Kung pao csirke

Most kivételesen kép nélkül, mivel olyan gyorsan fogyott el, nem volt időm előkapni a gépet. Történt ugyanis, hogy örülve a jó időnek, teljesen belemerültem a kerti munkába, megfeledkezve a hűtőben várakozó pulykamellről. Az éhség zökkentett vissza a valóságba, így egy nagyon gyors recept kellett, például egy wokban keverve sült. A legtöbb időt a darabolás veszi igénybe, de még így is bőven elkészül 15 perc alatt. Eredetileg csirkemellből van, de pulykamellből is tökéletes. Még annyit változtattam rajta, hogy nem pácoltam a húst szójaszószban és mivel nem volt itthon mogyoróm, ezért mogyoróvajat tettem bele.

A szecsuáni bors vagy japánbors (Zanthoxylum piperitum) nevével ellentétben nem bors, hanem a rutafélék családjába tartozó fa termése, többek között a kínai ötfűszer és a japán hétfűszer összetevője.

Hozzávalók

• 50 dkg felcsíkozott csirkemell (vagy pulykamell)
• 1 evőkanál kukoricaliszt
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 csapott teáskanál szecsuáni bors
• 1 teáskanál chilipehely
• 3 cm-es hámozott gyömbérdarab finomra vágva
• 3 gerezd reszelt fokhagyma
  3 újhagyma felkarikázva
• 2-3 evőkanál szójaszósz
• 1 marék natúr mogyoró megpirítva (vagy 1 evőkanál mogyoróvaj)

Egy wokban vagy nagyobb serpenyőben az olajban pirítsuk meg a szecsuáni borsot és a chilipelyhet, majd adjuk hozzá a kukoricalisztben megforgatott húscsíkokat. Kevergetve süssük magas hőmérsékleten a húst, közben adjuk hozzá a gyömbért, a fokhagymát és az újhagymát. Locsoljuk meg a szójaszósszal, végül keverjük el benne a mogyoróvajat.

Ananászos uborkasalátával ettük.

Ps: A téli punnyadás után olyan izmaimat is érzem, amiknek a létezésére sem emlékeztem már...

Szecsuáni fűszerezésű sertéshús

Egy ilyen szörnyű hófúvásos napon legjobb valami fűszereset enni. Ez a szecsuáni ízvilágú hús első alkalommal maradékból készült (véletlenül pont passzolt hozzá az eredeti fűszerezés), de természetesen készülhet friss húsból (eredetileg előfőzött oldalasból) is, de akkor a sütési idő meghosszabbodik. Grillezés helyett én a wokban sütést választottam. Az ötlet John Gregory-Smith Fűszeres szakácskönyéből való.

Hozzávalók

60 dkg maradék sertéssült felcsíkozva (vagy friss hús)

a szószhoz:

3 evőkanál olaj

2 teáskanál római kömény

1 teáskanál chilipehely

4 gerezd reszelt fokhagyma

1 kisebb nagyon finomra vágott vöröshagyma

1 evőkanál méz

4 evőkanál szójaszósz

1 dl víz

Az olajban pattogtassuk ki a római köményt, majd süssük egy kicsit a chilipehellyel is (néhány másodperc csak). Adjuk hozzá a vöröshagymát és a fokhagymát, pirítsuk néhány percig, végül keverjük bele a szójaszószt és a mézet. Öntsük fel a vízzel és főzzük, amíg besűrűsödik.

Öntsük az elkészült szószt a húsra és felforrósított wokban (vagy serpenyőben) kevergetve pirítsuk néhány percig.

Kinézetre nem egy látványos étel, de feldobhatjuk némi színes salátával - mi ananászos uborkasalátát  ettünk hozzá.  

VKF! XXXII. Tiszta őrület - Márványtojás

Maimoni nem mást talált ki, mint hogy "készítsünk lehetetlennek hangzó, tűnő, látszó ételeket, amelyek nemcsak hogy ehetőek, de még finomak is". Legelőször a cukorral fogyasztott káposztás tészta ugrott be, mint lehetetlennek tűnő étel, de ezt gyorsan elvetettem, mivel tényleg bizarr és semmiképpen nem nevezném finomnak (kéretik nem győzködni engem ennek ellenkezőjéről!). Felmerült bennem az is, hogy lekoppintom Heston Blumenthal egyik kreációját, például a viktoriánus ehető kertjét, de ebben az időben felénk nem túl bőséges a szöcskefelhozatal, így ez is kiesett. Maradt egy visszafogott kínai klasszikus, a márványtojás. Ebbe az álruhás tojásba nyugodtan beleharaphatunk, nem törik bele a fogunk.

Hozzávalók

• 4- 6 tojás
  
• 1 liter víz
• 3 evőkanál szálas fekete tea
• 3 evőkanál szójaszósz
• 1 kis darab fahéj
• 1 kis darab friss gyömbér
• 1 csillagánizs
• 1 evőkanál cukor

A tojásokat 10 perc alatt keményre főztem, hideg vízben kicsit lehűtöttem. A héjukat megütögettem, hogy megrepedezzenek, de nem szedtem le. Az 1 liter vizet a többi hozzávalóval felfőztem, majd beletettem a tojásokat és bő 1 órán át (eredetileg 24 órán keresztül szokták) főztem. Leszűrtem, leszedtem a tojáshéjakat és ekkor előtűnt a mintázat.

Melegen és hidegen is fogyasztható.

A fűszerezésnek ez a változata az Egy falat Kína című könyvből való.