Lányok virággal

Körömvirágos olaj

Még most is virágzik a körömvirág, érdemes belőle körömvirágos olajat készíteni. A körömvirág (Calendula officinalis) fészkesvirágzatának szirmai sokoldalúan felhasználhatók: belsőleg (ételekben, teákban, szinezékben), vagy éppen külsőleg (krémekben, olajokban). Fertőtlenítő, gyulladásgátló, sebgyógyulást elősegítő (hámosító), hidratáló, ránctalanító hatása miatt kedvelt összetevője a krémeknek.

A szirmok olajos kivonatához általában napraforgóolajat használnak, de én inkább hideg sajtolással nyert sárgabarackmag olajjal készítettem, ami önmagában is bőrtápláló hatású.

Hozzávalók

• szárított körömvirágszirmok
• hidegen sajtolt sárgabarackmag olaj

Első lépésként szárítsuk meg a körömvirágot vagy vásároljunk eleve szárított szirmokat. Azért kell hozzá szárított virág, mivel hosszú ideig (minimum 3 hétig) állnak a szirmok az olajban és friss virág esetén megpenészesedhetnének. Csak a szirmokat használjuk fel, szórjuk kisebb üvegbe, majd öntsük fel annyi olajjal, amennyi bőven ellepi. Legalább 3, maximum 6 hétig hagyjuk állni, időnként felrázva. Van aki napra teszi, de a hidegen sajtolt olajoknak nem tesz jót a tűző napfény, inkább sötétebb helyen tároljuk. Végül szűrjük le és „máris” használhatjuk a szép, sárga olajat.

Mozzarellával töltött cukkinivirág

A cukkini számolatlanul hozza virágait, így itt az idő a töltött cukkinivirág elkészítéséhez.

Hozzávalók

• 10 dkg finomliszt
• 2,5-3 dl száraz fehérbor (esetleg víz)
• 1-2 evőkanál olívaolaj
• 1 tojás
• só
• cukkinivirágok
• mozzarella
• só
• bors
• a sütéshez olaj

A dolog legmacerásabb része a lakók kiköltöztetése (hiába, nem csak mi szeretjük a cukkinivirágot). A bibétlenített/porzótlanított virágokat öblítsük le vízzel, szárítsuk meg alaposan (hogy kellőképpen megtapadjon rajta a bunda).

Amíg száradnak a virágok, készítsük el a pastella-t: a liszthez egyszerre öntsük hozzá a bort, keverjük simára, majd adjuk hozzá az olajat, a sót és a tojássárgáját, végül pedig a felvert tojásfehérjét.

A virágokat töltsük meg a picit megsózott, megborsozott mozzarelladarabokkal, a szirmokat csavarjuk össze, hogy jól záródjanak (ha úgy gondoljuk, akár egy fogvájóval is rögzíthetjük. A megtöltött virágokat mártsuk a tésztába és forró olajban süssük aranybarnára, majd alaposan csepegtessük le a felesleges olajtól.

Frissen (később megereszkedik), némi citrommal és persze a maradék borral tálaljuk.

Tipp: nemcsak mozzarella, de sonka is kerülhet bele (még jobb a kettő együtt).

Recept: Lénárd Sándor

Szárított ibolyavirág

Tavasszal még nincs elég ereje a napnak a szárításhoz, de a fűtőtest közelében, langyos sütőben vagy optimális esetben egy aszalóban is megszáríthatjuk a virágokat.

Tárolásánál ne érje levegő, így nem szívja magába a levegő páratartalmát. A szárított ibolyavirágot később teakeverékekbe tehetjük, de süteményekhez, csokoládékészítéshez is felhasználhatjuk.

Ibolyaszirup

Azt hiszem, nem vagyok egy romantikus alkat: amikor egyik reggelre az egész kertet ibolyaszőnyeg borította, nem az volt az első gondolatom, hogy milyen gyönyörű (na jó, a második gondolatom ez volt), hanem hogy miket fogok készíteni belőle. Azóta versenyt futok az idővel, pontosabban a virágok elmúlásával.

A listámon az első az ibolyaszirup volt. Elkészítésének sok-sok receptjét böngésztem át, de egyik sem győzött meg teljesen. Így megalkottam a saját verziómat és nem bántam meg, pontosan olyan lett a színe, illata, íze, ahogyan azt elképzeltem: maga a folyékony ibolya.

Hozzávalók 3 dl-hez

• 5 dkg + 5 dkg ibolyavirág
• 2 dl víz
• 30 dkg kristálycukor
• 1 evőkanál citromlé

Az ibolyagyűjtés meditáció vagy kész idegbaj, nézőpont kérdése, nem kis idő ennyi virágfej lekaszabolása. Viszont ez a legnehezebb része a dolognak. Az első 5 dkg virágot mozsárban összetörtem (az egész lakás ibolyaillatban úszott).

A vizet felforraltam, ráöntöttem az üvegbe töltött összetört ibolyára, majd lezártam az üveget. 24 órát állni hagytam.

Másnap a másik 5 dkg virágot (ha lehet, frissen szedjük) a kristálycukorral egy késes robotgéppel ledaráltam (brutális ibolyaszíne lett). Ez tulajdonképpen ibolyacukor.

A beáztatott virágokról leszűrtem a most már tinta színű vizet (jól kinyomkodtam a kifakult virágokat is), a citromlével és az ibolyacukorral együtt egy edényben kevergetve addig melegítettem, amíg a cukor felolvadt. Figyeljünk rá, hogy ne forrjon, mert csökkenti az aromát.

Többször átszűrtem, egyre finomabb szűrőkön. A végén papírzsebkendővel béleltem ki a szűrőt (a kávéfilter még egyszerűbb).

Végül a szirupot üvegbe töltöttem.

Ibolyacukor

Az ibolyaszedés fárasztó, de ugyanakkor kellemes munkáját leszámítva pillanatok alatt elkészül, csak együtt meg kell darálni a cukrot és az ibolyavirágokat. Lehetőleg sötétebb szirmú virágokat válasszunk, így a végeredmény is sötétebb lesz.

Hozzávalók

• 5 dkg ibolyavirág
• 30 dkg kristálycukor

Egy késes robotgéppel daráljuk össze a virágot és a cukrot, addig, amíg egyenletes állagú és színű lesz. Azonnal felhasználható (pl. ibolyasziruphoz vagy süteményekhez) de alaposan megszárítva későbbre is eltehető.

Bodzaszirup

Nálunk még virágzik a bodza, így most a szokásos bodzaszörp helyett bodzaszirup készült.

Tulajdonképpen ugyanúgy készül, mint a szörp, csak kevesebb vízzel. Ez több okból is praktikus: egyrészt töményebb, így ízesítésre ez jobban megfelel (pl. bodzafagyihoz ), és tárolni is egyszerűbb.

Hozzávalók

• 1 liter víz
• 1 kg kristálycukor
• rengeteg bodzavirág
• 2 citrom leve vagy helyette citromsav
• 1 mokkáskanál nátrium-benzoát - elhagyható

A vizet a cukorral együtt forraljuk fel, majd hűtsük ki. Tegyük bele a lecsipegetett bodzavirágokat (a szárrész nélkül) - annyit, amennyi csak belefér a szirupba. Egy éjszakát hagyjuk állni a hűtőben. Másnap reggel szűrjük le üvegekbe. 

Rögtön fogyasztható, hűtőszekrényben hosszabb ideig eltartható. Amennyiben télre szánjuk, akkor tegyük bele a tartósítószert vagy gőzöljük ki a légmentesen lezárt üvegeket.

Levendulás sztrapacska

Dani hiányolta a blogról a levendulás sztrapacska receptjét (ha már egyszer palócprovence). Hát, legyen!

Hozzávalók

a sztrapacskához:

• itt olvasható
• ha újkrumpliból készül, akkor + 1 tojás

a fűszeres olajhoz:

• 3-4 evőkanál olaj
• 1 nagy citrom reszelt héja
• 1 teáskanál levendulavirág
• néhány szál kakukkfű
• só
• őrölt fehérbors

a tálaláshoz:

• 20 dkg tehéntúró

Először a fűszeres olajat készítettem el, így a sztrapacska főzése alatt az ízek kicsit összeértek. A levendulával bánjunk csínján, nagyon intenzív ízű, különösen a friss virág.

A sztrapacskát a hagyományos változatához képest egy tojással gazdagítottam, mivel újkrumpliból készült, így egy kicsivel több lisztet is igényelt.

A leszűrt sztrapacskát összeforgattam a levendulás olajjal.

Túróval - ez esetben az enyhébb ízű tehéntúróval - tálaltam, megszórva egy kevés levendulavirággal, kakukkfűvel és reszelt citromhéjjal.

Jázmin

Az olajfafélék családjába tartozó jázmin valamennyi faja gyönyörű. Az egyik legismertebb  az akár 3 méter magasra is megnövő, bódító illatú örökzöld cserje, az arab jázmin (Jasminum sambac).

Tunézia nemzeti virága a jázmin - az élet és a boldogság szimbóluma - így gyakran találkozhatunk jázminárusokkal, akik kis csokrokban kínálják az illatozó virágokat. Nem csak turisták vásárolják, hanem helybéliek is, sokszor férfiak - maguknak. A bal fül mögé tűzött jázmin azt jelzi, hogy a férfinak barátnője van (és ezzel feltétlenül dicsekedni is akar), a jobb fül mögötti pedig az egyedülállókat jelzi (akik nagyon szívesen tűznék már a bal fülük mögé).

A jázminvirágok elengedhetetlen alkotórészei a jázminteának, de készítenek belőle szirupot (ne feledjük, csak néhány jázminfaj virága ehető!) és természetesen illóolajat is.

Cukorba zárt illatok - levendulás cukor

Már régóta terveztem az elkészítését és nem azért halogattam, mert bonyolult lenne megcsinálni, de mindig máshoz használtam fel az éppen "szüretelt" levendulavirágokat. Szerencsére, még mindig nyílnak a levendulabokraim.

Hozzávalók

• cukor
• levendulavirág

Teljesen ugyanúgy készül, mint a levendulás só, csak itt értelemszerűen nem sót, hanem cukrot használunk. A cukrot a lemorzsolt virágokkal üvegbe rétegeztem. 2-3 hét után már felhasználható számos süteményhez vagy desszerthez.

Cukorba zárt illatok - rózsaszirmos cukor

Annak ellenére, hogy már kopogtat az október, a kertben a rózsák még teljes pompájukban virítanak. Szívemnek különösen kedves a damaszkuszi rózsa, aminek bódító illatát cukorba zártam.



Hozzávalók

• finomszemű kristálycukor
• illatos rózsaszirmok (lehetőség szerint damaszkuszi vagy százszirmú rózsa)

Az ehető virágokkal kapcsolatban mindig megemlítem, de itt is tényleg nagyon fontos, hogy NE használjunk vegyszerezett virágokat. És itt nem csak a permetezésre gondolok, hanem a virágbolti tartósítókra is.

Az illatos szirmokat cukorral rétegezve egy zárható üvegbe teszem és hagyom, hogy a cukor átvegye a rózsa illatát.

Levendula sorbet

A sorbet (szorbé) származását homály fedi, feltalálóként a kínaiakat, az arabokat, a perzsákat és a törököket is jegyzik. Nevéből kiindulva valószínűleg arab eredetű (sharab - italt jelent) és valóban, eredetileg hűtött, mézzel édesített, gyümölcsökkel, és alkoholmentesen készített frissítő ital volt.
Európába kerülése után is hosszú ideig csak a gazdagok engedhették meg maguknak hűtésének nehézsége miatt. A hosszú, bőséges lakomákon egyrészt az emésztés elősegítésére, másrészt étvágygerjesztőként alkalmazták; megtisztította az ízlelőbimbókat és képessé tette az újabb ízélmények befogadására. Részben ma is ezt a célt szolgálja, de ma már desszertként is fogyasztják.
(Forrás: innen)

A sorbet sok azonosságot mutat a szicíliai granitaval, ami nem meglepő, hiszen Szicíliában is nagyon erős volt az arab hatás a gasztronómiában (is). Igazán népszerűvé a franciák tették. Ezt a levendulás változatot itt találtam.



Hozzávalók

• 2 csésze víz
• 1 csésze cukor
• 1 evőkanál levendulavirág
• 2 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál vodka

A cukrot a vízzel együtt felforraltam, majd hozzáadtam a levendulavirágot. A levendulavirág feltétlenül vegyszermentes legyen. Ha nincs saját termesztésű, inkább használjuk a gyógynövénybolti szárított változatot. Amikor kihűlt, átszűrtem, belekevertem a citromlevet és a vodkát. Ez utóbbi kicsit lágyabbá teszi a sorbet-t, de ki is hagyhatjuk belőle. A szokásos módon fagyasztottam. A sorbet különösen alkalmas rá, hogy fagylaltgép nélkül készítsük el.

Tökvirág rántva

Kisvirág egy újabb remek gasztrojátékot ötlött ki és mi más is lehetne a téma az Ehető virágokon, mint az ehető virágok?! Most igazán tobzódhatunk az alapanyagokban, kedvcsinálónak pedig ismét következzen egy idézet az egyik kedvenc könyvemből:

Lénárd Sándor: A római konyha (1963):

FRITTO DI FIORI DI ZUCCA

"Amikor a nap úgy perzseli az Örök Várost, hogy a Szent Péter téren az egyetlen hűvösebb hely az obeliszk árnya, az articsóka eltűnik a frittóból. Áldhatjuk a szerencsét, hogy nyomban akad helyettese: a tök virága. Leginkább a zsenge, még kibomlatlan bimbók alkalmasak a kirántásra.

A tökvirág, szemben a fritto eddig felsorolt alkotóelemeivel, nem "aranyozva" (dorato) kerül a tálra, vagyis nincs rajta lisztből és tojásból készült bunda, hanem csak lisztből és vízből való, amelynek pastella a neve.

Hadd jegyezzük meg nyomban: a víz helyettesíthető száraz (de nem savanyú!) fehér borral is, ez csak az étel javára szolgál. Az oly változatosan felhasználható frascati ebből a szempontból is felülmúlhatatlan.

Hozzávalók: tökvirág, 1 pohár langyos víz (ha tetszik, száraz fehér bor), 10 dkg liszt, 1-2 kanál olívaolaj, só, 1 tojás fehérje, 1 kis darab mozzarellasajt, 1 darabka sonka, citromszeletek.

Számítsunk minden 10 dkg lisztre egy pohár langyos vizet (vagy bort), amit egyszerre öntünk rá, és gyorsan elkeverjük, hogy ne rugalmas tésztaszerű massza képződjék, hanem folyékony pastella. Ehhez adunk 1 evőkanál olívaolajat, sót, majd közvetlenül a felhasználás előtt még egy tojás felvert habját.

A pastella legyen selymesen puha és folyékony!

Ebbe a masszába mártogatjuk bele a tökvirágokat, mielőtt a forró zsírba kerülnének.

Mivel mindent a virág sem mondhat el helyettünk, ajánlatos elébb óvatosan felhasítani, és egy darabka mozzarellasajtot vagy egy kis kockányi sonkát (párurait) belerejteni. Ha pedig a két ínyencséget egyidejűleg helyezzük el rejtett "üzenetként": jól tesszük azt is.

Jöhet a refrén, a citromkarika."

És ha mindez nem lenne elég, néhány ötletadó recept:

Ibolyaecet
Kandírozott ibolya
Tavaszi saláta vadontermőkből
Virágok bundában
Bodzafagyi
Levendulás só
Rózsafagylalt

Ne szegje kedvünket, hogy néhány virág szezonja már lejárt, találjunk helyettesítőket a többi nyíló ehető virág között.

Rózsafagylalt

A rózsafagylaltot megízlelve a mesés keleten találjuk magunkat (vagy legalábbis a 70-80-as évek bolgár tengerparti élményei jutnak eszünkbe).



Hozzávalók

• főzött fagylaltalap
• 3 evőkanál rózsadzsem (pl. bolgár) vagy rózsalekvár)
• 2-3 evőkanál rózsavíz
• málnapiros ételfesték

A főzött fagylaltalapba belekeverem a rózsadzsemet és a rózsavizet. A kicsit sokkoló rózsaíz tompul fagyasztás során, nem kell megijedni. Némi ételfestéket adok hozzá - cseppenként - hogy halvány rózsaszínt kapjak (a dzsemtől barnás árnyalatú lenne egyébként). A fagyasztása a szokásos módon történik. Tálalásnál kandírozott rózsaszirmokkal is díszíthetjük.

Levendulás só

A levendulát, ezt az eredetileg mediterrán növényt senkinek sem kell bemutatni. Már az ókori görögök és a rómaiak is jól ismerték és becsülték görcsoldó, nyugtató és gyulladáscsökkentő hatásait. A francia levendula nagyüzemi termesztése Magyarországon dr. Bittera Gyula nevéhez fűződik, aki az 1920-as években a Tihanyi-félszigeten alakított ki - Franciaországból hozott szaporítóanyagból származó - levendulaültetvényt. Állítólag régebben az egész Tihanyi-félsziget levendulaillatú volt július környékén.

Számos kozmetikum tartalmaz levendulaolajat jótékony hatása miatt. Szárított virágja általános rovarűző, leginkább molyok ellen szokták használni a háztartásokban, de kellemes illatáért és szépségéért is. A kertben a rózsa mellé ültetve elűzi a levéltetveket.

Fűszerként elsősorban Dél-Európában - így Provence-ban is - használják virágait és fiatal leveles hajtásvégeit. Az illatos virágok nem csak a cukornak adhatják át aromájukat, de a sónak is.



Hozzávalók

• tengeri só (lehetőleg nagy szemű)
• levendulavirágok

A levendulavirágokat lemorzsolom a száráról és egy csinos üvegbe rétegezem a sóval felváltva.
Hasonlóan készül a levendulás cukor is, amihez tetszés szerint használhatunk porcukrot, de kristálycukrot is.

A rózsa

A Perzsiából származó rózsának több, mint 5.000 fajtája van. Közülük a két legillatosabb a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena) és

Fotó: innen

a százszirmú rózsa (Rosa centifolia),

Fotó: innen

ezért elsősorban e kettőből állítanak elő illóolajat. Különösen a damaszkuszi rózsa illóolaja jó minőségű. 30 ml rózsaolaj előállításához 60.000 rózsaszirom szükséges, ez magyarázza horribilis árát.

Azonban nem csak illóolaj készülhet belőlük, hanem különböző csemegék is, például lekvár, rózsavíz, rózsaszörp, kandírozott rózsaszirmok, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. Természetesen ez utóbbiakat más illatos rózsafajtákból is megpróbálhatjuk elkészíteni, de néhány dologra azért figyeljünk oda. Először is, csak permetezőszereket soha nem látott virágokat használjunk fel ilyen célra, másrészt mindig kóstoljuk meg még nyersen a szirmokat. Mert bár a legtöbb illatos rózsa jóízű is egyben, azért vannak kivételek.

Fekete bodza

Mostanában - amióta nyílik a bodzavirág - mindenki bodzalázban ég, ami teljesen érthető. Azonban nem csak remek konyhai alapanyag, de a fekete bodza (Sambucus nigra) az egyik legsokoldalúbb növényünk.

Ez a bodzafélék (Capriofoliaceae) családjába tartozó cserje az egész országban mindenhol megtalálható, hiszen remekül alkalmazkodik a legkülönbözőbb körülményekhez is. Kedvező helyen akár 10 méter magas fává is megnőhet. Régen a szegényember patikája cím büszke tulajdonosa volt, mivel faluhelyen minden udvaron ott díszelgett és gyógyászati szerepe volt az elsődleges.

Virágaiból főzött teáját hűléses betegségekben alkalmazták, hiszen izzasztó, köhögéscsillapító hatású. Érett bogyókból készült lekvár, bogyóinak kipréselt leve vagy a száraz termésből készült teája enyhe hashajtó és vizelethajtó hatású. A levelekből is főzhető tea, ezt elsősorban reumás bántalmak ellen és lázcsillapításra, valamint koszorúér betegségnél a légszomj csillapítására itták.

A szintetikus festékek feltalálása előtt fontos festőnövény is volt: a bogyóból különböző adalékanyagokkal barna, kék, ibolya, bíbor és fakókék, a levelekből pedig zöld festékanyagot készítettek.Több éves hajtásaiból ásó- és lapátnyeleket, fúvós hangszereket, de még kovácsműhelyben használatos fújtatót is készítettek.

A néphitben is fontos szerepe volt, sok helyen rontáselhárító növényként tisztelték, máshol azonban úgy tartották, a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája, ezért nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. Sokfelé úgy vélték, a bodzabokor alatt nem jó elaludni, mert elvarázsolja az embert. Hát, ki lehet próbálni...

Bodzafagyi

Egy szem gyermekem sikeresen letette az angol nyelvvizsgáját is, ennek örömére készült ez a fagylalt. Így a két nyelvvizsgával már megközelítően annyi pluszpontja van, mintha én analfabéta lennék, Ő meg lányanya. Nem, nem akarom én szidni a felvételi rendszert - megtették már helyettem ezt mások. Csak valahogy nem kedvelem a megkülönböztetést, legyen az pozitív vagy negatív. Az esélyegyenlőség biztosítását nem itt kellene elkezdeni, hanem már jóval korábban. Mondjuk születéskor...

De nem is erről akartam írni, hanem a bodzafagyiról, ami igen jól sikerült.


Hozzávalók

• 4 dl tej
• 2 dl tejszín
• 1 dl bodzaszirup, esetleg bodzaszörp
• 5 tojássárgája
• 3 evőkanál porcukor

A tojássárgákat kikevertem a cukorral, majd a bodzaszörppel végül hozzákevertem a tejszínt és a tejet. Folytonos kavargatás mellett takaréklángon besűrítettem (az óvatosabbak vízfürdő felett tegyék ezt!). Néha megkeverve kihűtöttem.

Akinek van fagylaltgépe, innentől semmi dolga, a gép elvégzi amit kell. Nekem azonban nincs, így a mélyhűtőben fagyasztottam meg a fagyit, szorgosan felverve eleinte félóránként, majd óránként. Ez azért kell, hogy ne legyenek jégkristályok a kész fagylaltban.

Virágok bundában

Mostanában felénk egész hegyoldalak fehérlenek és illatoznak a virágzó akáctól és ez eszembe juttatta, hogy milyen régen nem ettem bundázott akácvirágot. Tulajdonképpen bármilyen ehető virággal elkészíthető, de nosztalgiából az akác mellett bodzából csináltam, hiszen gyerekkoromban is e két növényből készült ez a csemege. Nem utolsó sorban szinte egyszerre nyílnak, a kicsit késő akácot beéri a siető bodza.

Hozzávalók

• 15 dkg liszt
• 2 tojás
• 3 evőkanál porcukor
• 2 dl tej
• akác- és bodzavirág
• a sütéshez olaj
  

A hozzávalókat a virágok nélkül csomómentesre keverjük (sűrű palacsintatésztát kapunk) és fél órát pihentetjük. Közben a virágokat alaposan átnézzük, a bogarakat kilakoltatjuk (egyszerű rázogatással). A virágokat nem kell leszedegetni, az ernyővel illetve szárral együtt belemártjuk a masszába, majd forró olajban aranybarnára sütjük. Lecsöpögtetve, ízlés szerint esetleg porcukorral megszórva, forrón tálaljuk.

Tavaszi saláta vadontermőkből

Egy tavaszi séta jó alkalom arra, hogy begyűjtsük ennek a salátának a hozzávalóit. Érdemes megismerkednünk ezekkel a friss, új ízekkel, különösen ha már unjuk a fejessalátát.


A salátaboglárkából, gyermekláncfűből és tyúkhúrból álló zöldsalátát ehető virágokkal vidámíthatjuk, például ibolyával és a salátaboglárka virágaival. A salátához kipróbálhatjuk az ibolyaecetet.

A gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale) szerintem mindenki ismeri, ha máshonnan nem is, gyerekkorából, amikor bóbitás terméseit fújkálta. Ezt a ma már megbecsült gyógynövényt több névvel is illetik, például kákics, kutyatej, pongyola pitypang és még vagy tucatnyi másikkal. Virágzás előtti fiatal leveleiből saláta vagy főzelék készíthető, gyökere megpörkölve kávépótlónak is használható. Levele enyhén vízhajtó hatású, ezért teája kedvelt salaktalanító. A gyökeréből készült főzetet máj-, cukor-, vese- és hólyagproblémák esetén alkalmazzák.

Hozzávalók a salátához - tetszés szerinti arányban

• salátaboglárka levele
• tyúkhúr hajtása
  
• gyermekláncfű levele
• ibolyavirág
• salátaboglárka virága

Hozzávalók az öntethez

• 3 evőkanál olivaolaj
• 1 evőkanál ibolyaecet
• csipetnyi só
• 1-2 tekerésnyi bors
  

Az öntethez valókat keverjük össze (legegyszerűbb egy villával felverni, de használhatunk egy kicsi csavaros üveget is) A saláta alkotórészeit rendezzük el egy tányéron és csorgassuk rá az öntetet.