Marina

Azt hiszem, kevesen tudnák megmondani, hogy mi van a képen. Ez az én marinásom a tél elvonultával. Bár azt hiszem, ezzel szintén nem vagytok előrébb. A marina a vadmálna neve ezen a vidéken, a marinás pedig a vadmálnával benőtt terület.

A Börzsönyt málnatermesztő vidékként tartják számon, azonban az 1930-as évekig termesztett fajtája nem fordult elő, csak az erdei marina, aminek gyűjtéséről már 1870-ből vannak feljegyzések. A környező városokba, de még Budapestre is hordták eladni a termését (akkoriban még megvolt az ipolysági vasúti szárnyvonal, aminek mára nyoma sem maradt – még a síneket is felszedték). Trianon után az Ipoly-völgy központi helyzete megszűnt, a perifériára szorult, piacai megszűntek. Az élettér beszűkülése, az elzártság komoly gazdasági következményekkel is járt, ami nagyarányú elvándorlást okozott (ahogyan az utóbbi évek is). Az itt maradók kiútkeresésének következménye a málnatermesztés, ami az 50-es évekre már meghatározóvá vált. A kordonos művelésű intenzív fajták a 70-es évekre már szép bevételt hoztak, számtalan ház épült ebből a pénzből az elvándorló gyerekeknek a városokban. Mára azonban a haszon a kereskedőknél csapódik le (különösen az egyéb bogyós gyümölcsök esetében).

Ennyi kitérő után kanyarodjunk vissza az én marinásomhoz. Nem tudni, hogyan került a kertbe. Talán egy ügyetlen madár vagy a víz ajándéka. Valószínűbb az utóbbi, az árvíz hordalékaival együtt érkezhetett egy tő, ami gyors szaporodásnak indult és a folytontermő málnát vad marinássá változtatta. Még egy medve sem tudott volna belemenni. Így tavasszal nekikezdtünk a rendbetételének (bár életem párja szerint egyszerűbb lett volna felégetni). Sok-sok munka, néhány akáckaró és szárítókötél után kezdett formát ölteni, bár sosem lesz olyan rendezett, mint egy telepített málnás.

A gondoskodást máris virágzással hálálta meg.