Azt hiszem, kevesen vannak, akik még nem látták vagy legalább nem hallottak Dolce Vita könyvéről. Magyarországon manapság nagy kultusza van az olasz konyhának, így várhatóan nagy érdeklődésre tarthat számot a karácsony előtt megjelent Dolce Vita Magyarországon.
"Amit Olaszországon kívül, amit a világ éttermeiben olasz konyhaként ismerhetünk meg, az csak egy nagyon szűk, ráadásul még csak nem is a legjellemzőbb része az itáliai gasztronómiának." - olvashatjuk Vrábel Krisztina bevezetőjét a könyvében. Ezek után azt hihetnénk, hogy elszakad a felrótt sztereotípiáktól, azonban csalódnunk kell, a sokrétű olasz konyha ízei közül ismét csak a könnyed, nyárias ételeket találjuk a könyvben (bár címével azért utal rá, hogy egy szubjektív válogatást, az édes élet magyar verzióját tartjuk kezünkben). A receptgyűjtemény lapozgatása közben azt hihetnénk, hogy az olaszok vegetáriánusok vagy legfeljebb halakon és tengeri herkentyűkön élnek (a 80 recept között azért egy-két húsételre is ráakadhatunk).
Ennek ellenére remek választás e kötet az olasz gasztronómiával most ismerkedőknek. Annál is inkább, mivel szép képekben gyönyörködhetünk. Azokat a szakácskönyveket kedvelem, amelyekben bőséges a képanyag - na, nem mintha 3 évtizednyi főzés után ne tudnám elképzelni egy recept alapján, hogy hogyan fog kinézni az elkészült étel - szeretem nézegetni a jó fotókat és szeretem, ha néhány hangulatkép is színesít egy könyvet. Ilyen szempontból nézve számomra tökéletes a Dolce Vita Magyarországon.
A könyvből választott recept eredetileg egy arab recept, ami szintén arab közvetítéssel jutott Szicíliába (egyébként ugyanezt a receptet megtaláljuk többek között Häckl J. Vilmos 1985-ben megjelent Arab konyha című kötetében is).
(Szicíliai) narancssaláta
Hozzávalók
- 3 narancs
- lilahagyma
- fekete olívabogyó
- só
- bors
- olívaolaj
Dolce Vita előételként ajánlja, az arab világban általában sült csirke köreteként fogyasztják - mi is így ettük -, de grillezett húsok (sertés, bárány) és olajosabb halak (makréla, szardínia) mellé is tökéletes.
Akinek érzékeny a gyomra, jól teszi, ha a lilahagymát lecseréli salottahagymára (más néven mogyoróhagymára) - ennek is van lila változata - vagy a vöröshagymánál enyhébb fehér hagymára (bár így nem lesz annyira színes a salátánk). Az is jó megoldás, ha a lilahagymát sóval és citromlével kicsit bepácoljuk.
39 megjegyzés:
Le se tagadhatnád, hogy vonzódsz az arab konyhához. ;-)
Nem is tagadom! :)) Egyébként az olasz konyhát is szeretem...
DV erőssége, hogyan próbáljuk berendezni az életünket, hogy nem szarokat eszünk, ebben télleg kreatív
amúgy meg mért pont olaszul főzzek? önmagában sztereotip, neki viszont jól áll:)
"a lilahagymát sóval és citromlével kicsit bepácoljuk", és tőkehalmájkonzervet eszünk hozzá, vagy fordítva
Hogy kinek mi a sz.r, ez relatív, de most nem is erről van szó.
Nekem kicsit furcsa, hogy DV fikáz egy jelenséget, majd ő is beáll a sorba. Persze, érthető, ma Magyarországon nem lehet eladni egy autentikus regionális konyhát bemutató könyvet magyar szerzőtől. Az emberek belelapoznának, aztán csalódottan letennék, hiszen olyan ételekkel találkoznának benne amiről még soha nem hallottak és a nyaralásuk alatt sem kóstolhatták a turistáknak fenntartott helyeken. Ezért olyan könyv kell, amiben a paradicsomos spagetti, tiramisu, profiteroles, crostini, tengeri herkentyűs saláta, stb. receptje van. Nincs ebben semmi különös. Csak az a bizonyos mondat nem kellene a bevezetőben...:)
Tetszik, hogy végre valaki őszintén leírta a véleményét erről a könyvről. Üdv, Betti
Ha az olasz konyháról van szó, én leginkább Claudia Roden és Marcella Hazan könyveit kedvelem. Az "olasz konyha" lényegét adó regionális konyhák minden színességét, gyönyörűségét megmutatják, hasonlóságaikkal, különbözőségeikkel együtt. Mindkét szerző képes volt közhelyektől elszakadva is sikeres könyvet írni, igaz, angol nyelven.
Betti, :)), hát sosem volt erősségem a köntörfalazás...
Sándor, nekem a Demetra sorozata is tetszik, olasz szerzőktől. Sajnos, nekem nincs meg a teljes sorozat, csak 12 kötet belőle.
Claudia Rodentől az Arabesque-re fáj a fogam már régen.
Pontosan ezért (is) szeretem a blogodat): Ritkán van időm írni, de rendszeresen olvasom. Üdv, Betti
örülök, hogy leírtad ezeket... én sem vettem meg a könyvet, miután belelapoztam
A divat is játszik szerintem.
Jó könyvkritika, tetszik.
Betti, köszi! :)
Nóra, nekem megvan (anyósom ajándéka), de nem bánom, más bloggerek könyve is megvan.
Wise Lady, igen. Divat, reklám, stb. És köszönöm!:)
Jó könyvkritika !
Nagynéném a lilahagymát pont azért szokta megsózni, és citrommal meglocsolni, mert így ne bántja a gyomrát, én ebbe néha rakok egy pici zöld macskapöcsét is apróra vágva :) és ez megy a gyümölcsökre:)
Köszönöm! Egy kis erőspaprika mindent jobbá tesz, még a csokit is! :)
Neeeee! Írtam egy kisregényt, és elszállt volna???
No, akkor megpróbálom ismét összeszedni a gondolataimat.
Tehát, a blog, ill. a publikus oldalak alapján nekem is hasonló volt a benyomásom a könyvről.
A képek szépek, bár én szakácskönyvekben nem szeretem az egész oldalas képeket.
Apropó, kép! Azon sokat gondolkodom mostanában is, hogy a profiteroles hogy illik a képbe.
Ja, és arról is írtam még, hogy a fenti recepttel szerintem semmi gond nem lenne, ha lenne mellette egy többé-kevésbé részletes történeti áttekintés. Szerintem egy nép konyháját csak akkor érthetjük meg, ha megismerjük az egyes ételek történeti hátterét is.
Sándor írta, hogy "ha az olasz konyháról van szó...", nos ha az olasz konyháról van szó, akkor én elsősorban olasz szerzőtől választanék könyvet - ahogy azt maguk az olaszok is tennék. ;-)
Egyébként ma már viszonylag egyszerű keretek között működik a könyvkiadás, valószínűleg ez az oka, hogy úton-útfélen jelennek meg megmosolyogtató, gasztronómiai vonatkozású könyvek is. Sokszor a fordítók is elég lazán veszik a munkájukat, pedig rajtuk is nagyon sok múlik.
Amit a regionális olasz konyhát bemutató eladhatatlan művekről írtál, abban teljesen egyetértek.
A könyvre visszatérve, tehát jól értettem, hogy az autentikus olasz konyhát inkább más művekben keressük?
Nagyon várom már, hogy hazautazzunk, és belelapozzak nem csak ebbe, de a többi, általad bemutatott könyvbe is.
Azt hiszem, kb. ennyit írtam az előbb... Ha volt még valami, ami elveszett az éterben, annak valószínűleg el kellett vesznie. :-)
Hű, Te szegény! Akkor nem csak engem szivat a blogger...
Egyetértünk. Nem véletlenül rokkanok bele a szakácskönyvek cipelésébe, ha Olaszországban járok. :) Bár most megjelent nálunk Giorgio Locatellitől Az Ízek Itáliája, ez tetszik, meg Az Ízek útján című könyv is. Ez utóbbinak nem emlékszem a szerzőjére, lusta vagyok most felállni a géptől, de olasz, az biztos.
Visszatérve DV könyvére, vannak benne autentikus receptek IS, de azért azt vártam, hogy lesznek olyanok is, amit nem ismerek. Na jó, a bazsalikomos keksztortáról még nem hallottam. :))
A salátákon és tengeri herkentyűkön kívüli életről szó sem esik, de van sok kommersz, mindenki által ismert recept.
Lehet, hogy túlzottak az elvárásaim, de egy kenyérsaláta, grillezett zöldségek, grillezett garnéla, húsos tészta, grissini és még hosszan sorolhatnám, egyik sem nagy durranás és főleg itthon is van a vendéglőkben. DV bevezetője után kicsit vicces ilyen recepteket olvasni.
Én személy szerint elajándékoztam a könyvet... a fent említett okokból. Nem volt benne olyan, amit ne ismertem volna... Én is inkább az Ízek Itáliáját lapozgatom...
Csak azt nem értem, hogy valaki,aki nem volt képes egy önálló stílusú blogot létrehozni, a DV blogon imádó mondatokat írogatot, majd mikor mindez másoknak feltűnt és esetleg megemlítették, sértődötten durcát vágott. Azóta megjegyzést csak cenzúrázva lehet küldeni...Hiteltelen számomra..
Kell a kritika, nem lehet minden mindenkinek szája-íze szerint. Csak akkor az legyen hiteles, mert máskülönben csak vicces...
Zsófi
Szerintem Kriszta nem tud főzni. Legalábbis annyira nem, hogy egy szakácskönyvet kiadjon. Azok az ételek amiket publikál a blogban általános iskolás szint. Tészta, tészta hegyén hátán, ezzel azzal összekutyulva.
Sütni nem tud, amivel bolondítja a népet a rengeteg sznob hozzávaló.
Ezek után miért csodáljátok, hogy bonyolultabb húsételeket nem láttok a könyvben?
Pedig az olaszoknál ettem a legfinomabb bélszínt és bárányt.
A könyve egy gyenge élőétel bemutató, semmi több.
Az arab receptjeid viszont nagyon tetszenek! :)
Még az előbbihez azért hozzátenném, Reni, te aki igazán másolod a DV blogot, inkább ne szóljon. Te naponta jártál oda tenni a szépet, egy az egyben az olasz stílust, a képi világát elloptad annak a blognak. Én már akkor is megírtam neki, hogy nem tud főzni, mire lehurrogtatok.
Palócprovence jogosan kritizál, de tőled átlátszó! Főleg a naptáraddal? :)
Ízlések és pofonok! Nekem személy szerint nagyon tetszik a könyv, pedig meg van az Olasz Kulinária, ami régiók szerint leírja az adott rész jellegzetességeit és a receptjeit. DV könyve nagyon szép és igényes, képileg és szerkesztésileg is. Olyan, mint a blogja. Az ő stílusa. Azt gondolom, aki jár a blogján tudja mire számíthat. A receptek egyszerűek és gyorsan elkészíthetőek. Én tudom ajánlani, akkoris ha valaki autentikusra vágyik...
A mondat tényleg visszás. Szép képek, egy ételalbumban. Kinek bélyeg, kinek lepke, kinek étel. A blog után nem meglepő a könyv sem, a könyvesbolt felől nézve pedig helyben összehasonlítási alapot kaphatunk más olasz konyhákkal és választhatunk. A cím itt sem, ott sem zsákbamacska, szemléletre utal. A könyv borítója, ami a kissé túllőtt a célon, magát a szerző személéletét- személyiségét és nem annyira a témát kínálja. Fiatal, még lehetnek esélyei, várrjunk had érjen. Nekünk pedig választási lehetőségünk van...
"A könyv borítója, ami a kissé túllőtt a célon, magát a szerző személéletét- személyiségét és nem annyira a témát kínálja."
pont nem lőtt túl:)
a termék itt DV, és az ő sztorija kutyástól, gyerekestől, soroksári(?) mediterránházastól...
és sztem ez a sztori nem csak aranyos, hanem többé-kevésbé hasznos, értelmes is, ezért nincs értelme a receptekről beszélni
az autentikus/regionális olasz konyhának meg pont annyi értelme van akár Soroksáron, akár Palócföldön, mint a leandereknek a teraszokon, Bougainvilleanak a kertben, ráadásul nem is menő :)
Kedves ősi homár! A baj csak az, hogy DV magát az egy igaz olasznak és az abszolút autentikusnak tartja.
Ez meg szerinted nem menő.:)
A könyv egyébként szép, szépek a fotók, és azoknak tökéletes, akik még nem hallottak sem a főzésről, sem az olasz konyháról.
Dia
Érdekes ez...
és nem értem, hogy az emberek miért csak a rosszat látják mindenben. Én biztos vagyok abban, hogy Krisztának nagyon sok jó tulajdonsága van, és abban is, hogy nagyon sokan örültek a könyvének, mert valószínűleg az átlag magyar a bibionei tengerpartról nem megy el agriturismot keresni, hogy ott bélszínt egyen. Megrendeli inkább a sült tengeri herkentyűit, vagy megeszik az utcán egy szelet pizzát és boldog. Ez nem baj, egész Olaszország erre van berendezkedve. Az már más kérdés, hogy az autentikus olasz konyha nem ez.
Én egyébként mindig elolvasom Kriszta új bejegyzéseit, attól függetlenül, hogy vannak olyan gondolatai, amikkel nem értek egyet.
A szakmai felkészültség csak tanulás kérdése. A stílus, a "dolce vita" közvetítése pedig...bizonyára vannak olyan emberek Magyarországon, akiknek ez tetszik, akik erre vágynak, ezen nem kell "fennakadni".
Ami a fotókat illeti, nekem nagyon tetszenek. Számtalan külföldi gasztroblogon is találunk eggggggészen hasonlókat, kár, hogy aki azt írta, amit írt, nem készült fel kicsit jobban. Szóval Reni, ne vedd a szívedre! A naptár pedig igenis jó ötlet! Itt Olaszországban már évek óta jól működik, hogy ha valakinek szép fotói vannak, az naptárt készít belőlük. Ja, itt szoktak neki örülni!
Eszembe jutott még valami: ha valaki egy egyszerű tésztareceptet tesz közzé, azzal bizonyára nem a főzési tudományát szeretné fitogtatni, hanem esetleg ötleteket adni. Két-három évvel ezelőtt szinte senkinek eszébe nem jutott volna, hogy otthon egy fokhagymás-csípőspaprikás spagettit összedobjon...és biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, akiknek ez még ma is újat jelent. Baj ez?
ezen kívül már csak egy dolog nem fér a fejembe: miért nem merik az emberek vállalni saját magukat?
Dia, ne haragudj, de azzal nem értek egyet, hogy csak annak jó a könyv, aki nem tud főzni. Nekem nagyon tetszik, pedig tudok főzni. ÉS nem csak magyar kajákat főzök, hanem igen sokfélét, olaszokat is. Több igazi olasz barátom van. Egész sok olyan könyvvel rendelkezem ami nem DV szint, hanem sokkal sokkal magasabb...mint pl a Locitelli, Ramsey vagy Heston Blumenthal. Ez abszolút szubjektív, hogy kinek mi tetszik és mi nem. De ne minősítsük le azt akinek tetszik.
Gabah, mi ha külföldön járunk kizárólag olyan helyre megyünk, ami nem túrista hely. Beültünk az araboknál is a leghelyibb vizipipázóba, de ugyanúgy az olaszoknál is agroturizmoban laktunk. DV sikere nem abban van amit közvetít,mert engem sem az fog meg, hanem abban, hogy sok 5-10perces egyszerű étele van, ami nem drága, és gyönyörű fotókat készít. A hab a tortán, hogy kiadhatta a könyvét. De általánosítani nem szabad, azért mert valakinek tetszik a könyve még nem kretén, főzni nem tudo, magyar turista, aki pizzát eszik a görögöknél. Én ennek a fajta utazásnak vagyok a legnagyobb ellensége, mégis tetszik DV könyve... lehet velem van a baj : )
Reni, én a Te oldalad is imádom, kreatív szép fotókkal, ugyan főzni nem szoktam róla, de ettől még nagyon nagyon szeretem. Naptárt mi is szoktunk készíteni, évek óta a családnak, barátoknak, utiképekből, nincs abban semmi. Nem értem miért bántanak?!
A blogok nem azért vannak, hogy egymást bántsuk, írigyeket szerezzünk, és másokat leminősítsünk hanem hogy mindenki találja meg azt, ami neki tetszik... azt az oldalt látogassa ami hozzá közel áll és abból tanuljon, szórakozzon rajta stb. Van választási lehetőség bőven : ))
Gabah! Te esetleg személyi számmal, lakcímmel vagy fent a neten? Még az arcodat se vállalod fel, ahogy többek megteszik. Innentől nem hinném, hogy jogosan vergődsz. Én is kitalálhatok gyorsan magamnak egy hozzád hasonló nicknevet, mondjuk Puding, és máris nem vagyok névtelen. Ha valakinek nincs blogja, akkor már nem is ember? Nem lehet véleménye? :)
Kriszta azért nagyon megosztott, mert az arca nem egyenesen arányos a tehetségével.
Nem arról van szó, hogy ne adjon ki szakácskönyvet, manapság már amúgyis könnyen megoldható bárki számára, inkább a felsőbbrendű kioktató stílusa, ahogy eljátsza a sznob vérolaszt, az jön le sok embernek, főleg aki kint járt, élt.
Valamifajta kiskirályságot talált ki magának. Kiváncsi lennék egyébként, hogy egy 2 szobás panelben, havi 100 ezer ft-os fizetéssel mihez kezdene.
Erre adjatok választ!
Egy alkalommal Ági aki főz blogján olvastam róla. Bébiszittert tart, takarítónője van, gazdag férje, ami nem elítélendő, csak itt lehet megérteni, miért ilyen nagyképű sznob.
Én ezért is tettem vissza a könyvét a boltban. Akinek ilyen jól megy, hogy csak úgy az egója fényezésére könyvet adki, miközben úton útfélen leszólja azokat akik nem tudnak méregdrága alapanyagokat megvenni, azt én nem gazdagítom. :)
Én is Locatelli könyvét vásároltam meg, ami közel négyszer olyan drága, de legalább hiteles és páratlan.
A képei jók, és Reni tényleg lenyúlt az összes ötletét, de ez kevés ahhoz, hogy megvegyek egy szakácskönyvet.
Örültem Palócprovence kritikájának, mert rajta kívűl senki nem vállalta fel a véleményét!
Úgy látom, kezdenek elszabadulni az indulatok és kezd személyeskedésbe átcsapni, ami egy egyszerű könyvkritikának indult. Nem kellene! Talán ezért is gyakori sok blogon a cenzúrás vagy válik zártkörűvé a blog, esetleg törli a szerzője. Én egyenlőre egyiket sem tervezem, de azért csak finoman. :)
Mindenkinek mások az elvárásai egy könyvvel, pláne egy szakácskönyvvel szemben. Van aki új recepteket keres, van aki egy életérzést, történeteket vagy szép kivitelt. Véleménye pedig mindenkinek van egy kezében tartott könyvről - pláne 4.950 Ft-ért :), van aki kimondja, van aki nem. És a kritika már csak olyan, hogy lehet pozitív, de akár negatív is. Nem vagyunk egyformák, szerencsére. Így nem is kell/lehet mindenkinek megfelelni. Az azonban célszerű, ha valaki könyvírásra adja a fejét, saját magával ne kerüljön ellentmondásba...
Ez lenne a lényeg. Köszönöm, Palócprovence. :-)
Nem tartozik a témához, de a rám vonatkozó részekre azért válaszolok (Palócprovence, kérlek, holnap töröld ki, ne csúfítsa ezt a szép oldalt!): Gaba vagyok, Gaba, ok? Gabriella; egykor Hernádi, ma Piazza (ddddddde buta vagyok, azt hittem, ez a blogomból kiderült).
Nem kell sokáig keresni, és a lakcímem is megtalálja bárki, és a blogomon bőven találsz rólam, a családomról, de még a barátaimról is képet, kedves Névtelen.
Attól, hogy valakinek nincs blogja, neve azért van...
Dia
2010. január 15. 8:58
én meg "ősi homárnak" tartom magam, remélem nem probléma:)
"egy 2 szobás panelben, havi 100 ezer ft-os fizetéssel mihez kezdene.
Erre adjatok választ!"
aha, értem:) szvsz elkezdene gasztroblogot írni!!!:D
"azonban célszerű, ha valaki könyvírásra adja a fejét, saját magával ne kerüljön ellentmondásba..."
vagy fordítva, aki ellentmondásban van..., ennek ellenére egész jó kis könyveket tudunk mindkét esetre:)
magyarul, nem gondolnám, hogy egy ilyen könyvet S.W.-i mércével kellene mérni
Lábjegyzet: nemhogy megvenni, de megnézni sem jutott eszembe ezt a könyvet, de most már kíváncsi vagyok:)
mégegyszer a DV sztori meg szerintem teljesen rendben van, egyelőre...
Sajnálom, hogy a legtöbb kritika utóélete a mások pénztárcájában való kotorászásig fajul. Azért, mert egy blogfelület ingyenesen létrehozható, nem kötelező népkonyának tekinteni:)Valahogy tévésorozatszereplőknek látjuk a bloggereket, hibákat, ráncokat vetünk a szemükre. Nem sok blogon láttam, hogy diploma, vagy családi tanúvallomások lennének a konyha cégéreként kifüggesztve. Minek is ? Játék - ösztönös ügyeinkből kiindulva- egy érdekes területen. Ugye attól nem függ azért semelyik olvasó családjának sorsa, hogyha atentikus, vagy nem autentikus XY aznap rosszul postol?:) Ha valaki kardoskodik a meglátása mellett, mint sokszor DV, akkor a hajának esünk? Nulla vitakultúrával. Sokszor nem értem, hogy miért tömjénezésre vagy éppen köpőcsészének értelmezhető a komment lehetősége...
"Kiváncsi lennék egyébként, hogy egy 2 szobás panelben, havi 100 ezer ft-os fizetéssel mihez kezdene."
Rengeteg olyan recept van Kriszta blogján, ami pofonegyszerűen és olcsón elkészíthető. A házi sütésű kenyérrel és társaival például mi a baj? Több ezekhez hasonló recept van fent a blogján is... A könyv egyébként inkább kezdő olasz szakácsoknak való, ezért nem kell benne bonyolultabb recepteket keresni. Aki már régóta főzőcskézik hasonlóakat, nyilván tudja, hogy kell egy pizzatésztát elkészíteni. Véleményem szerint tökéletes kiegészítője a blognak, a kettő valahogy együtt klassz. És tényleg: ízlések és pofonok, demokrácia van, ha nem tetszik, nem kell elolvasni, ahogy más is visszatette a polcra. De ez a pocskondiázás, más pénztárcájában való turkálás valahogy fenemód undorító hozzáállás... Oliver, Ramsay, stb. szakácskönyveket/recepteket sem olvasol, mert gazdagok???
Hajni
Bár nincs szüksége rá, meg kell védenem Krisztát és a könyvét, mert nagyon zavar ez a negativizmus. Nem az volt a cél, hogy az olasz konyha egészéről átfogó képet adjon, mert az több száz oldalas lenne (talán ismeritek a "Görög kulinária" című könyvet - azt emelgetni is jó edzés), hanem hogy a gyorsan, itthon is elérhető hozzávalókból elkészíthető kedvenceit összegyűjtse: nem a hobbiszakácsoknak és gasztrobuziknak szól (akik idegen nyelven is olvasnak és mélyen beleássák magukat a témába), hanem az olasz konyhával ismerkedőknek. Ebben a minőségében pedig hiánypótló.
A fent olvasott vélemények sorai között erős irigységet olvasok. Semmi nem tart vissza senkit attól, hogy szakácskönyvet adjon ki: meg lehet mutatni, hogyan kell jobban csinálni.
Megjegyzés küldése