Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 10. 31.

VKF! XXIX: Gördülő gombócok - Canederli

Max igen feladta nekem a leckét, amikor a XXIX. VKF! keretén belül gombócolásra biztatott minket. Na, nem azért, mintha nem ismernék számtalan gombócreceptet, hanem inkább azért, mivel nem vagyunk nagy gombócevők. Jobbára csak levesbetétként vagy túrógombócként (erről majd legközelebb) fordul meg az asztalunkon. A most választott gombóc is egy levesbetét, az olasz kenyérgombóc avagy a canederli.

Az olasz konyháról általában a könnyed, mediterrán ízek jutnak eszünkbe: a tenger gyümölcsei, friss halak, változatos tészták, egyszerű desszertek. Azonban ez túlzottan egyszerű általánosítás lenne, hiszen az alpesi régiók robusztus, inkább az osztrák gasztronómiával rokon ételei, a római pacal és egyéb belsőségek, a toszkán bab-, sertés- és vadételek és Szicília arab, görög, spanyol és egyéb gyökereket sejtető fogásai mind-mind az olasz konyha részét képezik. Na, és Bologna sem diétás konyhájáról kapta a zsíros város jelzőt...Ebből is látható, hogy egységes olasz konyháról nem beszélhetünk. Ráadásul az éhes utazó egészen mást talál az asztalán egy hideg téli éjszakán, mint a nyári turistaidényben a perzselő nap alatt.

Az alpesi hegyvidéktől a Garda-tó lankás vidékéig terjedő Trentino-Alto Adige tartomány átmenetet képez az osztrák és a mediterrán konyha között. "Egy olyan konyha, ami kiemeli és megőrzi Trentino-Alto Addige hegyeinek ízeit és illatait: kezdve a kenyérgombócos levestől a marhagulyáson át a kemencében sült disznócsülökig, a végén a kihagyhatatlan rétessel" írja a Giunti Demetra gondozásában megjelent Sapori del Trentino Alto Adige - la cucina della tradizione című könyv. Az alábbi recept is e kötetből való és jó példa a kenyérmaradékok hasznosítására.




Hozzávalók 12 db gombóchoz
  • 15 dkg szikkadt kenyérbél
  • néhány evőkanál tej
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 10 dkg füstölt húsos szalonna
  • 5 dkg elmorzsolt kolbász
  • 1 hagyma
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 csokor felaprított petrezselyem
  • szerecsendió
  • bors
  • a tálaláshoz reszelt parmezán
  • 1,2 l húsleves
Az elmorzsolt, kissé száraz kenyérbelet meglocsoltam egy kevés tejjel. Amíg magába szívta, addig az olajon kisütöttem a kisebb kockákra vágott bacont, majd hozzáadtam a finomra vágott hagymát és azt is kicsit megpároltam. A leves és a sajt kivételével valamennyi hozzávalót összedolgoztam és 12 gombócot formáztam belőle.



A forró húslevesben puhára főztem a gombócokat (kb. 15 perc) és a levessel együtt reszelt sajttal tálaltam. Nem csak levesben, de köretként is tálalhatjuk, de ez esetben növeljük meg a hozzávalók mennyiségét!



2009. 10. 30.

Díj

Alíztól kaptam ezt a díjat, nem csak azért, mert a "jó palóc" Mikszáth Kálmán hajdanában Gyergyószéket is képviselte az országgyűlésben. Ez igazán örömmel tölt el, köszönöm szépen, Alíz! :))

Küldöm:

Áginak
Duendének
Eszternek
Gabahnak
Fahéj és Fetának
Hémanginak
Limarának
Napmátkának
Renatának
Reninek
"Saját levében"-nek
Szepykének
Yasmine-nak

2009. 10. 29.

Megnyílt! Govinda Vega Sarok

Az új Govinda étterem megnyitójára invitált kedves barátnőm. Az 1996-ban megnyílt Vigyázó Ferenc utcai Govinda Vegetáriánus Étterem és Salátabár után Budapest belvárosában, a Papnövelde utcában megnyitotta kapuit a Govinda Vega Sarok is.



Ételeik (részben lakto-vegetáriánus, részben vegán) egészséges, friss, biogazdálkodásból származó alapanyagokból készülnek, így képviselve az Öko-völgy célkitűzéseit is. Kínálatukban nem csak az indiai konyha gyöngyszemei szerepelnek, de a nemzetközi konyha képviselői is. Ahogy azt Sivaráma Szvámi, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének lelki vezetője köszöntőjében elmondta, valamennyi ételük karma-mentes.




Mindkét étterem csatlakozott Paul McCartney által meghirdetett Húsmentes Hétfő nemzetközi kampányhoz, ami arra biztatja az embereket, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében legyenek hetente egy napra vegetáriánusok. Ezért hétfőnként mindkét étterem 50 %-os árengedményt ad nagymenüjük árából.

A megnyitó szertartást ételkóstoló követte, amit nem is volt egyszerű lebonyolítani, hiszen nagyon sok érdeklődő volt, sokan már az utcára szorultak ki.



A természetes alapanyagú tányérokba sok finomság került, a poharakba pedig gyömbértea.


Minden vendég édességcsomagot is kapott ajándékba.




2009. 10. 27.

Mákos zserbó

Egy ideje már tervezgettem a zserbósütést, de nem volt elegendő dióm hozzá. Amikor azonban megláttam Náray Erika zsermák (mákkal készült zserbó) receptjét, tudtam, mi a megoldás. Mert mondanom sem kell, mákom sem volt elég, így született meg a kettő kombinációjából a diós-mákos zserbó (remélem, Gerbeaud Emil nem forog a sírjában).




Hozzávalók

a tésztához:
  • 60 dkg liszt
  • 20 dkg zsír (esetleg margarin)
  • 20 dkg cukor
  • 2 tojássárgája
  • 2 dl tejföl
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • csipetnyi só
a töltelékhez:
  • 20 dkg darált dió
  • 20 dkg darált mák
  • 1,5 dl víz
  • 20 dkg cukor
  • 1 nagy üveg szilvareszter vagy hígabb szilvalekvár
a mázhoz:
  • 3 evőkanál cukor
  • 4 evőkanál kakaópor
  • 1 dl víz
  • 5 dkg vaj

Először a töltelékeket készítettem el. A vizet felfőztem a cukorral és felét a dióra, felét a mákra öntöttem. Összeállítottam a tésztát, amit 5 egyenlő részre osztottam és mindegyiket a 22x35 cm-es tepsim méretére nyújtottam. (Eredetileg csak 4 tésztalap lenne, de én szeretem, ha vékonyabb a tészta és inkább a töltelék dominál.)

Az első tésztalapot a tepsibe fektettem, villával kicsit megszurkáltam és megkentem a szilvareszter negyedével. Rákentem a diótöltelék felét és erre terítettem a következő tésztalapot (legegyszerűbb a sodrófára felcsavarva áttenni a tepsibe). Ezt is megszurkáltam, megkentem a lekvárral és rátettem a máktöltelék felét. Újra, tészta, lekvár, dió, stb. A legfelső tésztát szintén megszurkáltam és a tepsit előmelegített sütőbe tettem. 160 fokon 40 percig sütöttem.

A kihűlt süteményt bevontam a mázzal, amihez a vizet felfőztem a cukorral és a kakaóval, maj a tűzről levéve, belekevertem a vajat is. A máz megszilárdulása után szeletelhető.


2009. 10. 26.

Darabolt töltött csirke

Töltött csirkét terveztem a hétvégére, azonban igen méretes volt a csirke, amit venni tudtam. A tervemről azért nem mondtam le, csak némileg módosítottam rajta. Feldaraboltam a jószágot.



A csirke mellén és hátán felvágtam a bőrt és óvatosan lehúztam egészen a combokig, majd a combokkal együtt vágtam le. Fogvájóval összetűztem és így méretes tölthető "zsákokat" kaptam, amiben benne lapult a comb is. A mellet kifiléztem, felszeleteltem és baconszalonna szeletekre fektettem. Erre került a töltelék.



Hozzávalók a töltelékhez
  • 3 szelet szikkadt kenyér
  • kevés tej
  • 3 kemény tojás
  • 1 fej hagyma
  • 5 dkg vaj
  • a csirke elkapart mája
  • 2 tojás
  • bors
  • szerecsendió
  • majoranna

A vajon megfuttattam a finomra vágott hagymát (reszelni is lehet), majd az elkapart csirkemájat. A kissé száraz, héj nélküli kenyérre apránként tejet öntöttem, mindig csak annyit, amennyit magába szívott. Hozzáadtam a már kihűlt hagymát, a villával elnyomkodott kemény tojásokat és a friss tojásokat is. Fűszereztem. Ezzel a keverékkel töltöttem meg a combokat és a mellet, amit felcsavartam és összetűztem fogvájóval. A töltött combokkal együtt 200 fokon 40 percig lefedve (egy bögre vizet ráöntve), majd 20 percig fedetlenül sütöttem. Nem csak melegen, de hidegen is remek!

A csirke többi részéből sok zöldséggel pazar levest főztem, amibe természetesen a "kaparók" is belekerültek (Nana kutya nagy örömére).

2009. 10. 23.

Spanyol húsgombócok

Ezek a mór beütést mutató húsgombócok eredetileg bárányhúsból készülnének, de mivel esélyem sincs bárányt szerezni, maradt a marhahús (ehhez is csak ritkán jutok). A menta nagyját is inkább petrezselyemre cseréltem.


Hozzávalók
  • 50 dkg darált bárány- vagy marhahús
  • 1 fej nagyon finomra vágott lilahagyma
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 1 tojás
  • 2 teáskanál citromlé
  • 1/2 teáskanál őrölt római kömény
  • csipetnyi Cayenne-bors
  • bors
  • 2 evőkanál finomra vágott petrezselyem
  • csipetnyi szárított menta
  • olaj a sütéshez
Az olívaolajon megpároltam a nagyon finomra aprított (reszelni is lehet) hagymát, majd kihűtöttem. A többi hozzávalóval elkevertem és kis gombócokat (tényleg kicsiket, jóval kisebbet egy diónál) formáztam a masszából. Behűtöttem fél órára, majd közepesen meleg olajban kisütöttem valamennyit. Ha túl forró az olaj, akkor mielőtt a közepe is átsülhetne, túlsül a külseje.
Paradicsom salsaval szokás tálalni, de persze mással is lehet.

2009. 10. 21.

Calzone avagy a töltött pizza

A nadrágszárba (mert ezt jelenti magyarul a calzone) sós, de akár édes töltelék is kerülhet. Tulajdonképpen nem más, mint egy félbehajtott pizza. Nagy előnye, hogy könnyen szállítható és akár útközben is lehet enni.



Hozzávalók 4 nagyobb vagy 8 kisebb calzonehoz
Elkészítem a pizzatésztát és duplájára kelesztem. A bacont felkockázom, kiolvasztom és leszűröm a zsírjából. A mozzarellát is felkockázom, az aszalt paradicsomot kiszedem az olajból.
A megkelt tésztát attól függően, hogy mekkora calzonekat akarok készíteni, 4 vagy 8 egyenlő részre osztom és kerek lapokká nyújtom. Az egyik felükön elosztom a tölteléket, de előtte megkenem a paradicsomszósszal.


Ráhajtom a töltelékre a tészta másik felét, szorosan lenyomkodom a szélét (akár villával is rá lehet segíteni), hogy ne nyíljon ki sütés közben. Előmelegített, forró sütőben aranybarnára sütöm valamennyit. Azon melegében tálalom, de langyosan, sőt, hidegen is finom.


A töltelék tetszés szerint variálható, lehet húsos, zöldséges, bármilyen.

2009. 10. 20.

Üvegek

Kaptam egy e-mailt a nagykőrösi ATIKRISZ 2000 Bt-től, melyben felhívták figyelmemet a cégük által forgalmazott üvegekre és fémtetőkre.





Bár a befőzési szezon nagyja már lement (azért lesz még mit eltenni télen is) és remélhetőleg jövőre is lesz nyár, ezért akinek szüksége van üvegekre és tetőkre, valamint Nagykőrös közelében lakik, érdemes megtekintenie kínálatukat (árakat nem tudok).

2009. 10. 19.

Egy kosárnyi macska

Megzöldülve

Mandy gurította nekem a kérdést - mennyire vagyok tudatos vásárló? Mellékelte a környezettudatos vásárló tízparancsolatát.
Finoman szólva irritálnak a tanácsok, a végére talán kiderül, hogy miért. Azért igyekszem indulatok nélkül reagálni rájuk...

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.



Általában írok listát, leginkább azért, mert így könnyebben megjegyzem, hogy mit kell vennem, ugyanis a cetlit rendszeresen otthon hagyom. Nincs ellenemre, ha más is kerül a kosaramba, megveszek olyan dolgokat is, amiket ugyan nem terveztem, de használok és éppen akciósak. Nem értek egyet a multik ellen fanyalgókkal, szívesen vásárolok például a Lidlben, de ritkán jutok el oda (és biztos szívesen vásárolnék a Culinarisban is, ha megengedhetném magamnak). Egyébként csak azt csábíthatják felesleges pénzköltésre, akinek van pénze.


2. Menj a piacra vagy helyi
boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

A legközelebbi piacra 50 km-t kell utaznom, ebből következik, hogy nem sűrűn járok piacra, pedig nagyon szeretem a piacok hangulatát. Lényegesen olcsóbb lenne, mint helyben vásárolni és persze a választék is nagyobb. Na, nem magyar és helyi termékekből (ez nem alföldi piac), az áru a nagybaniról kerül ide. Persze, vannak őstermelők is, de a joviális nénikék sokszor megtévesztőek, gyakran ők sem a saját portékájukat árusítják. Nincs ebben semmi meglepő, jóval olcsóbb a külföldi áru (hogy miért, ebbe ne menjünk bele), mint a magyar és sajnos gyakran a minősége is jobb. Ez nagy szívfájdalmam és ez nem volt mindig így. Amikor majd' 30 éve az agrárpálya mellett döntöttem, akkor még világhírű volt a magyar mezőgazdaság, de az eltelt évtizedek alatt sikerült (ezt is) tönkretenni (nem én voltam!)

Igen, tapasztalom, hogy vásárlásaimmal a helyi kisvállalkozókat támogatom, hiszen minden, de tényleg minden sokkal-sokkal drágább, mint Pesten vagy egy multiban. Hiába, a szállítási költséget valakinek meg kell fizetnie. Valakinek ... természetesen a vevőnek. A választékról pedig jobb nem is beszélni. Ami valahol érthető is, nincs pénze az embereknek, így csak a legminimálisabb és eladható dolgokat tartják.


3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Nehezen tudom elképzelni, hogy táska vagy szatyor nélkül hogyan lehetne vásárolni, feltéve, ha valaki nem csak saját magának vásárolja meg azt az 1 db kiflit reggelire, hanem mondjuk egy egész családról kell gondoskodnia. Mert körülbelül ennyit bírnak el a bolti zacskók. Tehát, igen, mindig van nálam kosár, gurulós bevásárlótáska vagy éppen IKEA-s tároló a kocsi csomagtartójában - attól függően, hogy hol vásárolok.


4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Gyalog?! Tömegközlekedéssel?! Ajánlom kipróbálásra elkényelmesedett városiaknak: a szomszéd faluba naponta 2 - azaz KETTŐ - buszjárat megy (reggel 7-kor és délután 2-kor), majd rögtön fordul is visszafelé. Természetesen csak munkanapokon, szombaton és vasárnap el vannak vágva a külvilágtól. Persze gyalog is megközelíthető, a táv közel 10 km, ami oda-vissza már 20 km. Azok, akik éppen nem az El Caminora edzenek nem nagyon szokták bevállalni. Nálunk azért picivel jobb a helyzet. De tényleg csak egy picivel...

És hogy jóval olcsóbb lenne a tömegközlekedés? Lássuk csak, egy 60 km-es távra szóló retúr vonatjegy 1.910 Ft. Nagyjából ugyanannyi, mint a benzinköltség ekkora útra. Akkor, ha valaki egyedül utazik. Azonban ha már négyen ülnek az autóban, akkor a tömegközlekedés közel négyszerese az autózásnak. Igaz, a magasabb árért extrákat is kapunk: zsúfolt, mocskos, bűzös szerelvényeket és bizonytalan menetidőt (már ha egyáltalán elindul a vonat és nem tart az éppen aktuális sztrájk).


5. Vegyél helyi termékeket!

Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Vennék én, ha lenne. De sokszor úgy érzem ilyenek csak Peter Mayle regényeiben léteznek. Egyszerűen nincs fizetőképes kereslet rá (hogy a bürokrácia túlszabályozásáról ne is beszéljünk). A lapos pénztárca nagy ízlésformáló. Az Unioban nálunk a legrosszabb a fizetések és élelmiszerárak aránya és amíg így lesz, addig a minőségi termékek helyett az olcsó termékek lesznek keresettek.


6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!

Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

A tapasztalatom szerint amilyen a külcsín, olyan a belbecs. Akik adnak a termékeik szép csomagolására, azok általában adnak a termék minőségére is. Ellenkező esettel még nem találkoztam, persze attól még lehet ilyen a Galaxisban. Emlékszem, gyerekkoromban szinte alig lehetett előre csomagolt termékeket kapni, a legtöbbet az ömlesztett áruból helyben mérték ki. Még a tejet is tejeskannában vittük haza. Ennek biztosan örülne ma az ÁNTSZ.

Tényleg keresni kell a visszaváltható csomagolást, mivel egyre ritkább. Még boroknál is általános az eldobható üveg, mondván nem éri meg az újrafelhasználása, gazdaságosabb az újragyártása (ezt ésszel fel nem tudom fogni). A szelektív hulladékgyűjtés sem általános, nálunk sincs, bár tervezik - egyszer. Remélem, nem olyan lesz, mint N. városban, ahol amikor elkezdték a szelektív gyűjtést, a saját szememmel láttam, hogy egy kukásautóba borították a szelektíven gyűjtött szemetet. Gondolom, nem volt egyedi eset, mert nagy cirkuszok voltak belőle akkoriban. Ma már nagy, teherautóra emelhető konténerek vannak kihelyezve, így viszik el. És hogy hova kerül? Ki tudja...

Azért faluhelyen a szelektálás mindig is jellemző volt, de még ma is így van. A zöld növényi hulladékokat, ételmaradékokat az állatok kapják vagy komposztba kerül. Az esővizet locsolásra használják. Az éghető dolgokat mi eltüzeljük a fűtés során (egyébként fával fűtünk), de aki gázzal fűt, az is összegyűjti a papírt, mert itt még szokásban van a hulladékgyűjtés az iskolában. Ekkor nem csak papírt, de fémhulladékokat is gyűjtenek. Ez utóbbinak lomtalanításkor is nagy keletje van a teherautóval járó guberálók között. Egyébként érdemes összehasonlítani egy városi és egy falusi lomtalanítást. Falun csak a tényleg már semmire se jó holmikat dobják ki. Kisebb településeken lényegesen kevesebb műanyagpalackos ásványvíz fogy, hiszen a szódavíz (szikvíz) még szokásban van. A még használható ruhanemű a környékünkön minden településen felállított ruhagyűjtő konténerekbe kerül.


7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Nincs félkészétel-fóbiám, bár ritkán vásárolom őket (ennek oka elsősorban az ízük, a minőségük és az áruk). Azonban nem mindegyik gyárilag előállított félkész termék vegyszerezett. Nagy kedvencem az olasz hámozott paradicsomkonzerv, ebben például a paradicsomon kívül az ég adta világon nincs más. És nincs az a beérett magyar paradicsom, ami felvehetné a versenyt a dél-olasz nap érlelte, ásványokban gazdag lávatalajon növő társa zamatával. Megfordul még a konyhámban konzerv formájában a bab, a kukorica és csicseriborsó is.

A háztartásomban gyakran használok természetes, házi szereket és ez így volt már régen is, mielőtt divatba jött volna. Amennyiben erősebb szerekre van szükségem, akkor a DM saját márkájú termékeit használom.
A természetes szerekkel történő testápolás és a gyógynövények témakörével a blogomban is foglalkozom


8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Naiv dolog azt hinni, hogy az idényzöldség és -gyümölcs nem tartalmaz vegyszert és érésgyorsítót. Ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha mi magunk állítjuk elő. De még ekkor sem tudhatjuk 100 %-ra, hogy mi van a levegőben, a vízben és a talajvízben (ennek következtében a talajban).
Szomorú, hogy a világ másik feléből ide utaztatott gyümölcs és zöldség még így is sokszor olcsóbb, mint a hazai.


9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Azért van néhány egyszer használatos dolog, amiről nem mondanék le szívesen: papírzsebkendő, papírszalvéta, hogy a WC-papírról már ne is beszéljek. Különösen ez utóbbi tartós változatától tekintenék el, de a többi esetében sem hiszem, hogy kevésbé lenne energiapazarló a rendszeres mosásuk. Egyébként a papír könnyen bomlik.

Aki tartós termékeket szeretne vásárolni, az nincs könnyű helyzetben. Ma a gyártók és forgalmazók célja a minél nagyobb árbevétel és ezért mindent el is követnek. Például a nem olyan régen tönkrement mosógépem még nem volt 3 éves. Az elődje (ami szintén ugyanez a márkájú volt) kibírt 18 évet. De ez szinte minden fogyasztási cikkre igaz.


10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

A lejárati időt megnézem - megszokásból. A mostanában divatos átcímkézések miatt ez sem biztos módszer. Bár nem is kell mindig átcímkézni, többször jártam már úgy, hogy a szavatos tojásos dobozban záptojások voltak - egyszerűen kicserélték a friss tojásokat a lejártakkal.

A címke sajnos sok fontos dolgot nem árul el (amit elárul, az meg vagy igaz vagy nem). A magyar termék, a magyar gyártó egyáltalán nem jelenti azt, hogy az alapanyag is magyar volt.


Akinél még nem járt a kérdés és kedve van hozzá, válaszolja meg!

2009. 10. 18.

Majdnem tripla csokis torta

Azért csak majdnem, mert nem volt itthon csokis kekszem, ezért sima keksszel készült, így dupla csokis lett. Ennek a francia csokitortának az elkészítése roppant egyszerű, hiszen sütni sem kell. Egyedüli hátránya, hogy legalább 3 órát kell hűteni fogyasztás előtt. Megéri.




Hozzávalók
  • 20 dkg csokis vagy sima keksz
  • 1/2 kiskanál fahéj
  • 10 dkg olvasztott vaj
  • 2,25 dl tejföl
  • 7,5 dkg cukor
  • 2,25 dl tejszín
  • 10 dkg olvasztott étcsoki (70 %-os)
  • 1 evőkanál kávélikőr
  • 10 dkg reszelt fehér csoki
  • 1 vaníliarúd belseje vagy vaníliakivonat
A kekszet törjük össze, legegyszerűbb egy sodrófával - kitűnő feszültséglevezető. Fűszerezzük a fahéjjal és keverjük bele az olvasztott vajat. Egyengessük el egy kapcsos tortaforma (22 cm-es) aljába és tegyük a hűtőbe. Amíg hűl, készítsük el a krémet. A tejfölt keverjük ki a cukorral, adjuk hozzá a tejszínt. Osszuk ketté a keveréket, az egyik felébe tegyük az olvasztott csokit és a kávélikőrt, a másik felébe a reszelt csokit és a vaníliát. Kanalazzuk felváltva a kekszalapra. Villával kicsit el is keverhetjük, így márványhatású lesz. Tálalás előtt feltétlenül hűtsük legalább 3 órán át. Mennyei.

2009. 10. 16.

Keserűgomba fokhagymásan

A keserűgombát nem mindenki kedveli és talán sokan nem is ismerik. Nagy előnye, hogy nem esik össze főzés során. Szerencsére, felénk bőven terem és a fiatal példányok nevükkel ellentétben csak enyhén keserűek.


Fotó: innen

Persze, a hóban nálunk sem terem már, ez a fokhagymás változat még a tavaly eltett utolsó üvegből készült. Leggyakrabban juhtúróval, szalonnával szokták egészben sütni a kalapját, de én szeretem így fokhagymásan, petrezselymesen is. Amennyiben friss gombából készül, akkor felhasználás előtt érdemes megabárolni forrásban lévő vízben, ezzel tovább lehet csökkenteni a csípős keserűségét. A tönkjét levágom, ezt nem használom fel. Ilyenkor már nem baj, hogy a tejnedve kifolyik. Némi olajon megfuttatom a felaprított petrezselymet, rádobom a felcsíkozott gombát, a reszelt fokhagymát és megpirítom. Közben sózom, borsozom.

2009. 10. 15.

A csipkebokor titka

Egy méretes vadrózsabokor terpeszkedik az udvarunkban. Nem volt mindig "vad", de egy hideg télen lefagyott a nemesített része és gyökérről hajtott ki újra. Én ennek ellenére vagy pont ezért kedvelem, no meg számolatlanul ontja termését is.


Az első fagyos éjszakákkal lehullott leveleinek nagy része és előtűnt, amit eddig rejtegetett.


2009. 10. 14.

Vaníliakivonat készítése házilag

Gyakran említem - különösen süteményrecepteknél - a vaníliakivonat használatát vanillincukor helyett. A 4-Hydroxy-3-methoxy-benzaldehydnek - fedőnevén vanillinnek - hangzásán kívül nincs köze az igazi vaníliához. Vaníliás cukrot könnyen csinálhatunk, de legalább ilyen egyszerű a vaníliakivonat házilagos előállítása is (persze, megvásárolható készen is a Culinarisban aranyáron mérve). A módszert Chili&Vanilia oldalán találtam még egyszer, azóta mindig így készítem.

Hozzávalók
  • 2 dl-es vodka
  • 2-3 vaníliarúd
A vaníliarudakat hosszában kettévágom és egyszerűen beleteszem a vodkás üvegbe. Az alkohol kivonja a vanília aromáját. Minél tovább áll, annál sötétebb, intenzívebb ízű lesz.



Az elhasznált mennyiség folyamatosan pótolható, a vaníliahüvelyek mindig álljanak vodkában, de időnként a vaníliát is frissítsük fel (pl. ne dobjuk ki azokat a rudakat sem, amelyeknek elhasználtuk a belsejét, hanem tegyük az üvegbe).
Mivel nem tartalmaz cukrot, így sós ételekhez is használható.

2009. 10. 12.

Kókuszos csemege

Nem tudom, hogy máshol hogyan van ez, de nálunk - különösen a sütemények terén - vannak időszakos kedvencek, amelyek egy időben gyakran készülnek, majd hosszú időre megfeledkezünk róluk. Ilyen ez a kókuszos csemege is, ami sógornőm receptje alapján készül.


Hozzávalók

a tésztához:
  • 28 dkg liszt
  • 1 tojás
  • 25 dkg porcukor
  • 3 evőkanál méz
  • 2 dl tej
  • 3 dkg vaj
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 kiskanál vaníliakivonat (vagy 1 csomag vaníliás cukor)
  • 1/2 citrom leve és reszelt héja
a mázhoz:
  • 22 dkg vaj
  • 20 dkg porcukor
  • 4 dkg kakaó
  • 4 evőkanál rum
  • 10 evőkanál tej
a hempergetéshez:
  • 1 csomag kókuszreszelék
A vajat, tojást és a porcukrot habosra keverem, belekeverem a mézet, vaníliakivonatot, citromlevet és a citrom reszelt héját, majd a sütőporral elkevert lisztet. Közepes méretű tepsibe öntöm és 1 órán át pihentetem. Előmelegített sütőben 180 fokon tűpróbáig sütöm.

Amíg hűl a megsült tészta, addig elkészítem a mázat. A megolvasztott vajhoz keverem a többi hozzávalót is és ebbe mártogatom a felkockázott tésztát. Legegyszerűbb, ha villát szúrok bele és úgy mártogatom a mázba, hogy a villával megszúrt oldala nem kerül bele (ez lesz majd a süti talprésze). Rögtön megforgatom a kókuszreszelékben. Amennyiben a máz menet közben dermedni kezdene, akkor újra megmelegítem egy kicsit.

Régebben a lagzikon gyakori sütemény volt, hiszen előre elkészíthető, sőt, kifejezetten jót tesz neki, ha áll egy kicsit.

2009. 10. 09.

Nosztalgikus tésztaszósz

Aki már a párizsi szó hallatán rosszul lesz, az ne olvassa tovább...

A lányom kiskorában kimondottan rossz evő volt. Évekig szinte csak pucér főtt tésztán és vajas kenyéren élt, mást nem volt hajlandó nem hogy enni, de megkóstolni sem. (Mára már ez a múlté, válogatásával nem lóg ki drasztikusan a környezetéből - legyen ez reményt keltő a hasonlóan problémás gyerekek szüleinek.) Egyszer aztán az óvodában megkóstolta a párizsit és úgy döntött, ízlik neki. Ekkor kezdődött a párizsi-korszak, e recept is ezen időszak kényszerű eredménye, ami olyan sikeres lett, hogy mai napig kedvenc maradt (a baráti körében is).



Hozzávalók
  • 1 kis fej hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • 20 dkg párizsi (azért valami jobb fajtát válasszunk)
  • 3 nagyobb paradicsom (helyette esetleg sűrített paradicsom)
  • bors
  • fűszerek tetszés szerint: oregano, zsálya, rozmaring, bazsalikom (vagy pizza fűszerkeverék)
A lereszelt hagymát és -fokhagymát az olajban megpárolom, majd hozzáadom a villával szétnyomkodott párizsit, amit kicsit megpirítok. Ráteszem a meghámozott, kimagozott paradicsomot és ízesítem. Mártássűrűségre beforralom és tésztával tálalom vagy további felhasználásig üvegben tartósítom.


Tartósítása:

A fenti mártást kisebb csavaros tetejű üvegekbe porciózom és a hagyományos vizes módszerrel kigőzölöm. Hosszú ideig eláll.

2009. 10. 08.

Cukorba zárt illatok - levendulás cukor

Már régóta terveztem az elkészítését és nem azért halogattam, mert bonyolult lenne megcsinálni, de mindig máshoz használtam fel az éppen "szüretelt" levendulavirágokat. Szerencsére, még mindig nyílnak a levendulabokraim.

Hozzávalók
  • cukor
  • levendulavirág



Teljesen ugyanúgy készül, mint a levendulás só, csak itt értelemszerűen nem sót, hanem cukrot használunk. A cukrot a lemorzsolt virágokkal üvegbe rétegeztem. 2-3 hét után már felhasználható számos süteményhez vagy desszerthez.

2009. 10. 07.

Nyuszi

Beköszöntött a hideg, esős ősz, de Nyuszi még időben kiélvezte az utolsó melegebb napsugarakat. Félek tőle, hogy ez az utolsó ősz, amit velünk tölt, lévén, hogy 8 éves már...



Hagymás tejfölös lepény

Régen a kenyérsütés napjára már elfogyott a kenyér - hiszen így volt kiszámolva, kiadagolva. Ezért a megkelt kenyértésztából kiszakítottak egy adagot, kinyújtották és még a kenyerek előtt megsütötték a kemencében, úgy, hogy a tüzet félrehúzták. Ez a reggelire fogyasztott sült tészta így kapta a nevét is: lángos, lángelő. Általában zsírozták, fokhagymázták, néhol tejföllel ették. Azonban soha nem került rá reszelt sajt, mint a ma oly divatos töki pomposra. Sokkal közelebb áll a hagyományos recepthez az ipolyszalkai kemencés lepény, amit a tájház asszonyai sütnek a környékbeli rendezvényeken. A pontos receptjét nem ismerem, de mivel már ettem ilyet, így született az én változatom. Bár az igazi az, ami kemencében sül, de azért ez sem rossz!



Hozzávalók
  • 50 dkg kenyérliszt
  • 1 evőkanál szárított élesztő
  • 1 kávéskanál só
  • 3,5-4 dl langyos víz
a tetejére:
  • 20 dkg húsos füstölt szalonna
  • 2 fej vöröshagyma
  • 5 dl tejföl
A tésztát megdagasztom és meleg helyen a duplájára kelesztem. Amíg kel a tészta, addig a húsos szalonnát felkockázom és kisütöm a zsírját, a pörcöt félreteszem. A megmaradt zsírban megpárolom a félfőre karikázott hagymát, vigyázva, hogy ne piruljon meg, hiszen még a sütőben is sülni fog.

A megkelt tésztát ujjnyi vastagra kihúzogatom a sütőlapon és 200 fokra előmelegített sütőben majdnem készre sütöm. Rákenem a tejfölt a tetejére, elosztom rajta a megpárolt hagymát és megszórom a szalonnapörccel. Visszateszem sülni még néhány percre.



2009. 10. 06.

Szüreti felvonulás és csipkelekvár

Ez a 300. bejegyzésem és véletlenül éppen egy szívemnek kedves téma kerül benne terítékre, hiszen szombaton tartottuk a szüreti felvonulást.



Természetesen idén is voltak "babák", azaz szalmabábuk.


Most először én is a menettel tartottam, mert eddig csak a nézelődők táborát gyarapítottam.






Attól tartok, ez az első volt az utolsó alkalom is, mivel a 3,5 órás gyaloglás végére már alig éltem. Nem úgy, mint Magdus néni, aki bár elmúlt 80 éves, de végigtáncolta és énekelte az utat.


Sokan voltak más falukból is kíváncsiak a felvonulásra. Ígéretéhez híven Minyon is eljött és nem csak eljött, de ajándékot is hozott nekem. Szerencsére tudta, hogy nem rajongok a borzangért, így csipkelekvárral kedveskedett nekem. Képem most nincs róla, mert sajnáltam felbontani az üveget, de biztosan nagyon finom.

Erikáéktól pedig helyes tököket kaptam.

Szalmabábuk

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a népszokásokba, hagyományokba csak beleszületni lehet és megfeledkezünk róla, hogy ezek bizony változnak, megújulnak. Gondoljunk csak a népviselet változásaira, ami nem volt ugyan annyira szembeötlő, mint a mai divat szezononkénti változása, de változás volt a javából. A változás ma sem szűnt meg, jó példa erre a szüret idején állított "babák", a szalmával kitömött embernagyságú bábuk esete is. Az én falumban csak néhány éve tűntek fel, ma azonban szinte az összes környékbeli település is átvette e szokást.