A karácsonyi szalma
(bárányka, kice) a karácsonyi asztal jellegzetessége volt.
Karácsony este az asztal
terítésekor köszöntővel vitték be a szobába és tették az
asztal alá, vagy néhol a szoba egész padlóját befedték vele.
„Adjon az Isten bort,
búzát, békességet,
országunkban
megmaradást,
holtunk után
léleküdvösséget!
Valamennyi széna, szalma
van a kendtek házoknál,
annyi barmocskájok
szaporodjon kendteknek is!”
„Adjon Isten minden
jót,
Ami tavaly szűken volt,
Gazdának bort, búzát,
Gazdasszonynak tyúkot,
ludat,
Lányoknak legényeknek
szép mátkát,
Országunknak csendes
békességet
és megmaradást!”
A karácsonyi szalma a
házat meglátogató természetfeletti lények és a halottak
fekhelyeként szolgált, de Jézus születésére is utalt.
Helyenként az egész család is a szalmán aludt.
Karácsony után
termékenységvarázslásra használták. Az állatok alá tették,
hogy szaporák és egészségesek legyenek, a tyúkok jól tojjanak.
A gyümölcsfákra kötözve pedig a jó termést kívánták vele
elérni. A Zoborvidéken viszont elégették - „ég a karácsonyi
bárányka” mondogatták a tűz mellett. Végül a gyerekek a
hamura feküdtek.
Forrás:
Manga János - Ünnepek,
szokások az Ipoly mentén
Bakó Ferenc (szer.) -
Palócok IV.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése