Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2016. 12. 24.

Boldog Karácsonyt!



Úgy tűnik, végérvényesen a specialitásommá vált a téli költözés - az eltelt 3 évben háromszor is sikerült ezt az időpontot választanom. Így még mindig Palócföldről, még mindig a Börzsöny lábától, de már egy másik megyéből kívánok minden Olvasómnak Boldog Karácsonyt!

2016. 11. 27.

Advent


Ma elkezdődött az Advent. Ilyenkor megpróbálunk az év végi rohanásban legalább a gyertyagyújtás idejére lelassulni egy kicsit és lélekben is készülni a karácsonyra - vallásosságtól függetlenül.




2016. 11. 22.

Perui földicseresznye

A kertészkedős bakancslistámon a következő a perui földicseresznye (Physalis peruviana vagy P. edulis) lesz. Ez az Andokban őshonos gyümölcs a hittérítőkkel érkezett Európába, és ahol a paradicsom megterem, ez az egynyári növény gyümölcsöt hoz


A lampionszerű burokban cseresznyeméretű bogyó rejtőzik. Hasonlóan az évelő zsidócseresznyéhez (Physalis alkekengi L.), ám annak minden része mérgező. Ezeket földicseresznyéket a Lidlben vásároltam, már érett állapotban.


 Az édes, de enyhén savanykás bogyókat a magokkal együtt fogyaszthatjuk (természetesen a zörgősre száradt csészelevelek nélkül).



2016. 11. 20.

A batáta projekt


Kedvelem az édesburgonyát, hivatalos nevén a batátát (Ipomoea batatas), mivel nem rokona a krumplinak, sokkal inkább a hajnalkának. Elsősorban a trópusokon és szubtrópusokon honos, de sikerrel termesztik a dél-alföldi Ásotthalmon is, így én is tettem egy kísérletet a termesztésére.


Az apropót az adta, hogy megfeledkeztem a megvásárolt gumóról, ami szépen kihajtott. Cserép helyett a barátnőm kertjébe került nyár elején, ahol őrült növekedésbe kezdett. A fenti kép a kezdeti időszakban készült, a hatalmas bokorrá terebélyesedő növényről is készült kép, de nem találtam meg. Ehhez képest a termés visszafogott volt, de sokkal ízletesebb a boltban vásárolthoz képest.


Nem véletlenül termesztik a tápanyagszegényebb laza, homokos talajban, ahol elsősorban nem a levélzet, hanem a gumók fejlődnek jobban, és az alakjuk sem válik girbe-gurbává. De mindenképpen jó móka volt!

Egy amolyan földrészeken átívelő, divatos szóval fúziós bablevesbe került: a közép-amerikai eredetű batáta észak-afrikai lóbabbal és magyar paprikás kolbásszal főtt együtt egy nagyon finom levessé.

2016. 11. 05.

Naspolyahabos muffin, avagy sütemény a semmiből


Felváltva nyitogattam a konyhaszekrény és a hűtő ajtaját valamilyen süteményhez valót keresve, de meg kellett állapítanom, hogy nincs semmi. Se liszt, se cukor, se tej, se vaj, de még tojás se. Akkor a semmiből sütök, gurultam méregbe. Összeszedtem mindent, amit találtam - ez a muffin született belőle.


Hozzávalók 12 darabhoz
  • 80 g szőlőmagolaj (vagy egyéb olaj)
  • 80 g datolyacukor (normál cukor is lehet)
  • 3 kicsit beszáradt tojásfehérje a hűtőből (persze frissel az igazi)
  • 3 evőkanál lefőzött erős kávé
  • 80 g finomra darált mandula (lehet dió vagy mogyoró is, de akár mák is)
  • 1 mokkáskanál sütőpor
  • 3 púpozott teáskanál kakaópor
  • 8-10 naspolya a fáról (vagy egyéb puha gyümölcs)

Nyomjuk ki a már tökéletesen érett naspolya belsejét a héjából. Passzírozzuk át a gyümölcshúst egy tésztaszűrőn, így a magok fent akadnak. Verjük fel a tojásfehérjét habbá, felezzük el a tojáshabot. Az egyik adag habot óvatosan forgassuk össze a naspolyával. 

A többi száraz hozzávalót keverjük össze, adjuk hozzá a nedves hozzávalókat, végül a másik adag tojáshabot is. A tésztamasszából tegyünk 2-2 evőkanálnyit a muffintepsi mélyedéseibe, majd 180 fokon süssük 15 percig. 

A kihűlt muffinok tetejére kanalazzuk rá a naspolyahabot és már ehetjük is.


2016. 11. 01.

Elefántkönnycsepp


Ez az én receptváltozatom az elefántkönnycsepp süteményre. A formáját és a banánt megtartottam az eredeti verzióból, a pudingos tölteléket azonban kókuszkrémre változtattam és a tésztáját is egy könnyen hajlíthatóra cseréltem.


Hozzávalók

a tésztához
  • 3 tojásfehérje
  • 6 tojássárgája
  • 70 g cukor
  • 50 g finomliszt
  • 20 g átszitált (holland) kakaópor
  • 1 mokkáskanál citromlé
a töltelékhez
  • 250 g mascarpone
  • 200 ml cocomas kókuszkrém
  • porcukor ízlés szerint
  • 2 db banán héj nélkül
a tetejére
  • 100 g gőz felett megolvasztott étcsokoládé
a konyharuha szórásához

A tojássárgák biztosítják a tészta rugalmasságát, hogy törés nélkül lehessen hajlítani. Tehát egy tojásfehérjére 2 tojásságája. Verjük fel habbá a fehérjéket, közben keverjük bele a citromlevet is. A tojásságáját keverjük fehéredésig a cukorral. Óvatosan forgassuk bele a tojáshabot és a kakaóval elkevert lisztet.

Simítsuk a masszát egy 24x36 cm-es tepsibe és 180 fokra előmelegített sütőben süssük 7-8 percig (ne süssük túl!). Borítsuk ki egy porcukorral megszórt tiszta konyharuhára. Hosszában hajtsuk félbe egy sodrófát bele helyezve, így hagyjuk kihűlni.


A mascarponéhoz keverjünk ízlés szerinti mennyiségű porcukrot. Verjük habbá a kókuszkrémet és forgassuk a mascarponéhoz. Kenjük a krémet a kihűlt és kihajtott tésztára, a sodrófa helyére pedig tegyük a banánokat. Hajtsuk össze a tésztát könnycsepp formára. A tetejét vonjuk be az olvasztott étcsokoládéval. A csokiréteg dermedése után szeletelhető.


2016. 10. 30.

A én napsütötte Toszkánám 5.


A történet folytatódik ... ismét evésre fel!

Helyi különlegességek:

Ha tenger, adja magát, hogy az ember sült tintahallal és rákokkal csillapítsa az éhségét. Riomaggiore utcáin sétálva nem is látunk mást.


Arezzo rajong a szarvasgombáért, még a chipsből sem hagyták ki. Bár nagy chips-rajongó lévén inkább érdekes gasztroélménynek mondanám, sem mint valódi chipsnek. Ha különlegesebb ízre vágyunk, próbáljuk ki a rozmaringosat!


Umbriában is dívik a lepénykenyér, jóllehet ők megalkották a saját verziójukat, ami nem más, mint a Torta al testo. Én Assisiben, egy helyi hentesnél kóstoltam a spenótos, szalámis verziót.


Egy idegen ország piacára járni mindig érdekes. Nézni a helyieket, ahogy szokásos napi bevásárlásukat végzik megéri a koránkelést. Ha már ott járunk, próbáljunk ki új dolgokat! Nálam ez a panino con porcetta volt. Bár be kell valljam, visszamentem délben, számomra túl durva reggeli lett volna a sült disznóhússal töltött zsemle.


Habár számomra nem bír különösebb jelentőséggel az étel, nem is fektettem rá nagy hangsúlyt, a két hét során titokban mégis befészkelte magát az olasz konyha a tudatomba. Egy napsütéses délután azon kaptam magam, hogy elhatároztam, megtanulok házi tésztát készíteni.
Azóta persze haza értem, az élet újra a megszokott mederben halad, és olyan üres a hűtőm, hogy a szomszédasszonyom „bérhasználja”. De majd egyszer, talán, egy kivételes pillanatban...

*A képek életlensége a pillanatnyi éhségszintemmel egyenes arányosságot mutat.


2016. 10. 26.

Almarózsa kelt tésztából


A leveles tésztás almarózsa készítését már mutattam, a kelt tésztás verzió kicsit rusztikusabb.


Hozzávalók 12 darabhoz

A kelt tésztához:

  • 30 dkg lisz
  • 1/2 zacskó szárított élesztő
  • csipetnyi só
  • 8 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • langyos tej szükség szerint
A töltelékhez:
  • 2 nagy (lehetőleg piros héjú) savanykás alma
  • 3 evőkanál (nád)cukor
A tálaláshoz:
  • porcukor ízlés szerint

Az eredeti recept cukorral megszórt nyers almaszeleteket ír elő, aminek már az olvasásakor szkeptikus voltam és a gyakorlat is azt mutatta, hogy nem működik a dolog - akármilyen vékonyra szeleteljük is, nem lesz elég hajlékony, eltörik. Így maradtam az előfőzés mellett.


A tészta hozzávalóiból dagasszunk könnyen gyúrható tésztát, meleg helyen kelesszük duplájára. A megkelt tésztát osszuk 12 részre, sodorjuk henger alakúra, majd nyújtsuk arasznyi hosszú és 4-5 cm széles csíkokra. 


Az elnegyedelt, kimagozott és egészen vékonyra szeletelt almát a fenti módon főzzük picit hajlékonyra. Lecsepegtetve sorakoztassuk egymást félig fedve a tésztacsíkokra, a tészta alsó szélét hajtsuk az almaszeletekre. Csavarjuk fel csigaformára. Tegyük muffinsütő tepsibe.


Melegítsük elő a sütőt 180 fokra (addig újra megkel a tészta), és süssük 20-25 percig.


Ízlés szerint porcukorral megszórva tálaljuk.


2016. 10. 23.

Az én napsütötte Toszkánám 4.


Folytatódik Guzsik Bernadett népszerű sorozata, amiben még mindig az olasz ételek világában kalandozhatunk.

Evésre fel! - 2. rész


Lepények minden mennyiségben:
Nagy barátságban vagyok a pizzával és hetekig elélek tisztességes főtétel nélkül, így a pizzetteriakat nekem találták ki. Kipróbáltam mindet. Simát, töltöttet 
és a kedvenc fűszeremmel (rozmaring) megszórt verziót egyaránt. 
A helyiek után szabadon citromos teával, aminek a doboza leginkább pudingra emlékeztet.
S bár furcsán hangzik, a forró paradicsomtól és olvadt sajttól tocsogó tésztadarab az istenek eledelének tűnik, főleg, ha vasárnap este nyolckor egy egyetemvárosban semmi sincsen nyitva.

Desszert:
Aki Perugiaban jár, nem hagyhatja ki a Baciot. A kis bonbon egyik legfinomabb másolatát a több, mint százötven éves Sandriban készítik. Míg Umbriában a csoki, Firenzében a fagyi kivételes. Olyannyira komolyan veszik, hogy a húsz centis tölcsérben kínált édesség egy komplett ebédet kitesz.

Természetesen számtalan más apró süteményt és friss gyümölcsöt találunk, érdemes kísérletezgetni.


Bor egy személyre:
A kávé után a bor a második olasz gasztro-asszociációm. Közismerten jó boraik és a toszkán Chianti méltán szerzett hírnevet a világ számos pontján. Az azonban őszintén meglepett, hogy iható minőségű bort lehet dobozban vagy helyes, kis üvegekben kapni.



*A képek életlensége a pillanatnyi éhségszintemmel egyenes arányosságot mutat.  

Folytatása következik!!!


2016. 10. 21.

Lándzsás útifű szirup


Megvan az az érzés, hogy izomláz van a rekeszizmodban? Aki érezte már, tudja, elég motiváló ahhoz, hogy kivánszorogjon az ember az udvarra egy maréknyi kígyófűért és szó szerint lázas kotyvasztásba kezdjen.


Hozzávalók a köhögés elleni sziruphoz
  • 1 bögre víz
  • 1 nagy maréknyi útifűlevél megmosva, felaprítva
  • 20 dkg akácméz
Gyöngyözésig forraljuk a vizet, öntsük az útifűre, takarjuk le és hagyjuk lehűlni. Szűrjük le, jól nyomkodjuk ki a leveleket, és a leszűrt folyadékot főzzük be a felére. Kicsit hagyjuk hűlni, majd keverjük hozzá a mézet. Töltsük tiszta üvegbe.

  • Szárított útifűből is készülhet.
  • Sötét, száraz helyen tároljuk.

Recept innen.

2016. 10. 18.

Az én napsütötte Toszkánám 3.



A Palócprovence vendégbloggere, Guzsik Bernadett ismét olaszországi élményeit osztja meg velünk. A sorozat harmadik részében az olasz ételek világába pillanthatunk be.

Evésre fel! 1. rész


Ha egy szóval kellene jellemeznem az ételekhez fűződő viszonyom, azt mondanám hullámzó. Egyik barátnőm pont a hétvégén elevenítette fel, hogy az egyik első emléke rólam az, amikor megkérdeztem a maradék sült krumplijára mutatva, hogy "Azt még megeszed?". Elképzelése sem volt, hogy bírok egy komplett menü után még egy adag burgonyát is magamévá tenni.

Ezt az időszakot megelőzte a testképzavar és vega-korszak (amikor a szüleim nagy örömére még zöldséget sem ettem, mert nem szerettem), és követték az "annyira rohanok, hogy délután ötkor is még csak egy kávéra volt időm" évek.

Sokáig mindenki reménykedett, hogy a blognak hála elkezdek főzni vagy legalább enni. Mondanom sem kell, végül nem így lett. De legalább az évfolyam fiúinak fele megtanult egy-két receptet, hiszen a csajozás kemény meló.


Aztán egyszer csak elkezdtem felnőni, és azóta egy-egy új ételt is hajlandó vagyok megkóstolni, néha még meg is szeretni. A fél-tizenkettes közös ebéd a kollégákkal szépen lassan szent és sérthetetlen programmá vált az életemben. Váltig állítom, hogy főzni nem - pláne nem úgy, mint a környezetemben sokan - csak ételt készíteni tudok. Azt is csak ritkán, kivételes pillanatokban, kivételes személyeknek.

Így aki most arra számít, hogy beavatom a toszkán konyha rejtelmeibe, csalódni fog. Jöjjön inkább egy képes összeállítás arról, milyen ételek kerültek az utamba a két hét során!


A kávé:

Imádom, ha lehetne, intravénásan adagolnám. A környezetem állandó humorforrásaként pedig olyan cukrosan iszom, hogy egyszerűbb lenne a cukortartóba borítanom egy kis feketét.


Mondanom sem kell, ők nem így fogyasztják. Feketén, állva, gyorsan ... de néha azért megszántak egy kevés hellyel és némi édesítéssel.


Tészták:

Náluk előétel, nálam gyerekkorom egyetlen ételnek nevezhető kedvence. Legyen szó vargányás tagliatelléről, pesztós spagettiről, vagy dobozos toffie-ról sajttal és paradicsommal, nem csalódhatunk.




Az egyik szállásom különlegessége - a jelenleg pont aktuális menekültszállás-feelingen túl - az esti közös tésztázás volt. A tulajok minden este más-más tésztát készítettek, hogy megvendégeljék a világ minden tájáról hozzájuk betérő idegeneket. A szó szerint kondér felett, a pici konyhában összezsúfolódó embertömeg minden este más-más tájegységgel ismerkedhetett meg. Az élmény maga volt a tányérba zárt multikulturalizmus.

Folytatása következik!

Az én napsütötte Toszkánám 1. része itt olvasható, a 2. része pedig itt.