Finn mézeskalács

Tagadhatatlanul ez a mézeskalács a legnépszerűbb karácsonyi mézes nálunk már hosszú-hosszú évek óta.

Azonnal fogyasztható, bár azért nem árt megvárni, amíg kihűl (Ili barátnőm néhány évvel ezelőtt nem vette figyelembe ezt a fontos szempontot, csak ette-ette forrón a kisült mézeseket - el is rontotta vele a gyomrát rendesen, azóta a mézeskalács szótól is rosszul van).

A részletes recept itt olvasható. Karácsonyfadísznek is remek és persze ajándékba is adható. 

Fémdobozban hetekig friss marad, de ha mégis ráunnánk, készülhet belőle mézeskalácspuding. 

Finn diós koszorú

Karácsonykor szinte minden asztalra kerül valamilyen kalács. Idén ezt a finn diós koszorút készítettem Lajos Mari nyomán.

Hozzávalók egy nagy vagy két kisebb koszorúhoz

a tésztához:

• 50 dkg finomliszt
• 1 zacskó szárított élesztő vagy 3 dkg friss élesztő
• 10 dkg cukor 
• 2 tojás
• 3 dl langyos tej
• csipetnyi só
• 6-8 zöld kardamomtok vagy helyette őrölt kardamom
• 7,5 dkg vaj

a töltelékhez:

• 12,5 dkg vaj
• 1 evőkanál liszt
• 15 dkg (nád)cukor
• 15 dkg durvára vágott dió

a tetejére:

• 1 tojássárgája
• egy maroknyi lapokra vágott mandula - elhagyható

A kardamomtokokból kiszedett magokat törjük össze mozsárban (vagy egy kés nyelével), kevés cukor hozzáadásával könnyebb. Adjuk a tészta többi hozzávalójához és készítsünk kelt tésztát belőle. Langyos helyen kelesszük a duplájára, majd nyújtsuk ki egy centiméter vastag  téglalap alakúra (vagy 2-re). Kenjük meg a töltelékkel és csavarjuk fel bejgliszerűen az egyik hosszabb oldala mentén. Sütőlapra helyezve illesszük össze a két végét koszorú alakban. Vágjuk be a tetejét két ujjnyi távolságban, de ne vágjuk át teljesen!

Amíg a sütő előmelegszik 200 fokra, addig hagyjuk kelni még a koszorú(ka)t. Kenjük meg tojássárgájával (mandulalapokkal is megszórhatjuk), majd süssük 20-25 percig.

Mézeskalács 1.- avagy a rögtön puha karácsonyi mézes

Decemberben Európa szerte sok családnál sül a mézeskalács, illatával igazi karácsonyi hangulatot árasztva. Nem mindig kötődött a karácsonyi ünnepkörhöz ez a sütemény. A XII. századtól kezdve kolostorok szerzetesei kezdték el készíteni és elterjesztették egész Európában, így Magyarországon is. Később a céhekbe tömörült mézekalácsosok vásárokon árulták portékájukat. Az északi kereskedelmi utak középpontjában fekvő Nürnberg mézese is így vált messze földön híressé.

A hagyományos mézeskalács tésztájában 7 fűszer található (ánizs, fahéj, koriander, édeskömény, szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió) emlékezve a Teremtés 7 napjára.

És most következzen a recept, melynek legnagyobb erénye (azon kívül, hogy finom), sütés után rögtön fogyasztható, nem kell megvárni, hogy megpuhuljon. Fémdobozba téve sokáig friss marad, feltéve, ha eldugjuk kutakodó családtagjaink elől. Eredete a felejtés homályába vész. Talán a 25 ország receptjei című könyvben olvastam valamikor a 80-as években.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 30 dkg vaj vagy margarin
• 30 dkg cukor
• 25 dkg méz
• 3 db tojás
• 1 narancs lereszelt héja
• 2 kiskanál őrölt gyömbér
• 2 kiskanál őrölt fahéj
• 2 kiskanál őrölt szegfűszeg (a fűszerek helyett én 1/2 csomag Kotányi mézessütemény fűszerkeveréket használok)
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 1 csipetnyi só

A mézet takaréklángon összemelegítem a fűszerekkel, beleteszem a zsiradékot, de azzal már nem főzöm tovább. Hűlni hagyom egy kicsit, addig a tojásokat habosra keverem a cukorral. A lisztbe lelekeverem a szódabikarbónát és a sót, hozzáadom a mézes - és a tojásos keveréket.
Összegyúrom - közben lehet fohászkodni Szent Ambrushoz, a mézeskalácsosok védőszentjéhez . A lágy tésztát egy éjszakát hűvös helyen pihentetem (ő is elfáradt, nem csak én). A kicsit merev tészta nyújtás közben visszapuhul. Kb. 1/2 cm vastagra nyújtom és különböző formákkal kiszaggatom. Tepsire sorakoztatom őket, nem túl közelre egymáshoz (sülés közben egy kicsit megdagadnak). Előmelegített  sütőben 180 fokon sütöm. Nem szabad magára hagyni, gyorsan megsül, 6-7 perc!

A mézesek tetszés szerint díszíthetők. A hagyományos tojásfehérjés máz esetében 1 tojásfehérjét 25-30 dkg szitált porcukorral kell kikeverni, nejlonzacskóba tenni, aminek a sarkán pici lukat vágunk. Ezzel az írókával máris rajzolhatunk.
Hagyhatjuk a mézeseket natúran is, egy csésze teával így is finom. Ajándéknak sem utolsó.