Hollókő, ez a kis palóc falu a Cserhátban, méltán került fel egyedüli magyar faluként az UNESCO világörökségi listájára. Legalább egyszer mindenkinek érdemes ide ellátogatnia, de aki jót akar magának, akkor ezt nem húsvétkor teszi. Tömegiszonyosként nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy most menjünk, pedig gondoltam rá, hogy sokan leszünk.
Ekkora érdeklődésre azonban nem számítottam. Azért annak örültem, hogy még sokakat érdekel a néphagyomány. A rendezők igazán kitettek magukért, nagyon jól szervezett volt minden. Tömeg ide vagy oda, jól éreztük magunkat. Most elsősorban a gasztrovonatkozásokról számolok be, egyebekről majd
itt írok.
Egy ilyen rendezvényen óhatatlanul felüti a fejét a biznisz, de szerencsére itt a rendezők határokat szabtak, csak minőségi termékekkel találkoztunk az árusoknál. Nem csak az egyes mesterségek portékáit lehetett megvásárolni, de harapnivalókat is, például perecet, kürtőskalácsot:
Válogatni lehetett a különböző mézek és mézeskalácsok között is:
A bevállalósak megkóstolhatták a kakashere pörköltet,
amit leöblíthettek némi panyolai elixírrel:
Papp Miklós házi lekvárjai és szörpjei nagy dilemma elé állították az érdeklődőket, hiszen a következőkből lehetett válogatni: alma, áfonya, barack, berkenye, birs, bodza, csalán, csipke, dió, eper, fokhagyma, kökény, málna, ribizli, rózsaszirom, som, szeder, szilva, meggy, zeller:
A Nagymama éléskamrájába betérők is találhattak kedvükre valót:
A Katalin Csárdában tett látogatásunkról majd legközelebb írok.
