Gránátalmás kuszkusz

Észak-Afrika egyik tradicionális ételének alapanyaga leggyakrabban a durumbúza darája. A berber eredetű kuszkusz neve készítésének módjára utal: "jól megsodort". Sok helyen még ma is gyakran kézzel készül, a benedvesített és liszttel megszórt durumdarát szitán sodorják át, majd a napon kiszárítják.

Egyre elterjedtebb azonban a gyári változat, sőt az előfőzött is. Hagyományosan a couscoussierben párolják, de e nélkül is elkészíthető.

Fotó: innen

Egy tálban a hideg vízzel leöntött kuszkuszt néhány percig hagyjuk állni, majd szűrjük le róla a vizet. Pihentessük legalább 20 percig, közben mozgassuk át, fellazítva a szemeket. A sűrű szövésű vagy konyharuhával bélelt szitába öntött kuszkuszt azután a ragu vagy forrásban lévő sós víz felett fedetlenül gőzöljük puhára. Amikor készen van keverjünk hozzá kevés vajat vagy olajat, majd tálalás előtt ismételten gőzöljük át. A kétszeres gőzöléssel pergős, lágy kuszkuszt kapunk.

Elkészíthetjük a csomagoláson leírtak szerint is vagy mikróban. Én leggyakrabban pontosan ugyanúgy készítem, mint a rizst. A kuszkusz sós és édes ételek alapja lehet, készülhet belőle egytálétel, köret, de akár desszert is.

A gránátalmás kuszkusz esetében egyszerűen gránátalmamagokat kevertem a kész kuszkuszhoz. Szeretem a gránátalmát. Nekem mindig a karácsonyt juttatja eszembe a sok drágakőként ragyogó vörös magja. Amikor nem levet szeretnénk nyerni a gránátalmából, akkor célszerű nem késsel kettévágni a gyümölcsöt. Ilyenkor csak a kés hegyével kis rést vágok a héján, éppen csak akkorát, hogy a hüvelykujjam körme beleférjen és szétfeszítem. A hártyákat eltávolítom, és ha jó érett a gránátalma, könnyen kipotyognak a magjai, nincs hozzá szükség fakanalas püfölésre.

Berber kenyér

A Krisna-völgyi Búcsúban járva rögtön feltűnt a hasonlóság a látványkonyha indiai sütőalkalmatossága

és a matmatai berberek tűzhelye között.

A tunéziai Matmatában (itt forgatták a Csillagok háborúja filmeket) Észak-afrika őslakói, a berberek évszázadok óta a nyári forróság és hideg tél elől a föld alatt, barlanglakásokban keresnek menedéket. Ezek a troglodita építmények teljesen beleolvadnak környezetükbe, aminek régen az ellenséges támadásoknál volt különösen nagy jelentősége. A lakórészek a homokkőbe vájt veremszerű udvarról nyílnak.


A hagyományos női viselet a bahnug kendő, amely 6 méter hosszú (akárcsak az indiai szári) és boglárral rögzítik, amin általában Fatima keze (a szemmel verés ellen védő amulett) fityeg.



A második képen a tűzhely mellett láthatunk még egy kis kemencét is - a tabbúnát -, ami pont úgy néz ki, mint Észak-Indiában a tandoor és ugyanúgy használják.



Ebben sütik a hagyományos berber kenyeret is.

Tabbúna nélkül is megpróbálkozhatunk a berber kenyér elkészítésével, bár így a kicsit füstös ízről le kell mondanunk.

Hozzávalók

• 40 dkg kenyér liszt
• 20 dkg teljeskiőrlésű liszt
• 1 evőkanál szárított élesztő
  
• 3,5-4 dl víz
• só ízlés szerint
• a tetejére ánizs vagy szezámmag

A hozzávalókból gyúrjunk lágyabb tésztát (azért ne legyen ragacsos!) és hagyjuk megkelni. A megkelt tésztából formázzunk két lapos kenyeret. Tradicionálisan ánizzsal ízesítik, de helyette használhatunk szezámmagot is, egyszerűen szórjuk a kenyerek tetejére. Előmelegített sütőben 220 fokon 15 perc alatt aranyszínűre sül.