Káposztás csiga

Nana kutyánk minden nap kiköveteli a sétát, csak az eső térítheti el ettől. Bár nyáron szívesen búvárkodik a sekély vízben kavicsokat keresve a meder alján, de a felülről jövő vizet nem kedveli, legyen az égi áldás vagy a zuhany.

Mostanában sokszor kényszerülünk itthon maradni, de ha el is tudunk menni, hazaérve jól esik valami meleg falat. Erre tökéletesen megfelel a káposztás csiga.

A káposztás csiga készítésének expressz változata, ha leveles tésztából készítjük és a mélyhűtőnkben van egy adag pirított káposzta. Az én fagyasztómban általában akad, mert szeretem, mindegy, hogy tésztán, palacsinta- vagy lángostésztába keverve.
Nekem azonban a kelt tésztából készült csiga az igazi.

Hozzávalók

a kelttésztához:

• 50 dkg liszt
• 1/2 csomag szárított élesztő
• 1 kiskanál só
• csipetnyi cukor
• 5 dkg vaj vagy margarin
• 2-3 dl víz

a pirított káposztához

• 1 kg reszelt káposzta
• 3-4 evőkanál olaj
  
• só
  
• őrölt bors
  

Szokásos módon bedagasztom a tésztát és megkelesztem. Közben a káposztát megpárolom és lepirítom. Ujjnyi vastagra nyújtom a megkelt tésztát, rákenem a pirított káposztát és feltekerem, mint a bejglit. Felszeletelem körülbelül kétujjnyi szélességben, sütőlapra téve még egy kicsit kelesztem.



Előmelegített sütőben 200 fokon megsütöm. Még langyosan az igazi!

Gyerekkori ízek 4. - Vasutas szelet

Mamu (nagyanyám) receptfüzetéből való ez a sütemény is. Nevének eredetét homály fedi, nem tudom, mitől vasutas. Gyakran habsipka nélkül készült, porcukorral megszórva.

Hozzávalók

• 4 tojássárgája
  
• 25 dkg porcukor
• 10 dkg zsír vagy vaj, esetleg margarin
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej
• 1 púpozott evőkanál kakaópor

a habhoz:

• 4 tojásfehérje
• 25 dkg porcukor
• pár csepp citromlé

a tészta tetejére:

• néhány kanál savanykás lekvár

Eredetileg zsírral készült, én már vajjal sütöm, de használhatunk margarint is.
A tojássárgákat fehéredésig keverem a cukorral, majd váltakozva hozzáadom a sütőporral kevert lisztet és a tejet. Jól kikeverem és kétfelé osztom a masszát. Az egyik feléhez adom az átszitált kakaót és még 1-2 kanálnyi tejet, ha szükséges. Kanállal tepsibe adagolom váltakozva a tésztákat.



Nem kell túl szorosan tenni, sütés közben összenőnek. Sakktáblaszerűen szoktam hagyni, de villával össze is lehet gabalyítani a színeket, akkor márványmintás lesz.
Előmelegített sütőben, 200 fokon sütöm 25 percig.



Amíg sül a tészta, elkészítem a habot. A tojásfehérjéket némi citromlével kemény habbá verem, hozzáadom a porcukrot és azzal is tovább verem a habot. Vízgőz felett még addig verem, amíg vágható habot kapok.
A megsült tésztát először megkenem lekvárral (savanykás legyen!), majd elegyengetem rajta a tojáshabot. Teljes kihűlése után szeletelhető.
Ha vastagabb habot szeretnénk, készíthetjük több tojásfehérjéből is, de akkor értelemszerűen a cukor mennyiségét is meg kell emelni.

Gesztenyés gombafasírt

Gesztenye és gomba - szerintem remek párosítás. Szeretem mind a kettőt. Ez a fasírt tálalható melegen, de hidegen is.

Hozzávalók

• 30 dkg gomba
• 20 dkg főtt, tisztított gesztenye
• 1-2 evőkanál vaj vagy olaj
• 1 tojás
• 2 szelet kenyér morzsolt bele
• 1 csokor petrezselyem
• só
• frissen őrölt bors
• kevés chili (elmaradhat)
• kevés zsemlemorzsa
• olaj a sütéshez

Az apróra vágott gombát és -petrezselymet megpárolom a vajon, hozzáadom a kicsit szétnyomkodott gesztenyét (néhány szem maradhat egészben is). Belemorzsolom a kenyérbelet, ráütöm a tojást, fűszerezem. Ha szükséges - hogy jól formálható masszát kapjak - adok még hozzá némi zsemlemorzsát. Gombócokat formálok a masszából, lelapítom és megforgatom zsemlemorzsában. Kicsit pihentetem a hűtőben, majd forró olajban kisütöm.
Tetszés szerinti körettel vagy salátával tálalható akár melegen, akár hidegen.

A gyönyörű arcbőr titka

Ezt a titkot szomszédasszonyomtól tanultam, akinek csodálatosan hamvas az arca, sehol egy ránc, pedig már hatvan felett jár. Nem igényel nagy beruházást csak rendszerességet. A titok: kamillás arcgőzölés.
Reggel és este is elvégzi, évtizedek óta napi rutinjának a része és élő példaként bizonyítja hatásosságát. 5-5 perc az egész, vagy annyi se. Csak a párolgó edény fölé hajlik addig, amíg gyöngyözni kezd a bőrén a gőz, majd hideg vízzel jól megpaskolja az arcát és nem is törli meg. Ennyi. Egy kis mini házi arcszauna kiegészítve a kamilla gyógyító erejével - fillérekért.

A majdnem csabai karaj

Először a gyerekkori ízek közé gondoltam betenni ezt a receptet, Anyukám sokszor készített csabai karajt, azaz kolbásszal töltött rövid karajt párolt káposztával. Ez azonban eltér attól, nem karajt, hanem szűzpecsenyét szoktam inkább tölteni. Valahogy ez kevésbé száraz, így jobban szeretem.

Praktikus is, hiszen egy szűzpecsenye magában nem kiadós, de így kolbásszal töltve már igen.
Hidegen szép vékonyan lehet szeletelni, hidegtálra is alkalmas. A kolbászos zsír kenyérrel pedig mennyei...

Hozzávalók

• 1 szűzpecsenye
• 1 szál füstölt kolbász
• só, bors, köménymag
• 2-3 evőkanál zsír

Felszúrom hosszában a húst és beledugom a kolbászt. Célszerű a hús méretéhez igazodó vastagságú kolbász választani. Nem úgy, mint én most, de nem lehetett kihagyni ezt a házi kolbászt. Fűszerezem a húst, tepsibe téve, letakarva 180 fokon sütöm, aláöntve egy pohár vizet. A végén leveszem az alufóliát és még kicsit így is sütöm.


Nem tudom eldönteni, hidegen vagy melegen szeretem-e jobban?

Függőségeim

Úgy látszik, ez a tél végi időjárás kedvez a gombamód szaporodó körkérdéseknek.
Mmama függőségeimről érdeklődik. Elgondolkodtatott a kérdés és arra jutottam, nincsenek is függőségeim. Túlságosan elvagyok a magam világában, talán csak saját magamtól függök - a hibáimtól, erényeimtől, gondolataimtól, amiktől nem tudok vagy nem is akarok szabadulni. A klasszikus értelemben vett függőségek eddig elkerültek. Fiatalon dohányoztam egy ideig, majd egyik percről a másikra letettem a cigarettát és soha többé nem gondoltam rá. Amíg szívtam a füstöt sem éreztem úgy, hogy ez függőség lenne. Tudtam, hogy csak rajtam múlik, meddig akarom. Manapság a kávéval vagyok így, néha literszámra iszom, máskor hónapokra elfelejtem.

Bár gondolom a kérdés inkább a számomra fontos dolgokra vonatkozott, nem annyira a tényleges függőségekre. A legfontosabb a családom (beleértve a négylábúakat is). Soha nem gondolkodtam karrierben, tudtam, mindig háttérbe szorítanám.
A család után következhetnek a barátok és mindenki más.
Fontos, hogy néha egyedül lehessek és csak az engem érdeklő dolgokkal foglalkozhassak, legyen ez az olvasás, a varrás vagy mostanában a blog írása.
Bár én is vallom Chuchill egykori csak semmi sport hozzáállását, azért egy kis pilates vagy hastánc jöhet.
Szeretek utazni, Olaszország a nagy kedvenc és a leg-leg-leg: Velence.

Én Tőlük firtatnám a választ: Balzsam, Citromfű, Dolce Vita, Gabah, Vesta. Azért ne verjetek meg!

Gyerekkori ízek 3. - A madártej

Gyerekkoromban gyakran készült nálunk ez a 60-as, 70-es években általános desszert. Sok-sok évre megfeledkeztem róla, főként azért, mert lányom fehérje-intoleranciája miatt nagyon hosszú ideig nem ehetett tejet, tejtermékeket és tojást. Szerencsére, ez már a múlté, így nem volt akadálya, hogy elővegyem a régi receptet.

Hozzávalók

• 1 liter tej
• 6 tojás
• 12 + 12 dkg cukor
• 1 rúd vanília kikapart belseje vagy helyette vaníliakivonat

6 tojássárgáját fehéredésig kevertem 12 dkg cukorral, hozzáadtam a vaníliát (vanilincukor nem jó hozzá!) és belekevertem a tejbe. Vízgőz fölött besűrítettem. Ezt a lépést ne hagyjuk ki, mert akármilyen alacsony hőfokon is főzzük, könnyen kicsapódhat a tojássárgája és akkor rántottát kapunk finom krém helyett.

A tojásfehérjéket a másik 12 dkg cukorral együtt kemény habbá vertem, majd csendes forrásban lévő vízbe kanállal galuskákat szaggattam a habból és megfőztem őket.

A madártejet a habgaluskákkal együtt még picit langyosan tálaltam, de lehet a hagyományos módon jéghidegen is.

Szakácskönyves körkérdés

Gabah talált meg Doctor Pepper körkérdésével, csak aztán meg ne bánja. Azért igyekszem rövid lére ereszteni a választ, bár szinte lehetetlen vállalkozás ilyen bőséges kínálatból csak ötöt kiválasztani.

A férjhezmenetelemig nem tudtam főzni - nem volt már, ki megtanítson. Ezért elhatároztam, majd könyvből tanulok. Ez gondolatnak egyszerű volt, azonban ne feledjük, a 80-as évek szakácskönyvkínálata kicsit más volt, mint a mai. Bonyolította a helyzetet, hogy akkoriban a magyaros ételeket még egyáltalán nem szerettem és nem is szándékoztam főzni őket. Így kezdtem el gyűjteni a szakácskönyveket. Azóta főzni is megtanultam és a magyaros ételeket is megszerettem, a gyűjtemény meg csak gyarapszik, gyarapszik...

Elsőként a legrégebbi könyvemet említeném, az 1910-es kiadású Legjobb Szegedi Szakácskönyvet, ami még anyai Nagymamámé volt. Ebből olyan "fontos" recepteket ismerhetünk meg, mint például hogyan készítsük el a sült pávát, a túzokmellet avagy a verébrizottót. Azért találunk benne ma is aktuális ételeket is.




Nem hagyhatom ki Lajos Mari köteteit sem, hiszen szinte Ő tanított meg főzni, pontosabban a könyvei. Egyik kedvencem a Corvina Kiadó gondozásában 1990-ben megjelent 99 ünnepi étel 33 színes ételfotóval című kötet.



Néhány évig vegetáriánus voltam, sőt, volt egy rövidebb vegán időszakom is, azonban rá kellett döbbennem, ez nem az én utam. Ebből az időből való a nálunk 1994-ben kiadott Vegetáriánusok könyve Judy Ridgway tollából. A világ négy égtájáról származó, ma is aktuális és nagyszerű recepteket tartalmaz.



Kedvelem a parasztételeket, legyenek azok magyarok vagy más népek konyháiból származóak. Jó alapanyag, egyszerűség és mégis finom ízvilág jellemzi őket. Jó példákat találunk erre Ábrahám Gézáné 1987-ben megjelent Vasi, zalai parasztételek című könyvében.



Nem maradhat ki Magyar Elek Az Ínyesmester éléskamrája sem. Fennmaradt írásait leszármazottai rendezték sajtó alá 1974-ben. Anyukámé volt a könyv, sokszor használta.



Igen, tudok számolni. Ötig biztosan. De muszáj néhány újabb könyvről is szót ejtenem. Naaaa, tényleg csak néhányról!

A mindennapokban ma már recept nélkül sütök, főzök, ezért is furcsa, hogy a blog kapcsán végig kell gondolnom, miből mennyit használtam az adott ételhez. Leginkább a sütemények esetében követem a leírást, de azért erre se vegyetek mérget! Manapság a szakácskönyveket leginkább olvasgatni szeretem. Nem kedvelem a kép nélküli, csak a recepteket szárazon felsorakoztató könyveket. Fontos elvárásom, hogy jó képek legyenek benne és nem feltétlenül csak ételekről. Szeretem a kapcsolódó történeteket. Ilyen szempontból is abszolút kedvenc Nigella Lawson. Szeretem a stílusát, szeretem az ételekhez fűződő viszonyát és igen, szeretem a testalkatát. Számomra nem hiteles az olyan "egyszálbél" tv-szakács, akiről lerí, hogy csak beszélni tud az ételekről, de soha nem kóstolta őket. Kedvelem Nigella receptjeit is, bár az angolos húsételei (amiről még Ő is elismeri, egy jó állatorvos még meggyógyíthatná őket) enyhén szólva távol állnak tőlem.



Akkor már sokkal inkább kedvemre való az olasz konyha. Nem olyan régen tettem szert a Giunti Demetra sorozatára (sajnos, nem a teljesre), amely az egyes olasz tartományok konyháit veszi sorra. Jó receptek, érdekességek és néhány fotó található a kötetekben.



Másik kedvenc a Vince Kiadó Kulinária sorozata. Az Orosz kulináriát még nem sikerült megszereznem, megjelenése óta nem kapható, de ami késik, nem múlik. Remélem, a sorozat többi tagját is lefordítják majd.


És most nagy erőfeszítések árán, de befejezem. Egyenlőre.
Szinte már mindenkinél járt a kérdés, de én tovább passzolom a labdát Balzsamnak, Duendének, Fahéj és fetának, Fekete Bodzának, Limarának és Vestának. Szerintem, Ők eddig kimaradtak a jóból!

Datolyás falatkák

Adós voltam ezzel a marokkói recepttel, ami datolyából készül. Igazi keleti édesség, amiből az ember csak egy-egy falatot fogyaszt, mert bár cukor nincs benne, de azért elég tömény.

Hozzávalók

• 60 dkg magozott, szárított datolya apróra vágva
  
• 10 dkg tisztított vaj (szmen vagy ghee) vagy helyette vaj
• 15 dkg durvára vágott dió
• 3 evőkanál szezámmag

Egy vastag fenekű lábasba vagy serpenyőbe tegyük bele a vajat és a datolyát. Lefedve főzzük 15 percig. Közben néha keverjük meg és figyeljünk rá: nem szabad pirulnia, csak párolódnia kell. Különösen figyeljünk a sima vaj esetében! A megpuhult datolyát nyomkodjuk szét fakanállal, de akár a botmixert is bevethetjük. A felét simítsuk el egy tányéron vagy sütőpapírral bélelt kisebb tepsiben, szórjuk rá a diót és fedjük le a maradék datolyával. Vizes kézzel egyengessük el a tetejét, szórjuk meg a szezámmaggal.
Kihűlése után megszilárdul, ekkor lehet feldarabolni. Vágjuk kis rombuszokra, de akár kockákra is lehet.

VKF! XXII. - Mindent bele! - Rakott kel

Igazán kedvemre való volt Zsuzsa VKF! kiírása. Az egytálételek hálás témakör, sok minden belefér (nem csak a szó szoros értelmében).

Az egytálétel nem csak egy tál étel, tehát nem azt jelenti, hogy az étkezés csak egyetlen fogásból áll, hanem egy ételkészítési módot jelöl:
"Olyan élelmiszereket főznek együtt, egy edényben egy ételfogássá, amelyekből külön-külön is lehetne önálló ételeket, illetve egy fogás önálló részeit készíteni. Az egytálétel a magyar parasztkonyhán a főzelékféle és a hús párosításának, a háztartásban tartalékolt füstölt hús felhasználásának uralkodó módja." - tudhatjuk meg a Magyar Néprajzi Lexikonból.
Lehet leves, lehet főzelék (igen, még a XIX. század végén is főzeléknek számított a töltött káposzta) lehet sütőben készült rétegenként lerakott vagy egyéb módon sütött fogás és még hosszan sorolhatnám.

A bőség zavarával küzdöttem, mit is készítsek. Végül győzött a dac és a józan ész. A dac azért, mert méltatlanul fekete bárány a kelkáposzta (bár lehet, hogy csak az én konyhámban?!) a józan ész pedig azért, mert volt egy kis maradék pörköltöm, amit fel akartam használni. Ezért lett nálam a rakott kel a befutó, amit egyébként szeretek is.



Hozzávalók

• 1 kisebb fej kelkáposzta
• 60 dkg hús
• 2 fej vöröshagyma
  
• 1 bögre barnarizs
• 1 tojásnyi zsír esetleg helyette olaj
• 1 evőkanál pirospaprika
• 1-2 gerezd reszelt fokhagyma
  
• só
• frissen őrölt bors
• majoranna
• 1 liter tejföl (3 nagy doboznyi)
  

A csíkokra vágott kelkáposztát sós vízzel leforrázom, leszűröm. Így kevésbé lesz puffasztó és a túlzott kesernyés ízt is csökkenti. Természetesen az új kelkáposztát nem kell forrázni.
Legegyszerűbb maradék pörköltet használni hozzá, de ennek hiányában frissen készítem el. Nem szoktam ledarálni a húst, de lehet a hagyományos módon is, darált húsból csinálni.
Közben a rizst félpuhára párolom.

Következhet a rétegezés: majorannával fűszerezett kelkáposzta, rizs, pörkölt, tejföl, kelkáposzta tejföl.
Előmelegített sütőben 200 fokon 30 percig sütöm. Hideg tejföllel tálalom.

Csülök pékné módra

Kocsonyát főztem (majd ennek is felkerül a receptje), amibe került egy csülök is. A kocsonya porciózása közben eszembe jutott, milyen régen készítettem csülköt pékné módra. A gondolatot tett követte, az omlósra főtt csülök nem a rezgő kocsonya alatt végezte, átlényegült pékné módra.

Hozzávalók

• 1 méretes főtt csülök vagy két kisebb
• 1 kg krumpli
• 3-4 hagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanálnyi zsír
• 1 bögre víz
  
• só
• bors
• chilipehely
  

A kicsontozott, feldarabolt csülköt a meghámozott, szintén feldarabolt krumplival és hagymával együtt kizsírozott sütőtálba tettem. Fűszereztem, közészórtam a fokhagymát, felöntöttem a vízzel. 200 fokon jó 50 percig sütöttem.
Savanyúkáposztával tálaltam.

Karalábéleves

Nem lenne teljes "családom és egyéb állatfajták" bemutatása, ha nem ejtenék szót Nyusziról. Nyuszi 6,5 kilós, kiöregedett húsvéti nyúl, aki közel 8 éve él velünk. Sajnos, nagy vezetékgyilkos és 220 V-függő.

Télen nem egyszerű beszerezni neki a megfelelő zöldet, ezért megragadok minden lehetőséget. Sokszor csak azért veszek zsenge karalábét, mert rajta van a levele. Mi meg esszük a karalábélevest.

Hozzávalók

• 2 zsenge karalábé
• 2 evőkanál olaj
• 1 kisebb csokor petrezselyem
• só, frissen őrölt bors
• 1,5 liter húsleves vagy víz
• 2 dl tejszín
• 1 evőkanál liszt

A megtisztított, kockákra vágott karalábét megpárolom az olajon. Felöntöm a húslevessel és tejszínes habarással sűrítem. Szükség szerint ízesítem, megszórom az apróra vágott petrezselyemmel és még 10 percig főzöm.


Hidegen is finom!

Tavasz a szobában

Beköltözött a tavasz a szobámba - kinyíltak a jácinthagymák. Még decemberben tettem őket üvegbe és azzal a lendülettel el is felejtkeztem róluk. A sanyarú bánásmód ellenére virágot bontottak és kábító illattal lengik be a szobát. Igazi tavasz van nálunk...

Ölelést kaptam!

Renátától és Dunendétől is kaptam egy-egy virtuális ölelést és bevallom, jól esett. Ölelem Őket én is!


"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"


És az ölelés mellé egy édes kínt, 8 személyt kell megneveznem, akiknek tovább küldöm ezt az ölelést. Nehéz a választás, legszívesebben minden bloggertársamat "szívemre ölelném"! Mégis, csak nyolcukat nevezhetem meg. Nyolcuknál sokkal többjüket érzem magamhoz ilyen-olyan okból közelállónak.

Gondolom, Renátának és Duendének nem küldhetem vissza, így legalább két hely felszabadul.
Arról nem szól az instrukció, hogy aki mástól már kapott, kaphat-e még, ezért Napmátkának és Limarának én is küldök.
És a többieknek: Balzsamnak, Citromfűnek, Fekete Bodzának, Fűszeres Eszternek, Gabahnak és Vestának - így ABC rendben.
Szívesen folytatnám, de sajnos, beteltek a helyek.
Egy szívből jövő ölelés mindig jól jön.

Gyerekkori ízek 2. - A ganca

Nagyanyám nagy kedvence volt, gyakran készítette ezt az egész Palócföldön ismert, különböző elnevezésekkel bíró ételt. Csak "öregkrumpliból" lehet csinálni, az újkrumpli keményítőtartalma (pontosabban hiánya) nem alkalmas erre. Manapság már köretként is fogyasztják, de a régi, szegény időkben főétel gyanánt ették.

Hozzávalók

• 1 kg krumpli
• 1 bögre liszt vagy amennyit felvesz
• 2 tojásnyi zsír
• 2 fej hagyma

A megpucolt, felkockázott krumplit annyi sós vízben főzöm meg, amennyi éppen ellepi. Még forrón, levében krumplitörővel összetöröm, apránként megszórom liszttel és közben fakanállal keverem. A krumplipürénél sűrűbbnek kell lennie, ezért ha szükséges, adok még hozzá lisztet. Takaréklángon kevergetem, vigyázva, hogy le ne kapjon az alja. Néhány percig "pöfögtetem" majd zsíros kanállal beleszaggatom abba a hagymás zsírba, (apróra vágott hagyma zsírban megpirítva) amit a krumpli főzése alatt készítettem. Kicsit megpirítom a gancákat és forrón tálalom.

Fogyókúrázóknak és kényes gyomrúaknak nem ajánlom!

A fánk, aminek száz neve van

Egy velencei farsangi fánkot - gaeani e crostoi - készültem sütni, amikor olvastam, Duende a minap forgácsfánkot sütött, amit hívnak még csörögefánknak, herőcének vagy például Bernecén herőkének. Gabah crostolit készített, aminek egyéb fedőnevei: cenci, donzelle, grostoli, bugie, frappe, chiacchiere, sfrappole, intigoni, galani, orilettas

Azért, hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, az általam sütött, tipikusan karneváli édességnek is több neve van: Veronában galani, Trentinoban cenci, Piemonte-ban bugie, Umbriaban frappe és folytathatnám a végtelenségig.
Mondanom sem kell, minden név ugyanazt a fánkot takarja, nüansznyi eltérésekkel. Ha nem is egymás klónjai, de feltétlenül egymás ikertestvérei.



A recept Claudia Toso Cucina Veneta című könyvéből való:

Hozzávalók

• 30 dkg liszt
• 6 dkg cukor
• 5 dkg vaj
• 2 tojás
• szűk 1/2 pohár tej
• 1 evőkanál grappa (olasz törkölypálinka), esetleg rum
• csipetnyi só
• olaj a sütéshez
• vaníliás porcukor a tetejére

Az olaj és a vaníliás cukor kivételével minden hozzávalót összegyúrtam. 4 részre osztottam és minden részt lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam. Derelyevágóval (persze késsel is lehet) felszabdaltam és forró olajban sütöttem.
Nagyon gyorsal sül, ezért előre vágjuk fel az összeset, sütés közben erre nem lesz időnk!

Ha nagyon vékonyra nyújtjuk, ropogósabb lesz, azonban könnyebben megég.



Ha egy leheletnyivel vastagabbra nyújtjuk, párnaszerűen felfúvódik és kicsit fánkszerűbb lesz.


Mindenki döntse el, szívének és ínyének melyik kedvesebb, azonban a vaníliás porcukrot semmiképpen ne hagyjuk el!

Tésztasaláta csirkemellel

Tegnapról maradt egy sült csirkemellem, így mára ennek a tésztasalátának az elkészítése ugrott be elsőre. Egyébként ez a - Stahl Judit Végre otthon című kötetében megjelent - tésztasaláta volt az első olyan étel, amit gyermekem először készített egyedül az elmúlt évben. Némi változtatással szoktunk élni az eredeti recepthez képest, ízlésünk és a kamraszekrény tartalmától függően. Például nem egész csirkéből készítjük, csak mellből. Télen felénk lehetetlen beszerezni a friss bazsalikomot, ezért bazsalikomos olivaolajjal és kakukkfűvel helyettesítem (nincs kárára, bár én nagy kakukkfűrajongó vagyok). Az újhagyma kiváltható lilahagymával. A sima fetánál - szerintem - jobb a füstölt feta. A pennénél mutatósabb a mini penne, de más is szóbajöhet. Koktélparadicsom helyett jó a sima is, csak daraboljuk fel.

Hozzávalók

• 30 dkg mini penne (tollhegytészta, pl. Barilla))
• 1 sült csirkemell
• 20 dkg füstölt feta
• 3 paradicsom
• egy marék dió
• 1 lilahagyma
• 1 gerezd fokhagyma
  
• néhány szál kakukkfű
• 1/2 citrom leve
• só
• frissen őrölt bors
• néhány evőkanál olivaolaj (bazsalikomos)

A szokásos módon megfőzöm a tésztát, leszűröm és egy nagyobb tálba teszem. Meglocsolom az olivaolajjal és a citromlével, sózom, borsozom, hozzáadom a reszelt fokhagymát és összekeverem. Beleteszem a cafatokra tépkedett csirkemellet, a feldarabolt paradicsomot, a karikákra szelt lilahagymát, a felkockázott fetát és a durvára darabolt diót (a diót nem szoktam megpirítani). Óvatosan átforgatom, megszórom a kakukkfűvel.

Langyosan a legfinomabb, de hidegen is jó.

Aranygaluska muffintepsiben

Bevallom, az aranygaluskában mindig a szélét és a megpirult diót szerettem. Ezért sokszor muffintepsiben sütöm. A tálalása is egyszerűbb, bár most ezek egy kicsit részegen dűlöngélnek.

A recept Ábrahám Gézánétól származik, a Vasi, zalai parasztételek című könyvből.

Hozzávalók

a tésztához:

• 40 dkg liszt
• 1/2 zacskó szárított élesztő
• csipetnyi só
  
• 3 tojás
• 4 dkg cukor
• 2 dl tej
• 1/2 tojásnyi olvasztott vaj
  

a töltelékhez

• 10 dkg darált dió
• 5 dkg cukor
• egy kevés olvasztott vaj
  

A szokásos módon kelt tésztát készítek és meleg helyen kelni hagyom. Egy muffintepsit alaposan kivajazok. A tésztát ujjnyi vastagra húzkodom, egy nagyobb pogácsaszaggatóval vagy pohárral kiszaggatom a tésztát és a tepsi mélyedéseibe teszem. Megkenem olvasztott vajjal, megszórom a cukros dió keverékével és ráteszem a másik tésztakorongot.
Előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 20 percig sütöm.

Vaníliamártás kívánkozik mellé.

Nana fokhagymalevese

Úgy vagyok a fokhagymával, mint Jamie Oliver az édesköménnyel, épp' csak édességekbe nem teszek belőle. Kis családom elég jól tolerálja eme vonzalmamat, de a fokhagymaleves már kiveri náluk a biztosítékot. Egyedül csak félig vegetáriánus Nana kutyánk lefetyeli lelkesen (nem mondhatom, hogy a kutya sem eszi a főztömet). Nanával egyébként nagyon hasonló az ízlésünk, például mindketten rajongunk a jóféle csokikért, nyári nagy kedvencünk a kapros tökfőzelék és egyikünk se fogyaszt kutyatápot semmilyen formában.

Joanne Harris könyveiről már írtam. Tőle származik ennek a levesnek a receptje, amin csak annyit változtattam, hogy víz helyett csontlevet használtam. Ez a csontlé most csirkemellcsontból frissen készült, de 5 dl-es adagokban mindig van a fagyasztómban valamilyen csontlé vagy húsleves. Szükség szerint használom, akár fagyottan is.

Hozzávalók

• 5 fej fokhagyma
• 4 evőkanál olivaolaj
• 1 evőkanál liszt
• 1,5 liter csontlé vagy víz
• tengeri só
• frissen őrölt bors
• néhány szál kakukkfű
• 1/2 csokor petrezselyem

Az egészben hagyott, héjas fokhagymákat keresztben elvágom, vágott felével lefelé tűzálló edénybe teszem az olivaolajjal együtt. Lefedve 140 fokon 1 órát sütöm. Kicsit hűlni hagyom és a megpuhult belsejét kinyomom egy fazékba az olajával együtt. Megszórom a liszttel, átforgatom, kicsit pirítom és felöntöm a csontlével. Fűszerezem és vagy 10 percig főzöm. Megszórom a finomra vágott petrezselyemzölddel.

Az eredeti recept szerint cérnametélttel kellene tálalni, de én jobban szeretem pirított kenyérkockákkal vagy levelestészta betéttel.

Töltött káposzta

Előkerült a fagyasztóból a karácsonyi töltött káposzta maradéka. Erről eszembe jutott, hogy szokásos mostanában - de szerintem teljesen felesleges dolog - a töltött káposzta eredetéről vitatkozni. Örmény? Török? Tény, hogy a Balkánon az Oszmán Birodalom közvetítésével terjedtek el a szármák és a különféle töltikék, de más népek konyhájában is találkozhatunk különféle levelekbe csavart ezzel-azzal. Mégis, azt hiszem, hogy a savanyú káposzta felhasználása a töltött káposztánál igazi magyar sajátosság. Már az 1600-as évek elejéről találunk feljegyzéseket a káposztás húsról, a töltött káposzta receptjének első leírását pedig az 1695-ben megjelent Tótfalusi szakácskönyvben találjuk. Hogy ez csak 300-400 éve történt? Na és! A pirospaprika használata csak a 18. században vált általánosan elterjedtté az országban, mégis, a mai magyaros konyha elképzelhetetlen nélküle.

Szinte ahány ház, azaz család, annyi töltött káposzta készítési mód. Én így csinálom:

Hozzávalók

• 1,5 kg szálas savanyú káposzta
• 1 hasáb, azaz savanyított káposztafej
• 0,5 kg darált, kicsit zsírosabb sertéshús
• 2 sertésköröm
  
• 1 bögre barna rizs
• 1 tojás
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd reszelt fokhagyma
• só
• frissen őrölt bors
• 2-3 babérlevél
  
• néhány szál apróra vágott kakukkfű
• 1 kiskanálnyi pirospaprika
• 2-3 kanál olaj
• húsleves vagy csontlé
  

A finomra vágott hagymát megpárolom az olajban, kihűtöm. Beleteszem a rizst, fűszerezem (só,bors,fokhagyma,kakukkfű) hozzáadom a darált húst és a tojást. Összekeverem és betöltöm a káposztalevelekbe, amelyeknek az "ormóját", a vastag levélerét már levágtam. Nem túl szorosra töltöm, hogy legyen helye megdagadni a tölteléknek.

Egy nagyobb fazék aljára teszem a tökéletesen pedikűrözött körmöket, rá a szálaskáposzta felét. Erre ültetem a töltelékeket, közé a babérleveleket, majd a tetejére ismét szálaskáposzta kerül.

Felöntöm annyi hús- vagy csontlével, ami éppen ellepi, ebbe keverem bele a pirospaprikát is.
Fedő alatt, takaréklángon legalább 5-6 órán át főzöm. Nem kell aggódni, nem fől túl. Rántás nem kerül bele. Tejfölt csak tálalásnál adok hozzá.

Testradír olivaolajból és tengeri sóból

Ma reggel a fürdőszobában (amikor éppen "elhalt hámsejtjeimtől" szabadultam meg) jutott eszembe, hogy ezt a nem ehető receptet is felteszem. Biztosan sokan ismerik ezt az egyszerű, de nagyszerű módszert, de talán valakinek újdonság.

Ma már sokféle, jobbnál jobb testradír kapható a boltokban, azonban az olivaolajból és tengeri sóból álló keveréknél nem ismerek egyszerűbbet és hatásosabbat. A só tengeri só legyen, a kőső erre nem alkalmas. Az olaj pedig kizárólag jó minőségű olivaolaj. Körülbelül 1/3 bögrényi finomszemcséjű tengeri sót locsoljunk meg extra szűz olivaolajjal. Ne tocsogjon, de ne is legyen száraz a keverék, a "nedves homok" állag a megfelelő. Alaposan dörzsöljük át magunkat ezzel a keverékkel, az arcunkat azonban ne, itt túl érzékeny hozzá a bőr. Jól öblítsük le, majd a szokásos módon zuhanyozzunk. Bársonyos bababőr lesz a jutalmunk.

Mi ez?

A következő bejegyzéseim egyike lesz az ehhez a képhez tartozó recept. Tegnap vásárlás helyett hamut szórtam, na nem a fejemre, hanem a házunk előtti ónosesőáztatta járdára. Addig is, amíg beszerzem a hozzávalót, lehet találgatni, mit ábrázol a kép.

Gyerekkori ízek 1. - A kőttes palacsinta

Gyerekkoromban nem is ismertem mást, mindig kőttes, azaz kelt palacsinta készült nálunk, csak felnőtt koromban találkoztam először az általánosan elterjedt palacsintával. Tulajdonképpen ez is úgy készül, eltekintve egyetlen lényeges különbségtől, hogy élesztő is van benne és sütés előtt meg kell keleszteni. Szoktam bele olajat is tenni, így a sütés már nem igényel külön olajat, ezért nem terjeng olajszag az egész lakásban.

Hozzávalók 12-14 darabhoz

• 5 dl tej
• 3 tojás
• csipetnyi só
• 3 evőkanál cukor
• 25 dkg liszt
• 1/4 csomag szárított élesztő
• 2-3 evőkanál olaj

A hozzávalókból a szokott módon csomómentes palacsintatésztát keverek és 1 órán át meleg helyen kelni hagyom. Ha túl sűrűvé vált volna, pici tejjel hígítom, azonban sűrűbb állagúnak kell lennie, mint a hagyományos palacsintatészta. Teflonserpenyőben kicsit vastagabb palacsintákat sütök. Tetszés szerinti töltelékkel fogyasztható. Én az egyszerű fahéjas cukorra vagy valamilyen jóféle lekvárra esküszöm.

Téli étrend a palócoknál

Az évszakokhoz igazodó, helyi terményeket felhasználó étkezés nem újkeletű dolog, még néhány évtizeddel ezelőtt is a mindennapok részét képezte, különösen vidéken. A hűtők és fagyasztók elterjedése, a szállítás meggyorsulása és a jobb anyagi helyzet mára felborította ezt a rendet.

Régebben a palócok a téli időszakban csak kétszer étkeztek egy nap, szemben a nyári háromszori, olykor négyszeri étkezéssel. Télen rövidebbek a napok, a ház körüli munkák nem igényeltek annyi energiát, mint a nagy nyári munkák. Még a XX. század elején is csak a módosabbak engedhették meg a napi háromszori étkezést.

A reggelit 8-10 óra között volt, miután ellátták az állatokat. Általános szokásként az előző esti maradékot fogyasztották el, de ha nem volt maradék, akkor is gyakran főtt ételt ettek (rántott leves, köménymagos leves, krumplileves), módosabbak hurkát sütöttek.

A főétkezést 4-6 óra között fogyasztották el, a nap jellegének megfelelően: szerda, péntek tésztás nap, kedd, csütörtök, vasárnap húsos nap volt. Bár télen a húsos napokon sem főztek mindig húst, ezt többnyire csak gazdahelyen tudták betartani. Általában babot, káposztát, krumplit ettek, a tartósított húsféléket a nagy nyári munkák idejére tartogatták.
Hétfőnként a vasárnapi maradékok kerültek sorra vagy ez is tésztás nap volt. Szombaton már a vasárnapra készültek, így csak valami könnyűt ettek.

Az ételek gyakoriságát nézve a fő táplálék egyértelműen a kenyér volt, utána bab, krumpli, főtt tészták, káposzta lehetne a sorrend. A húsok közül a sertésnek volt a legnagyobb jelentősége, mely húsának nagy részét és szalonnáját és háját is felfüstölték.



Fotó:

Forrás: Cs. Schwalm Edit - A palócok táplálkozása ünnepeken és hétköznapokon

Megérkezett a NYEREMÉNY!

,Fakanál jóvoltából tegnap megkaptam a karácsonyi receptversenyben elért helyezésem nyereményét. Köszönet érte és köszönet természetesen Nemisbékának, aki kitalálta és megvásárolta ezeket a szuper ajándékokat.

Már alig várom, hogy kipróbálhassam őket! Még soha nem volt szlilkonformám, de nagyon praktikusnak tűnik. Agyaggolyócskákat sem használtam még vaksütéshez, csak szárazbabot. Ezzel legalább nem fordulhat elő, mint a babbal, hogy abból akarjak levest főzni. Nem értettem, miért nem puhul meg több óra alatt sem a bab, amire leesett a tantusz, véletlenül a vaksütéshez már többször felhasznált babból akartam ebédet készíteni.

Köszönet még egyszer minden szavazónak is!

Csicseriborsópástétom - azaz a hummusz

A kezembe akadt egy üveg csicseriborsó és emlékek sorát indította el bennem...
Az első diplomámat trópusi és szubtrópusi állattenyésztésből szereztem (a szűken vett szakmámban azonban soha nem dolgoztam) és ezért még egyetemistaként néhány hetet Szíriában tölthettem. Azt mondják, már a találkozás pillanatában eldől valaki viszonya az arab világgal, szeretni vagy taszítani fogja a sok szín, illat, nyüzsgés. Ez így igaz, engem rögtön elvarázsolt ez a mesebeli kultúra.

Szíriában kóstoltam először a hummuszt, ezt az egész Közel-Keleten elterjedt, csicseriborsóból készült krémet. E nélkül a mezze, az akár 15-20 féle előételt tartalmazó egyveleg, elképzelhetetlen. Hazatértem után szerettem volna itthon is elkészíteni, de akkoriban az arab konyha szinte teljesen ismeretlen volt nálunk és a csicseriborsó, tahini beszerzése is lehetetlennek bizonyult (ne feledjük, a 80-as évek elején járunk!). Néhány év múlva - szerencsére - változott a helyzet. 1985-ben két könyv is megjelent az arab konyháról: Hackl. J. Vilmostól az Arab konyha és Horváth Boldizsárnétól a Húsz ország konyhája. Ez utóbbi alapján készítem azóta is a hummuszt.



Hozzávalók

• 20 dkg főtt csicseriborsó (konzerv is lehet)
• 2-3 evőkanál tahini (vagy pörkölt szezámmag és olivaolaj)
• 2-3 gerezd reszelt fokhagyma
• 1/2 citrom leve
• só
• a tetejére olivaolaj és pirospaprika
  

Nem volt itthon tahinipasztám, ezért szezámmagot pörköltem meg olaj nélküli, száraz serpenyőben. Vigyázni kell, hamar megég! Kevergessük bőszen, amikor elkezdenek ugrálni a magok, már majdnem kész. Éppen csak zsemleszínűek legyenek, különben keserű lesz az ízük.
Botmixerrel pürésítettem, teljesen simára kevertem.

Előételként arab lepénykenyér mellé tálalhatjuk, de akár rozskenyérre kenve is finom.

Gyorsan valamit levelestésztából

Nagy barátja vagyok a leveles tésztának, mindig akad a hűtőmben. Na, nem házilag készült (bár egyáltalán nem bonyolult az elkészítése, de igencsak időigényes) és nem is fagyasztott. Nekem a Tante Fanny friss levelestésztája vált be a legjobban, ezt még nyújtani sem kell. Készülhet belőle édes sütemény vagy sós. Nálam leginkább sós, a töltelék pedig ami éppen a hűtőben akad. Leggyakrabban mini mozzarella, paradicsom, olajbogyó, ezek általában vannak itthon.



Muffintepsiben szoktam megsütni, ehhez a tésztát egy bögrével kiszaggatom és máris mehet a mélyedésekbe. Lehetőleg kerüljük az előre magozott olajbogyót, szörnyű íze van szerintem. Egy kés lapja vagy a szaggatóként használt bögre talpának segítségével pillanatok alatt ki lehet magozni: kicsit megdögönyözzük a bogyókat - feszültséglevezetésnek sem utolsó - és máris kiszedhetjük a magokat. Az én kedvencem a D'Amico sóban tartósított fekete olivája.
Koktélparadicsommal a legmutatósabb, de másmilyen is jó.
Néha megcsöpögtetem fokhagymás olivaolajjal is.

A legjobb az egészben, hogy sütéssel együtt is 15 perc alatt készen is van. Persze első lépés a sütő bekapcsolása legyen, 200 fokra beállítva. A sütésre 8-10 perc elég, sütőtől függően.

Anyósom pogácsája

Tegnap volt a lányom szalagavatója és már az idejét sem tudom, mikor bőgtem ennyit. Nem vagyok egy elérzékenyülős, most mégis itattam az egereket. Öregszem.

Anyósomék is eljöttek és ha már jöttek, hoztak is ezt-azt. Például házi készítésű kolbászt, szalonnát, hurkát (ebből Napmátka-féle hurkával lerakott krumpli lesz), stb.
Lányom egyik kedvence az Anyósom sütötte pogácsa. Íme:

Hozzávalók

• 1/2 kg liszt
• 2 tojás
• 1 evőkanál só
• 1/2 evőkanál cukor
• 25 dkg margarin
• 1 zacskó szárított élesztő
• 4 dl tejföl
• 15 dkg reszelt sajt

A margarin, a sajt és az 1 tojásfehérje kivételével kelt tésztát dagasztunk. Kinyújtjuk, megkenjük a lágy margarinnal és feltekerjük, mint a bejglit. A tekercset 3 egyenlő részre vágjuk, majd egymás tetejére helyezzük őket és jó ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát. Nagyobb pogácsaszaggatóval kiszúrjuk a pogácsákat és sütőlapra sorakoztatjuk őket. Most lép színre a maradék tojásfehérje, amivel megkenjük a pogácsák tetejét és megszórjuk őket a reszelt sajttal.
Félóráig kelni hagyjuk és előmelegített sütőben 200 fokon kb. 20 percig sütjük.

Mit olvastam 2008-ban?

Renátától kaptam a kérdést: miket olvastam 2008-ban?


A játékszabályok:

1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.( pl. ezzel: http://href.hu/x/7slz )



Nem titok, hogy szeretem a könyveket. Régebben, amikor napi 3,5 órát utaztam a munkahelyemre, a vonaton olvastam. Mostanában esténként - a tv műsorok miatt ez nem meglepő.
Számos nagyon jó, érdekes és felejthető könyvvel kötöttem ismeretséget a tavalyi évben, most mégis csak a decemberben olvasottakból válogatok.

Mary Hooper: Elisa Rose
Mary Hoopert elsősorban ifjúsági írónak tartják (nekem is a lányom ajánlotta), de felnőtt fejjel is élvezhetők könyvei - Édességek kicsiny boltja, Szirmok a hamuban (mindkettőben receptek is vannak). Mindhárom kötet az 1660-as évek Londonjában játszódik, a nagy pestisjárvány és a tűzvész idején.

Máté Ferenc: Toszkána hegyei
Az otthonkeresésekről írt vallomásoknak nagy keletjük van, különösen sok írás született Provence-ban vagy Toszkánában letelepülők tollából. Ezek sorát gyarapítja ez a könyv is. Nem rossz, nem rossz, de maradok Frances Mayesnél és Peter Maylenél.

Gilles Neret: Klimt
Már akkor szerettem Klimt képeit, amikor még nem volt divatos. Ez a kis kötet remek összefoglalója Klimt munkásságának és nem utolsósorban élvezhetők az illusztrációk is.

Joanne Harris: Csokoládécipő
Szerintem mindenki látta a Csokoládé című filmet Johnny Deppel (azért említsük meg Juliette Binoche-t is). A film alapjául szolgáló regény folytatását is érdemes elolvasni. Szeretem Joanne Harris könyveit, mindegyiket olvastam (a Rúnákat éppen most) és szakácskönyveit (Francia konyha, Francia piac) gyakran forgatom.

Palóc mese-beszéd (Valentin Andrea szerkesztésében)
16 mesét olvashatunk és a CD-n tizenhármat hallgathatunk ízes palóc tájszólásban. Nem csak gyerekeknek való!
"A mese a nép lelke, sorsa, jelene, öröme, bánata. Hagyomány és változás, álom és valóság. A mese a nemzet kultúrájának leghívebb őrzője. Benne lakozik az egyszerű nép, a nemzet fiainak sorsa, élete, jelleme, s minden mesemondó és befogadó számára a lehetőség, hogy e sorsokat, e csodálatos világot magáévá tegye." /Fábián Edit/

Én Tőlük kérdezem, hogy mit olvastak 2008-ban : Balzsam, Vesta, Citromfű, Fekete Bodza, Ágni.

Ronda, de finom - Diós tallér

Nem, ez nem az! Nincs köze a tehénhez. A nem túl vonzó külső ízletes belsőt takar. Kiváló lehetőség a felesleges tojásfehérjék felhasználására. Én ugyanis, ha rögtön nem használom el a tojásfehérjéket, biztosan megfeledkezem róluk. Próbáltam már a mélyhűtőben is gyűjtögetni őket, de csak a fagyasztó leolvasztásakor kerültek elő és akkor éppen sem időm, sem kedvem nem volt kezdeni velük valamit. Persze aki már belekezdett az idei év első fogyókúrájába, omlettet is süthet a fehérjékből, de mindenki másnak ajánlom ezt a tallért.

Hozzávalók

• 4 tojásfehérje
• 25 dkg cukor
• 25 dkg darált dió
• 2 csapott evőkanál átszitált kakaópor
• 5 dkg apróra vágott étcsoki

A tojásfehérjét felverem, hozzáadom a cukrot és még azzal is verem egy kicsit. Egy lyukas fakanállal beleforgatom a darált diót, a kakaót és a csokit. Kávéskanálnyi halmokat adagolok egy sütőlapra, egymástól tisztes távolságra, mert szétterül.
180 fokra előmelegítem a sütőt, majd amikor beteszem a tepsit, rögtön leveszem 150 fokra a hőmérsékletet. Így inkább szárítom, mint sütöm.

Gesztenyés gombaleves

Férjem nagy kedvence ez a leves, amit teljesen másképpen készítek, mint Zsuzsa. Az ötletadó Halmos Monika receptje volt, bár már nem nagyon ismerne rá. Legfinomabb természetesen vargányából, de mivel nem szeretem a szárított gombát, leggyakrabban friss csiperkéből készül.
Ez utóbbi esetben nagy szolgálatot tesz a vargányagombás Kotányi malom, ami némi vargányaízt csempész vissza a levesbe. Vargányán kívül sót (és borsikafüvet, petrezselymet) is tartalmaz, ezt figyelembe kell venni a sózásnál.
A főtt, szemes gesztenye fele kiváltható fagyasztott, natúr gesztenyemasszával. Ez esetben a liszt fölöslegessé válik, mert a gesztenyemassza kellőképpen besűríti a levest. A főtt gesztenyét mazochisták készíthetik maguk, de tökéletesen megfelel a fagyasztott vagy a zacskós változat is.
Ha éppen akad, készíthetjük húslevessel, csak hasznára válik.
A petrezselyem akár el is maradhat.

Hozzávalók

• 50 dkg gomba
• 20 dkg tisztított, főtt gesztenye
• 5 dkg vaj
  
• 1 liter víz vagy húsleves
  
• 2 dl tejszín
• 1 evőkanál liszt
• só
• esetleg vargányagombás só
• frissen őrölt bors
• reszelt szerecsendió
• csipetnyi pirospaprika
• esetleg néhány szál petrezselyem

A gombát soha sem mosom vagy hámozom meg, csak egy papírtörlővel tisztítom meg, ha szükséges. A tönk földes végét persze levágom. Felszeletelem és a vajon megpárolom. Felöntöm a levessel vagy a vízzel, hozzáadom a gesztenyét, ízesítem és pár percig forralom. Ha csak egész gesztenyét használok, akkor csomómentes tejszínes habarást készítek a tejszínből, a lisztből és a pirospaprikából, majd a leveshez keverem. Ha natúr gesztenyepürét is teszek bele, akkor a liszt elmarad, csak a tejszín megy a levesbe. Kiforralom és tálalás előtt egy kicsit hűlni hagyom.

Vízkereszt és Farsang a palócoknál

Még ki se hevertük a karácsonyi és szilveszteri eszem-iszomot és máris itt a farsang! Ma vízkereszt (Epiphania Domini - az Úr megjelenésének) napja van. Az elnevezés Krisztus megkeresztelkedésére utal, de szokták ezt a napot még Háromkirályok napjaként is emlegetni.
Ekkor szentelték a vizet és a tömjént. A szentelt vízzel beszentelték az állatokat, ittak belőle és a kútba is öntötték. Hittek a víz tisztító erejében, ezért a bölcsőtől a koporsóig felhasználták.

Szokásban volt a házszentelés a - koleda - is, hogy Isten áldása legyen házon, a gonosz szellem ne ártson. Krétával írták fel Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot, hogy védjen a villámcsapás és a boszorkányok ellen. Ezért a szolgáltatásért a pap és a kántor adományokat (különböző élelmiszereket) kapott. Csakúgy, mint a háromkirály-járás alkalmával házról házra járó gyerekek. A háromkirály-járás sokban hasonlít a betlehemezéshez, de kevesebb benne a párbeszédes forma. Legfontosabb kelléke a csillag, mely a három királynak mutatta a Betlehembe vezető utat.

Ma bontjuk szét a karácsonyfát és ma veszi kezdetét a farsangi időszak, ami egészen hamvazószerdáig, a Húsvét előtti 40. napig, tehát a nagyböjt kezdetéig tart.

A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás, rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang, amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három nap volt.
Ennek az időszaknak a jellemző ételei a kocsonya, a fánk (pampuska), herőce (forgácsfánk), zsíros pogácsa, káposzta oldalassal. A fonóházakban mákos, főtt kukoricát ettek, aszalt gyümölcsöket, molnárkalácsot, pattogatott kukoricát.

Fotó: Bartus Zoltánné

Forrás: Palócok III. kötet (Bakó Ferenc szerk.)
Balassa-Ortutay - Magyar Néprajz

Spagetti nyers paradicsommal

Tudom, manapság az évszakokhoz igazodva a helyi termények fogyasztása dívik, azonban az én mediterrán lelkem nem bírja a januári napok ólmos szürkeségét, muszáj visszacsempésznem kicsit a nyarat, legalább a tányéromba. Erre még a mostanában kapható sápatag paradicsom is alkalmas, különösen, ha fürtös fajtájú. Dörzsöljük meg egy kicsit a szárát és szagolgassuk meg: ha érezhetően paradicsomillatot áraszt, akkor már nagy baj nem lehet.

Sokáig abban a hitben voltam, hogy a spagetti és a nyers paradicsom házasítása az én találmányom, ám kiderült, mégsem. Cinzia Godeluppi Cucina Siciliana című könyvében olvasható spagettireceptjét (ami fokhagymával erős paprikával és petrezselyemmel készül) mindig nyers paradicsom hozzáadásával szoktam elkészíteni. És lám, így is egy élő recept, amire a napokban akadtam rá az 1987-ben megjelent Itáliai ízek című kötetben, mint Nápoly környéki ételre. Hát, ennyit az újításról.

Hozzávalók személyenként

• 10 dkg spagetti (pl. Barilla)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 paradicsom
• 2 evőkanál olivaolaj
• nagyszemű tengeri só
• frissen őrölt bors
• néhány szál petrezselyem vagy kapribogyó (sóban tartósított)

A legjobb az egészben, hogy még a tészta főzésével együtt sem tart 10 percnél tovább az elkészítése. Álljunk ellen a kísértésnek, ne főzzük túl a tésztát, csak al dente, ahogy az olaszok mondják. Kapribogyóból szigorúan csak a sóban tartósított változatát tegyük a tésztára, még véletlenül se az ecetes szörnyűséget. A legjobb minőségű a Pantelleria szigetén termő, bár a legborsosabb árú is.

Amíg a tészta fől, olivaolajon futtassuk meg a reszelt fokhagymát, a felkockázott paradicsomot (esetleg kimagozhatjuk, ha túlságosan lédús) és a felaprított petrezselymet vagy a kapribogyót. Ez csak néhány másodperc, amíg a fokhagyma illatozni kezd és a paradicsom még nyers marad és nem enged levet. Beleforgatjuk a leszűrt tésztát, sózzuk, borsozzuk és máris ehetjük, álmodozva a nyárról.

PIF játék

Ágni invitált játékra, amire persze rögtön jelentkeztem.

Ez egy Pay It Forward jellegű játék, melyet bárki játszhat akinek blogja, képtára van. Az első három jelentkező aki commentet ír ide, az saját kezűleg készített ajándékot kap 365 napon belül tőlem.

Cserébe előre kell "fizetni", vagyis meghirdetni a játékot saját blogban vagy képtárban: feltenni a LOGÓT és leírni a magyarázatot. Nem kap ajándékot aki ezt nem teszi meg. Remélem lesz vállalkozó szellemű jelentkező.

Szeretettel várok Rátok, gyertek játszani!