szerettem Klimt képeit, amikor még nem volt divatos. Ez a kis kötet remek összefoglalója Klimt munkásságának és nem utolsósorban élvezhetők az illusztrációk is.

Joanne Harris: Csokoládécipő
Szerintem mindenki látta a Csokoládé című filmet Johnny Deppel (azért említsük meg Juliette Binoche-t is). A film alapjául szolgáló regény folytatását is érdemes elolvasni. Szeretem Joanne Harris könyveit, mindegyiket olvastam (a Rúnákat éppen most) és szakácskönyveit (Francia konyha, Francia piac) gyakran forgatom.

Palóc mese-beszéd (Valentin Andrea szerkesztésében)
16 mesét olvashatunk és a CD-n tizenhármat hallgathatunk ízes palóc tájszólásban. Nem csak gyerekeknek való!
"A mese a nép lelke, sorsa, jelene, öröme, bánata. Hagyomány és változás, álom és valóság. A mese a nemzet kultúrájának leghívebb őrzője. Benne lakozik az egyszerű nép, a nemzet fiainak sorsa, élete, jelleme, s minden mesemondó és befogadó számára a lehetőség, hogy e sorsokat, e csodálatos világot magáévá tegye." /Fábián Edit/

Én Tőlük kérdezem, hogy mit olvastak 2008-ban : Balzsam, Vesta, Citromfű, Fekete Bodza, Ágni.

Boldog Új Évet!

"Boldog újjévet kívánok
Az újj esztendőbe,
Fehér kenyér dagaggyon
A nyárfa teknőbe!
Hús, kenyér és ruha
Legyen mindig bőven
A patikát felejcsük el
Az ujj esztendőbe! "

(Csáky Károly gyűjtése, 1987: 68)

Ezzel az Ipoly-menti palóc újévi köszöntővel kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet!