"Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni." (Gautama Sziddhártha)
Az elengedés finoman szólva sem az erősségem. Olykor önsorsrontó módon vagyok képes kötődni emberekhez, helyzetekhez, eszmékhez. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy akkor és ott nem kellene, de mégis. És ha valaki ilyenkor a kívülállók arroganciájával kiejti a varázsmondatot - "Engedd el!", az első reakcióm - "Anyád!". Általában nem mondom ki. Na jó, soha. Pedig kellene. És akkor csak azért sem engedem el. Konok vagyok. Belülről kell jönnie az elhatározásnak.
Tárgyakhoz viszont kevésbé kötődöm. Általában.
7 megjegyzés:
Amikor érzelmekkel töltött szív "köt" emberekhez, helyzetekhez, eszmékhez, az a lélek ragasztéka...ezt hogy lehetne már az ésszel mondott parancsszóval lehámozni (mintha lehetne a fejjel utasítani a léleknek: "ne szeress" ne "gyűlölj", ne érezz...
hasonlóképpen :) (főleg az "anyád" érzést illetően)
nem lehet minden "elengedni", ez ma az ezotéria kedvenc szava, és szerintem egy marhaság...
a dolgok megérnek oszt lepottyannak rólunk, mint túlérett gyümölcs a fáról, így megyen ez - szerintem :)
Katalin, ez így van, de néha nem árt az eszünket is használni.
Duende, :D
Fején találtad a szöget, mint mindig.
Én ezeken a nagy selejtezéseken gondolkodom el, tudod, ősszel kiraktunk, elvittünk minden feleslegest. Télen indult egy akció a hajléktalanokért, milyen jók lettek volna oda. Régen akinek könyvei voltak az dicsőség volt, bár lehet nem ez a jó szó. Most azokat is elszórják, tisztelet a kivételnek.
Holdgyöngy, a selejtezés nem egyenlő a kidobással! Ami valakinek már felesleges, de egyébként jó állapotú, használható, az másnak még örömet szerezhet. Legyen az a barátnőnk vagy éppen egy hajléktalan. Nagyon sok minden pedig újrahasznosítható.
Nos, pont ilyen vagyok én is, eszementen kötődöm emberekhez, tárgyakhoz, ugyan ritkán de előfordul, hogy hirtelen váltok-változtatok, de ahhoz valami katarzis szükséges, de akkor menthetetlenül repül ember és tárgy is :-)
Megjegyzés küldése