Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2017. 03. 30.

Az elengedés művészete


"Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni." (Gautama Sziddhártha)


Az elengedés finoman szólva sem az erősségem. Olykor önsorsrontó módon vagyok képes kötődni emberekhez, helyzetekhez, eszmékhez. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy akkor és ott nem kellene, de mégis. És ha valaki ilyenkor a kívülállók arroganciájával kiejti a varázsmondatot - "Engedd el!", az első reakcióm - "Anyád!". Általában nem mondom ki. Na jó, soha. Pedig kellene. És akkor csak azért sem engedem el. Konok vagyok. Belülről kell jönnie az elhatározásnak.

Tárgyakhoz viszont kevésbé kötődöm. Általában. 





7 megjegyzés:

Katalin írta...

Amikor érzelmekkel töltött szív "köt" emberekhez, helyzetekhez, eszmékhez, az a lélek ragasztéka...ezt hogy lehetne már az ésszel mondott parancsszóval lehámozni (mintha lehetne a fejjel utasítani a léleknek: "ne szeress" ne "gyűlölj", ne érezz...

duende írta...

hasonlóképpen :) (főleg az "anyád" érzést illetően)
nem lehet minden "elengedni", ez ma az ezotéria kedvenc szava, és szerintem egy marhaság...
a dolgok megérnek oszt lepottyannak rólunk, mint túlérett gyümölcs a fáról, így megyen ez - szerintem :)

Palócprovence írta...

Katalin, ez így van, de néha nem árt az eszünket is használni.

Palócprovence írta...

Duende, :D
Fején találtad a szöget, mint mindig.

Holdgyöngy írta...

Én ezeken a nagy selejtezéseken gondolkodom el, tudod, ősszel kiraktunk, elvittünk minden feleslegest. Télen indult egy akció a hajléktalanokért, milyen jók lettek volna oda. Régen akinek könyvei voltak az dicsőség volt, bár lehet nem ez a jó szó. Most azokat is elszórják, tisztelet a kivételnek.

Palócprovence írta...

Holdgyöngy, a selejtezés nem egyenlő a kidobással! Ami valakinek már felesleges, de egyébként jó állapotú, használható, az másnak még örömet szerezhet. Legyen az a barátnőnk vagy éppen egy hajléktalan. Nagyon sok minden pedig újrahasznosítható.

Anikó írta...

Nos, pont ilyen vagyok én is, eszementen kötődöm emberekhez, tárgyakhoz, ugyan ritkán de előfordul, hogy hirtelen váltok-változtatok, de ahhoz valami katarzis szükséges, de akkor menthetetlenül repül ember és tárgy is :-)