Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2011. 01. 31.

Minden napra egy leves

Nem vagyok túl nagy leveskedvelő, sokszor hetek is eltelnek, hogy levest ennék. Mostanában azonban - talán az időjárás miatt vagy egyszerűen csak öregszem - egyre gyakrabban gondolom azt, hogy ennék egy jó levest. És ha már így van, legyen minden napra egy leves! Februárban leveseket ajánlok, remélve, hogy más is kedvet kap a kanalazáshoz.


2011. 01. 29.

Díjak

A mai napig mindig meglepődöm azon, hogy sokan szívesen olvassák az oldalamat, hiszen az indíttatásom a kezdetektől nem változott: emlékkönyv a lányomnak - receptjeink, szokásaink gyűjteménye. Az, hogy ez másokat  - akár bloggereket is - érdekelhet és ennek hangot is adnak, örömmel tölt el.
Néhány hete Nem vagyok mesterszakácstól kaptam ezt a díjat, amit ezúton is ismét köszönök.


A másik díjat pedig Foodafok adta nekem szép szavak kíséretében. Köszönöm!


Most azonban renitens leszek, nem adom tovább e díjakat név szerint. Fogadja minden blogger szeretettel, hiszen valamennyien megérdemlitek!

Ps: Dóritól pedig ezt a díjat kaptam ma (február 2.), köszönöm!



2011. 01. 27.

Töltött káposzta 2.

A töltött káposzta tipikusan olyan étel, amit évente csak egyszer készítek - rajtam kívül más nem nagyon kedveli a káposztaféléket. Töltött káposztát azonban nem érdemes kis adagban főzni, így ilyenkor napokig szó szerint reggelire is ezt eszem, ezért aztán egy évig elég is belőle, bármennyire finom.


A szokásoshoz képest (receptje itt) csak annyiban tértem el, hogy köröm helyett egy szál jóféle mangalica kolbász került bele és a fazekat is füstölt mangalica szalonna bőrével béleltem ki.

2011. 01. 24.

Szezámsó

A szezámsó, azaz a gomasio (vagy gomashio) a japán konyha fűszerezett sója. A hagyományos keverési arány 15:1 szezámmag és tengeri só (a makrobiotikus étrendben 18:1). Készülhet fehér vagy fekete szezámmagból, de ezek keverékéből is. A szezámmagot és a sót is szárazon megpirítjuk, majd együtt őröljük meg (vagy mozsárban törjük össze). Kicsit töpörtyűre emlékeztető illata és íze van.


Készen is megvásárolható.

2011. 01. 21.

Vince-nap

Szent Vince, a spanyol vértanú nem életútja kapcsán kötődik a borhoz és a bortermeléshez. Az, hogy a bor patrónusa lett egyrészt nevének népies etimológiájából ered (Vin-Cent: százszoros bor), másrészt névnapja, január 22. fontos időjósló nap volt.

Ekkortól a gazdák jobban odafigyeltek az időjárásra, a különböző természeti jelenségekből próbáltak következtetni a termés alakulására. 

Fotó: if. Bezeczky Árpád (Márciusi málnás)

Az Ipoly mente szőlősgazdái is azt tartották:
"Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince." - ha csepeg sz eresz, akkor sok bor lesz, ha viszont fagy, nem lesz jó a bortermés.
Néhol még "vincevesszőt" is hajtattak: a levágott szőlővesszőt vízbe állítva betették a meleg szobába, és abból, hogy mennyire hajtott ki következtettek az évi szőlőtermésre. És persze sok bort ittak, kizárólag azért, hogy bőséges legyen a termés...
 
Forrás:
Csáky Károly:Katalin-naptól Gergely-napig
Diós István: A szentek élete

2011. 01. 19.

Kakaós csiga

Nóri, gratulálok! Ahogy hallom, ez volt az első kelt tésztád és jól sikerült. Akkor már úgyis mindent tudsz, de azért néhány szó a kelt tésztákról:

Jó, ha a hozzávalók azonos hőmérsékletűek, sőt a lisztet és a tejet mikróban meg is langyosíthatjuk egy kicsit (azért ne legyen meleg). Ha friss élesztőt használok, akkor előtte  a tej és a cukor egy részével együtt felfuttatom (addig hagyom, amíg kicsit buborékos lesz). Egyszerűbb a porélesztő használata, azt csak el kell keverni a liszttel.

A hozzávalókat fakanállal vagy kézzel összekeverem, majd dagasztom is egy kicsit (lehet géppel is). Meleg helyen a kétszeresére kelesztem a tésztát. Nekem kelesztőtálam van fedővel, ez azért praktikus, mert felnyílik a teteje, ha megkelt a tészta, de természetesen bármilyen tál megfelel - folpackkal vagy konyharuhával azért le kell takarni. Érdemes egy kicsit meglisztezni vagy olajjal bekenni a tésztát, így nem szárad, repedezik ki. A meleg hely lehet konyhapult, ágyban párnák közt (azért jó, ha nem borul ki a tészta) langyos sütő, bármi.

A megkelt tésztát a recept szerint formázom, töltöm, stb. Előmelegítem a sütőt a megadott hőfokra, addig még hagyom kelni egy kicsit a tepsiben a tésztát, majd beteszem a sütőbe az adott ideig. Közben azért rá-ránézek. Ha szükséges, tűpróbával (beleszúrok egy fogpiszkálót) ellenőrzöm, hogy teljesen átsült-e (ekkor már nem ragacsos).

Végül megvárom, amíg kihűl - nem jó a gyomorrontás.


És akkor a többiek kedvéért a recept:

Hozzávalók
  • 40 dkg liszt
  • 1 dkg friss élesztő vagy 1/2 zacskó szárított
  • 3 tojás
  • 4 dkg cukor
  • csipetnyi só
  • 2-3 dl langyos tej
  • 5 dkg olvasztott vaj
a töltelékhez:
  • 10 dkg lágy vaj
  • 2-3 evőkanál átszitált porcukor
  • 2 evőkanál átszitált kakaópor (jó minőségű)
a tepsi kikenéséhez: kevés vaj

Valamennyi hozzávalót (a töltelék kivételével) összegyúrom. Meleg helyen a duplájára kelesztem a tésztát, majd ujjnyi vékonyra nyújtom és megkenem a kakaós kencével. 



Feltekerem, mint a bejglit és egy éles késsel 2-3 cm széles szeleteket vágok le belőle. Kivajazott tepsibe, nem túl szorosan rakosgatom őket (még nőni fognak sütés közben).


180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt sülnek meg.


Turbo változat: kelt tészta helyett kész leveles tésztából (hűtőpultban kapható - nem a fagyasztott) is elkészíthető. Ez azonban csak frissen jó.

2011. 01. 17.

Az utolsó lovaskaraván

Az utolsó lovaskaraván címmel vetített ismeretterjesztő filmet az m1. Egyszerűen nem tudok szabadulni képsoraitól.



A vad Himalája szédítő ösvényein, nyaktörő, úttalan utakon lovaskaraván halad, ahogy több ezer éve is. A sebesen hömpölygő folyó felett kötélen csúszik át ember, állat:



2011. 01. 14.

Gyors vacsora - maradékok fúziója

Van az úgy, hogy sem idő, sem kedv nincs hosszadalmas főzőcskézésre, vagy csak a maradékokat kell eltüntetni. Utóbbi esetben is jó, ha valami MÁS születik a kiindulási ponthoz képest.



Hozzávalók
  • maradék gyros
  • 1 csomag kínai tojásos száraztészta (vagy egyéb tészta)
  • maradék gomashio (szezámsó)
  • chili - ízlés szerint
Főzzük  a tésztát a csomagoláson feltüntetett ideig (az én tésztámnál ez 5 perc volt), szűrjük le és borítsuk az előzőleg kicsit átpirított gyroshoz. Fűszerezzük, forgassuk össze és már ehetjük is.
A gomashioról pedig majd legközelebb...

2011. 01. 12.

Krumplis táskák

Ezek a krumplis táskák  a maradékhasznosítás jegyében készültek. Töltelékük maradék krumplipüré.


Hozzávalók

  • 1 csomag réteslap
  • maradék krumplipüré
  • kevés olaj
  • szezámmag
A réteslapokat megkentem az olajjal és megtöltöttem a krumplipürével a csalános-túrós táskánál leírtak szerint. A háromszögek tetejét is megolajoztam, megszórtam szezámmaggal, majd 200 fokra előmelegített sütőben aranyszínűre sütöttem őket.


2011. 01. 10.

Töltött rizsgolyók

Olaszországban a töltött rizsgolyónak számtalan változata van, gondoljunk csak a szicíliai arancinire, a nápolyi palline di risora vagy a római supplira (bár ez nem is annyira golyó). Közös vonásuk, hogy a rizsgolyó belsejében változatos töltelék lapul. Az én változatom csak halványan emlékeztet az olasz elődökre - hiszen más alapanyagokból indul ki - de nem is ez volt a célom, hanem egészen egyszerűen a maradék rizsköretet akartam új formában tálalni.


Hozzávalók
  • maradék rizsköret (bármilyen lehet, csak sós legyen)
  • tojás
  • tetszés szerinti sajt
  • fűszerek - ízlés szerint (elhagyható)
  • zsemlemorzsa
  • a sütéshez olaj
A rizshez annyi nyers tojást kevertem, hogy formázható legyen (ha túl hígra sikeredne, kevés zsemlemorzsával korrigálható). Egy kis maréknyi rizs közepébe egy darabka sajtot (jelen esetben bolgár szirén sajtot) tettem, majd golyóvá formáztam (vigyázzunk, hogy a sajt pont középen legyen és jól takarja a rizs). Meghempergettem a zsemlemorzsában és bő, forró olajban kisütöttem a golyókat.


2011. 01. 07.

Mézeskalácspuding

A mézeskalács jól záródó fémdobozban akár 1 hónapig is megőrzi a frissességét, de valljuk be őszintén, kinek van kedve januárban is mézeskalácsot majszolni?! A megunt mézesek felhasználására kínál remek alternatívát Halmos Monika receptje.


Hozzávalók
  • 15 dkg mézeskalácsmorzsa
  • 3 evőkanál fehérbor vagy tej - elhagyható
  • 5 dkg darált mandula vagy dió
  • 3 tojás
  • 10 dkg vaj
  • 3 evőkanál méz vagy cukor
  • 1 kk mézeskalácsfűszer
  • 1 kk fahéj
  • 10 dkg étcsoki (esetleg fehércsoki)
  • vaj a formák kikenéséhez
Ha nagyon száraz lenne a mézeskalácsmorzsa, akkor locsoljuk meg borral vagy kevés tejjel. A vajat keverjük ki a cukorral vagy mézzel és a tojások sárgájával. Adjuk hozzá a morzsát, a mandulát és a fűszereket, majd a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Vajjal alaposan kikent hőálló formákba adagoljuk a masszát. A formákat tegyük tepsibe, a tepsibe öntsünk annyi vizet, hogy a formák oldalának feléig érjen. 


Így, vízfürdőben gőzöljük 200 fokra előmelegített sütőben 30 percig a pudingot. A formákból kiborítva, olvasztott csokival leöntve tálaljuk.





2011. 01. 05.

Kosztos


Szomszédasszonyom "fogadta örökbe" ezt a fájós lábú, gazdátlan macsekot, de hozzánk is betér néha egy-egy falatra és a közeli boltos is gondol rá. Így ma már nem állnak ki a bordái, hanem egészen macskaformája van.

2011. 01. 03.

Új év, új tervek

Az évkezdet valahogy mindig magával hozza a tervek szövögetését is, én sem vagyok kivétel ez alól. A szokásos többet fogok mozogni, újra kezdem a nyelvtanulást, kevesebb könyvet veszek, stb. mellett egy kósza pillanatig én is eljátszottam a gondolattal - ahogy sokan ilyenkor - le kéne adni x kilót (mondjuk nálam van némi valóságalapja, amióta gasztroblogot írok felkéredzkedett rám néhány kéretlen kiló). De ahogy jött a gondolat, úgy illant el. Hedonista énem ismét felülkerekedett és élvezetesebb kihívást keresett. És lőn: végigeszem Indiát.



Miért pont Indiát? Az indiai konyhát - ahogy az országot is - a sokszínűség jellemzi, ízek, színek, textúrák végtelensége. Minden szegletében más ízeket kínál, ahány állam, ahány vallás, annyiféle étkezési szokás, ételkészítési mód és megszámlálhatatlan különleges étel. Az országon átutazó kereskedők, gyarmatosítók és bevándorlók tovább színesítették a szinte kontinensnyi ország konyháját.

A választásom másik oka prózaibb: az alapanyagok jelentős részét nálunk is viszonylag könnyű beszerezni. Így hát, végigeszem Indiát.

Persze nem úgy, mint Chitrita Banerji, de könyve nyomán én is elindulok egy képzeletbeli útra. Tudom, ez kissé elcsépeltnek tűnhet a Julie&Julia project óta, de egyrészt az általam választott könyv nem tartalmaz konkrét recepteket, másrészt Chitritának is 3 évébe telt, hogy India ezerízű ételeit részben végigegye, így igen nagy fába vágom a fejszémet (főleg, hogy én nem fogok minden nap indiai ételt enni). Bár azt hiszem, a legnagyobb kihívás mégis a fellelt receptek pontos betartása lesz...
Akinek kedve van, tartson velem az oldalsávban is megjelenő Végigeszem Indiát oldalon!