Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2011. 10. 31.

A kedvenc teázóm

Az isztambuli Nagy Bazár közelében található ez a mind a helyiek, mind a turisták körében népszerű teázó. Esténként alig találni benne szabad helyet, de ha kellőképpen korán megyünk, kedvünkre válogathatunk és még fotózni is tudunk.


Kedvencem az almatea,


de a hagyományos török tea is finom (és persze olcsó). Jellegzetes tulipán formájú üvegpoharakban szolgálják fel, ami hosszú ideig nem hagyja kihűlni a teát és megőrzi az aromáját, így sokáig lehet beszélgetni akár egyetlen tea mellett is.


Elkészítéséhez egy két részből álló teáskannát használnak. Az elv hasonló a szamováréhoz, az alsó részbe kerül a forró víz, a felsőbe pedig a teakoncentrátum.

Természetesen a vízipipa sem maradhat el. Sokan múlatják vele az időt még munka közben is (persze a tea sem maradhat el).


A parázstartóban mindig bevetésre kész a parázs.


A teázóhoz saját, jól bejáratott macskacsalád tartozik.


2011. 10. 29.

Saláta maradék báránysültből

Természetesen, nem csak maradékból készülhet, megsüthetjük a bárányt direkt ennek a receptnek a kedvéért is. Egy a fontos, melegen tálaljuk, különben faggyúíze lesz.


Hozzávalók

  • 1/2 kg báránysült (comb vagy lapocka) Ha főfogás lesz, akkor 1 kg
  • 1 gránátalma magvai
  • 1 gránátalma leve - elhagyható
  • bors
  • 1 felszeletelt vörös- vagy lilahagyma
  • néhány szál menta
Tépkedjük cafatokra a sült húst. Ha hideg, akkor melegítsük meg. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Keverjük hozzá a hagymát. Szórjuk rá a gránátalmamagokat és a mentát. Locsoljuk meg a gránátalmalével.


2011. 10. 27.

Bizánci emlékek

Isztambulban nagyon sok a látnivaló, a 3000 év hozadékának megtekintésére egy élet is kevés lenne. A Topkapi palota és a Kék mecset mellett néhány bizánci emléket azonban feltétlenül látnunk kell. (Már Isztambulban is kiváltható a Museum Pass, ami 72 óráig érvényes, jelenleg 72 líra.)

Haladjunk visszafelé az időben: Isztambul - Konstantinápoly - Bizánc. Bár már a kőkorszakban is lakták a Boszporusz partját, de történetünk szempontjából az i.e.667. év a mérföldkő: a görög Büzasz ekkor alapította meg városállamát, Büzantiont, amely különösen kedvező fekvésének köszönhetően gyors virágzásnak indult. Jó 600 évvel később független városállamként a Római Birodalomhoz csatolták Byzantium elnevezéssel. A fáma szerint I. Constantinus (Nagy Konstantin) római császár álmot látott, és ezért tette meg birodalma fővárosának Constantinapolis - Konstantin városa néven (bár ebben inkább nagyobb része lehetett a chrysopolisi csata végkimenetelének). I. Teodosius halálával kettészakadt a Római Birodalom és így 395-ben megszületett a Bizánci Birodalom (más néven Keletrómai Birodalom).
(Michael Angold Bizánc című könyve részletesen bemutatja a Bizánci Birodalmat létrejöttétől hanyatlásáig, érdekes olvasmány.)

A II. Theodosius császár által az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger közé építtetett 7 km-es városfal romjai mai is láthatóak. Fénykorában 90 torony és ugyanennyi palota tartozott hozzá. A 368-ban épült Valens-vízvezeték, ami a Belgrád-erdőből vezette a vizet a konstantinápolyi ciszternákba, egy szakaszon viszonylagos épségben megmaradt.



A Bizánci Birodalom korából több jelentős épület maradt fenn, a leghíresebb az Hagia Sophia (Ayasofya), az Isteni Bölcsesség temploma. Justinianus 5 (!) év alatt (532-537 között) építtette fel az ortodox bazilikát, miután két elődépülete is megsemmisült. Mai szemmel nézve is építészeti bravúr, építése korában pedig egyenesen csoda volt. 1453-ban a törökök dzsámivá alakították, ma múzeumként látogatható.







A monumentális Hagia Sophia lenyűgöző, nekem mégis a Chóra kolostortemplom a kedvencem, amely a bizánci világ fennmaradó legértékesebb freskóit és mozaikjait rejti. Sorsát ez az épület sem kerülhette el, mecsetté (Kariye Camii), majd múzeummá alakították.








Természetesen kihagyhatatlan a Bizánci ciszterna a maga 336 oszlopával. Elsüllyedt városnak is hívják, mivel építéséhez régi paloták korinthoszi oszlopait használták fel. A legfigyelemreméltóbb közülük a két medúzafejes oszlop.





2011. 10. 25.

Egyszerű sült bárány

Most egy kicsit eltávolodunk Isztambultól (de még visszatérünk), Nigella sült báránya következik.

Ritkán tudok szert tenni bárányhúsra, de most a Meraat felé vitt az utam, és - többek között - egy báránycombbal távoztam.



Hozzávalók
  • 1 kg báránycomb (de megsüthetjük az egészet is)
  • 2 evőkanál olaj
  • 2-3 fej hagyma
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • 1,5 bögre víz
Az olajon körbe pirítottam a combot, sóztam, mellé dobtam az elnegyedelt hagymákat és a fokhagymagerezdeket. Vizet löttyintettem alá és 180 fokos sütőben, lefedve omlósra sütöttem a húst (2,5-3 óra).

Sütőben sült krumplival, sajttal, paradicsomsalátával ettük. Csak melegen jó!

2011. 10. 24.

Egy kis fanyalgás

Jó néhány hónap csúszással ugyan, de megjelent a HVG Ízek és kultúrák című sorozatának első néhány kötete. A török konyhával foglalkozó rész éppen akkor látott napvilágot, amikor Isztambulban jártam. 


Hazatértem után belelapoztam a könyvbe..... és meglepődtem. Nem igazán ismerem a török konyhát, de ha a legjellegzetesebb török halételt kellene megneveznem, az biztos nem a grillezett lazac lenne rukkolával  Ahogy azt sem hiszem, hogy a törökök a padlizsántekercset mozzarellával vagy gorgonzolával töltenék. Miért is tennék?! Hiszen annyiféle (finom) török sajtjuk van.

Amikor a tejszínből és mascarponéból készülő lokumról (mint csokoládés praliné) olvastam, kezdtem elbizonytalanodni: talán az olasz konyháról szóló részt tartom a kezemben? Nem. Az még nem jelent meg. 
Ezek után már meg sem lepődtem, hogy egy másik receptben bacont ajánlanak hozzávalóként. Az igaz, hogy Törökország nem muszlim ország, hiszen szekularizáció van náluk, de ettől a lakosságnak minimum 98 %-a muszlim. Így enyhén szólva fura disznóalkatrész ajánlgatása az autentikus török konyha kapcsán.

A fent említett receptvariációk biztosan egytől-egyig finomak, csak éppen semmi közük a török konyhához. Talán célravezetőbb lett volna spanyol szerzők kreálmányai helyett török recepteket felhasználni. Ha már egyszer ízek és kultúrák bemutatása a cél.

Mivel tudok olvasni, sőt, meg is értem azt, amit olvasok, ezért nem igénylem a lépésről-lépésre típusú szakácskönyveket (ezért van olyan kevés fázisfotó a blogomon is). Viszont tudom, hogy sokan kedvelik ezt. Azt azonban nehezen képzelem el, hogy olyan részletességgel kellene ezt tenni, hogy: "a zúzott fokhagymához hozzáadjuk a sót (fotó) és az olívaolajat (fotó) ". Gyengébbek kedvéért vastagon kiemelve az aktuális alapanyagot, hogy felismerjék a képen,  és egy egyszerű receptet legalább 18 fázisfotóval körítve.

A 120 oldalon 16 recept olvasható. 

2011. 10. 23.

Az "eltévedt" hajó

Meghökkentő látvány az út és a házak fölé tornyosuló hajó.



Az emberek arcán azonban nem látszik rémület,


hiszen az olasz Costa Favolosa a kikötőben pihen.

2011. 10. 21.

Néhány falat útközben

Turistaként nincs mindig időnk vagy kedvünk hosszas étkezésekre napközben, de ez nem jelenthet problémát. Isztambul egy nagy svédasztal. Legyünk húsevők vagy vegánok, vagy a kettő között bármilyen táplálkozási szokással bírók, találunk kedvünkre valót a gyors étkezések terén is. Akár már 2 lírából megebédelhetünk. Egy döner egy pohár ayrannal tökéletes ebéd és persze finom is.


Városnézés közben néhány falat, hogy elverje az éhségünket,



lahmacun,


halas szendvics a Galata-híd lábánál,


bevállalósabbaknak kokoreç (sült birkabél, készülhet báránybélből is).


Leöblíthetjük frissen facsart gyümölcslével,


mondjuk gránátalmalével.


Ennél is egyszerűbb, ha valamelyik pékségben veszünk harapnivalót,


esetleg gyümölcsöt a gazdag kínálatból.


Az édességet semmiképpen ne hagyjuk ki!


Érdemes megkóstolni a főtt vagy sült kukoricát,


na meg persze a sült gesztenyét.


Az elmaradhatatlan teáról és török kávéról majd legközelebb...

2011. 10. 19.

Isztambul macskái

Isztambul macskáiról már készült egy összefoglaló, de most sem maradhatnak ki. Íme néhányan a teljesség igénye nélkül:

Ki a virágot szereti ...


a vizek őre


a félénk


a bandatagok


az álmodozó


a fa szelleme


a kíváncsi


a múzeum kedvence


a barátságtalan


a parti macska


a száradó


a teázó főnöke


az uzsonnázók


a vágyakozó


a várakozó


és a halászkikötő macskája.