Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekkori ízek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekkori ízek. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. 12. 15.

Rumos csokoládés bomba

Már idejét sem tudom, hogy mikor készítettem ezt desszertet utoljára, ami gyerekkoromban családom kedvence volt (és persze az enyém is). Karácsonykor került bele narancs is. Érdekessége, hogy a krém ízvilága a karácsonyi fatörzstortáét idézi, pedig Anyám nem ismerte, ahogyan a francia konyhát sem. Egyszerű hozzávalókból készül, és csak egy titka van: a jó minőségű alapanyag. Ezen múlik, hogy a végeredmény mesés lesz-e vagy szörnyű.



Hozzávalók

  • 15 dkg vaj
  • 3 db (szalmonellamentes) tojás
  • 15 dkg cukor
  • 10 dkg mazsola
  • 1 dl rum
  • 3 dkg kakaópor
  • 25 dkg babapiskóta
  • 1 narancs - elhagyható
a tetejére:
  • durvára vágott dió vagy kakaópor - elhagyható
Legelőször áztassuk be a mazsolát a rumba legalább egy órára. A vajat keverjük ki a cukorral és a 3 tojássárgájával. Adjuk hozzá az átszitált kakaóport, a narancs reszelt héját és a kifacsart levét, majd a leszűrt mazsolát is (a rumot tartsuk meg), végül forgassuk bele a felvert tojásfehérjéket.

Egy tálat kenjünk ki a krém egy részével. A babapiskótákat forgassuk meg a maradék rumban (ne áztassuk el!), rakosgassuk a krémre, majd a piskótákat is kenjük meg krémmel. Addig folytassuk a rétegzést, ameddig a hozzávalók tartanak, legfelülre krém kerüljön. A tetejét megszórhatjuk durvára vágott dióval vagy kakaóporral. Hűvös helyen hagyjuk állni egy éjszakát, hogy az ízek összeérjenek.


2010. 12. 21.

Szemes főtt kukorica

Talán sokan nem is ismerik a szemes főtt kukoricát (a horgászokat leszámítva, akik halcsalinak használják), de gyerekkoromban népszerű téli csemege volt. Órákig főttek a fazékban a csutkáról lemorzsolt, majd egy éjszakára vízbe áztatott kukoricaszemek. A főzés végére kipattantak, mint a pattogatott kukoricánál is. A nyári csöves főtt kukoricánál testesebb íze van. Hagyományosan mákkal fogyasztották (sok helyen a böjti étrend része volt) de én csak úgy magában, sósan szeretem.

fotó: Bartus Tamás

Hozzávalók
  • lemorzsolt, száraz kukoricaszemek (étkezési)
  • só
  • cukor
A kukoricát áztassuk be egy éjszakára bő vízbe. Másnap friss vízben, amibe kevés sót és több cukrot tettünk, főzzük puhára (legegyszerűbb kuktában). Ízlés szerint őrölt mákkal és mézzel ízesíthetjük, vagy sósan is fogyaszthatjuk.

2010. 12. 14.

Almakompót

Ma kissé divatjamúltnak tűnhetnek a kompótok, de nem csak a beteglátogatások tipikus ételei, mert amellett, hogy finomak, még a kissé fonnyadásnak indult gyümölcs is felhasználható hozzájuk. Most én is a már kissé bágyatag almákat használtam fel hozzá.


Hozzávalók
  • alma
  • méz vagy cukor
  • víz
  • egész fahéj
  • egész szegfűszeg
  • citromszeletek
Az almákat meghámoztam, kimagoztam és kockákra vágtam. Annyi vízben, amennyi bőven ellepte a fűszerekkel együtt puhára főztem a gyümölcsöt. Amennyiben mézet használunk célszerűbb a végén hozzáadni.
Melegen vagy hidegen is fogyasztható a levével együtt (természetesen a darabos fűszereket előtte távolítsuk el).

2010. 07. 13.

Gyerekkori ízek: Uborkasaláta

Gyerekkoromban nem volt bőséges a salátaválaszték, a franciasalátán kívül csak az ecetes lében ázókat ismertem. Ennek ellenére az uborkasalátát ma is kedvelem, bár én nem 20 %-os ecettel készítem (ezt inkább takarításhoz használom - arra tökéletes), hanem jóféle fehérborecettel, és a cukrot is folyékony édesítőre cseréltem a kényelem miatt (nem kell kevergetni, hogy feloldódjon).


Hozzávalók
  • 3-4 salátauborka
  • 1 főzőhagyma
  • víz
  • borecet (fehér)
  • cukor vagy folyékony édesítőszer
  • só
  • bors
  • pirospaprika
Az uborkát és a hagymát meghámozom és legyalulom. Nem sózom le úgy, ahogy kiskoromban láttam, csak a salátalébe teszek egy kevés sót.


A tetejét megszórom borssal és pirospaprikával. Ízlés szerint tehetünk bele 1 gerezd reszelt fokhagymát is.

2009. 09. 10.

Gyerekkori ízek - Almás pite

Sok alma termett az idén, de nem baj, úgyis lassan itt az ideje az őszi süteményeknek. Ezek egyike az almás pite. Gyerekkoromban nem szerettem, de mostanában szívesen készítem és eszem. Sok töltelékkel, vékony tésztával...


Hozzávalók

a tésztához:
  • 40 dkg finomliszt
  • 25 dkg Rama margarin
  • 12 dkg porcukor
  • 1 tojássárgája
  • csipetnyi só
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 1 csomag vanilincukor (vagy helyette vaníliakivonat)
  • 2 evőkanál tejföl
a töltelékhez:
  • 1,5 kg alma
  • 1 citrom leve
  • 15 dkg cukor
  • 1 csomag vanilincukor (vagy vaníliakivonat)
  • 1 csapott evőkanál fahéj
  • 10 dkg őrölt dió
a tetejére:
  • 1 tojássárgája
Általában nem használok margarint, de ebben a süteményben nosztalgiából megtartottam. A vaníliás cukrot viszont lecseréltem házi vaníliakivonatra.

Először a tölteléket készítettem el. Az almákat meghámoztam, kimagoztam, közben citromos vízbe tettem, hogy ne barnuljon meg. Lereszeltem - akinek van - legegyszerűbb robotgéppel. Egy nagyobb lábosban fedő nélkül kezdtem főzni, majd hozzáadtam a cukrot és a vaníliakivonatot, fahéjat. Egészen sűrűre főztem, hogy később ne áztassa el a tésztát. Kihűtöttem.

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, nagyobb részét kinyújtottam és kibéleltem vele egy tepsit úgy, hogy az oldalára is kerüljön belőle. Megszórtam a darált dióval, arra ráterítettem a tölteléket és befedtem a maradék tésztával. Megkentem a tojássárgájával, villával megszurkáltam és 200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem.

2009. 07. 17.

Gyerekkori ízek - Gyümölcshabos reszelt linzer

Vasárnaponként gyakran készült nálunk ez a sütemény, de valahogy hosszú időre megfeledkeztem róla.


Emlékeim szerint magasabb volt, valószínűleg nagyobb adag került a tepsibe. Mert még mindig megvan az a tepsi, amiben akkoriban sült. A mostani tepsikkel szemben magas kora ellenére (több, mint 50 éves) sem pattogzik a zománca, pedig a mai napig rendszeres használatban van. Azért tudtak valamit a csehek...



Hozzávalók

a tésztához:
  • 40 dkg liszt
  • 20 dkg vaj (vagy margarin)
  • 10 dkg cukor
  • 2 tojássárgája
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 citrom reszelt héja
a töltelékhez:
  • 4 tojásfehérje
  • 20 dkg cukor
  • kevés citromlé
  • 4 bő evőkanál baracklekvár
  • 5 dkg vágott dió
Linzertésztát készítek, amit legalább fél órát hűtök. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, hozzáadom a cukrot és azzal is tovább verem. Belekeverem a baracklekvárt, a citromlevet és a durvára vágott diót. A tészta 2/3-át nagylyukú reszelővel egy tepsibe reszelem, elterítem rajta a habot, majd a maradék tésztát is ráreszelem. Előmelegített sütőben 180 fokon aranybarnára sütöm.


2009. 04. 18.

VKF! XXIV. - 3 az egyben: 1 tárgy + 1 történet + 1 recept!

"saját levében" igazán kedvemre való témát talált ki erre a VKF! fordulóra és én már az első pillanatban tudtam, miről fogok írni. Természetesen a Dédi táljáról, ami halálával Nagyanyámhoz került, tőle Anyámhoz, most én őrzöm, de remélem, itt nem szakad meg a lánc. Lányom már az ötödik generációt képviseli a sorban. Ezért fontos nekem ez az ütött, kopott, kinézetre semmitmondó cseréptál, ami hajdan Bélapátfalván készült. Hogy pontosan mikor, nem tudni, csak azt, hogy 1927 előtt, hiszen akkor szűnt meg a gyár.


Borsod megyében 1843-ban Hüttner József alapította a bélapátfalvi keménycserépgyárat. Előbb barna mázú edényeket, később fehér alapszínűeket gyártottak, főleg stilizált növényi elemekkel díszítve azokat. Többnyire sablonnal festettek. Jegyét, a község nevét kis- vagy nagybetűvel, vízszintesen vagy kör alakban az edény fenekére nyomták. Az itt készült edények az 1846-os iparkiállításon nagy sikert arattak. Az apátfalvi keménycserépüzem 1927-ben szűnt meg.

Hát, itt született a tál. Azt azonban nem tudom, hogyan került a Dédihez. Ő vásárolta? Vagy kapta valakitől? Örökölte? Sajnos, ez már soha nem fog kiderülni. Kislánykoromban ezek a dolgok még nem érdekeltek és ma már nincs kitől megkérdezni. A Dédi alakja azonban élénken él még az emlékezetemben. Magam előtt látom az arcát, az örömet rajta, amikor meglátogattuk nyaranta. Mindig molnárkaláccsal várt minket, hajnalban kelt, frissen sütötte. Hiába volt a legnagyobb forróság, begyújtott a sparheltban és csak sütötte őket egymás után. Szerettem nézni, ahogy egy-egy kanálnyi tésztát a forró sütővasra tett, összenyomta a sütő szárait és bedugta a nyílt tűzbe. A megsült tésztába csodás mintákat rajzolt a vas. "Egyétek, gyerekeim" - mondta. A sülő molnárkalács illata keveredett a kiskonyha döngölt padlójának szagával...

Mostanában egyre többször jut eszembe a Dédi. Mintha valami láthatatlan kötelék fűzne hozzá, pedig nem sokat tudok róla. 1896-ban, a millennium évében született és 85 éves korában halt meg. Nem volt könnyű élete, megélt két világégést, az 50-es éveket - akkor özvegyült meg, felnevelt 3 gyereket. A mai fogalmaink szerint nem étkezett egészségesen, de mindezek ellenére szép kort élt meg.


Gyakran készült nála krumplis derelye. Ennek nem a tésztájába kerül a krumpli, hanem a tölteléke az. Legtöbbször magában fogyasztották, de némi túró és tejföl csak előnyére válik. Én leginkább a melegített változatát szeretem, amikor kicsit megpirul a zsírban. Mert csakis zsírral készülhet a krumplis derelye, jó házi disznózsírral.



Hozzávalók
  • 50 dkg liszt
  • 2 db tojás
  • némi víz
  • 50 dkg krumpli
  • 2 tojássárgája
  • tojásnyi zsír
  • só
A krumplit héjában megfőzzük, még forrón meghámozzuk, áttörjük a krumplinyomóval. Sózzuk, hozzáadjuk a tojássárgáját és a zsírt. A lisztből a tojásokkal, némi sóval és egy kevés vízzel tésztát gyúrunk, vékonyra kinyújtjuk. A tészta egyik felére kis kupacokba tesszük a tölteléket, ráhajtjuk a tészta másik felét. A töltelék körül jól összenyomkodjuk a két tésztaréteget, hogy nehogy szétnyíljon főzés közben. Derelyevágóval felvágjuk. Forrásban lévő sós vízben, amibe egy kis zsírt is tettünk, megfőzzük a derelyéket. Leszűrjük, alaposan lecsepegtetjük és meglocsoljuk kevés olvasztott zsírral. Túróval, tejföllel tálaljuk. Lepirítva is finom.



Régóta foglalkoztatott, hogy honnan származhat a krumplis derelye, hiszen az ország nagy részén, még a nyugati palócok között is ismeretlen, csak egy földrajzilag jól behatárolt területen - Ózd és Eger környéki falvakban készítik. Törökországban járva döbbentem rá egy lehetséges megoldásra: a krumplis manti egy az egyben a palóc krumplis derelye! Mert bár a mantit, a török derelyét/raviolit általában húsos töltelékkel készítik, de van krumplis változata is. Természetesen ott nem zsírral készül, hanem vajjal és néhol hagymával és/vagy petrezselyemmel is ízesítik, de ízhatásában ugyanolyan. Így elképzelhető, hogy a krumplis derelye receptje az Oszmán Birodalom közvetítésével érkezett Egerbe...

Forrás: Csányi Károly: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei
Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép




2009. 03. 12.

Gyerekkori ízek 7. - A tócsni

A tócsni a palóc konyha oszlopos tagja, még külön rendezvényt is szerveznek a tiszteletére. Természetesen a krumplilepényt más tájegységeinken is ismerik és különböző módosításokkal készítik is. Renata remek összefoglalót írt e témáról.
Gyerekkoromban a hagyományos módon - reszelt, nyers krumpliból, tojással és liszttel készült - tócsni sült, akkoriban természetesen még zsírban. Ma már némi módosítással készítem: Zsír helyett olajban és tojást sem szoktam bele tenni. Így sokkal ropogósabbra sül és már gyerekkoromban is a pirult szélét szerettem.


Hozzávalók
  • személyenként egy jó nagy krumpli vagy két normál méretű
  • egy kevés liszt
  • só, bors
  • a sütéshez zsír vagy olaj
A meghámozott krumplit nagylyukú reszelőn lereszelem, megsózom és amíg melegszik az olaj, állni hagyom. A keletkezett levéből kinyomkodom, borsozom és megszórom egy kevés liszttel. Jól összekeverem és kanállal lepényeket szaggatok a forró olajba, laposra elegyengetem. Aranyszínűre sütöm és jól lecsepegtetve tálalom. Magában is finom, de lehet mellé akár tejfölt vagy bármilyen mártást tálalni.

2009. 03. 05.

Ízek a múltból


Edith indította el útjára körkérdéses felhívását: "Írjatok olyan ételekről, amiket gyerekkorotokban szoktatok enni, amiket esetleg már elfelejtettetek (mostanig), amiket még most is készíti valaki számotokra, amiket megtanultatok ti is elkészíteni, de akár olyan ételekről is, amiket bár elkészítesz, mégsem ugyanolyanok, mint annak idején!"

Kislánykoromban soha nem készült rólam olyan kép, amin főztem - se játékból, se a valóságban. Ez nem csoda, hiszen egyáltalában nem érdekelt az étel és az evés (bezzeg most!), így a főzés se.



Kimondottan rosszevő gyerek voltam. Azonban a mai napig elkísér néhány olyan íz, amit nem felejtek, de nem is tudok reprodukálni (azokról az ételekről, amiket a mai napig készítek, olvashattatok a Gyerekkori ízek sorozatomban). Talán pont azért is olyan kedvesek ezek az ízek, mert már elérhetetlenek, csak az emlékük maradt.

Elsőnek arlói Dédim molnárkalácsát említeném, mindig ezzel várt minket, amikor nyaranta meglátogattuk. A mai napig előttem van, ahogy a sütővasat bedugja a sparhelt tüzébe. A tűz ellenére hűvös volt a kis konyha, szinte most is érzem a sülő kalács illatát, ami keveredik a döngölt sárpadló szagával. A sütővas csodás mintákat nyomott a tésztába, azóta sem ettem ehhez foghatót.

A görhe szintén a nyári rokonlátogatáshoz kötődik, de ez már Hódoscsépányon sült. Kukoricalisztből (vagy talán darából?!), tojással készült könnyű, édes sütemény a görhe, nagyon szerettem.

A következő kedvencem a krumplis derelye, aminek nem a tésztája, hanem a tölteléke volt krumplis. Különösen újramelegítve, kicsit megpirítva szerettem. Ezt már többször próbáltam elkészíteni, de valahogy soha nem lett olyan, mint amikor péntekenként otthon készült a núdlival, krumplilángossal, házilag gyúrt tésztával együtt.

Ahol kislánykoromban laktam, a szomszédasszonyunknak volt egy sváb bejárónője (ez a 60-as években több volt, mint érdekes), aki pazar diós mézescsókot készített és mindig kaptam belőle. Sajnos, a receptet nem volt hajlandó elárulni, féltékenyen őrizte, magával vitte a sírba. Talán ezért is van, hogy én minden receptemet megosztom másokkal.

Eszembe jutott még egy felejthetetlen íz - és ez is édesség - egy cukrász mignonjai. Az általános iskolai farsangra a szülői munkaközösség mindig Tőle vásárolta a mignonokat. Nagy kedvencem ez a fajta sütemény, de azóta sem ettem olyan finomat, mint akkoriban.


2009. 02. 19.

Gyerekkori ízek 6. - Zöldbableves tejjel

Nálunk nem csak a zöldbabból, hanem a szárazbabból vagy a salátából (ennek még a szagát sem tudtam elviselni) főzött leves is tejjel készült.


Gyerekkoromban nem szerettem a zöldbablevest, most azonban szívesen készítem és eszem - nyáron kaporral.

Hozzávalók
  • 50 dkg zöldbab
  • 2-3 krumpli
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 kiskanál pirospaprika
  • 1 evőkanál (házi) ételízesítő
  • 1 liter tej
  • 2-3 gerezd reszelt fokhagyma
  • kapor (elmaradhat)
  • víz
  • néhány evőkanál fehérborecet
A krumplit és a zöldbabot megfőzöm annyi ételízesítős vízben, amennyi ellepi. Paprikás rántást készítek, felöntöm tejjel és hozzáadom a főtt zöldségekhez, jól kiforralom. Tálalásnál mindenki magának savanyítja a levesét a borecettel. Hidegen is finom, különösen nyáron.

2009. 02. 05.

Gyerekkori ízek 5. - A franciasaláta

A 70-es években volt nagy divatban a franciasaláta és tény, hogy üdítő változatosságot jelentett az addigi ecetes saláták után. Nevével ellentétben nincs köze a francia konyhához, leszámítva talán a majonézt. Mára már sokat veszített népszerűségéből, manapság a könnyedebb saláták kedveltek. Nálunk azonban időnként helyet kap, mindannyian szeretjük.


Hozzávalók
  • 30 dkg felkockázott krumpli
  • 30 dkg felkockázott sárgarépa
  • 30 dkg zöldborsó (fagyasztott is jó, pl. Iglo)
  • 2 alma felkockázva
  • 3-4 savanyú uborka felkockázva
  • 4 dl tejföl
  • 2 dl majonéz
  • fehérbors
Nem szeretem a fagyasztott franciasaláta alapot vagy a konzervzöldégeket, ezért mindig friss alapanyagot használok, kivéve a zöldborsót, amiből nekem bevált az Iglo fagyasztott zsenge borsója. A krumplit, a sárgarépát és a zöldborsó külön-külön megpárolom, leszűröm. Egy tálban összekeverem a tejfölt a majonézzel és fehérborssal fűszerezem. Általában sózni már nem kell. Beleteszem a zöldségeket, almát, uborkát és lazán átkeverem. Hűtőben 1-2 órát hagyom összeérni az ízeket. Hideg sültek mellé tálalom, de főtt tojás mellé is finom vagy csak úgy, magában.

2009. 01. 30.

Gyerekkori ízek 4. - Vasutas szelet

Mamu (nagyanyám) receptfüzetéből való ez a sütemény is. Nevének eredetét homály fedi, nem tudom, mitől vasutas. Gyakran habsipka nélkül készült, porcukorral megszórva.


Hozzávalók
  • 4 tojássárgája
  • 25 dkg porcukor
  • 10 dkg zsír vagy vaj, esetleg margarin
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl tej
  • 1 púpozott evőkanál kakaópor
a habhoz:
  • 4 tojásfehérje
  • 25 dkg porcukor
  • pár csepp citromlé
a tészta tetejére:
  • néhány kanál savanykás lekvár
Eredetileg zsírral készült, én már vajjal sütöm, de használhatunk margarint is.
A tojássárgákat fehéredésig keverem a cukorral, majd váltakozva hozzáadom a sütőporral kevert lisztet és a tejet. Jól kikeverem és kétfelé osztom a masszát. Az egyik feléhez adom az átszitált kakaót és még 1-2 kanálnyi tejet, ha szükséges. Kanállal tepsibe adagolom váltakozva a tésztákat.



Nem kell túl szorosan tenni, sütés közben összenőnek. Sakktáblaszerűen szoktam hagyni, de villával össze is lehet gabalyítani a színeket, akkor márványmintás lesz.
Előmelegített sütőben, 200 fokon sütöm 25 percig.



Amíg sül a tészta, elkészítem a habot. A tojásfehérjéket némi citromlével kemény habbá verem, hozzáadom a porcukrot és azzal is tovább verem a habot. Vízgőz felett még addig verem, amíg vágható habot kapok.
A megsült tésztát először megkenem lekvárral (savanykás legyen!), majd elegyengetem rajta a tojáshabot. Teljes kihűlése után szeletelhető.
Ha vastagabb habot szeretnénk, készíthetjük több tojásfehérjéből is, de akkor értelemszerűen a cukor mennyiségét is meg kell emelni.

2009. 01. 28.

Gyerekkori ízek 3. - A madártej

Gyerekkoromban gyakran készült nálunk ez a 60-as, 70-es években általános desszert. Sok-sok évre megfeledkeztem róla, főként azért, mert lányom fehérje-intoleranciája miatt nagyon hosszú ideig nem ehetett tejet, tejtermékeket és tojást. Szerencsére, ez már a múlté, így nem volt akadálya, hogy elővegyem a régi receptet.


Hozzávalók
  • 1 liter tej
  • 6 tojás
  • 12 + 12 dkg cukor
  • 1 rúd vanília kikapart belseje vagy helyette vaníliakivonat
6 tojássárgáját fehéredésig kevertem 12 dkg cukorral, hozzáadtam a vaníliát (vanilincukor nem jó hozzá!) és belekevertem a tejbe. Vízgőz fölött besűrítettem. Ezt a lépést ne hagyjuk ki, mert akármilyen alacsony hőfokon is főzzük, könnyen kicsapódhat a tojássárgája és akkor rántottát kapunk finom krém helyett.

A tojásfehérjéket a másik 12 dkg cukorral együtt kemény habbá vertem, majd csendes forrásban lévő vízbe kanállal galuskákat szaggattam a habból és megfőztem őket.

A madártejet a habgaluskákkal együtt még picit langyosan tálaltam, de lehet a hagyományos módon jéghidegen is.

2009. 01. 21.

Gyerekkori ízek 2. - A ganca

Nagyanyám nagy kedvence volt, gyakran készítette ezt az egész Palócföldön ismert, különböző elnevezésekkel bíró ételt. Csak "öregkrumpliból" lehet csinálni, az újkrumpli keményítőtartalma (pontosabban hiánya) nem alkalmas erre. Manapság már köretként is fogyasztják, de a régi, szegény időkben főétel gyanánt ették.


Hozzávalók
  • 1 kg krumpli
  • 1 bögre liszt vagy amennyit felvesz
  • 2 tojásnyi zsír
  • 2 fej hagyma
A megpucolt, felkockázott krumplit annyi sós vízben főzöm meg, amennyi éppen ellepi. Még forrón, levében krumplitörővel összetöröm, apránként megszórom liszttel és közben fakanállal keverem. A krumplipürénél sűrűbbnek kell lennie, ezért ha szükséges, adok még hozzá lisztet. Takaréklángon kevergetem, vigyázva, hogy le ne kapjon az alja. Néhány percig "pöfögtetem" majd zsíros kanállal beleszaggatom abba a hagymás zsírba, (apróra vágott hagyma zsírban megpirítva) amit a krumpli főzése alatt készítettem. Kicsit megpirítom a gancákat és forrón tálalom.

Fogyókúrázóknak és kényes gyomrúaknak nem ajánlom!

2009. 01. 14.

Gyerekkori ízek 1. - A kőttes palacsinta

Gyerekkoromban nem is ismertem mást, mindig kőttes, azaz kelt palacsinta készült nálunk, csak felnőtt koromban találkoztam először az általánosan elterjedt palacsintával. Tulajdonképpen ez is úgy készül, eltekintve egyetlen lényeges különbségtől, hogy élesztő is van benne és sütés előtt meg kell keleszteni. Szoktam bele olajat is tenni, így a sütés már nem igényel külön olajat, ezért nem terjeng olajszag az egész lakásban.



Hozzávalók 12-14 darabhoz
  • 5 dl tej
  • 3 tojás
  • csipetnyi só
  • 3 evőkanál cukor
  • 25 dkg liszt
  • 1/4 csomag szárított élesztő
  • 2-3 evőkanál olaj
A hozzávalókból a szokott módon csomómentes palacsintatésztát keverek és 1 órán át meleg helyen kelni hagyom. Ha túl sűrűvé vált volna, pici tejjel hígítom, azonban sűrűbb állagúnak kell lennie, mint a hagyományos palacsintatészta. Teflonserpenyőben kicsit vastagabb palacsintákat sütök. Tetszés szerinti töltelékkel fogyasztható. Én az egyszerű fahéjas cukorra vagy valamilyen jóféle lekvárra esküszöm.