Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 01. 30.

A hagyományos népviselet vadhajtása, avagy a műmagyar ruha


A nemzeti öntudat képviselőjeként a 19. századra kialakult a nemzeti díszöltözék végleges formája, a díszmagyar, az arisztokrácia, a birtokos nemesség és a középosztálybeliek kedvelt viselete. Trianon után különösen előszeretettel fejezték ki vele a hazafiságot, ezzel is igyekeztek visszaadni a sértett nemzeti önérzetet.

A mindenki számára elérhető leegyszerűsített, olcsó változata volt a magyar ruha, ami elsősorban a már kivetkőzött (a népviseletet elhagyó) területeken terjedt el, köszönhetően a népszínműveknek és a közoktatásnak.

Kislányok műmagyarban a 30-as években

1945 után háttérbe szorult, majd a 90-es években ismét felütötte a fejét, különösen a szüreti felvonulásokon, falunapokon. (Régen a nők és a gyerekek általában nem vettek részt a szüreti felvonuláson, de ahol igen, ott viszont népviseletet hordtak. Kislányokra soha nem adtak piros színű ruhát, hiszen az „felnőttszín”.) Sajnálatos módon mára oly annyira elterjedtté vált, hogy néhány éve bekerült a balassagyarmati Palóc Múzeum viseletgyűjteményébe is. Sőt, még  a mátraverebélyi öltöztetős Máriácskán is látható.


A magyar zászló színeiben pompázó műmagyar ruha női változata a nemzeti jelleg erőteljes hangsúlyozására épít: farkasfoggal díszített piros puszrikból (mellény) és pártából, nemzeti színű szalaggal díszített fehér ingvállból (női ing), fehér ráncolt felsőszoknyából és (általában hozzávarrt) alsószoknyából, valamint zöld kötényből áll.



Forrás:
Dr. Lengyel Ágnes: „Csak a rózsám járjon szép csinosan...” - Ünnepi palóc öltözetek napjainkban
Dr. Lengyel Ágnes: Palóc népviselet egykor és ma Nógrád megyében
Tompos Lilla: A díszmagyar - a magyar díszviselet története
F. Dózsa Katalin: A magyar ruha feltámadása. Népviselet és napi divat a harmincas években

2013. 01. 28.

Borzas vagy jólfésült csokoládés mandulacsók


Bevallom, nekem a rusztikusabb, borzas változat tetszik jobban, más csak azért is, mert azt nem kell hideg vizes kézzel gömbölygetni. Bármelyiket is választjuk, csak arra kell vigyázni, nehogy túlsüssük, a közepe maradjon lágy (hűlés közben még szilárdul).



Hozzávalók 20-25 darabhoz
  • 2 tojásfehérje - nem kell felverni!
  • 20 dkg finomra darált mandula (blansirozott)
  • 17,5 dkg átszitált porcukor
  • 3 dkg átszitált kakaópor



Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. A hozzávalókat keverjük jól össze, ragacsos masszát fogunk kapni. Teflon (vagy teflon sütőfóliával bélelt) sütőlapra tegyünk teáskanálnyi kis rakásokat (rossz az, aki rosszra gondol) vagy diónyi masszát gömbölygessünk hideg vizes kézzel, majd kicsit lapítsunk le. 10-11 percig süssük a csókokat.


Magában is finom, de adhatjuk kávé vagy puding mellé is.
Azért ne együnk belőle túl sokat, különben így fogunk kinézni:

2013. 01. 26.

Szánhúzó típus

Ebünk öt perc udvari levegőzés után legalább tíz percig tapad a kályhára, "igazi" szánhúzó típus.


Úgy gondolja, a kályhapadka direkt neki készült,


bár a macska is szívesen ejtőzik ott, ha éppen nem a fotel háttámláján bújnak össze.


2013. 01. 24.

Duplán túrós palacsinta


A zabot gyakran használom különböző formában (zabpehely, zabpehelyliszt, zabliszt)  a konyhámban, de a zabkorpát csak ehhez a palacsintához szoktam. Készülhet édes, de akár sós változatban is.  De akár édes, akár sós, kiadós reggeli lehet. Remek módja a maradék tojásfehérjék eltüntetésének, de persze használhatunk egész tojást is. Én málnával szeretem, ami szezonon kívül fagyasztott is lehet (most nem a saját málnámat tettem rá).


Hozzávalók személyenként

a palacsintához:
  • 1 tojás vagy tojásfehérje
  • 1 evőkanál zabkorpa
  • 1 evőkanál túró
a túrókrémhez:
  • 5 dkg túró
  • ízlés szerint egy kevés porcukor vagy egyéb édesítőszer
  • pici reszelt citromhéj
  • 1 evőkanál tejszín
  • málna vagy egyéb bogyós gyümölcs (fagyasztott is lehet)

Verjük habbá a tojásfehérjét, keverjük bele a túrót és a zabkorpát (meg a tojássárgáját, ha egész tojást használunk). Forrósítsunk fel egy teflon palacsintasütőt (a hagyományosat picit olajozzuk ki) és egy evőkanálnyi masszát tegyünk a serpenyőbe. A kanál hátával kicsit egyengessük palacsinta formára (a mérete természetesen nem a hagyományos palacsintáé lesz, hanem kb. 10 cm átmérőjű és vastagabb is). Az én palacsintasütőmben 3 lepényke fér el egymás mellett. Amikor aranybarnára sült, fordítsuk meg és süssük meg a másik oldalát is.

A túrókrémhez keverjük ki a túrót egy löttyintésnyi tejszínnel, édesítsük ízlés szerint és tegyük bele a reszelt citromhéjat is. A palacsintákon osszuk el a túrókrémet és rakunk rá jó sok málnát.


Tipp: a sós változatnál az édesítést és a gyümölcsöt hagyjuk el, helyette használjunk friss fűszernövényeket a túrókrémben. A tetejére kerülhet némi összevágott zöldség (uborka, paradicsom, zöldhagyma, stb.), de akár füstölt lazac, sonka, sült bacon is.

2013. 01. 22.

Barkó bableves


A barkók a palócok egyik ágának tekinthetők, a zárt völgyekben sokáig fennmaradt archaikus kultúrájuk, így főzési szokásaik is megőrződtek. A savanykás ízvilág, a habarással történő sűrítés (sokszor rántással együtt alkalmazva) jellegzetessége leveseiknek, főzelékeiknek.
Származom szerint barkó vagyok, bár most a nyugati palócok közt élek. Apai nagyanyámat már sajnos nem ismerhettem, de anyai nagyanyám és dédanyám főztjét még kóstolhattam.

Ez a bableves szűkösebb időkben füstölt hús nélkül készült (legfeljebb egy kis szalonnabőrrel). Mostanában aktuális kedvencemmel, füstölt csirkecombbal főzöm. Egyébként nem rajongok a csirkecombért, de a füstölt csirkecomb nagy találmány. A tradicionálisabb változatban használjunk tetszés szerinti füstölt disznóalkatrészt...


Hozzávalók
  • 30 dkg szárazbab egy éjszakára bő vízbe áztatva
  • egy darab tetszés szerinti füstölt hús vagy füstölt csont – ha túlságosan sós és/vagy száraz, akkor beáztatva
  • 1 vöröshagyma
  • 2 babérlevél
  • 2-3 kockára vágott krumpli
  • 1 evőkanál zsír
  • 1+1 evőkanál liszt
  • 2 gerezd reszelt fokhagyma
  • 1 teáskanál pirospaprika
  • 1 bögre tej
a tálaláshoz:
  • borecet
  • csípőspaprika
  • tejföl
  • friss kenyér
A beáztatott és leszűrt babot, a füstölt húst a babérlevelekkel és az egész hagymával együtt főzzük majdnem teljesen puhára annyi vízben, ami bőven ellepi. Ekkor sózzuk, adjuk hozzá a felkockázott krumplit, és főzzük addig, amíg minden puhára fő.
A zsírral, a fokhagymával, 1 evőkanál liszttel és a pirospaprikával csináljunk rántást, engedjük fel egy kis hideg vízzel, keverjük csomómentesre, adjuk a leveshez. A tejet és a másik kanálnyi lisztet habarjuk össze, majd a habarékot szintén adjuk a leveshez. A habarást hajdan egy célszerű faeszközzel, a habaróval (habarófa) végezték.

habarófa - a képen legelől

Néhány percig forraljuk a levest a kétféle sűrítőanyaggal.
Az ecetet mindenki a saját ízlése szerint teheti a levesébe már a tányérjában (régen a fazékban ecetezték), ahogy a csípőspaprikát is.

2013. 01. 21.

Boldogasszony hava


Boldogasszony alakja a mai napig vitatott, napjainkra teljesen egybemosódott Szűz Mária alakjával. A magyar kereszténykor előtti pogány Boldogasszony (ősi asszonyistenség) kultusz Szent István király idejében krisztianizálódott, Szent Gellért püspök tanácsára a hittérítők Szűz Mária alakjára alkalmazták. Nyomai azonban még ma is megtalálhatók a palóc, székely és csángó hitvilágban.


Csíksomlyói „Babba Mária, a napba öltözött Boldogasszony”

Kálmány Lajos (1852-1919) katolikus pap és szakrális néprajzkutató sok kutatást végzett Boldogasszonnyal kapcsolatban.

Jeles napok januárban:

Január 1. - Újév

Január 6.


Vízkereszttől hamvazószerdáig - Farsang

Január 22. - Vince-nap

Január 25. - Pálforduló

2013. 01. 20.

Pampuska


Nagyanyám soha nem volt hajlandó olajban sült vagy olajjal készült ételt enni, ragaszkodott a zsírhoz. Így gyerekkoromban mindig zsírban sült a pampuska, azaz a szalagos fánk (sütésekor az oldalán világos csík- szalag – keletkezik, innen ered a neve). A tésztájába még én is zsírt teszek, de már olajban sütöm (sajnálnám a drága zsírt erre pocsékolni).



Hozzávalók 12 darabhoz

  • 35 dkg finomliszt + egy kevés a formázásához
  • csipetnyi só
  • 2 evőkanál cukor
  • 3 dl langyos tej
  • 2 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • 1 tojássárgája
  • 1 evőkanál zsír megolvasztva
a sütéshez:
  • zsír vagy olaj
a tetejére:
  • lekvár és/vagy porcukor
Fél bögre langyos tejbe morzsoljuk az élesztőt, adjunk hozzá 1-1 teáskanálnyi cukrot és lisztet, és hagyjuk kicsit kelni. A felfuttatott élesztővel és a többi hozzávalóból dagasszunk kelt tésztát, meleg helyen kelesszük a duplájára.
Lisztezett deszkán nyújtsuk ujjnyi vastagra, fánkszaggatóval vagy egy pohárral szaggassuk ki, és hagyjuk ismét megkelni. A tésztamaradékot ujjnyi csíkokra sodorva formázhatjuk tetszés szerint (nálunk amolyan „keresztezett szalag” formában sült ki).



Forrósítsuk meg az olajat. A fánk egyik oldalába nyomjuk bele a hüvelykujjunkat, majd ezzel az oldalával lefelé tegyük az olajba. Egyszerre csak néhány darabot, hogy sülés közben is lazán elférjenek az olajban. Fedő alatt süssük rövid ideig (figyeljünk, nehogy megégjen), majd fedő nélkül süssük a másik oldalát. Alaposan csepegtessük le.

A fánk mélyedéseibe lekvárt tehetünk, de porcukorral is megszórhatjuk.


2013. 01. 18.

Ananászos uborkasaláta


Ez a maláj uborkasaláta igazi napfényt hoz a télbe, és nem utolsó szempontként ilyenkor is elkészíthető. Eredetileg friss ananásszal készülne, de konzervvel is tökéletesen működik.



Hozzávalók
  • 1 kígyóuborka hosszában elvágva, kimagozva, felszeletelve
  • 1 lilahagyma félfőre vágva és vékonyra szeletelve
  • ½ friss ananász hámozva, felszeletelve vagy ½ doboz darabolt konzerv ananász
  • 1 piros csilipaprika apróra vágva
  • 6 evőkanál rizsbor vagy almaborecet (én rizsecetet használtam)
  • 2 teáskanál cukor (én az ananászkonzerv levét használtam)
  • bors
A hagymát pácoljuk kicsit az ecetben, ez kicsit finomít az ízén. Majd keverjük össze a többi hozzávalóval és tálaljuk. Remekül illik a szecsuáni fűszerezésű sertéshez.

Mea culpa: eddig se fordítottam túl sok gondot az ételfotózásra, de így van ez, ha valaki nem a blog kedvéért főz, hanem a családnak főzött ételek kerülnek a blogra. Ezért nincs idő hosszas szöszmötölésre, sokszor csak közben van lehetőség egy-két kattintásra, tálalás után már nem. Azért majd igyekszem, de nem ígérhetek semmit...

2013. 01. 16.

Szakácskönyvmustra - Fűszeres szakácskönyv


Manapság csak az nem ír szakácskönyvet, aki nem akar (és csak kevesen nem akarnak), így már Dunát lehet rekeszteni velük, mégis kevés kelti fel közülük az érdeklődésemet. Belelapozás után még kevesebb fog meg bármilyen szempontból is, gyakran a nagy nevek is csalódást okoznak (lehet, hogy bennem van a hiba – túl nagyok az elvárásaim). A tavalyi karácsony előtti kínálatban mégis ráleltem néhány ígéretes darabra. A külföldiek közül a kedvencem a Fűszeres szakácskönyv lett (de találtam egy magyar gyöngyszemet is – erről majd legközelebb írok).

Mighty Spice Cookbook

Már a könyv borítója megfogott, végre nem a szerző díszeleg rajta. A képen látható öt fűszer egyúttal utalás arra is, hogy a receptek csupán öt fűszer felhasználásával készültek (természetesen, nem ugyanarról az öt fűszerről van szó), mégis tökéletesen visszaadják az adott országok (Kína, Kambodzsa, Vietnam, Thaiföld, Indonézia, Malajzia, Mexikó, Srí Lanka, Marokkó, Törökország és persze India) ízvilágát. Végül is, ez nem meglepő, hiszen John Gregory-Smith nem csak járt ezekben az országokban és tanulta helyben a jellemző specialitások elkészítését, de az általa alapított cégében, a Mighty Spice Company-ban, fűszerkeverékek és fűszerpaszták előállításával és forgalmazásával foglalkozott. Így nyugodtan hagyatkozhatunk rá és biztosak lehetünk benne, hogy működnek a receptjei. És tényleg! Az eddig kipróbáltak mindegyike tökéletes (ráadásul az én ízlésem szerinti) volt.

A 106 recept logikus felépítésű, könnyen követhető, legtöbbje képekkel (William Lingwood) illusztrált. Bevallom, én a szakácskönyveket legtöbbször csak olvasgatni szoktam, ritkán érzem a kényszert, hogy a konyhába menjek és elkészítsek belőlük bármit is, de ezt a 106 receptet végigfőzöm, az már biztos ...

2013. 01. 14.

Szecsuáni fűszerezésű sertéshús


Egy ilyen szörnyű hófúvásos napon legjobb valami fűszereset enni. Ez a szecsuáni ízvilágú hús első alkalommal maradékból készült (véletlenül pont passzolt hozzá az eredeti fűszerezés), de természetesen készülhet friss húsból (eredetileg előfőzött oldalasból) is, de akkor a sütési idő meghosszabbodik. Grillezés helyett én a wokban sütést választottam. Az ötlet John Gregory-Smith Fűszeres szakácskönyéből való.


Hozzávalók
60 dkg maradék sertéssült felcsíkozva (vagy friss hús)

a szószhoz:
3 evőkanál olaj
2 teáskanál római kömény
1 teáskanál chilipehely
4 gerezd reszelt fokhagyma
1 kisebb nagyon finomra vágott vöröshagyma
1 evőkanál méz
4 evőkanál szójaszósz
1 dl víz

Az olajban pattogtassuk ki a római köményt, majd süssük egy kicsit a chilipehellyel is (néhány másodperc csak). Adjuk hozzá a vöröshagymát és a fokhagymát, pirítsuk néhány percig, végül keverjük bele a szójaszószt és a mézet. Öntsük fel a vízzel és főzzük, amíg besűrűsödik.

Öntsük az elkészült szószt a húsra és felforrósított wokban (vagy serpenyőben) kevergetve pirítsuk néhány percig.

Kinézetre nem egy látványos étel, de feldobhatjuk némi színes salátával - mi ananászos uborkasalátát  ettünk hozzá.  



2013. 01. 11.

Madármenza

A tartósabb hidegek óta ipari mennyiségű madáreleség fogy nálunk. Az első nap csak néhány cinege járt rendszeresen,


akiket az ablakból mindig láttam.


Később csatlakozott egy csuszka is,


ő is visszatérő vendég.


Kék cinegék is gyakran feltűnnek,


bár a széncinegék mindig megpróbálják őket elzavarni.



Aztán leadták a drótot a haveroknak, hol van ingyenkaja és azóta csak jönnek


és csak jönnek.


Amikor viszem az utánpótlásokat (több helyen van a kertben etetőhely és mind teltházas) csak kicsit odább libbennek megvárva a tálalást, majd rögtön lecsapnak rá.

2013. 01. 09.

Kulfí


A költözés miatt már a múlté a kapunkkal szemben lévő kisbolt, ahová még télen is sokszor csak papucsban szaladtam át valamiért, olykor naponta többször is. Az itteni kínálat a fizetőképes kereslet (pontosabban annak hiánya miatt) igencsak szűkös. Sok évvel ezelőtt volt hentes és zöldséges is a faluban, de mára már nyomuk sem maradt. Így az a fura helyzet állt elő, hogy a tartós élelmiszerek, de még az egzotikusabb hozzávalók is egy-két kattintással elérhetők az interneten, de a napi, egyszerű (elsősorban a friss) alapanyagok beszerzése feladja a leckét. Ezért legtöbbször a határ túloldalára visz az utam – szélesebb választék, jobb minőség és kedvezőbb árak (pedig nem a nyugati határszélen élek). Ott csak a csomagolt dolgokkal vagyok bajban, mivel általában minden egy nyelven (amit én nem beszélek) van feltüntetve a sokszor átlátszatlan csomagoláson. Bár az eladók és a vásárlótársak is segítőkészek, azért akad vicces szituáció bőven, néha meg csak otthon derül ki, hogy nem teljesen azt vettem, amit akartam. Így történt, hogy natúr sűrített tej helyett a cukrozott változat került a kosaramba. Ezért kulfí, indiai fagylalt készült belőle…



Az Észak-Indiából származó kulfínak nagyon sok változata ismert, az én kedvencem a kardamomos ízesítésű. Hagyományosan a tej több órás besűrítésével készül, de ezt a lépést megspórolhatjuk magunknak sűrített tej használatával. A cukrozott változat esetében még külön cukrot sem kell adni hozzá, így tényleg pikk-pakk mehet a fagyasztóba.

Hozzávalók 4 adaghoz
  • 1 doboz (397 g) cukrozott sűrített tej
  • 2 dl tejszín
  • 6-8 tok zöld kardamom


a tetejére:
  • natúr pisztácia - elhagyható



A kardamommagokat szedjük ki a tokból és törjük össze. Tegyük a tejszínbe és melegítsük együtt néhány percig. Hagyjuk állni egy kicsit, hogy átvegye a tejszín a kardamom aromáját, majd szűrjük le. A leszűrt tejszínhez keverjük hozzá a sűrített tejet.

Adagoljuk kis formákba – a tradicionális csavaros tetejű, alumínium kulfíformák helyett bármi megtesz - én a tejszín műanyag dobozait szoktam használni. Merev formák esetében azért célszerű folpackkal kibélelni a formát, így a fagyasztás után sokkal könnyebben kijön belőle a kulfí. Fagyasszuk néhány órát a mélyhűtőben, majd borítsuk tányérokra. A tetejét megszórhatjuk apróra vágott natúr pisztáciával.




2013. 01. 05.

A matyóhímzés


2012. decembere óta a matyóhímzés is felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listájára.



A világon, de itthon is, a legismertebb magyar hímzés a matyóhímzés. Ennek oka nemcsak a színpompás motívumvilág, hanem az is, hogy a reformkortól kezdődő nemzeti kultúra konstruálása során a nemzeti önképhez a matyóság szolgáltatott modellt, majd az 1911-ben megrendezett Operabál matyó lakodalma után egyértelműen a reprezentatív magyarságkép megtestesítőjévé vált.

A matyók (ahogyan a barkók is) a palóc népcsoporthoz tartoznak, de földrajzilag (Mezőkövesd, Tard, Szentistván), nyelvjárásban, szokásaikban, viseletükben (így hímzésükben is) elkülönülnek.



Az 1800-as évek elején még az országosan elterjedt vagdalásos és fehér mértanias laposhímzéssel díszített kendervásznak voltak jellemzőek itt is, 



majd később a finomabb vásznakra már piros és kék pamutfonállal készültek a szabadrajzú hímzések. 



A fordulat az 1870-es években következett be, amikor a szűcshímzések térkitöltő hímzéstechnikájával készültek a kompozíciók. Ekkor alakultak ki a ma is ismert mintaelemek (legismertebb a matyórózsa) és ekkor kerültek át a viseletbe is, felváltva a korábbi fehér lyukhímzést.




A leghíresebb íróasszony Gáspár Mártonné Molnár Borbála (1876-1954) volt, aki Kis Jankó Boriként vált ismertté (nagyapja ragadványnevét használta). 



Tulajdonképpen a matyóhímzést Ő formálta olyanná, ahogyan ma ismerjük: szűcsmester nagyapja mellett sajátította el a szűcshímzés kompozíciós rendjét, színvilágát és ezt ültette át a matyóhímzésbe. 


Az elsők között (1953) kapta meg a Népművészet Mestere címet.


Forrás:
Kútvölgyi Mihály – Viszóczky Ilona – Viga Gyula: Matyóföld rózsái
Magyar Néprajzi Lexikon

2013. 01. 03.

Fűszeres csirke


Velem ellentétben családom nem mindegyik tagja rajong az indiai ízekért, de ez a nem túl tolakodó mughal fűszerezésű csirke mindenki kedvére való volt.



Hozzávalók
  • 60 dkg lebőrözött, kicsontozott csirkehús (mell vagy felsőcomb)
  • 2 evőkanál ghí vagy olaj

a páchoz:
  • 3 teáskanál koriandermag
  • 2 teáskanál római köménymag
  • 4 cm-es fahéjrúd
  • 1 teáskanál kardamommag (a tokból kivéve)
  • ½ teáskanál szegfűszeg
  • 1 vöröshagyma egészen finomra vágva
  • 6-8 gerezd reszelt fokhagyma
  • 3 cm-es gyömbérdarab összezúzva vagy finomra vágva
  • 1 teáskanál chilipaprika-krém (vagy ízlés szerint)
  • 3 evőkanál olaj
  • 1 teáskanál só
  • 2 evőkanál citromlé

Egy száraz serpenyőben (zsiradék nélkül) pirítsuk a koriandermagokat addig, amíg illatozni kezdenek. Vegyük ki, tegyük félre, majd pirítsuk meg ugyanígy a római köményt, végül a fahéjat is. Egy mozsárban (vagy kávédarálóban) törjük finomra a koriandert, a római köményt, a fahéjat, a kardamomot és a szegfűszeget. Adjuk hozzá a pác többi hozzávalóját, keverjük jól össze. A felcsíkozott húst forgassuk a pácba, majd letakarva hagyjuk állni egy éjszakát a hűtőben.

Másnap a felforrósított ghíhez adjuk a bepácolt húst (a fűszerkrémmel együtt), és addig pirítjuk, amíg a hús átsül. Köretnek pulaót adhatunk mellé.

Tipp: nyáron faszenes grillen is megsüthetjük a húst (természetesen ghí nélkül).