A "kötelező" souvenirek nem hoznak lázba, annál inkább amit meg lehet enni vagy inni, vagy az előzőekhez kapcsolódnak valamilyen formában. Régóta szerettem volna egy couscoussier-t azaz egy kuszkuszfőzőt. Ennek alsó részében főhet a ragu vagy akár forrhat a víz, a felső, lyukacsos felében pedig gőzölődhet a kuszkusz.
Az enyém nem olyan designos darab, mint egy rézből készült, de egyrészt ez az elterjedtebb, másrész jóval olcsóbb, egyszerűbben tisztítható és főleg könnyebb, mint a réz változat. Különösen ez utóbbi volt a legnyomósabb érv, mert bár a szokásos módon utaztam, azonban a bőröndömnek így is véges volt a kapacitása. Egy ilyen kuszkuszfőző hurcolása még becsomagolt állapotban is nagy népszerűséget hozhat az embernek, az amúgy is barátságos helybéliek nem állják meg szó nélkül a dolgot.
Az enyém nem olyan designos darab, mint egy rézből készült, de egyrészt ez az elterjedtebb, másrész jóval olcsóbb, egyszerűbben tisztítható és főleg könnyebb, mint a réz változat. Különösen ez utóbbi volt a legnyomósabb érv, mert bár a szokásos módon utaztam, azonban a bőröndömnek így is véges volt a kapacitása. Egy ilyen kuszkuszfőző hurcolása még becsomagolt állapotban is nagy népszerűséget hozhat az embernek, az amúgy is barátságos helybéliek nem állják meg szó nélkül a dolgot.
És persze harissa minden mennyiségben, az enyhébb változattól a férjem szavaival élve "elmegy" típusúig (értsd: a nyálkahártyádat csontig lemarja).
A mennyei datolya sem maradhat el, ami köszönőviszonyban sincs az itthon kaphatóval, hatalmas és puha szemű.
Fűszerek, pl. szárított rózsabimbó,
némi alkohol (fügepálinka, datolyalikőr), de az olívaolaj, olajbogyó, fügelekvár sem hagyható ott - meg ami még a csomagba befér.