Krisna-völgyi Búcsú

Évek óta terveztem, hogy egyszer elmegyek a Krisna-völgyi Búcsúba és idén végre sor került rá. Ennek jórészt Hémangi az oka, szerettem volna Vele személyesen is megismerkedni. Olyan jót beszélgettünk, mintha ki tudja mióta ismernénk egymást. Persze a Búcsú forgatagát sem hagytam ki és végig jártam (pontosabban jártuk, hiszen családostól voltam) azokat a helyeket, amiket már néhány évvel ezelőtt is. Így megnéztük az iskolát, ami az idei évtől államilag akreditált intézménnyé vált, a tehenek szálláshelyét, hiszen nem nevezhető simán csak istállónak. A tehénvédelem kiemelt fontossággal bír a védikus kultúrában, így Krisna-völgyben is. Már az itteni tehenészet is büszkélkedhet egy zebu bikával.


Megcsodáltuk a templom színpompás festményeit és közben meghallgattuk idegenvezetőnk magával ragadó előadását. (A vaisnava hitnek Magyarországon is van főiskolája)


A valóságshow keretében kipróbáltuk, milyen viselni a szárit, a homlokunkra festették Krisna lábnyomát és a tulaszít. Sütöttünk purit és részt vettünk az ételfelajánlásban is.



Nagyon érdekes és látványos volt a védikus esküvő tűzceremóniával (valódi esküvő!) Az Indiában 16 napig tartó szertartást itt 16 ceremónia váltja ki.


Természetesen indai ételeket is kóstoltunk és megnéztük a látványkonyhát működése közben.

Igazán szép nap volt, csak azt sajnáltam, hogy nem több napra mentünk! Hiszen annyi érdekes látnivaló van, például a biofarm, az arborétum, és érdemes részletesebben megismerni az Öko-völgy Programot.

Nem értem!

Mostanában nem voltam internet környékén (mondjuk, nem is hiányzott), ezért meglepődve olvastam a kedélyeket borzoló írást a gasztroblogokról. Nem linkelem ide, hogy melyiket, szerintem mindenki tudja és egyébként is, ez itt nem a reklám helye. Többen reagáltak rá vérmérsékletük szerint. Először nem akartam róla írni, egyrészt nem érdekel ki mit gondol rólam vagy a blogomról, másrészt már így is jóval többet foglalkoztunk a dologgal a kelleténél. Egyáltalán nem találom viccesnek ezt a vitriolosnak szánt humort (bár az angol humort sem kedvelem). Kétségtelen, hogy sok igazság van benne. Na és akkor mi van?

Előljáróban azért néhány dolgot leszögeznék: soha nem állítottam, hogy képzett tollforgató vagyok vagy hogy fotózásból élek. A blogot a lányom kedvéért kezdtem el írni így gyűjtve össze neki a receptjeimet és ennek a célnak tökéletesen meg is felel. Az, hogy mindez nyilvános és így idegenek is - ha csak virtuálisan is - beléphetnek a konyhámba, az egy dolog. De hogy egy vadidegen akarja nekem megmondani, hogy mit főzzek, hol egyek, erről mit írjak és hogyan, az finoman szólva is pofátlanság.

Nem titkolom, hogy palóc vagyok. Sőt, büszke vagyok rá! Sajnálom, hogy már kiveszőben vannak a régi hagyományok. Ha ez valakinek gond, az nem az én problémám! Ennek ellenére sokan olvasnak és lehet, hogy vannak akik tényleg csak azért, hogy röhögjenek rajtam. Akkor viszont köszönjék meg, hogy ingyen szórakoztatom őket!

Amit nem értek, hogy ha a "szösszenet" (mert ugye ez nem modoros) írójának ennyire csípik a szemét a gasztroblogok, akkor minek olvassa őket? Pláne rendszeresen? Biztosan mazochista. Az írása alapján egyedülálló, aki párkapcsolati problémákkal küzd. Bár rég itt lenne a családalapítás ideje, de valahogy nem jön össze. És különben is, erre a világra?! Kimondottan irritálja a gyerekek látványa, de még csak az említésük is. Nem főz - ő ennél többre hivatott - és egyébként is, az étel csak üzemanyag. Szívesebben tölti idejét füstös kiskocsmákban, ahol a hasonszőrűekkel éjszakába nyúlóan megválthatják a világot. Elvégre bölcsésznek készült. Bár az élete nem pont reményei szerint alakult, ezért tengernyi szabadidejét mások fikázásával próbálja kitölteni. Hát, csak rajta!

Szóval, lehet így is reagálni. De minek?! Inkább megyek és írok néhány lehúzó kritikát a mostanában látogatott éttermekről.

Visszatértem!

Visszatértem - részben. Akik rendszeresen nyomon követik a blogjaimat, tudják, hogy kétlaki életet élek. Nagyobb részben a Dunakanyarban, kisebb részben Börzsönyalján (ahogy Tóth Imre nevezi falumat Palóc trilógia című regényében). Nyaranta ez az arány megfordul és Börzsönyalján nincs internet (szerencsére!), így az elkövetkezőkben kicsit ritkábban fogok jelentkezni.


Az elmúlt időszak számomra elsősorban a kapcsolatokról szólt, de persze jártam erre-arra, közben ettem is. Idővel mindenről beszámolok. Addig is szép nyarat Mindenkinek!