Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 04. 15.

A hollókői Katalin Csárda


Hollókői pozitív élményeimről már részben beszámoltam, most következzen egy hatalmas csalódás. Az éhes tömegekre, különösen azokra, akik ülve szerettek volna néhány falatot elfogyasztani, nem volt felkészülve Hollókő. Szinte a lehetetlennel határos volt asztalközelbe kerülni a négy üzemelő hely bármelyikében. Nekünk sikerült, azonban korai volt az öröm, hogy leülhettünk a Katalin Csárda udvarának népies romantikusra vett, zsákkal letakart, keskeny lócáira. Rövidesen igencsak kényelmetlenné vált - bár én kellőképpen ki vagyok párnázva - de 1,5 óra várakozás után már bárki feszengene. Eleinte igen szórakoztató volt a pincérek burleszk-filmekbe illő rohangászása, de amikor egyikük már negyedszer jött az asztalhoz, hogy megkérdezze, felvette-e már a rendelést, majd rögtön jövök felkiáltással ismét eltűnt 20 percre, már nem élveztük annyira. Röpke 1 óra alatt leadtuk a rendelést és utána vártunk, csak vártunk és vártunk. Ahogy az összes asztalnál is az egyre morcosabb emberek.

Aztán megérkezett a palócpecsenye, mint az aznapi aktuális étlapon szereplő kevés palóc ételek egyike.


Azon, hogy csorba tányéron szervírozták már nem is csodálkoztam, hiszen az üdítőkhöz sem kaptunk poharakat, mint más asztaloknál, csak szívószálat - biztosan kifogyott a tiszta pohár. Természetesen evőeszköz sem járt hozzá, azért ezt végül kaptunk, ahogy négyünkre két darab papírszalvétát is. A narancsos design egy kicsit már meglepett, de a dermedt kinézetű étel már mindent tarolt. Legalábbis azt hittem. De aztán megkóstoltam. Nem csak látványra, de ténylegesen szinte teljesen hidegen, éppencsak langyosan jött ki az étel (lehet, ezért kellett ennyit várni, hogy kellőképpen kihűljön). A vízízű krumplira, amit megijesztettek némi petrezselyemmel, nem is érdemes szót vesztegetni. Az igazán izgalmas a hús és a szósz volt. Aki nem ismerné a palócpecsenyét, a két fő ízesítője a fokhagyma és a mustár. Ízesítő, nem alapanyag. A fokhagymával nem is volt probléma, egy az egyben kimaradt. A mustárt viszont nem sajnálták, ahogy az ecetet sem (ez utóbbit nem szokás beletenni egyáltalán). Csak remélni merem, hogy az ecet használata a szakács újítása volt és nem a nem kellőképpen friss húst igyekezett ilyen módon felfrissíteni.

A hosszas előfárasztás végül is bevált, már olyan éhesek voltunk, hogy így is megettük. A szomszéd asztaloknál azonban sok volt a maradék és nem csak a palócpecsenyéből. A fizetőpincér utáni vadászatot már nem mesélem el, délután négykor kiléptünk a csárda kapuján.

Nem tudom, hogy más napokon milyen tapasztalatokat szereznénk a Katalin Csárdában, de ezt már soha nem fogom megtudni. Talán a kiszolgálás gyorsabban megy. Talán. Attól tartok, hogy az alapvető hozzáállás változatlan. Hollókőre általában csak egyszer jönnek az emberek, így a Katalin Csárdába is, nem érdekes a véleményük, a lényeg, hogy a pénzüket ott hagyják. Persze, lehet azt mondani, hogy mit akarok 7.500 forintért. Hát, ezt nem. Biztosan nem.

21 megjegyzés:

napmátka írta...

Hát ez igen meglepő! Párom nem rajong az ilyen felkapott helyekért. Egyszer próbáltam húsvét táján Hollókőre csalni, de a tömeg megrémisztette, s már fordult is meg a kocsival, jöttünk ki a faluból. Nem tudja élvezni az ilyen felhajtást.
Barátnőmnek pedig holnap lesz az esküvője a környéken, a vacsorát a hollókői Muskátli vendéglőben fogyasztják majd. Annak jobb híre van, bár én még személyesen nem próbáltam.
Mindenesetre a Katalin Csárdába nem megyünk...

napmátka írta...

Egyébként a Művészetek völgyében jártunk hasonlóképpen pár éve. Egy kisvendéglőben tócsnit és dödöllét akartunk enni. Nagyon sokat vártunk, sokat fizettünk, és dödölle címén kb. 5 darab kis galuskát hoztak ki két salátalevéllel a nagyon éhes férfiaknak...

Limara írta...

Sajnos kísértetiesen hasonlít a mi esetünkre, bár Gyulán még azt sem mondhatnám, hogy tömeg volt az étteremben. Bár az egy szem pincérnek lehet, hogy sok volt. Az emberlánya ritkán megy étterembe, és akkor is csak rossz emlékekkel távozik...

Nadine írta...

Hogy én mennyire utálom az ilyet! A jelenségre, a mentalitásra gondolok. Hogy mindegy, milyen hangulatban távozik a vendég, mert úgysem várják vissza... Pedig, ha tudnák ezek a vendéglátósnak csúfolt csőlátásúak, hogy mennyire tud működni az ellenkezője is. Ahol egyszer az ember jót eszik, jól érzi magát, oda visszatér, azt reklámozni fogja az ismerősei közt és így tovább...
Reménykedjünk, hogy ők is nézik Gianni műsorát, és hátha egyszer leesik nekik a tantusz, hogy talán másképp is lehet csinálni ezt.

mmama írta...

Elkeserítő tapasztalat és sajnos nem csak a vendéglátás terén van ilyen.

Palócprovence írta...

Meg tudom érteni a Párodat, nem is tudom mi ütött belém, hogy most akartam menni.
A Katalin Csárdát jobb, ha elkerülitek!
Mostanában egyre gyakoribbak az ilyen történetek, sajnos.

Palócprovence írta...

Nadine, a próféta szóljon belőled! :))

Palócprovence írta...

Mmama, sajnos igazad van!

Palócprovence írta...

Limara, talán ezért is megyünk ritkán, a sok rossz tapasztalat miatt. A magas árakról már nem is beszélve. A franciák és az olaszok gyakran járnak ilyen helyekre. Egyrészt megtehetik, másrészt az olcsóbb helyeken is nagyon jó a konyha.

duende írta...

Na ebben rutinosabbak vagyunk. Az első jeleket látva egyszerűen távozunk. Az italt kifizetjük, a rendelést töröltetjük. Ha mégis megérkezik az étel - mert nem kellett sokat várni - és az pocséknak bizonyul, már küldöm is vissza. Vagy írok be a panaszkönyvbe.
Tavaly az Őrségben jártam így. Miután a pincér nem reagált a reklamációra, elkértem a panaszkönyvet. Mindjárt készségesebb lett. Ennek ellenére, nem voltam hajlandó kifizetni, csak az olcsóbbik rendelést. Ezen is elvitáztunk pár percet, majd újra kértem a panaszkönyvet. Be is írtam. Sok volt.

A vendégeknek fogalmuk sincs róla, hogy nem kötelező elfogyasztani, sőt kifizetni sem az ehetetlen ételt.

Azért tehetik meg, hogy ilyen színvonalon üzemeljenek, mert nem reklamál senki. Pedig meg kell tenni. Kis hazánknak többek között ezért is rossza a híre, mint vendéglátónak. Pedig régen híresek voltunk a jó vendéglátásról. Szomorú ez, mint sok minden más is ebben az országban mostanában. :((

Az is baj, hogy nincsenek nálunk gasztrokalauzok, és étteremkritikusok. Pedig kéne. Ha lennének ilyen kiadványok, az ember csak föllapozná, és tudná, hova nem szabad betérni, illetve hova igen. Persze, ezt is évente újra kéne írni, a tulajdonosváltások miatt. De kit érdekel, ugy?! Nincs vendég Magyarországon, kit érdekel?!
Na jó, nem háborgok tovább...

Palócprovence írta...

Igazad van Duende. Már én is küldtem vissza ételt, de erre most nem volt megfelelő a pillanat, már nagyon éhesek voltunk. A panaszkönyvnek meg nem nagyon látom értelmét, mert a kutya sem olvassa, különösen nem az illetékesek.

Gabriella írta...

Nyáron készülünk Hollóköre, mert a közelben fogunk nyaralni.

Nem tudod, hogy a Katalin Csárdán kívül voltak legalább pozitív tapasztalatok?

Egyébként remélem lassan leáldozik ennek a tipikus magyar vendégszeretetnek a kora. Az internet, az étteremkritikát írók blogok virágoznak.
Mielött bárhova elmegyünk én elöbb rákeresek....

Palócprovence írta...

Gabriella, a többi helyről nem tudok semmit, de a Katalin Csárdánál csak jobbak lehetnek!

Névtelen írta...

Sajnalom a keseru tapasztalatokat, s talan egyedul vagyok ezzel a bejegyzessel, de nehany kimondottan kellemes elmeny ert mostanaban. Meg Hollokon is. A Katalin Csardaban nagyon finomat ettunk, ami gyorsan es melegen erkezett asztalunkra. (A retes pl. mennyei volt.) A Var Etterembe pedig vissza is jarunk, mivel nagy a valasztek, s eddig minden, amit kaptunk, nagyon izlett, a kiszolgalas gyors volt, s a ciganyzene pedig gyonyoru. Az orszagot nyaranta eleg jol bebarangoljuk, s keresztul-kasul, Heviztol Lillafuredig, Pannonhalmatol Bogacsig tobb volt a pozitiv, mint a negativ tapasztalatunk, pedig nem mindig adunk borravalot sem. Azon meg is lepodtunk, hogy peldaul a dunantuli un. turistaktol zsongo telepuleseken, mint pl. Heviz nem voltak az arak sokkal magasabbak, mint keleten. (A turista szot jo ertelemben veve irtam, mivel sokszor magam is az vagyok:-) Cukraszdak teren is tobb jot tudok mondani, mint rosszat foleg a valasztek teren, s vannak helyek, ahol kimondottan az uzlet profiljanak resze az, hogy borravalot nem fogadnak el. Neveket nem akarok mondani, de Debrecenbe pl. erdemes ellatogatni. Nehany gasztronomiai kalauzt is lattam eppen a konyvesboltokban nehany hete, amelyeknek celja kimondottan a vendeglatohelyek ajanlasa es reszletes jellemzese volt. Mindenkinek tovabbi jo sutest-fozest es kellemesebb tapasztalatokat kivanok. Karib

Névtelen írta...

Meg nehany gondolat az elozo megjegyzeshez: Ket egymast koveto nyaron is szerencsenk volt eljutni Becsbe nehany napra. Nagy varakozassal terveztuk, hogy vegig jarjuk a hires becsi cukraszdakat es ettermeket. Sajnos mindket ut utan ugy erkeztunk haza, hogy cukraszdainkban, ettermeinkben sokkal nagyobb a valasztek es izesebbek az etelek. Tobb becsi cukraszdaban is, ami talan hajdanaban viragzott az epulet meretebol es stilusabol itelve a valasztek es kiszolgalas mara mar remes lett. 3-4 sutemeny volt osszesen, a hires Sacher-torta szaraz es izetlen volt, a hely dohanyfustos, kimondottan koszos (meg a kiborult hamutalak tartalmat sem soportek fel!), s a kiszolgalok unottan gyujtottek be a borsos arakat. Tobb keruletben is voltunk, a kozpontban is, nemcsak kulvarosban. Az ettermek sem voltak jobbak. Voltunk regiben, ujban, hiresnek mondott s allitolag igazi becsi specialitasokat kinalokban. 7-8 etel az etlapon, abbol ketto virsli, talan 2 komplikaltabb fott fogas, beleertve a Wiener Schnitzel-t, ami mindenutt megtalalhato, de sok helyen ragos es izetlen. Probaltunk zsomlegombocot serteshussal, a gomboc hideg es vizes, a serteshus lilas szinekben jatszo, eros "disznoizu" volt, eppen csak betegek nem lettunk tole. Gondoltuk, a hires Csaszarmorzsa talan jobb lesz: az adag oriasi volt, de gumis, fuldoklos es izetlen. Egyetlen hely nem volt, ahol kimondottan finomat ettunk es az atmoszfera es kellemes lett volna. Raadasul minden meregdraga. Napokig jartuk a varost, minden nap mashol voltunk, tehat eleg atfogo kepet kaptunk. Ehhez kepest az otthoni ettermek valaszteka sokkalta nagyobb. Nemcsak a budapesti cukraszdak sokkal jobbak, de meg egy szegenyes bihari kisvaros is tobb sutivel buszkelkedhet. Az pedig kimondottan meglepo, hogy Becsben meg sokkal tobb kavehazban engedelyezett a dohanyzas, mint otthon. Szerintem meg mindig van mire buszkenek lennunk, a panaszkonyvekbe valo beirast pedig erdemes folytatni, hatha meg javit is a helyzeten:-) Karib

Palócprovence írta...

Szerencsére, összességében több pozitív tapasztalatom van mostanában az éttermekkel és az is igaz, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés. Még Olaszországban is érhetik meglepetések az embert és az sem garancia, ha olyan helyekre megyünk, ahová a helyiek járnak. Róma egyik gazdagabb külvárosi részén (tehát nem a panelrengetegben)több furcsaságot is láttam. Csak láttam, mert rögtön ki is fordultunk abból a pizzériából, ahol melegentartó lámpák alatt várták a pizzaszeletek a vendégeket, de abban az étteremben sem maradtunk, ahol a tészták sorakoztak így. A supermercato is érdekes élményeket tartogatott, a lányom meg is jegyezte, hogy csak a mi kosarunkban nincs fagyasztott félkész- vagy készétel, csak friss áru. A dobozos bornak én sem tudtam ellenállni, kíváncsi voltam rá, miért viszik tizesével az 1 eurós borokat. Mondanom sem kell, a lefolyóban végezte a rozé.

Névtelen írta...

Minden evben viszunk haza baratokat, hogy Magyarorszagot megismertessuk veluk (nem uzleti celbol, hanem hazanra valo buszkesegbol), s ezert sok-sok programot szervezek. Sehol nincs annyi gasztronomiai rendezveny, mint otthon, s sokuk nephagyomanyok bemutatasaval van osszekotve. Erdekes modon az utobbi evekben inkabb az figyelheto meg, hogy meg a fiatalokban es gyerekekben is nagyobb az erdeklodes a nephagyomanyok irant, mint 10-15 evvel ezelott. Egyre tobb vegvari rendezveny, fozoverseny stb. van az orszag minden reszen. A nyar szinte minden napjara jut legalabb egy, vagy tobb, rengeteg helszinen. Ez nagyon jo erzes. S bizony, kulfoldon sincs kolbaszbol a kerites, s sajnos, ahol mi lakunk, ott meg tisztesseges kolbasz sincs:-) Csak egy pelda a sokbol: az egyik etteremben nem azt az etelt hoztak ki nekunk, amit rendeltunk. Ezert a kiszolgalo holgy ugy odacsapta az asztalhoz a tanyert, hogy csak kongott, s aztan mergesen visszavitte. Azota sem megyunk oda szivesen. Tovabbi jo tapasztalatokat, sutes-fozest kivanok, s az oldal szerkesztojenek pedig koszonom, hogy ilyen szinvonalas, hagyomanyokat orzo tevekenyseget ilyen lelkesen vegez. Karib.

Névtelen írta...

Elnezest a gepelesi hibakert, siettem.

Palócprovence írta...

Köszönöm szépen! Igyekszem megőrizni hagyományainkat, hiszen most még van kit megkérdezni róla. Ha a mostani 80-90 éves korosztály kihal, végleg elvesznek ezek az értékek. De így talán egy pici szelete megmarad...

A Palócprovence-i pillanatokon
http://palocprovenceipillanatok.blogspot.com/
oldalon még több palóc néprajzot talál, ha érdekli Önt.

Üdvözlettel, Palócprovence

Névtelen írta...

Koszonom, meg fogom nezni mindenkeppen. Habar alfoldi vagyok, a Palocfold es kulonosen Holloko es kornyeke nagyon kedves szamomra, s oda igyekszunk is eljutni minden nyaron, s megmutatjuk a kornyeket minden evben ismeroseinknek. Az ofaluban levo programiroda nagyon ugyes a programszervezesben, s nagyon kedvesek is. Visszaterve a hollokoi vendeglatohelyekre a cukraszda/kavezo, ami csak nehany eve nyilt, nagyon szep, jo a kiszolgalas, finomak a sutemenyek es egy nagyon erdekes allando fotokiallitas is lathato a belso falon. Ha meg nem lattak, erdemes megtekinteni. Tovabbi jo irast es sutes-fozest kivanok.

Palócprovence írta...

Igen, a cukrászda-kávézó tényleg szép! Sajnos, még nem tudtam kipróbálni, legutóbb telt ház volt és nem volt időnk várni. De ami késik...