A Nagy Tavaszi Selejtezés - 1. nap

Akkor induljon A Nagy Tavaszi Selejtezés! 1. nap 1 tárgy

A legviccesebbel kezdem - egy cipő. Szó szerint. Sajnos, nem Hamupipőkeként veszítettem el a párját, csak elkallódott a legutolsó költözés során. Itt az idő, hogy elinduljon megkeresni a másik felét. Előtte azonban még vár rá egy feladat...

Selejtezési szempontok

Gyermekem viccesnek találta a gondolatot, hogy a gardróbom 465 darabjától akarok megszabadulni.

- Nincs is ennyi cuccod! A porcicák nem számítanak! - vigyorgott.

Egyenlőre nem aggódom ezen, hanem inkább végiggondolom a selejtezési szempontjaimat, azaz minek kell mennie:

• viseltes, kifakult, már nagyon kopott darabok
• ajándékba kapott holmik, amiket még soha nem vettem fel és nem is fogok soha felvenni
• nem a méretemnek megfelelő ruhadarabok (kihíztam vagy kifogytam belőlük)
• ami sápaszt
• túl mintás
• előnytelen színű
• kényelmetlen a szabása
• rossz minőségű az anyaga
• szúr
• vagy egyszerűen nem tetszik

Természetesen, a selejtezés nem azt jelenti, hogy a kukába kerülnek a kiselejtezettek, csak a legeslegvégsőbb esetben. Számos ötletem van ezzel kapcsolatban, de erről majd később.

Holnap pedig indul A Nagy Tavaszi Selejtezés!

Az elengedés művészete

"Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni." (Gautama Sziddhártha)

kép

Az elengedés finoman szólva sem az erősségem. Olykor önsorsrontó módon vagyok képes kötődni emberekhez, helyzetekhez, eszmékhez. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy akkor és ott nem kellene, de mégis. És ha valaki ilyenkor a kívülállók arroganciájával kiejti a varázsmondatot - "Engedd el!", az első reakcióm - "Anyád!". Általában nem mondom ki. Na jó, soha. Pedig kellene. És akkor csak azért sem engedem el. Konok vagyok. Belülről kell jönnie az elhatározásnak.

Tárgyakhoz viszont kevésbé kötődöm. Általában.